Másnap*
-Készüljetek! Át kell mennetek a 11.-esekhez. -mi? Mi a jó égnek? Nem akarok JungKook-kal találkozni. Aish! Ha már Kookie-ról van szó akkor elmondom, hogy ő amúgy egy érdekes ember. Mindig úgy viselkedik másokkal, ahogy kedve van. Megfigyeltem pár hónap alatt. Lehetne egy kedves ember is, de a többi hat idióta mindig belekeverik valamibe. Gondolotaim a csengő zavarta meg ami jelezte, hogy tiplizzek órára. Körbe tekintettem a termen. A szokásos helyemre szerettem volna ülni ha nem helyezkedne el az mellett Kook. Nem szeretnék oda ülni, de viszont máshol nem volt hely. Éreztem a szúrós tekinteteket rajtam. Más vagyok, mint ők. Ezek az emberek nem emberek. Hova jutottam.
Eljöttem JungKook mellett. Még egy beszólást se tett aminek örültem. Helyet foglaltam. Néha-néha rápillantottam. Telefonját piszkálja már tíz perce. Biztos vár valami hívást vagy valamit.
-Mit nézel? -hirtelen rámszólt suttogva, hogy a tanár ne vegye észre.
-Ja. Semmit. Kéne valamit? -néztem egyenesen előre.
-Aha na persze. -nem is válaszoltam megjegyzésére. Nem volt kedvem veszekedni...főleg meg vele.
Az óra további részén hallgatnom kellett, ahogy a kutya szaporodik. Aigoo. Felidegesített ez a biosz tanár. Kicsöngettek hála az égnek!
JungKook egyből kirohant. Nagyon érdekelt, hogy mit csinálhat, ezért akaratom ellenére is utánna mentem. Kémia terem felé van az úticél. Zajokat hallottam. Legugoltam a szekrény mellé, hogy halljak valamit de semmi. Csapódott az ajtó. TaeHyung jött ki véres ajkakkal, és duzzadt arccal. Olyan ártatlan az a fiú. Látszik, hogy egy légynek sem tudna ártani. Miért csinál úgy, hogy féljenek tőle az emberek? Utánna mentem.
-Ta..TaeHyung! -dadogva álltam meg a folyosó elején. 120 fokos fordulatot vett. -Jól vagy? -tettem fel a kérdést.
-Hát te? Mit keresel itt? Honnan tudod? A hercegnő most nagy bajba keveredett. Na menjél vissza oda ahonnan jöttél. Szevasz! -mit is hittem?!. Hercegnő..Ch. Kérlek! Vissza csoszogtam a terembe.
Kook még nem jött vissza. Megálltam az ajtóba, mire valaki megfogta a derekam és arrébb lökött. Hátranéztem és hihetetlen személy fogadott. Az említett fiú. Megijedt arca undorodást fejezett ki.
-Máskor ha lehet ne állj meg egy ajtóban! Kössz! -ült le helyére.
-Bocsánat. -nem tudom miért kértem bocsánatot, de ezt láttam helyesnek. Erre már nem válaszolt. Biztos nem ismeri ezt a szót. -Az falióra felet ütött ami azt jelentette, hogy kezdődik az óra. Ekkor a telefonom villogni kezdett. HyAmi az.
"Szia Choa! Ma gyere el hatkor a lepukkant kisbolthoz. Szeretnék mutatni neked egy személyt akit szerintem ismersz a suliból. Döbbenetes hírt fogok közölni."
Kiváncsivá tett. Még van három órám, ami pont négyig tart. Ez az! Egyből mehetek a bolthoz és nem kell kétszer járkálnom.
-Tollat elő, minden mást pakoljatok el! -lépett be az irodalom tanár. Nem tanultam semmit. Még egy rossz jegy. Anyáéknak kénytelen leszek elmondani, de félek. Képesek kitagadni és repülhetek. Inkább még húzom egy kicsit az igazságot.
20perc múlva szólt, hogy nem sokára elveszi.
-Segíts! -JungKook ezt nekem akarta szánni?
-Én sem tudom. -mást nem tudtam mondani. Szívesen segítettem volna ha tudnám.
-Mutasd ide! -emeltem fel a papírt amire karcolások voltak írva és elfelejtettem lehúzni a két betűt: 'JK' .
Aish! Csak én lehetek ilyen hülye. Gyorsan lekaptam a papírt, hátha nem vette észre.
Szemem sarkából ránéztem. Mosolyra húzta száját.
Igazából nem tudom miért irtam oda a monogrammját.
Négy óra*
Vége az utolsó órámnak. Szekrényemhez siettem és indultam is a lepukkant épület felé . Már sötét volt, és hideg. Őszintén szólva kicsit féltem.
Mire odaértem már HyAmi ott volt.
-Miért hívtál ide? -öleltem meg.
-Csak nem akartam személyesen elmondani, és ide sűrűn járunk, ezt találtam legjobb megoldásnak.
-Na mond! -sűrgettem.
-Van egy mostoha bátyjám. Be akarom mutatni. Már biztos láttad. -jött elő a sötétből egy alak aki elég ismerős volt. Nem hittem el mit látok! Ahogy egyre jobban közeledett felismertem.
