2. évad: 5.fejezet

Nyakamat megfogta. Erősen surulta a kesztyűje. Végül a hajamnál fogva dobott a csőnek és távozott. Fogalmam sincs ki volt és miért támadott le. Könnyeim útnak eredtek és a nyakamhoz kaptam. Fájt. Erről jobb ha nem fog tudni JungKook. Rögtön rosszra gondolna és nem hinne nekem.
Nehezemre esett,  de felálltam és a mosdóba rohantam.  Belenéztem a tükörbe és mondhatni, hogy a frász jött rám. Végig tapogatta minden érinthető tagom ez a szemét.   Mocskos vagyok. Egy koszos kéz ért testemhez. Megtámasztottam   magam a mosdó kagylónak.  Ajkamra rászáradt a vér.  Remek!   Kell ennél jobb?   Én nem akarok többet, annál, minthogy haza érjek és befeküdjek aludni. Ki kell bírnom még három óra hosszát.   Ellógok énekről. Úgy tudom ma a Bangtan is dolgozik. Kistáskámból elővettem az alapozót és elkezdtem rákenni nyakamon lévő pontra.  Rúzst kentem a számra és elindultam a táncórára.
Figyelmen kívül hagytam, ahogy leszidott. Csak legyen vége ennek a napnak.

Nyugtalanul dolgoztam végig. Sírhatnékom van és félelem gyűlt össze bennem.
-Szerintem pihenj! Nem tudsz koncentrálni. Majd holnap bepótoljuk -veregedett hátba én meg hálát adtam az Istennek. Nem mertem elmenni a folyosón, de mivel már nem volt sötét gyorsan végig rohantam, ki a vas ajtón és újra a dorm épületébe találtam magam. Kifújtam a bent tartott levegőt. Alig vártam, hogy vessek egy forró fürdőt és lemossam magamról a mocskot. A nappalin át rohanva beestem a fürdőbe. Magamra csaptam az ajtót. Eresztettem vizet, közben levettem pólóm. Hátamon néhány kék, zöld folt ékeskedett. Összetörtem. Erőszakoskodtak velem, amit még nem tapasztaltam. Felkötöttem a hajam és a nadrágot is levettem. Nagyokat sóhajtottam.
Tekintetemet rászegeztem a kilincsre, ahogy mozog.  Egyáltalán nem számítottam rá. Elakartam bújni előle, az egész világ elől. Lesütöttem fejem. Tetőtől tarpig végig mért, de nyakamon megakadt a tekintete.
-Ez mi? Kivel voltál? -hallatszott hangján, hogy feszült. Államat felemelte és úgy gyűlt össze benne a düh. -Choa mi a faszomat csináltál? -kiabált. Elfordítottam a fejem és lehullt egy könnycsepp.
-Ki csinálta? Rendesen látszik, hogy ez nem természetes -mutatott ajkamra. Megfogta csuklómat.
-Áú! Eressz el! -azon a helyen szorított, ahol beütöttem. És azt sem akartam, hogy hozzám érjen.
-Mi történt? Ki volt ez a barom? Megtudom Ő már nem fog létezni-enyhült szorítása, aminek örültem.
-Koszos vagyok -néztem magam elé. -Hagyd, hogy lemossam minden érintést magamról. Ne nyúlj hozzám! -mondtam érzéketlen hangon. Üvölteni tudtam volna. Rossz, hogy így lát. Nem akartam tudjon erről.
-Megvárlak! -fordított hátat.
Ledobtam magamról a fehérneműt, bele ültem a habos vízbe. Beterítettem magamat vele. Egy kis székre leült Kook, és engem bámult. Felhúztam a térdem és hallkan próbáltam sírni.
Nem az volt a bajom, ami ma történt, hanem, hogy így lát. Szánalmas. Előtte próbáltam mindig leplezni magam.
Nem tudta meg sosem mi a bajom, mert nem akartam, hogy elhidegüljön tőlem.
Kiszálltam a kádból és lassan fordítottam hátst.
-Te jó isten! Most mond el, hogy mit csináltál a kurva élet! -halkult el szava.
-Egy ember. Maszkban nekem esett a sötét folyosón, kétszer lökött neki a csőnek. Oda nyúlt, ahová nem akartam -törtem ki hangos zokogásban. Nem mondott semmit csak magához szorított.
-Ne sírj! Nincs semmi baj! Most már veled vagyok -simogatta hátam JungKook. Kicsit zavart, hogy meztelenül voltam, de rám terítette a törölközőt. Sírásom nehezen akart elmúlni.
-Többé nem hagylak egyedül -mondta.
-Nem tudsz...mindentől megvédeni -húzódtam el és szemébe néztem. -Nem is kérem! Megkell tanulnom vigyázni magamra -tekertem magamra a szúrós anyagot.
-Maradj csendben! Nem eshet bajod! Teszek ezért -erősebben a kelleténel fogta meg állkapcsom. -Értetted? -nem tudom mit kéne válaszolnom.
-Kö...köszönöm -dadogtam.
-Ch! Ez alap dolog, ne köszönd meg -vette elő a készülékét és pötyögtetni kezdett. -Szedd rendbe magad! Este találkozunk. Gyere ki az épület elé a szokásos időpontban -mutogatott kezével. Fogalmam sincs mit szeretne vagy hova visz. Mosolyra húztam a számat és ő távozott.
Észbe kaptam, hogy nem állhatok még mindig egy helyben. Szobába mentem és felvettem valami kényelmes ruhát. A sminkkel próbáltam eltüntetni minden foltot. Összekéne pakolni, mert nagy a rumli. És nem csak ebbe a szobába.

A konyhával kezdtem, aztán a nappali, ami nem volt könnyű. Hihetetlen milyen koszt hagynak maguk után. Remélem kicsit értékelik a munkám. Az óra fél nyolcat ütött. A Bangtan tagok nyitottak be és mindnyájan a szobájukba mentek. Kivéve egy személyt. Nem volt itt. Úgy döntöttem felteszek egy kis sminket. Megigazítottam pólóm és szó nélkül indultam az épület elé.

Általában mindig én vagyok az,   aki késik, de most nem így lett. Az út szélén rugdostam a követ és a szellő is lágyan sűvített. Egyik kéz a hasam körül a másik, pedig a számra tapadt. Pánikba estem! Mi van ha nem JungKook? Maga felé fordított, nekem meg csukva volt a szemhéjam. Az ismerős parfüm illat megcsapta az orrom és kipattantak szemeim.
-Végre, hogy hajlandó vagy rám nézni -kulcsolta össze kezünket és vezetett.
-Azt hittem valami őrült állat -fürkésztem az asztfaltot, majd az égre emeltem fejem. A csillagok félhomályból látszanak, elmarják a szöüli utak. Ha tehetném minden este kifeküdnék valahová és bámulnám.
Kezemet eleresztette, s derekamra helyezte, aztán olyan közel húzott magához, hogy testem surulta az övét. Ajkaim betapasztotta és éreztem, hogy a piros rúzs úgy kenődik el, mintha az eső mosná.
-Mit fogunk csinálni? -mentünk tovább.
-Csak te és én a város  szélén -ismerős utakat tettünk meg. Mintha már jártam volna erre. Mikor egy nagy kapuhoz értünk, tudtam hol vagyunk. Na de mit fogunk mi itt csinálni? Elfordította a zárban a kulcsot, s tisztán láttam, hogy ez a Bangtan féle ház.
Bementünk az épületbe. Mindent a por öntött el és az álottszag.
-Mutatok neked valamit -fogta meg kezem és kivonszolt. A hátsó kaput nyitotta ki. Ami elém tárult elképesztően nézett ki. Állam a földig esett, majd meglökött, hogy induljak el. A Han folyó, mellette pár pad és a hatalmas erdő. Ez a város rész rég kihalt. Csak a patak folyása csengeti fülem. Közelebb mentünk. Leültünk a hídra és szótlanul bámultuk a víz tükörképét. Ráültem derekára és hátra löktem. Hülyeség, de az úttesten feküdtünk. Most én tartottam magam. Jobban szeretek alul lenni, túl fárasztó. Tenyerét fenekemre rakta én, pedig óvatosan céloztam meg alsó ajkát. Nyelveink táncot jártak egymással. Nyakát végig pusziltam és itt az ideje, hogy én jelöljem meg a területem. Lassan értem a nyakához, aztán lazán szívni kezdtem.
-Nem fog jönni autó? -mikor végeztem, mellé feküdtem és az eget lestem.
-Ezer éve nem járt itt senki. -nevetett. -Elég merész vagy egy tetováláshoz? -nézett rám. Mindig is szerettem volna egyet.
-Milyen tetoválasról lenne szó? -ültem fel.
-Aminek naívan örülni fogsz -állt fel és a sötét erdőt vette célba. Gondoltam ment végezni a dolgát, de nem. Öt perc után sem jött vissza.
-Itt mersz hagyni egy kanál vízben folytalak meg -kiabáltam. Nem kaptam választ, s már arcomból is kiszökött pár könnycsepp. Letöröltem, majd bátorságot véve magamon, utána mentem. Két mellkasnak ütköztem és  meghátráltam. JungKook volt az egyik.
-Beakartál jönni egyedül? -ráncolta össze szemöldökét.
-Talán, mert eltűnt egy idióta -flegmáztam.
-WooSoo ő Choa, Choa ő WooSoo. Tetováló -tényleg tetoválást akar nekem csináltatni? Miért egy erdőből húzta ki? Meghajoltam előtte.
-Menjünk be a faházba. Ott vannak az ilyen dolgaim -mosolygott. Fura fazon. Kidolgozott széles válla rémisztő volt, és teljesen tinta fedte. Sapkában volt, így nem tudtam jól szemügyre venni fejét. Előre ment én meg még gondolkoztam, hogy jó ötlet-e bemenni.
-Add a kezed -fogta meg testrészem Kookie. Magabiztosabban sétáltam a fiú után. Egy falétrán mentünk fel, kis ajtón a két fiúnak lekellett hajolnia, hogy beférjenek.
Otthonos kis helység tárult elém. A lámpa nem túl fényesen villogott, egy kisebb ágy hevert a jobb sarokban, majd az éjjeli szekrényen egy laptop. A bal sarokban egy csomó tetoválós dolog foglalta a helyet. Nagyon tetszettek.
-Azt amit megbeszéltünk -mondta Kook WooSoonak. Fogalmam sincs mit akar rám varratni.
-Tetszeni fog? -ültem le a székbe.
-Még mennyire -vette laptopot kezébe a fiatal JungKook. Woo azt mondta forduljak el. Mivel első lesz nem biztos, hogy jó lenne nézni és amúgyis meglepetésnek szánta JungKook. - Soo állítása szerint.
Még a helyét sem én döntöttem el. Medenceövem felett fog elhelyezkedni az az akármi.
Mikor meghallottam a gép zaját megijedtem. Menekülni nem tudtam, pedig szívesen elrohantam volna.
Érzékeny bőrön húzogatta végig a hegyét. Nem annyira fájt. Kikönnyeztem, de kibirható. Rettentően érdekel mit varrratott rám. Körülbelül fél óra múlva kijelentette, hogy megvagyunk. Lehúzta pólómat, s elpakolta a dolgait.
-Ott a tükör! -mutatott az ágy fölé.
Mosolyogva mentem oda, közben Kook is mögém osont. Felhúztam magamon a pólót és teljesen levoltam fagyva. Örültem neki, mindennél jobban. Felé fordultam és megöleltem.
Medence csontomon az a 'JK' betű mostmár teljesen tükröz mindent. Az Ő kezdőbetűit viselem magamon.
-Ne mutasd senkinek! Ez a mi titkunk -súgta fülembe én, pedig mosolyogtam ráfelé. -Menjünk haza! -fogott kezet a csávóval és indultunk. Nem akartam hazamenni! Vele akartam lenni, de kicsit álmos is voltam. Felesleges lett volna maradni. Végig a tetoválást simítgattam.
-Ez örökre itt marad igaz? -sóhajtottam mosolyogva.
-Mindig fogsz rám emlékezni -söpörte el hajam a nyakamtól. Megnézte a "sebet".
-Fáj? -állított meg.
-Nem ehhez vagyok hozzászokva  -mondtam hallkan. -Kicsit -sóhajtottam. -Te miért vagy még mindig gyengéd?
-Mert nem egy tárgyat fogok kezembe. Sebezhető vagy -fújta ki a terhelt levegőt.
-Ez nem igaz! -toporzékoltam.
-Jobban ismerlek, mint akárki. Én vagyok veled majdnem mindennap órákat. Tudom minden gyenge pontod, mit vársz el tőlem abban a bizonyos  pillanatban -nézett szemembe.
-Figyelsz rám? -néztem fel rá.
-Szerinted?  Egyetlen lány vagy az életemben -puffogott. -Zárjuk le a témát! -látszott, hogy nem akart ezekről beszélni. Jó érzés töltött el és nagyon boldog voltam.
Az út további részét csendben töltöttük.
Bevéstem mondatait. Sosem beszélt, így rólam senki.
-Holnaptól kevesebbet találkozunk -köhintett. Igen a duett, aminek egyáltalán nem örülök még most sem.
-Tudom -feleltem semleges hangon.

Szemem megakadt az épületen. Én a saját dormomba és ő is a sajatjába ment. Fájdalmas búcsút vettem és beértem a lakásba. Fájt a lábam, viszketett az oldalam.
Hy jött ki érdeklődve.
-Mit csináltatok? -ölelt meg.
-Elmentünk a Han folyóhoz. Csodálatos látványt nyújtott -elmélkedtem, közben vakaróztam. Mitől kezdett el, így hirtelen viszketni? Sokáig volt szabadon?
-Mutasd ide! -húzta volna fel pólóm alját. Azt mondta Kook ne mondjam senkinek. Egyből jönne a hülye dumájával.
-Nem kell! -mosolyogtam.
-Mit takarsz? Csinált veled valamit? -idegeskedett.
-Nyugodj le! Nincs semmi -sóhajtottam, ő meg hirtelelen megleste a titkom.
-Te jó Isten! -sikítozott. -Ez az amire gondolok? -kérdezte. Látta, szóval felesleges volt takargatnom. Alaposan szemügyre vette.
-Jó, mi? -nevettem.
-Hagytad? Hisz ez egy monogramm! Sosem jön le rólad -ecsetelte, mintha nem tudnám. -Hogy milyen romantikus -képedett el.
Összeborzoltam haját és szobámba mentem. Raktam a sebre tapaszt. Levetettem magamról a kényelmetlen ruhát és befeküdtem ágyamba.
Reggel jön hozzám a menedzser. Ráveszem a túrnéra. Egy kellemes kikapcsolódás lenne Japán körül.
Az ajtó dübörgött. Körülbelül vagy két ember ütögetheti.
Idegesen kinyitottam. Ki az a hülye, aki hajnal kettőkor zavar fel?

2. évad: 4.fejezet

-EunJi, Apinkes lány -dobolt a lábával. Lehunytam szemem. JungKook rám nézett. Tanácstalan. Nem szeretném megfosztani a lehetőségektől. Bízok benne. Bólintottam egy amolyan *nyugodtan* fejjel.     Egyáltalán nem voltam nyugodt. Lehetetlen lesz elviselenem.
-Rendben! Legyen! -vakarta meg tarkóját.
- Az MV-t úgy képzeld el, hogy egy parkba lesztek és megkell egyszer csókolnod meg megfogni a kezét. Ennyi. Nem nagy dolog -nevetett a nagyfőnök. Nagyon vicces. Csók? Ez most komoly?
-Mennyi próba? -sóhajtott JungKook.
-Hangpróba majdnem mindennap. Kemény két hónapod lesz. Az egyik hónapban hanyagolod a bandát a másikban meg készülhetsz a turnéra -ecsetelte. Szegény teljesen ki lesz készülve.
-Értem -túrt bele hajába.
-Megyek, nem zavarok tovább -intett és kifáradt. Párnát a fejembe nyomtam.
Nehéz egy hónap lesz.
-Nem baj? -ült le mellém.
-Túlélem -sóhajtottam. Hasamra hajtotta fejét. Édesen nézett ki.
-Megnézem JiMin itthon van-e már -
ütögette meg az említett testrésztem.
Az ajtóban megállt. Kócos haja szemébe lógott, fekete pólója jól állt neki. Mosolygott rám, kényszert éreztem, hogy én is mosolyogjak.

Már vagy fél órája kint van Kookie és most kiabálás csengeti a fülem.
Kivettem egy szürke pólóját és magamra kaptam. Fenekem aljáig ért, amit már megszokhattam volna.
Imádom az Ő cuccait. Megnyugtató érzést nyújt és ilyenkor olyan, mintha velem lenne. Kisétáltam a nappaliba.
A hat fiú hátra fordulva néznek valamit. Plusz itt van HyAmi is. Közelebb mentem, hogy belássak a konyhába.
JiMin és Jeni. Mindketten idegesek. De mi történt?

JungKook szemszögéből*

Mikor kimondta a főnök a lány nevét furcsa érzésem támadt.
És még csók is? Szép lány meg minden, de valahogy mindig is ellenszenves volt.

Rossz hallgatni Jeniék veszekedését.
-Vissza utazom Amerikába! -jelentette ki szinte sírva a lány. Mindenki bambán nézett rá. JiMinbe látszott, hogy megtört valami.
-Ha menni akarsz, hát menj -fordított hátat és elhagyta a dormot.
-Utána megyek -suttogtam Choanak.
Bólintott. Arcára nyomtam egy puszit és rohantam. Az épület előtt megláttam, kiabáltam, de nem hallotta vagy csak nem akarta meghallani.
Letért egy keskeny utcára és leült a járda szegélyre.

-Bele fogok halni -sírt. Nem tudtam mit kéne tennem.
-Miért mondtad neki, hogy ne legyen esküvő? -foglaltam helyet mellette.
-Mert végig gondoltam. Minek? Fiatalok vagyunk és nem engedné a főnök sem. Felesleges JungKook! -törölte le a sós folyadékot. Zsebemben rezgett a telefonom.

"Jeni tényleg menni akar. Pakol. Csináljon JiMin valamit!" -Choa.

ChimChim felé fordítottam.
-Ő döntése -mondta hallkan. -Menj el Kook! Majd megyek -tette vállamra kezét.

Choa szemszögéből*

Jeni a szobába rohant. Ránéztem a többiekre. Minden tekintet azt sugalta, hogy beszéljek vele. Kopogtam a látszat kedvéért. A bőröndjébe dobálta a ruháit. Ahogy rakta én úgy vettem ki.
-Choa! Nem maradok itt -fogta le a kezem. -Szakítottunk -alig bírta visszafolytani könnyeit. Megöleltem.

-Igaz...visszajössz? -csuklott meg hangom.
-Nem tudom. Remélem, de tudod rám mindig számíthatsz -mosolygott.
Nem mondtam semmit. Összehúzta a cipzárt.
Kicipekedett, elköszönt, HyAmi sírt is. Várjunk! Hy miért fogja V kezét? Levagyok egy csomó mindenról maradva.
Lekísértem. Hívott egy taxit és öt percen belül megérkezett.
Közben JungKookkal is találkoztunk.
-Most tényleg elmész? -állt elé.
-Igen. Majd jelentkezem -mosolygott és beült. Intett, s az autó elment.

Megöleltem a mellettem állót. Szívverésünk teljesen ugyan abban tempóban pumpált. Illata most is megnyugvást alkotott.

Suga szemszögéből*

Tegnap voltunk buliban, de én megint menni akarok. Egyáltalán nem vagyok fáradt. Rap-Monster is benne van. JungKook és Choa is szerintem. Most már, hogy dúl köztük a szerelem megint több kedvük van mindenhez. JiMinnek nagyon rossz napjai lesznek. Sajnálom, mert egy csomószor elmondta mennyire szereti Jenit.
Kézen fogva jött be a két legfiatalabb. Mindig is jól néztek ki együtt.
Leült JungKook a kanapéra Choa meg szerintem a fürdőbe ment.
Egy csomag chipsel bevágódtam Kookie mellé.

-Mindjárt túrné -csaptam össze tenyerem.
-Lesz egy duóm -habzsolta. Micsoda?
-Kivel? -húztam fel szemöldököm.
-EunJi -hogy-hogy nem Choa? EunJi nagyon jó nő. Beajálhatna nála.

-Éjszaka történtek intim dolgok is? -nevettem.
-Szerinted? -puffogott.
-Erős a csaj? -húztam az agyát.
-Még mennyire -kacsintott és felállt.
-Majd kipróbálom.
-Fejed nincs -szólt vissza a "távolból".

Nyugisan néztem tovább a TV-t. Aish! Elfelejtettem megkérdezni jönnének-e. Mindegy, úgy is nemet mondanak. Fáradt éjszakájuk volt.

Choa szemszögéből*

Kookie bejött a fürdőbe, de azzal a mozdulattal át is irányitott a szobájába.
Leült az ágy szélére és gondolkozni kezdett. Kíváncsi lennék mi jár a fejében.

-Gyere ide! -tartotta ki kezét. Szó nélkül az ölébe ültem. Hirtelen az ágyra lökött, fölöttem támasztotta meg magát.
Tekintetéből sok minden elárulható.
Szeret, amit nehéz elhinni.    A sok közül engem választott.   A jó kislányt, akit nem egyszer aláztak meg, nem is vagyok a legcsinosabb alkat. Mindig is utáltam őket, de most már a családom.
Csillogó íriszei tükrözik a rossz fiúságát.  Akár mikor benne lenne valami csíny tevésben. Néha úgy szeretném hallani a gondolatait. Valahol mélyen, még mindig össze rezzenek érintésétől.   Félek tőle. Ennyi idő után még most is a hatalmába tudna keríteni. És én ezt hagynám. Neki áldoztam a szűzességem.   Azt...azt sosem fogom elfeledni.   Figyelmesen ért minden porcikámhoz. Azóta még csak háromszor csináltuk. A vágy ott ég fekete bogár szemeiben. Vár! Még mindig türelmes.   Pont Jeon Jeongguk, aki már javában megdöntött előttem száz lányt. Tudja, hogy még mindig félénk vagyok és nem könnyen adom magam. Azt is pontosan jól tudja, hogy egy szavával összetörhet. Kicsit jobban megkéne nyílnom. Ennél jobban mégis hova?

Gondolkodási menetemből a hangja zökkenetett ki. Fejem előtt legyezgette kezét.
-Miben merültél el ennyire? -nevetett.
-Semmiben csak a szemed...a fekete szemed gondolatokba őrjítő -haraptam be alsó ajkam. Azt akarom, hogy megcsókoljon. Én is bármikor megtehetném, de ez a pillanat más, mint a többi.  Másodperceken belül, kívánságom teljesült. Lágyan kezdte falni ajkam. Nyelve utat tört magának és én eleget téve kérésenek, mozgattam az enyémet az övével párhúzamban.
Jobb combomat megemelte, hogy a póló alá nyúljon. Természetesen kikandikált a kék bugyim. Hátamat simogatni kezdte. Beleborzongtam. A melltartó csattjával töltött el egy csomó időt. Hagytam magam. Rá bízom gyönge testem.
-Choa! -puszilta kulcscsontom. Két tenyerembe fogtam arcát és szemem irányába invitáltam.
-Kipróbálunk egy új dolgot? -kaján mosoly jelent meg arcán. Nem értettem miről beszél és ezt észre is vette. Mutató és középső ujját húzta végig combon belsején. Kitisztult. Testem megfeszült. Bízok benne, de nem tudom... Érintései csak mégjobban fokozza a vágyakat.
-Csak ha te is szeretnéd -helyezett egy tincset fülem mögé.
-Nem állok rá készen -sütöttem le szemhéjam. Lágyan megcsókolt. Egyik kezével támasztotta magát, a másikkal pedig oldalamat cirógatta. Egy helyen csikis voltam. Bele is nevettem a csókba.   Kérdően hajolt fölém, de nem adtam választ. Tovább kényesztette ajkaim, közben mindkét keze dekoltázsomra vándorolt. Masszívan kezdte masszírozni a nőiességem. Elejtettem pár hallk sóhajt. Itthon vagyunk, nem lenne jó ha ezzel ugratnának.
-Akarsz! Súgárzik belőled Park Choa! Talán félsz? Nem bízol bennem? -súgta fülembe. Ha nem a saját nevem lenne rég elfelejtettem volna, hisz olyan régen hallottam már a vezeték nevem.
Nem tudtam mit reagáljak Kookie szavaira.
-Bízom benned és akarlak! -ismételtem meg.
-Te már kívánsz édesem! -vette le rólam egy szempillantás alatt a pólót. Felsőtestem csupasz volt.
-Ez szerintem fordított esetben is így van -tekergettem nadrágja madzagját és levette. Teljes testével rám feküdt, újra ajakpárnáim pásztázta meg.
Figyelembe se vettem, hogy két lábam közt van. Magyarul mondva, terpeszt formáltam. Férfiassága teljesen érintett, ami mondhatjuk furcsa érzés volt. Szívni kezdte a mellem feletti bőrt gyengéden. Nem fájt. Kellemesebb, mint a nyakszívás.  Fogalmam sem volt hány óra lehetett. Gyorsan röpült az idő. Tetteiben érezhető volt, hogy ez most egy játék. Semmi nagy dologra nem készül. Tett még rajtam pár fellfedezést és megpuszilta a homlokom, majd leszállt rólam. Én hasra vergődtem és lecsuktam szemem. Visszatekertem ezeket a pillanatokat.

JungKook szemszögéből*

Megpusziltam homlokát és feltápászkodtam róla. Hasra fordult és én, így nyugodtan tudtam figyelni.
Rám bízta magát és olyan volt, mintha egy kincset tartanék a kezembe, amire vigyáznom kell. Félt, bár nem tudom mitől. Örülök neki, hogy nem egy fruskával van dolgom. Ezért lányért megkell küzdeni! Elkell nyerni a bizalmát és nem sokára elérem a biztos pontot. Nekem nem az számít, hogy mindennap meglehessen dugni. Boldoggá akarom tenni, azt akarom, hogy mosolygjon.

Eszembe jutot, hogy én vízért akartam menni. Mintha elaludt volna, így hallkan zártam be az ajtót.
V és HyAmi filmet néztek.
-Húha valakinek durva estéje van -röhögött V.
-Mi? -néztem rá értetlenül.
-Ugyan már Kook! Tiszta izzadt vagy és a levegő vételed sem a leglassabb -ecsetelte Hy. Észre sem vettem.
-Foglakozzatok magatokkal! -kivettem egy üveg hideg vizet és inni kezdtem. Bevittem magammal a szobába. Meglepetésemre Choa párnával kezében ült.
-Hát te meg mit csinálsz? -nevettem ki.
-Gondolkozok -nézett fel rám.
-És min hercegnőm? -ültem le mellé.
-JungKook! Igaz... -hagyott egy kis szünetet. -Nem csalsz meg EunJivel? -komolyan gondolta? Nem érzi egyáltalán, hogy Ő az egyetlen számomra? Ezekkel a mondatokkal hasít belém.
-Az Isten szerelmére! -csattantam fel. -Mégsem bízol meg bennem -vigyorogtam cinikusan.
-Ne haragudj! De Ő sokkal szebb és több mindene van -temette tenyerébe arcát és pityergett.
-Számomra te vagy  a legszebb -öleltem meg és könnyes szemmekkel aludt el.
Felnőttként viselkedik mások előtt, de nem az. Sikerült magamba bolondítanom, én vagyok csak neki.
Ahogy kezemben tartottam, mégjobban magamhoz húztam. Szegényből már majdnem kiszorítottam a szuszt.
Szeretem, ahogy álmodik és mégjobban magához szorít. Alvási nyugotságát lehetne nézni reggelig.

Choa szemszögéből*

Sajgó fejfájásom öt perc után sem múlt el. Igazából a  forróságra ébredtem fel. Teljesen JungKookhoz voltam simulva. Tánc órával kezdek, így később kell bemennem. Kicsit több időm van elkészülni. Lassan kimásztam az ágyból és keresgélni kezdtem. Elő szalajtotttam egy olyan szettet, ami megfelelő a tánc órához.
Elmentem a mosdóba. Elvégeztem az ottani szokásos teendőim és a konyhába mentem. HyAmi a kakaójat szürcsölgette.
-Jó reggelt! -köszönt fülig érő szájjal. Mitől van ennyire jó kedve? Én olyan vagyok, mint a mosott szar. Intettem egyet és kerestem valami kaját.
-Elfáradtál, igaz? -kaján vigyor jelent meg az arcán. Értelmetlen Hy logikája.
-Mármint? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Tegnap JungKook kijött és tiszta ingerült volt, aztán látszott rajta, hogy elpirult -mivan? Az én Sütim elpirult volna? -V állítása szerint durva érzéseket váltol ki belőle -elmosolyodtam.
-Na és te, hogy-hogy V-vel vagy? -kérdeztem, közben úgy döntöttem nem eszek.
-Mindigis Ő volt az én eltitkolt szerelmem -rántott vállat.
Elütöttük az időt a sok dumával és már mennem kellett. Megöleltem Hy-t.
Cipőmet felhúztam és egy mellkasnak ütköztem.
-Ha nem jövök ki el sem köszönsz? -nézett végig rajtam.
-Nem akartalak felébreszteni -làbujjhegyre álltam és megakartam csókolni, de nem engedte. Furán néztem rá. Mi ütött belé? Még kétszer megpróbálkoztam, de semmi. Megsem szólalt. Hy nevetve nézte ezt az egészet végig. Mintha tudná, hogy ez mit takar.
-Jól van akkor! Sziasztok! -fordítottam hátat, de visszahúzta csuklóm. Mellkasának ütköztem. Nevetett és enyhe, lágy puszit éreztem ajkamon.
-Ez a reakció mindent megért -fonta össze két karját derekam körül.
-Nagyon vicces. Viszont tényleg sietnem kell -jó poén volt. Már kezdtem azt hinni, hogy csináltam valami rosszat.

A liftel lementem. Lassan sétáltam, hisz még túl korán is érkezek. Át haladtam a sötét folyosón. Kicsit féltem, mert a hátam mögül is jött az ijesztő hang.
Karomat erősen visszahúzta valaki, reménykedtem, hogy JungKook szivat, de nem. Maszkba volt a fiú vagy férfi és fekete kesztyűt viselt.
-Sok errefelé a naív -nevetett majd a csőnek lökött és én teljesen a földre zuhantam. Csuklómra estem. Nem mertem kiabálni. Ruhástól rángatott vissza a levegőbe.  Kezemet leszorította és smárolni kezdett, amit nem viszonoztam. Nem tudtam ellökni. Az én termetem semmi az övéhez képest. Tétlenül hagytam, hogy véresre tépje ajkaim és, hogy nyakamat nyugodtan szívja. Ki ez az ember? JungKook hol vagy? Ments meg!

2. évad: 3.fejezet

Másnap*

Arcomat a napsütés simogatta, derekamat meg egy kéz. Kinyitottam szemem és egy váratlan fiúval találkoztam, de én nagyonis örültem neki. Nem szóltam semmit csak hozzá bújtam. Hajamat kisimította szememből. Meleg felső teste égetett. Mitől ilyen? Akárhányszor velem van még mindig ugyanúgy ég bennem a szikra.
-Szeretlek -mondtam hallkan. Nem válaszolt, de nem is akartam, hogy mondjon valamit. Ma nem dolgoznék, de megyek. Ott kitudok kapcsolódni.
Felültem és fejemet a tenyerembe helyeztem. Úgy szeretnék sírni.
-JungKook én így nem bírom. Akkor ne legyünk ennyire közel egymáshoz -csordult egy le könnycsepp arcomon.
-Ma este helyre hozunk mindent -ült elém. Mire céloz? Este? A pince. Megfogta kezem és hátra lökött. Nyakamat puszilgatni kezdte, aztán ajkaimra tévedt. Annyira nehéz volt elhinni. Hetek óta erre vártam, hogy újra megcsókoljon. Nyelvemmel játszott. Tehetetlen voltam. Hirtelen jött. Pár centire elvállt tőlem és nevetni kezdett.
-Mi olyan vicces? -néztem fekete szemeibe.
-Édes vagy -mondta mosolyogva.
-Nem akarom, hogy most elmenj -fordítottam el fejem.
-Jön Jiyeon.
-Miért nem dobod ki? Aigoo! Annyira idegesít -akadtam ki.
-JiMin kért meg -támaszkodott fel.
-És? Kit érdekel JiMinie? Mert engem rohadtul nem. Örülnék ha már nem kéne többet veled látnom -próbáltam felállni. Nem mondott semmit. Szekrényemhez mentem és kivettem egy atlétát meg rövidnadrágot.
Éreztem JungKook tekintetét magamon.
-Muszáj előttem állnod egy szál fehérneműben? -harapta be alsó ajkát.
-Fordulj el! -vontam vállat.
-Tudod, hogy nem tudom megtenni és azt is tudod, hogy mennyire Akarlak -ahogy ezt elmondta szívem, majd kiugrott.
-Megyek venni ajándékot Jacksonnak -vettem fel az utolsó ruha darabot.
-Én meg megyek -fogta meg a kilincset.  -Vigyázz magadra! -bólintottam és ő kiment. Nagyot sóhajtottam, aztán a plafon felé emeltem fejem. Kicsit ideges voltam. Döntse el mit akar. Én hibám is, de ez sok. Dobja ki Jiyeont.

Elmentem a plázába. Vettem Jacksonnak egy plüss macit. Régebben mondta, hogy nagyon szereti és, hogy azokkal alszik. Hazafelé menet találkoztam Yugyeommal. Régen beszéltünk. Megölelt.
-Jössz ma este? -mosolygott.
-Igen. Mark mikor jön haza? -bámultam a földet.
-Nem tudom. Együtt vagytok meg azzal a gyerekkel? -nézett rám cinikusan.
-Hát magam sem tudom -keseredtem el.
-Még szereted? -dobta át karját vállamon.
-Nem is tudod mennyire -motyogtam.
Az út további részén idióta témákról beszélgettünk. Jó volt újra hülyéskedni valakivel. Azt is elmondta, hogy akkoribban akart tőlem valamit, de rájött, hogy nem kéne. Becsültem benne ezt. Egyáltalán nem érintett rosszul, sőt! Közelebb kerültünk egymáshoz.
A liftnél elváltak útjaink. Ránéztem telefonom kijelzőjére. Jól eltelt az idő.
Mindjárt készülhetek.
Lakásomba beestem. Szószerint, mert mielőtt lenyomtam volna a kilincset Hy kinyitotta.
-Mibe jössz? -vigyorgott.
-Fekete ruha. Aminek a mell része megkötős -ültem le.
-Az nem túl kihívó? -nézett rám bambán.
-Nem hiszem. És te? -kérdeztem.
-Kék ruha -mosolygott és a szobája felé ment. Csináltam magamnak egy kakaót és lassan szürcsölgettem. A készülékem megzavarta a rémisztő
csendet.

"Szia Cho! Hétre megyünk értetek" -írta BamBam.

Két óra hosszám van. Bementem a szobámba. Előkerestem a ruhám és magamra kaptam. Fésülködőm elé ültem. Hajamat begöndörítettem és raktam sminket. Mivel még most sem erősségem a magassarkú, ezért a fekete torna cipőmnél maradtam.
Gyorsan szaladt az idő. Felvettem még egy karkötőt is.
-HyAmi! -kiabáltam és egyből bent is volt. A kék ruha jól állt neki. Térdétől feljebb volt. -Jól nézel ki! -csettintettem.
-Köszönöm! -mosolygott, aztán megcsörrent a dorm csengő. Táskámat kezembe vettem és kisétáltunk. JB állt az ajtóban. Barna haja szemébe lógott.
-Sziasztok! -köszönt.
-Helló! -beszéltem komolyan. -Mehetünk? -bólintott. A lift levitt minket a földszintig. A GOT7 igen gazdag. Elég nagy, fekete kocsi állt az épület előtt.

A kis pincében pár lufi és születésnapi dísz volt felrakva. Hallk zene szólt. A Bangtan tagok és Jeni már ott volt. Végig futott a szemem mindegyikőjükön. JungKookra néztem utoljára. A fehér atléta, aminek a nyaka eléggé kivan vágva és a farmernadrág mindent vitt. Beharaptam alsó ajkam, majd visszatértem a valóságba.
-Mikor jön Jackson? -kérdezte Suga.
-Nem sokára. Még jönnek a 2ne1-s csajok -vigyorgott Yugyeom. Kedvenc lány bandám. Remélem tudok velük beszélni. Leültem az egyik sarokba.

JungKook szemszögéből*

Rengeteget variáltam, hogy mit vegyek fel. Lenge cuccnál maradtam. A többiek sem öltöztek ki annyira.
-Jól nézel ki! -kacsintottam Jenire.
-Te is -nevetett.
-Nem láttatok a parfümöm? -túrtam bele hajamba.
-JiMinnél -bökte ki Jeni még mindig nevetve. Megverem ezt a gyereket.
-Tessék Süti! -dobta kezembe ChimChim.
-Csak egy valaki hívhat így! És legközelebb ne vedd el! -ütöttem vállba.
Fújtam magamra és Rap-Monster utasított, hogy menjünk kifelé. A kocsiban mindig elől ülök és ez most sem lesz másképp.

BamBam ideadta még tegnap a pince kulcsot. Beleraktam a zárba és kinyitottam. Jó hely! A srácok lerakták a holmijukat én pedig körül néztem. A helységből kimentem egy folyosóra. Jobb oldalt figyelembe vettem egy ajtót. Gondolkodás nélkül benyitottam.
-Wáú! -ámélkodtam. Egy elég jó szoba tárult elém. Matrac, világítás, rádió, sötétített ablak. Choa ezt nem úszod meg!
Bezártam az ajtót és boldogan visszamentem. A GOT7 és a két lány is megérkezett. Choan egy fekete ruha ékeskedett, ami elég jól kirakta dekoltázsát. A tornacipő még mindig hagyomány nála. Elmosolyodtam.

HyAmin egy kék ruha ékeskedett. Szépen kiemeli a derekát. A baratnőm leült az egyik sarokba. Pár perc után én is odamentem hozzá és elhelyezkedtem egy széken. Bambán néztem a többieket. Tenyeremet combjára raktam és egyből rámnézett.
-Majd ha szakítol a csajoddal -vette le testrészéről kezem.
-Holnap megteszem -néztem szemébe. Nem mondott semmit.
-Álljatok fel! Jön Jackson! -tapsikolt Jeni.
-Boldog Születésnapot! -kiabáltuk mindnyájan. Egyben nevetett és könnyezett is.
-Köszönöm srácok! -mindenkit megölelt. Choat megis puszilta.
-Rúgjunk be! -mondta Suga. Boom mindenkinek öntött ki vodkát. Egyszuszra lehúztam. Nincs jó íze. Rajtam kívül még ittak páran, aztán táncoltak. Közben odaadtuk az ajándékokat is.

Choa szemszögéből*

J-Hope hívott táncolni, bár utána ott is hagyott. CL jött oda hozzám.
-Nagyon tetszik a debüt dalod. Jól rappelsz -mosolygott.
-Köszönöm! -ez nagyon jól esett tőle. Egy ilyen híres női előadótól.
-Egyszer majd összehozhatnánk egy közös dalt -belül sikítottam. Nagyon örültem neki.
-Igen, majd még beszélünk erről -kacsintottam. Egy lassú szám jött. Szinte mindenki táncolt valakivel. JungKook fordított maga felé. Derekamra rakta kezét és szorosan magához húzott. Beszippantottam a szokásos illatát. Az ütemre lépkedtünk.
Arcomat kezébe vette és megcsókolt. Hosszas csók után hagyott levegőhöz jutni. Fejemet vállára helyeztem. Ránéztem Jenire és JiMinre akik csak meglepetten néztek.
-Gyere! -súgta fülembe, majd megfogta kezem. Megfogott két elég erős energia italt és elindult előttem. Sötét folyosón mentünk végig. Kinyitott egy ajtót. Előre engedett. Nagy szemekkel néztem körül. A matracra vetettem tekintetem és beharaptam alsó ajkam.
Nyakamat megpuszilta én pedig nem tudtam uralkodni magamon. Falni kezdtem ajkát és Ő az "ágyra" dobott le. Feltérdeltem hozzá. Furcsán nézett rám. Atlétáját levettem. Végig mértem ismét. A ruhám alá nyúlt, aztán leszedte rólam. Rendesen megméregetett. Úgy érzem kemény éjszakám lesz.
Egy szempillantás alatt kicsatolta a melltartóm. A kis szoba valamelyik sarkában ért földet. Nyelvével játszottam, amit nagyon is élvezett, mert bele mosolygott a csókba. Nadrágját gyors módba gomboltam ki.
A fehér boxer szépen kivirította nemiszervét. Nyakamat kezdte szívni és egy halk sóhaj hagyta el számat.
Hátába karmoltam és egy kicsit eltoltam magamtól. Elővett egy zacskót. Elsőre nem tudtam mi az, de utána leesett, hogy óvszer. Felhúzta és másodpercek után éreztem, hogy bennem volt. Felnyögtem. Huncut mosoly jelent meg arcán. Mégtovább ment, ameddig csak tudott.  Lihegve feküdt rám. Utoljára melleim puszilta meg és mellém esett. Takaróért kapálósztam, aztán felé fordultam.

A víz csurgott rólam és róla is. Fekete, vizes haja szemébe lógott. Testünk teljesen összesimult.
-Choa! -hallottam hangját.
-Huh? -néztem szemébe.
-Soha nem engedlek el! -szorított rajtam egyet én pedig mégjobban mellette akartam érezni magam.
A gondolataim álomba kergettek.

Jeni szemszögéből*

JiMin kiment és mentem utána.
Gondolkozva szemlélte az eget.
Min járhat az agya?
Megfogtam kezét és én is ugyanúgy tettem.
-Mi lenne ha nem tartanánk esküvőt? Anélkül is lehetünk boldogok -hadarta el. Kikerekedett szemmel néztem rá és elengedtem.
-Tes-sék? -tördeltem el. -Szóval nem akartad ezt az egészet?! -nevettem cinikusan. Lehúztam a gyűrűt és elé dobtam. Rohanva mentem be a mosdóba. Az első könnycsepp csordult ki szememből. Hol van Cho? Szükségen van most rá. A tükörbe néztem. A szemfesték szétfolyt. Gyorsan megmostam arcom és kimentem. A srácok kivoltak ütve, lányokkal az élen. Hajnali négy óra. Összekéne pakolni. Megkeresem Choat. Egy folyosó szerűre tértem ki és ott egy ajtón nyitottam be.

JungKook és a barátnőm. Édesek, de nekem most kell Cho. Kookie hirtelen felült. Ő nem aludt ezek szerint.  Magam után bezártam az ajtót és leguggoltam a matrac mellé.
-Sikerült? -mosolyogtam.
-Igen -simította meg a lány hátát.
-Mikor aludt el? -kérdeztem.
-Egy órája -nézett rá.
-Nem jössz segíteni? -inkább nem zavarom Choat. Pihenjen.
-De. Úgy sem vagyok álmos. Te sírtál? -vette fel atlétáját és nadrágját.
-Hát nem...vagyis igen -indultam ki az ajtón.
-Miért? -állított meg. Kedves tőle.
-JiMin közölte, hogy inkább ne legyen esküvő -mosolyogtam. Erősnek kell tűnnöm. Nem mondott semmit, de láttam a megértést arcán.

Összeszedtük a műanyag poharakat, aztáh leszedtük a díszeket. JungKook elvette Rap-Monstertől a kocsi kulcsot, hogy betudjuk rakni a megmaradt üditőket. A tortából is vágtam fel. Végsőnek összesepertünk. Pihenés képpen leültünk.
-Életemben nem takarítottam ennyit -nevetett Kookie.
JiMin hová tűnt? Sehol sem látom. TaeHyung kezdett éledezni, azt követően Jin. Mindketten fogták a fejüket.

Choa szemszögéből*

Kinyitottam szemeim, de senki nem volt mellettem. Megszokhattam volna már.
Felálltam. Volt rajtam fehérnemű. Hogy? Magamra kaptam fekete ruhám, megigazítottam hajam és kimentem.
Mindenki rám nézett, kivéve aki aludt. Figyelmen kívül hagyva ültem le JungKook ölébe.
-Ti együtt vagytok? -kérdezte CL.
-Úgy tűnik -mosolygott a fiú.
-Alig várom hazaérjünk -motyogtam és szerintem csak Süti hallotta.
Rap-Monster sétált be.
-Mehetünk srácok? -kiabált, hogy Suga is felkelljen. A GOT7-s srácok eltűntek. -JiMin? -fordult Jeni felé.
-Ő tudja -vont vállat. Aigoo! Itt már történt valami.
-Gyerünk már! -nyavajogtam.
Összekapta magát mindenki és az autó irányába indultunk.

A BTS dormjába érve bevetettem magam Kook szobájába. Kivettem egy pólóját és azt vettem át. Nem akarok ma semmit sem csinálni. Kiabálást hallottam. Még most jöttek haza. Megnéztem őket. Jiyeon kiabál JungKookkal. Erre kiváncsi vagyok.
-Ennyi? Miért nem mondtad meg, hogy csak szexre kellettem? -csordult ki egy könnycsepp a lány szeméből. Rámnézett. Az előtte lévő tétlenül állt.
Megsajnáltam. Ebbe Kook a hibás.
A többiek, mintha mozit néznének. Már csak popcorn kéne.
-Gondolhattad volna -tördelte el JungKook. Ji lekevert neki egy pofont, amit megis érdemelt. A lány kirohant én pedig JungKookie elé álltam.
-Ügyesen megcsináltad -pusziltam meg az arcát és én is kimentem. A földszinten utól értem.
-Figyelj! Teljes mértékben megértem amit érzel, de tovább kell lépni -csuktam le szemem. -És az sem lenne jó ha mi örökre ilyen harcban lennénk.
-Tudom. Sajnálom amiket csináltam, de szerelmes voltam -törölte le könnyeit.
Kinyújtotta kezét. Kezet ráztunk és távozott. Kifújtam a bent maradt levegőt, de ismét vissza jött a görcs gyomromba. Mark lépett be, de mivel elfordultam észre sem vett. A lépcsőn felrohantam.
-Mit csináltál? -kérdezte Jeni.
-Megbeszéltem a dolgokat Jiyeonnal -mosolyogtam.
-Amúgy újra együtt? -mutogatott Suga rám és Kookra. Az említett fiú a karjai közé font és a szobája felé vezetett.
Lefeküdtem és telefonom vettem kezembe.
-Nem sokára lesz egy hosszú túrnénk. Tudsz jönni? -átváltott egy melegítő nadrágot.
-Majd megbeszélem a  menedzserrel -mosolyogtam. Csípőmre ült és csikizni kezdett. Egy hosszadalmas nevető görcs jött rám. Abbahagyta és csak nézett. Tekintetünk találkozott. Láttam, hogy mondani akar valamit. Kopogtak.
Mindketten a hang irányába néztünk.
Lepattant rólam és kinyitotta. Általában a többiek nem szoktak kopogni. A főnök.
-Szép napot! -üdvözölt minket. -Hogy vagy fiam? -nézett Kook felé.
-Soha jobban. Miért jöttél? -tessékelte be.
-Lenne számodra egy ajánlatom. Szerelmes duó -köhintett. Nagyon remélem én leszek az a másik fél.
-Kivel? -tért a lényegre Kookie.

2. évad: 2.fejezet

Tekintete rajtam maradt. Egy száll boxerbe feküdt. Hasa kockásabb, mint volt.
-Mit akarsz? -állt fel.
-JungKook! -sütöttem le fejem. -Nem szeretnék magyarázattal szolgálni, de azt tudom, hogy te nekem mindennél fontosabb vagy. Lehet nem hiszed el. Sőt! -néztem fekete szemeibe, ami csillogtak. Nem tudom, hogy a sírástól vagy ez mindig ilyen volt.
-Markkal jót dugtál? -motyogta.
-Istenem! Te csak ezt látod ebbe az egészbe? Nem csináltam semmit. Megvolt a három méter távolság. Tényleg ezt feltételezed? -kérdeztem rekedt hangon.
-Hát belőled már bármit kinézek -fordult el.
-Szóval már semmi lehetőség arra, hogy újra kezdjük? -folyt le arcomon egy könnycsepp.
-Annyira rohadt nagy szerencséd van, hogy te vagy az egyetlen olyan lány akit itt nyomban feleségül vennék -tolt teljesen neki a szekrénynek. Ajkainkat egy kicsi választja el. -Nem tudod milyen érzés van bennem, mikor meglátlak. Egyből letepernélek vagy akár megcsókolnállak. Olyan érzéseim vannak még mindig irántad, amit senki sem tud pótolni -suttogta fülembe.
Mosolyra húztam a számat. Ezek hallatán felcsillant bennem a remény. Arcomon végig simítot. -Fáj?
-Hiányzol! -ennyit tudtam kimondani. -Nem fáj.
-De, hogy mi megint együtt legyünk annak nem most jött el az ideje -nevetett. -Szenvedj még egy kicsit. Jóéjt egyetlenem -lekapcsolta a villanyt és lefeküdt. Kikeredett szemmel hagytam el a szobát.

JungKook szemszögéből*

Meglepődött arca kicsit vicces volt. Nem tudok rá haragudni akár mit tesz.
Kiment, hallottam, ahogy TaeHyunggal beszélget.  Nem aludhat vele. Most úgy behívnám magamhoz. Erősen megölelném, homlokára adnék egy puszit.
Annyit változott. Rá sem lehet ismerni.
Remélem pár hónap alatt benőtt a feje lágya.
Az alvás nem sikerült, így kimentem a konyhába. Leültem és inni kezdtem. Gondolataim nem hagytak nyugodni.
A sötét csendet az egyik ajtó nyikorgása törte meg. Ránéztem a személyre. Fehér pólóm volt rajta, amit nem tudom honnan szedett. Kilátszott a kék melltartója. Szemügyre vettem tetőtől-talpig.
-Az az én pólóm -köhintettem.
-Kell? -kezdte felhúzni.
-Nem! -vágtam rá egyből. Nem szeretném megadni magam. Hütőből kivett valami kaját és leült velem szembe. Kicsit furán éreztem magam.
Zavart, hogy néz.
-Legalább had öleljelek meg -ráncolta össze szemöldökét. Felálltam és kinyújtottam karom. Érezni akarom illatát. Őt! Lehajtotta fejét és hátamra rakta tenyerét. Mellkasomnak neki dőlt.
Mi lenne ha Ő nem lenne nekem? Lennék én akárki? Szívverését tisztán hallottam. Látszott rajta, hogy bánja és, hogy egy valamit akar.
Tenyerem akaratom ellenére is, de fenekére vándorolt és éreztem, hogy kicsit remeg. Nem szóltam semmit.
Hátam mögül egy halk visítást hallottam.
Egyből elengedett és én is Őt.
-Újra? -ugrált Jeni.
-Ne örülj! Nem -kezelte le két mondattal Choa. Igazából igaza van. Én sem mondtam volna mást.
-Jó éjt! -vonultam be szobámba.

Choa szemszögéből*

V tegnap este behívott a szobájába, hogy ne ácsorogjak a folyosón. Kedves tőle, ezért is tekintek rá testvérként.
Egész sokat beszélgettünk, elmondtam neki mi történt a konyhába. Örültem, hogy türelmesen végig hallgatott.

Reggel gyorsan szedtem a fátorsámat, de pechemre JiMinbe ütköztem.
-Ne haragudj! -szeppentem meg.
-Choa tudod, hogy kedvellek meg minden, de JungKook a húgommal jár. Ha megbántsa, miattad, valamelyikőtök nem jól végzi -vetette be komolyságát.
-Jó, JiMin. Nem tudom mivan azzal a csajjal, de állítsd le. Nem fogok tőle elvenni senkit. Nem kell nekem essen -mentegetőztem kezemmel.
-Szólok neki, de te tartsd be amit mondtam -unottan elfordultam tőle. JungKook végig nézte a beszélgetést a falnak támaszkodva. Próbáltam úgy tenni, mintha tegnap nem beszéltünk volna.
Gyorsan felhúztam a cipőmet és mentem is a dormomba.

JiMin szemszögéből*

Choa tántorgott ki TaeHyung szobájából és nekem jött.
-Ne haragudj! -szeppent meg.
-Choa tudod, hogy kedvellek meg minden, de JungKook a húgommal jár. Ha megbántsa, miattad, valamelyikőtök nem jól végzi -vetettem be komolyságom. Lehet nem gondoltam komolyan.
-Jó, JiMin. Nem tudom mivan azzal a csajjal, de állítsd le. Nem fogok tőle elvenni senkit. Nem kell nekem essen -mentegetőzött.
-Szólok neki, de te tartsd be amit mondtam -unottan elfordult tőlem. Gyorsan felhúzta torna cipőjét és rohant is.
Kookie végig nézett mindent. Látszik rajta, hogy valami nem oké és a húgomat használja erre fel.
-Megváltozott. Jó a segge -közben hátam mögül köhintettek. -Mióta állsz itt? -vakartam tarkómat.
-Hülye fasz -nevetett JungKook és leült.
-A tiéd jobb -vetettem be Jeninél a bociszemeket amiket imád. Ez most sem lett másképp.
-Megyek Choahoz -puszilt meg barátnőm, aztán kiment.
-Szóval igen. Jó a segge, a szája, teste -álmodozott Kook.
-Kérlek! Még egy ideig ne szakíts a Jiyeonnal. Ahogy ismerem ő is hamar rád un -legyintettem.

Choa szemszögéből*

Nyitva volt az ajtóm. Tegnap hol volt Hy? Ez a lány mindig elkeveredik valahová.
-Hol voltál? Mi van az arcoddal? -teliszájjal tette fel a kérdéseit.
-Tegnap valaki nem volt itthon, ezért képtelen voltam a Bangtannál aludni. -sóhajtottam -Jiyeon -adtam egyszerű választ.
-Beszéltél Kookieval? -kiabált fel.
-Csitu már! -csititgattam. -Beszéltem. Azt mondta még nincs itt az idő -puffogtam.
-Tipikus JungKook -beszélgetésünk Jeni törte meg. Ő is elkezdett kérdezősködni. Miért ilyen nagy cucc?
Neki is elmeséltem a dolgokat, majd a szobámba mentem. Álmos voltam.
Befeküdtem ágyamba, fejemre raktam a fülest és hamar elnyomott az álom.

Körülbelül két óra telhetett el.
Kinyitottam szemhéjam és valaki feküdt mellettem.
-Mit keresel itt? -fúrtam kómás fejem a párnába, majd megszerettem volna ölelni.
-Állj! Megtartsuk az egy méter távolságot -nézett rám komoly arccal.
-Hogy lehetsz ekkora barom? -közben felálltam és gyorsan átöltöztem. -Talán te így nem szenvedsz?
-Te jobban -ha alszol bármikor hozzád érhetek. -vigyorgott.
-Nem foglak beengedni. Ha nem vagy velem együtt akkor eszedbe se jusson, hogy velem alszol -vettem kezembe a telefonom. -Ott van a csajod.
-Pedig vagy te fogsz nálam aludni, vagy én itt -méregetett.
Nem válaszoltam. Ne fárasszon engem a hülyeségével.  Ránéztem és úgy szimplán elkapott a röhögés.
Laptopomat az ágyba vittem. Elindítottam egy filmet amit már régen megakartam nézni. Felhangosítottam.
JungKook is bekapcsolódott. Éreztem közelségét. Egyik tenyerem leraktam az  ágyra. Idő elteltével megfogta kezem. Összekulcsolta az övével. Vigyorogtam, mint egy vadalma. Szerencsére a hajam mindent eltakar. Kivette ölemből a számítógépet, aztán derekamra ült. Mosolyogva figyeltem.
-A medence övem elfog törni ha így folytatod -egyik kezemmel mutattam a testrészre. Sokáig fürkésztük egymás szemét. Arcomat megpuszilta én meg szorosan megöleltem.
-Megyek -mondta hallkan. Megakartam csókolni, de elhúzódott.
-Mész a barátnődhöz? Ez kurva nagy szemétség -durciztam be.
-Drágám, ilyen ez -vigyorgott.
-És őt megcsókolod igaz? Mikor fejezed be ezt?  -néztem rá kérdően.
-Te mentél el. Most már várj -kacsintott, majd kiment az ajtón. Lehuppantam az ágyra. Elkezdtem gondolkozni. Mintha még valami állna a háttérben. Aigoo! Mikor lesz már minden rendben?

A napomat a táncterembe töltöttem. Eljött velem HyAmi és Jeni is. Egyben  csajos nap is volt.
Egyszer-kétszer beálltak hozzám táncolni. Mindent eltudnak hülyéskedni.
-Sziasztok csajok! -jött be JiMin. -Ma feljössztök hozzánk? -gondolom ez nekem és Hynek szólt, mert Jeni ott lakik.
-Én is? -kérdően néztem rá.
-Öhm igen. Nyugalom! A húgomat leállítom. Így is elég bajt okozott. -úgy örültem. Lehet nem haragszanak annyira rám. Viszont borzalmas lesz végig néznem JungKookot és Jiyeont.
-Oké, megyünk -szólalt meg mellettem HyAmi. Igazából valamit kiszeretnék találni a csaj ellen. Nem verhetem meg, mert JiMin engem üt szét.

Még egy csomót beszélgettünk, aztán felmentünk a dormomba. Felvettem egy műszálas térdnadrágot, haspólóval.
Hajamat kifésültem.
-Szép vagy -borzolta össze hajszálaim Jeni.
-Erről nem szeretnétek leszokni? -nyavajogtam.
Lassan indultunk fel a fiúkhoz.
Jeni JiMinhez ment, Hy köszönt JungKookéknak, J-Hope a barátnőjével volt. Suga és V pedig bohóckodtak.
Hope bemutatta barátnőjét. Kedves, de mégis unszimpatikus. Zsebre raktam kezem és úgy ültem le. Kookie felé fordultam, majd vissza a pulthoz.
Jin jött oda hozzám.
-Bolondok háza -motyogta.
-Ez az -nevettem. -Nagyon haragszotok? -Nem a mi dolgunk. Nincs okunk rá. Nézz JungKookra és Jiyeonra. Szeretik egymást. Úgy nézki boldogak. Ez a hajó elúszott Choa! -ütögette meg hátam. Jin sok mindent elhisz, amit lát.
-Üvegezzünk -ordította be JiMin. Nem tudják megunni ezt a játékot. Leültem csendben az egyik sarokba és még közel is voltam az asztalhoz.
Rap-Monster kezdett és Kookiera jutott.
Felelt.
-Zavar, hogy itt van velünk Choa? -vigyorgott RapMon. A fiúra néztem.
-Hagyjuk már ezt a Choas dolgot. Levan zárva -nézett rám.
Eléggé unalmas volt a játék. Alig mert valaki. Végül rám érkezett a narancsleves üveg.
Én mertem. Remélem valami jó feladatot ad Suga. Mielőtt belekezdett volna, kopogtak.
Egyszerre ordítottak ki a fiúk. BamBam lépett be az ajtón. HyAmi kicsit vörös lett. Tetszene neki?
-Sziasztok skacok! Holnap este házibuli. Igazából Jackson születésnapja. Hét fele menjetek a város széli diszkóhoz. A pincében van egy elég jó hely -mosolygott. BamBam valahogy mindig vidám, ezért is szeretem.
-Ott leszünk -mondta Rap-Monster.
-Aigoo! Én megyek Busanba -nyavajgott Jiyeon.
-Isten velem van -mosolyogtam. JiMin és Suga felnevetett. Nem viccnek szántam. Megforgatta szemét a lány, majd JungKookot hívta el a szobába.
Utánuk néztem és elkapott a féltékenység.
-Miért nem teszel valamit? Enyhítsd meg a szívét -ütött vállba J-Hope.
-Míg vele van a csaj nem tudok semmit sem tenni -hajtottam le fejem, majd felálltam. -Jó éjt! Holnap találkozunk -mosolyogtam és kimentem. Erőt véve magamon elsétáltam a liftig. Gondolkodóba estem. Mit fogunk holnap ott csinálni? Remélem jó buli lesz.
Szobámba érve, ledobtam magam az ágyba és a plafont bámultam.
Aludni szerettem volna, de nem tudtam. Nem jött álom a szememre. Csak forgolódtam.

2. évad: 1.fejezet

A hónapok teltek. Elég lassan és ezzel együtt sikerült megváltoznom.
Hiányérzetem egyre jobban csak nőtt és nőtt, de feleslegesen. HyAmival mindig beszélgetek. JungKooknak van új barátnője, méghozzá JiMin húga. Mikor megtudtam egy napig a zsebkendő tenger vett körül.
Mark próbált nyugtatni, de valahogy mindig visszaestem. Látni akarom, érezni az illatát, megölelni, csókolni. Magam mellett tudhatni. Napokóta gondolkozok azon, hogy haza megyek Szöülba. Hiányzik Hy és Jeni is. Nagy sikereket értem el ezzel az egésszel. Más szempontból nem bántam meg, hogy eljöttem. Mostmár semmi keresni valóm sincs itt. Koncertem se lesz annyira.
Böngészni kezdtem a telefonomon. Megnéztem a legközelebbi repülő gépet. Ma este. Remek! Nagy utazómba összedobtam a ruháim és egyéb dolgaim. Nem szeretném elmondani senkinek sem. Mark remélem addig nem jön haza, de ehhez sem volt szerencsém, mert pont megjött. Egyszer-kétszer bepróbálkozott, de ababhagyta miután látta, hogy nem érdekel.
-Hát te meg mitcsinálsz? -mutatott a bőröndre.
-Mark! Hazamegyek -fújtam ki a bent maradt levegőt.
-Egy hónap van. Nem bírod ki? -puffogot.
-Nem, nem bírom ki. Nekem még ma haza kell mennem Szöülba -tördeltem ujjom.
-Hát legyen. Mikor megy géped? Elkísérlek -fogta meg kezem.
-Este. Van még három óra hosszám addig -ültem le.
-Áh, értem. Majd szólj -intett és bement a hálószobájába.
Átkutattam még a lakás összes zúgját, hogy meg van-e mindenem. Félek kicsit. Mit fognak szólni?
Az időt zene hallgatással töltöttem el. Gyorsan elrepült ez a három óra. Bekopogtam Markhoz.
-Mehetünk -mondtam semleges hangon. Sóhajtva felállt. Felhúzta cipőjét és megfogta a bőröndöm. Én is felöltöztem. A liftben szótlanul álltunk.

Mielőtt felszálltam volna a repülőre megálltam Mark előtt.
-Köszönöm. Még most sem hiszem el ezt az egészet. Siess haza! -elmondtam a mondókám és megpusziltam. Nekem semmit sem jelent, de neki annál többet. Nem vártam meg válaszát, rohantam a járműre. Helyet foglaltam egy ablaknál és bedugtam a fülembe a heatsetet. Felvettem a fehér maszkomat is. A csillagok kezdtek kibújni az ég alól. Úgy döntöttem alszok egyet és hamar le is csukódtak szemeim.

Kipihenten álltam fel és szálltam le a gépről. A friss szöüli levegő, a zajos utcák, minden ami idekötött most itt van előttem.
Hívtam egy taxit. Ahogy ültem az autóban kezdtem egyre feszültebb lenni. Még pár napig nem szeretnék JungKookkal találkozni. Elég furcsán váltunk el.
Lazán benyitottam a nagy épületbe és a lépcsőn szaladtam fel. Kerülöm a liftet. Senkivel sem szeretnék találkozni. Elég lesz HyAmi meg Jeni.
Bekopogtam a fehér ajtómon. A saját dormomba fogalmam sincs miért kopogtam. Hajnal négykor nem lehetett épp a legjobb felkelnie Hynek.
Hallottam, hogy a zárban elfordul a kulcs.
Nevetve álltam Hy előtt. Nyakamba ugrott és visongott.
-Úristen! Miért nem szóltál? -már majdnem kinyomta belőlem a szuszt.
-Meglepetés -mentem be az ajtón. -Igaz nincs itt senki? -néztem körbe.
-Nincs. Most mit fogsz csinálni? Kook? -tette fel sorba a kérdéseket.
-Folytatom a mindennapos próbákot. Kookie meg...szeretnék vele beszélni, de így, hogy barátnője van esélytelen. A csajszival jobban elvan, mint velem? -puffogtam.
-Kis féltékeny. Látszik, hogy nem igazi az a kapcsolat. Szerintem hamar vége lesz. -habogta. -Hogy megváltoztál. Véknyabb lettél és az arcod is mégszebb lett. És kivagy... -nem hagytam, hogy folytassa.
-Ne is mond. Tudom, hogy kivagyok seggesedve -röhögtem. -Kicsit zavar is.
-Örülj inkább. Tapadhatnak rád a fiúk. -dörzsölte kómás szemét. -Amúgy mondta Jeni, hogy két hónap múlva lesz az esküvő?
-Említette. Nem is tudom mit szóljak ehhez. Szerintem hamari. Hy te is pihenj még. Én felhívom a menedzserem. -pusziltam arcon és a szobámba vonultam.
Semmi nem változott. Az ágy ugyan olyan rendetlen, mint ahogy hagytam. A cetli, amire két szó volt írva a földön össze gyűrve hevert.
Tárcsáztam HeeKyungot a menedzsert. Remélem nem zavarom. Bár kicsit korán van.
-Jó napot! Choa vagyok. Azért hívom, mert visszajöttem Svédországból. Holnaptól már dolgozhatok? -kiváncsiskodtam.
-Jó reggelt! Pár óra múlva felmegyek hozzád és mindent át beszélünk. -rám csapta a telefont. Sosem volt egy kedves alkat.
Még Jeninek is írtam egy SMS-t.
"Szia. Gyere be a tánc termembe egy óra körül, de a srácoknak ne mondj semmit." -küldtem el a lényegre törő üzenetet.

JungKook szemszögéből*

Ez a négy hónap volt életem legrosszabb percei.
Számomra még mindig felfoghatatlan miért nem mondott semmit. Nem tudom magam rajta túltenni. Egyszerűen hihetetlen Choa. Mit tett velem? Ő a gyenge pontom. Akárhányszor meglátom jó érzés kap el.
Ha visszajön nem tudom mi lesz, de nen fogom ennyiben hagyni. Neki is kell egy kicsit szenvedni.
JiMin húga meg csak ilyen játékszer. Nem szép dolog, de az elején fájt és JiMinie meg rámúszitotta a csajt.

Jin ordítása zavarta meg alvásom.
-Tánc óra! És már dél elmúlt -fújta kánomban. Felidegesített. Kimásztam az ágyamból és egy laza próba ruhát vettem fel.
Gyorsan ittam és előre mentem.
-Mi bajod? -lökött oldalba Suga.
-Semmi -nyomkodtam a lift gombot.
-Még most sem dolgoztad fel a kis csajt? -röhögött. JiMinre néztem. Mégis csak a testvére a "barátnőm". Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem.
A tánc termek előtt elhaladtunk.
A mi zenénk csapta meg fülemet Choa ajtaja mögül. Megtorpantam. Ez nem lehet. Ő lenne bent?  Nem, biztos nem.
-Hoppá! -köhintett J-Hope.
-Menjünk tovább! -gyorsra fogtam a tempóm. A gyomromban egy nagy görcs keletkezett. Egyik felem azt súgja, hogy beszéljek vele a másik meg, hogy hagyjam egy ideig. V eltűnt. Aish! Fogadok bement.

Choa szemszögéből*

Ahogy mentem a próbaterembe dél körül, próbáltam sietni. Nem akartam senkivel sem találkozni. Elfordítottam a zárban a kulcsot. Bemelegítettem és maxra tekertem az I need U-t. Ehhez a zenéhez volt hangulatom.
A tükör sarkában láttam, hogy nyílik az ajtó. Azthittem Jeni lesz, de nem. Ahogy belépett a nagy terembe TaeHyung, megtorpantam. Szinte a levegőm beszúrult, mintha egy nagy luk lenne a mellkasomba. Nem akartam egyikőjükkel sem találkozni.
-Hogyhogy itthon? -támasztotta meg magát a falnak.
-Nem bírtam tovább. Hiányzo...-megcsuklott a hangom. -Hiányzott a családom.
-Choa! Nem tudom felfogni amit tettél, de nekem hiányzol. És szerintem mimdenkinek. Te tartottad JungKookba a lelket és JungKook meg bennünk. Ez már mostanára nem így van. -megölelt. Olyan jól esett tőle.
-Köszönöm V -néztem fel rá. -Légyszíves ne szólj nekik, hogy itt vagyok. Pár nap múlva esetleg. -mosolyogtam.
-Rendben! Na, de én megyek -gyorsan elment. Leültem a földre és kifújtam a bent maradt levegőt.

Jeni nem jött, ami igazán nem esett jól. Haragudna? Nem tart barátjának? Miért? Felnéztem Twittere, bár felesleges volt. JungKook twettelt egy csajjal ki képet. Az van odaírva, hogy egy régi barátja, de ez természetesen nem igaz. Csak fussak össze ezzel a lánnyal.
Még egy-két óráig gyakoroltam, majd feladtam. Fáradt voltam.
A táskámat sem hoztam csak a kulcsot kaptam kezembe.
Indultam volna, mikor valaki megkopogtatta körmét a falon. Kilencven fokos fordulatot vettem. Ismerős volt a lány arca, mintha láttam volna már valahol. Hát persze! Kookieval a képen. Megforgattam szemem. Egyik felem azt sugalta, hogy most menjek neki, a másik pedig, hogy hagyjam a francba.
-Mit képzelsz magadról? Csak úgy visszajössz? -lökött vállba. Tűrtem, de kifog burulni a mécses.
-Na idehallgass te liba! Majd én eldöntöm mikor jövök vissza. És ha JungKook miatt jöttél ide pattogni akkor csak, hogy tudd! Nem a tiéd. Elég régóta rajta van a saját bélyegem! -bicentettem fel az állát. Eléggé felidegesítettem. Keze arcomon csattant és körmét is belemélyesztette.
Nem érdekelt. Csak a hátánál felénk közeledő fiúra tudtam koncentrálni.
-Jiyeon! -szólította a lányt és lefogta kezét. Kézfejükre néztem. Egymásba kapaszkodnak. Mint két réti pittypang.
A sírás környékezett meg. Megszólalni nem tudtam. Csak JungKook arcát fürkésztem. Még mindig hibátlan.
Fogaim közül kieresztettem egy 'sajnálom' szót. Csalódottan nézett rám és hátat fordítot a csajával együtt.
Még egyszer rám nézett. Ott álltam lefagyva. Nem akartam vele találkozni.
Lefordultak a folyosón. Sírásban törtem ki. Nem hiszem el, hogy őt védte. Én kaptam.
Nagy cipő csattanásokat hallottam a padlón.
-Choa! -kiabált egy vidám lány hang. Megfordultam és Jeni ölelt meg szorosan. -Ne haragudj csak a tesómnak segítenem kellett. Te jó ég! Mi történt veled? Ki csinálta ezt? Fáj? -árasztott el a sok kérdéssel, amitől csak nevettem.
-Ne aggódj, nem vészes! Kettőt találhatsz -puffogtam.
-Jiyeon? -forgatta meg szemét barátnőm. Bólintottam.  -Menjünk leápolni. -elkezdett vonszolni a másik épületbe. A lakásomra mentünk. Vagyis mentünk volna ha nyitva lenne az ajtó. Nálam meg nincs kulcs. Vigyorogva nézett rám Jeni. Ugye nem?
-Komolyan gondolod? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Igen -ismét beszálltumk a liftbe és mentünk még két emeletet.
Jeni benyitott a lakásba. Én lassú léptekkel mentem be. A hét fiú, plusz egy lány ültek az asztalnál. Jiyeon az én helyemen ült. Az összes tekintet rajtam volt. Nem szólaltak meg.
-Mit keres már megint itt? -nyivákolt a csaj.
-Jiyeon! Ő egy régi barátunk -védett meg V.
-Barát? -kérdezte szánalmasan JungKook, majd bevonult a szobájába.
Jeni megfogta karom és a fürdőbe vitt.
Leültem a kádszélére.
-Ennyire utál? Szeretem. Mindennél jobban -fakkadtam ki.
-Drágám ezt neki mond. Ma Jiyeon megy haza. Beszélj Kookieval -tett arcomra egy vizes zsebkendőt.
-Szerinted akarna velem beszélni? -reménykedően néztem szemébe.
-Persze, hogy akar. Szorítok! -mutatott hüvelyk ujjával egy lájk jelet.
Még egy darabig ott beszélgettünk, aztán Jeni kinézett. A villanyok nem égtek és most ment el Yeon.
-Tied a pálya -tessékelt ki, ő meg bement egs szobába. Összeszedtem minden bátorságom. Az ajtó előtt megálltam és végig gondoltam mit fogok neki mondani. Lassan lenyomtam a kilincsét és benyitottam.

1. évad: 25.fejezet

                                                     ...Annyeong! És megérkezett az utolsó rész
                                                         ebből az évadból. Április elején elkezdődik
                                                          a 2.ÉVAD! ^^ Jó olvasást kívánok, remélem tetszenni fog.

A napsugarai égették a retinámat Kemény ágyam kicsit nyomja a derekam. A mellettem fekvő fiúhoz szorosan hozzá bújtam, mert sokáig nem fogom. Fürkészni kezdtem kidolgozott hasát és kockái körül köröket rajzoltam. Nyakamhoz bújt.
-Nem akarok felkellni -dünnyögte.
-Nem is kell -nevettem.
Lábam átraktam derekán és bekapcsoltam a TV-t.
-Nehéz vagy -ütött hasamra.
-Hé! Egész jól tartom a súlyom -lázadtam fel. Testével, fölöttem támaszkodott, s hajamat össze borzolta.
-Szeretlek -erősen szorított. Miért kell ezt most? Sokkal jobban nehezemre fog esni elmenni. Két napom van össz-vissz.
-Én is szeretlek -simítottam meg tarkóját.
Két emberke nevetve rontott be. Nem zavartatták magukat és ezen én is röhögtem.
-Sziasztok! -köszönt JiMin.
-Mi járatban? -szállt le rólam Kookie.
-Jöttünk beszélgetni -ült le a földre Jeni.
-Áh, értem -feküdtem hasra.
-Képzeljétek el, JiMin megfogja kérni a kezem -habogta Jeni. Összevissza forgattam szemem. Biztos ez? ChimChim énekes és sztár. A rajongók ennek nem fognak örülni. Köhintettem egyet és a telefonomat vettem kezembe. Megnéztem az MV nézetségi számát. Jól pörög.
-Elmentek boltba? -kérdeztem a két fiútól.
-Persze -válaszolt JiMin. Kook kimászott az ágyból és öltözni kezdett.
Kaptam egy homlok puszit és elmentek.
Elmeséltem Jeninek a dolgokat. Kicsit ledöbbent. Csalódottságot tükrözött szeme.
-Sajnálom -babráltam karkötőm. Megölelt.
-Ugye JungKook tudja? -beszélt hallkan.
-Nem, és míg elnem megyek addig nem is fogja -sóhajtottam.
-Mikor mész? -törölt le egy sós folyadékot arcáról.
-Holnap délelőtt -csuklott meg a hangom.
Jól meggondoltam? Biztos, hogy itt hagyom az életem legjobb dolgát? Aigoo! Már nem hátrálhatok.
-Segítel gyorsan összepakolni? -álltam fel és a bőröndömet vettem elő. Bólintott. A szekrényemből mindent kidobtam a földre. Elkezdtük a fontos dolgokat összehajtani. Tíz perc alatt ezzel végeztünk. A gyűrűmre néztem és elmosolyodtam. Még az éjjeli szekrényemről levettem a képet amin Kookieval vagyok. Amit nem fogok ma használni, sminkeket, egy neszeszerbe pakoltam.
Betoltam az ágyam alá és nagy levegőt véve mentem ki a konyhába. Mark itt van HyAmival. Mosolygva néztem rá, jelezve, hogy semmi sem változott.
Két nevető fiú jött be a bejárati ajtón.
Lepakoltak az asztalra és JungKook hátam mögé tévedett.
-Gyere -nem engedett el, így csoszogtunk a szobámba.
-Mit akarsz? -nevettem.
-Semmi olyan dolgot. Csak játszani -dőltött le az ágyra. Nyakamat kezdte el puszilgatni és levette a haspólóm, majd én is megszabadítottam fekete pólójától. Hajába túrtam és közelebb húztam. Egy enyhe csókot leheltem vérpiros ajkaira. Beleharapott alsó ajak párnámba, amire felsóhajtottam.
-Rohadtul tudod mit imádok -néztem fekete szemébe.
-Téged -ölelt meg. -Senkit nem szerettem még így -feküdt le mellém.
-Én sem. Csak félek, hogy megunsz egyszer. -bámultam a plafont.
-Hülye. Akkor is szépen emlékezek vissza ezekre a pillanatokra.  -simított végig hasamon.

Jeni szemszögéből*

Kézen fogva sétáltunk meg Choa szobájába. Olyat láttam amit nem akartam. Leültem a földre.
-Sziasztok! -köszönt JiMin.
-Mi járatban? -szállt le barátnőmről Kookie.
-Jöttünk beszélgetni -mosolyogtam.
-Áh, értem -forgolódott Choa. Mintha valami baj lenne.
-Képzeljétek el, JiMin megfogja kérni a kezem -habogtam. Cho megforgatta szemét. Nem tudom mi a gondja.
-Elmentek boltba? -kérdezte a két fiútól.
-Persze -válaszolt JiMin. JungKook felöltözött. Kicsit zavarba jöttem, de nem volt észre vehető. Mégis csak egy boxerben mászkált. Melyik lány nem lenne zavarban?
JiMin megcsókolt és kimentek.
-Jeni! Elkell mondanom valamit -komolyan nézett rám Choa.
Elmondta a történetet. A szívem megszakadt. Nem akarom elhinni.
-Ugye JungKook tudja? -beszéltem hallkan.
-Nem, és míg elnem megyek addig nem is fogja -sóhajtott.
-Mikor mész? -töröltem le egy sós folyadékot arcomról.
-Holnap délelőtt -csuklott meg a hangja.
Mi? Már holnap? Ezt nem akarom felemészteni.
-Segítel gyorsan összepakolni? -vette elő nagy bőröndjét. Bólintottam. A szekrényéből mindent kidobott a földre. Elkezdtük a fontos dolgokat összehajtani. Tíz perc alatt ezzel végeztünk. Még egy képet elrakott. Szegény Kook. Mit fog át élni. Csalódtam most Choaban. Ez nem ő. Nem hagyná itt csak úgy. Annyi mindenen mentek keresztül.
-Készen vagyunk -mosolygott. Nem válaszoltam. Lassan kiballagtam a konyhába és leültem a székre.
Annyira nem csípem ezt a Mark gyereket. Legszívesebben egy kanállal csapnám le. Nevetve lépett be JiMin és JungKook.  Choa és Kook a szobába ment.
-JungKook nem lehetsz sokáig, nert próba -kiabált utána JiMin.
Akkor úgy nézki most vannak utoljára együtt. Ettől a gondolattól csak nőtt az idegességem. Nem tudom miért zavar ennyire. Egy megvető pillantást vetettem Markra.
-Menjünk ChimChim -álltam fel és betoltam a széket.
-ChimChim? Ez milyen név? -röhögött Mark.
-Menj már aludni -ráncoltam össze szemöldököm és megfogtam JiMin kezét.

Choa szemszögéből*

-Mennem kell -jelentette ki Kook. -Holnap délután jövök -adott egy csókot. Valahogy elkell tőle köszönnöm, hogy ne legyek feltünő.
Szorosan megöleltem és beszippantottam illatát. Elengedtem.
Rámosolyogtam és ki is viharzott.
Párnámba fúrtam fejem és útnak eresztettem könnyeim.

Másnap reggel*

Unottan keltem ki. Hány óra? Megnéztem a telefonom kijelzőjét.
Maradt egy órám délig. Remek.
Felvettem fekete farmer nadrágom és farmer ingem. Egy cetlire felírtam két szót és a szekrényemre raktam.
A fürdőbe mentem. Kimostam a fogam és a hajamat leengedve hagytam.
Raktam egy kicsi sminket.
A tükerbe néztem. Csak bámultam magam, mintha egy senkit látnék benne.
HyAmi állt meg az ajtóban.
-Hogy vagy? -kérdezte.
-Soha jobban -válaszoltam. Persze nem volt igaz.
-Na! Eljött az idő -mentem az utazómért.
Megöleltem barátnőmet.
-Vigyázz magadra! -veregedtem hátba.
Fájt, hogy Jenitől nem tudtam elbúcsúzni.
Mosolygtam és a hátsó lifthez mentem.
Intettem. Barátnőmnek potyogott a könnye. Én visszafolytottam.
Kiléptem a friss levegőre. Markot megláttam a taxis kocsi előtt. Elvette a csomagom. Nem szólt semmit. Jobban jár. Gondolom eltudja képzelni mi zajlik le bennem.
Az épület harmadik emeletéről meghallottam JungKook és Suga hangját.
-Menjünk -csaptam be a kocsi ajtót.  Mark a kezébe vette telefonját és kissé sietve írt. Fejemet az ablaknak döntöttem és lecsuktam szemem.
Elkezdett esni az eső. Néztem ahogy az üvegen lecsöpög a vízcsepp.
A kocsi nagyot fékezett.  A parkolóban kiszálltam és Mark segített vinni a bőröndöm. A jegyet a kezembe adta.
-Szállj fel, megyek utánad -tettem amit mondott. Megkerestem a repülőt és gyorsan felszálltam. Helyet foglaltam, miközben jött egy SMS.

"Choa! Nagy gáz van. Kookie elment a reptérre. Elvileg valaki írt neki. Volt itt is. Sírt. Lehet még látod" -ahogy ezt olvastam kétségbeestem.

Mark leült mellém.
-Na én alszok -jelentette ki.
Kinéztem az ablakon.
JungKook egy fehér pólóban, ami átvan ázva keresi a gépet, de nem találja.
Éreztem, hogy a gép elindult és lassan emelkedik.

1. évad: 24.fejezet

Egy mellettem fekvő hangos szívdobogására keltem fel. Tenyere a pólóm alatt simogatta a hátam, így gondolom, hogy ki. Kinyitottam szemem és kellő képpen mosolyogtam.
Megcsókoltam gyengéden a fiút és egyből mellkasára húzott. Kezem a szívére helyezte.
-Hallod? -tartott meg a másik kezével -Ez érted dobog -elvesztettem az erőm és csak arra gondoltam vissza amit mondott. Belepirultam. Ez rettentő aranyos volt.
-JungKook -öleltem meg.
-Holnap debüt nap -vigyorgott.
-Már holnap? -ültem le.
-Igen. Kéne kapnom valamit -nézett rám egy kaján mosollyal.
Ezt a pillanatot nagy zaj zavarta meg. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki az ajtón. Hét fiú és HyAmi.
-Mit keresnek ezek itt? -suttogta Kook.
Hát még most sem csípi a got7-et. Szemem Markra és Hyre tévedt. Csókolóznak. Tátott szájjal figyeltem őket. Miért pont Mark? Fejemet JungKook vállának döntöttem. Legalább nem kell attól félnem, hogy majd az úton rám mászik vagy valami.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Szia Cho! Hogy vagy? -ugrált körbe BamBam.
-Jól vagyok, köszi -mosolyogtam. -Mi járatban?
-Rég láttunk és gondoltuk feljövünk -felelt helyette Jackson.
-Kedves tőletek. Kértek valamit? -mentem a hűtőhöz.
-Nem kérünk -én kivettem magamnak egy rostos alma levet és kiöntöttem. Kookra néztem aki unottan nézi telefonját. Hy és Mark eltűnt.
-Amúgy mióta vannak együtt? -bicentettem fejemmel.
-Két hete -mosolygott Yugyeom.
Csodálkozom, hogy még nem mondta.
Leültem JungKook ölébe.
-És ti mióta vagytok együtt? -kérdezte BamBam.
-Több, mint fél éve -magabiztosan mosolyogtam. Éreztem két tenyerét combom körül.
-Skacok nekünk van egy kis dolgunk -vakarta meg tarkóját JungKook és felállított.
-Menjetek csak! -bólogattak.
Csuklómat megszorította, így húzott a lifthez. Ölébe vett és az ezüst színű acélnak szorított. Hajába túrtam. Csoszogva szálltunk ki és mentünk a szobájába.
-JungKook keresett apád -üvöltött utánunk JiMin.
-Jól van -csukta be az ajtót. Nem érdekelte annyira. Látszott rajta, hogy jelen pillanatban csak egy valamit akar.
Lassú léptekkel fektetett le az ágyra. Hasamat kezdte el piszkálni. Lábaim dereka körül össze kulcsoltam. Pólójától megszabadítottam, majd' ő a nadrágomat lazította meg. Tenyerét a combom belsején végig húzta.
Ajtó nyikorgásra kaptam fel a fejem.
-Srá..cok! -vörösült el JiMin. -Hoztak egy levelet Choa, ami szerintem fontos lenne -lehajította az ágyra és becsapta az ajtót. Kicsit ciki volt a dolog.
-Aish! Nézd meg! -szállt le rólam. Nehézkesen felültem és széttéptem a négyzet alakú borítékot.
Hangosan olvastam fel.

"Szia kedves Choa! 
  A debütálásodat előrébb hozzuk. Van két heted gyakorolni és felvenni a klipet. Bővülnek az óráid is. Holnap reggel a hang terembe reggel hatkor legyél ott. 
 Üdvözlettel: Menedzser"

Ijedten néztem Kookra. Két hét? Nekem egy hónap is kevés lenne.
-Nyugi. Dalszöveget mindenképp segítek írni vagy Suga -gugolt le elém.
-Tényleg? -fogtam meg kezét.
-Persze -puszilt homlokon. -Kezdjünk bele? -kérdezte.
-Felőlem -álltam fel egy tollért meg egy papírért.
Leültünk a földre egymás mellé és pár perc néma csönd után megszólalt.
-Képzeld először azt el, hogy miről fog szólni. Utána merülj el az ötletedbe és írd le.  -mondta mosolyogva.
Elgondolkoztam. Miről szóljon?
-Szólok előre, hogy a rapp jobban megy -mutató ujjamat feltartottam.
Elég sok idő eltelt, aztán beugrott a dolog. A fiatalság. Gyorsan leírtam a lapra körülbelül húsz mondatot és kezébe nyomtam.
Elmerülve olvasgatta.
-Hát ehhez több kell, mint én. Szóljak Suganak? -ugrott fel.
Vállat vontam.
Kiment és egy Sugaval jött vissza. Hogy tudta meggyőzni?
-Na mondjad! -mosolygott Yoongi.
Átnyújtottam a papír darabot. JungKook kiment. Gondolom nem akar zavarni.
-Nehéz lenne? -motyogtam.
-Nekem nincs olyan, hogy nehéz. -ült le mellém. -De cserébe valamit kéne adnod -vigyorgott.
-Mit? -sóhajtottam.
-Egy csók. -csapta össze tenyerét.
Gondolkodásom után sietve lekaptam, de nem engedte, hogy elváljak tőle. Csókján éreztem az érzéketlenséget, de én mégsem tudtam elereszteni.
Elég közel húzott magához. Tenyerem mellkasára raktam, ő meg derekamra rakta az övét. Bűntudatom kelletkezett. Fejemet fogva elhúzódtam.
-Megírom egyedül -állt fel. -Majd áthozom. -nem válaszoltam. Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Jeni és Kook a kanapén ültek.
Mostanában megvagyok húzatva.
Megváltoztam. Az elutazás, most Suga. Talán nem is baj, hogy távolabb leszek kicsit. Új életet kell kezdenem. Ha nem is JungKookkal, akkor egyedül. Tudom csalódott lesz és kiábrándul belőlem, de ettől függetlenül én nem fogom elfelejteni. Megtanított szeretni és számomra ő az egyetlen.
Leültem a pult mögötti bárszékre és úgy néztem a TV-t, aztán lerakva fejemet elaludtam.

Reggel korán keltem és nem ott ahol elaludtam. Mellettem senki és egy árva lélek nem mászkált. Áh, gondolom azért, mert debüt nap és van egy csomó dolguk. Kikószáltam az ágyból. Felvettem egy kényelmes nadrágot és egy haspólót. Mindjárt hat óra és még sehol sem tartok.
Az asztalon egy papírt vettem figyelembe. Kezembe vettem és olvasni kezdtem a dalszöveget. Hát ezt Suga elég jól összehozta. Nagyon tetszik.
Bedobtam a táskámba és mentem a cipőmért.
-Jó reggelt! -mosolygott Jeni.
-Óh, már fent vagy? -támasztottam meg magam a falnak.
-Igen. Hogy vagytok amúgy? -feküdt hasra a földön.
-Elvagyunk. Ti? -kérdeztem.
-Hát mostanság JiMinnel van valami, de nem mondja el -mondta keservesen.
-Vedd rá, hogy avasson be. De nekem most sietnem kell. Pussz! -dobtam egy levegő puszit és rohantam is a másik épületbe. Szememmel keresni kezdtem az ajtót. BTS bejáratánál kiabálasokat hallottam. Nem nyitottam be és nem is álltam ott sokáig.
Még pár métert mentem, aztán benyitottam a hang terembe. Senki nem volt bent, pedig már elmúlt a megbeszélt idő. Levegőt kapkodva leültem. A kör alakú mikrofont behelyeztem a konektorba és elkezdtem énekelni. Többször is átismételtem és annál jobban szerettem bele a zenébe.
Bejött a menedzser.
-Jó reggelt! -ült le velem szemben.
-Jó reggelt! -meghajoltam.
-Térjünk a lényegre. Szóval jövőhét után ilyenkor debütálási nap. Ez alatt a két hét alatt felkell venned az MV-t. -mosolygott. -A koreográfusod a szokásos időbe megy. Írd ezt alá -tolt az orrom elé egy papírt és egy tollat. Gyorsan aláfirkantottam. -Köszönöm! Most pedig jó gyakorlást! Ja és holnap után teaser fotózás -intett és már ment is. Hát ez gyors volt.
Zongorán, gitáron átpróbáltam megállás nélkül. Öt óra hossza éneklés. Álmomból felkeltenének kivülről tudnám.
Fejemet lehajtottam. Egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy elaludjak, de bejött Mark.
-Hát te? -csaptam fejemre a kottát.
-Jöttem megbeszélni a dolgokat -mosolygott. -Na akkor! Debütálásod után egy héttel indulunk. Az épület hátánál fogunk majd találkozni. Nem szeretném, hogy a pasid botrányt csapjon, szóval ne szólj semmit. Egyelőre ennyi. Aztán koncertek egy huzamba -ütött a zongora tetejére.
-Rendben! És köszönöm -fogtam meg kezét. Nem mondott semmit csak megölelt.
-Majd még beszélünk! -nézett vissza az ajtóból.
Még vártam pár percet, majd lassan elindultam a tánc terembe.
Telefonomat nyomkodtam. Egy puha mellkasba ütköztem.
-Bocsi -néztem fel. -TaeHyung. Szomorúnak tűnt.
-Én hibám -mondta kedvtelen hangon.
-Mi a baj? -fogtam meg a vállát és ő leült a falnak támasztva magát.
-A srácok azt mondták, hogy jöjjek el. Pihenjek. Hiányzik Hy -futott ki egy könnycsepp a szeméből. Nyugtató ölelést adtam neki.
-Nyugalom. Majd rá jön, hogy nem való neki Mark -ütögettem meg hátát. -Most én sietek. -felpattantam és rohantam is.

Egy egész délután át tanított meg egy fél koreográfiát a tanár.  Rengetegszer gyakoroltatta velem. Hogy van benne ennyi energia? Már az első húsz percbe elfáradtam. Alig engette, hogy megálljak vagy igyak. Megdolgoztat. Szerencse, hogy jött hozzám JungKook. Megengedte, hogy beszélgessünk és feladta, aztán elment. Nem is baj.
-Hallhatom a szöveget? -dobta le magát az ott lévő kanapéra.
-Tessék -adtam kezébe a CD-t. -Indítsd el.
Én úgy gondoltam, hogy egyszer-kétszer még át gyakorlom és megyek aludni.
A tükör elé álltam és nézegettem magam, míg nem szólalt meg a hangfal. Néhányszor ránéztem Kookra. Folyamatosan bámult, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
A tánc végére beleraktam pár gimnasztikát is. Átfordulásnál megcsúszott a kezem és hátra estem. Rendesen megéreztem, de különösebben nem fájt.
-Te lány! Nincs semmi baj? -gugolt mellém Kook. Még mindig a hátamon feküdtem. Tekintetünk találkozott. Síri csend uralkodott a terembe.
-Nincs semmi. Jól vagyok -mondtam hallkan. Fekete szeme hatása alatt voltam. -Eljössz majd a teaser fotózásra? -ültem törökülésbe.
-Megpróbálok -ölelt meg.
-Én már szerintem megyek hazafelé. Álmos vagyok -álltam fel és táskámhoz mentem.
-Elkísérlek! -megfogta kezem és csendben sétáltunk.

Pár nappal később*

Megvolt a teaser fotózás tegnap. Ma pedig az MV forgatás. Kicsit félek és izgulok. Jeni és Hy azt mondta elkísér.
-Készen vagytok? -jó kedvel kiabált HyAmi.
-Én igen! -álltam meg az ajtóba. Elő jöttek és indultunk is a helyszínre.
Kipletykáltuk magunkat, röhögtünk jó sokat. Megnéztem a cetlit amire felvan írva a cím.
-Itt is vagyunk -álltam meg az épület előtt. Hosszú, magas és lerombolt. Szerintem ez egy régi iskola volt. Bementünk. Kamera mindenhol. Egy nő egyből elkezdett öltöző szerűségbe húzni. Az helyiségbe volt egy nagy tükör és egy sminkes asztal. Fel volt akasztva pár ruhadarab a fogasra.
-Válassz, utána ülj le és minden egyéb dolgot megcsinálok! -utasított.
Csipőre tett kézzel álltam meg a ruhák előtt. Sok-sok perc gondolkodás után döntésre jutottam. Egy egész rövidke nadrág és egy atléta ami tiszta csipke volt, csak a melltartós felülete volt eltakarva rendesen, fekete dzseki és egy piros tornacipő. Ezt mindet gyorsan magamra kaptam és leültem.
Barna hajamba tettek sötét kékes színezéket, majd' begöndörítették.
Elég sok sminket raktak fel. Utolsónak még megigazgatta rajtam az anyagot és kiküldött.
-Úristen! Gyönyörű vagy! -piszkálták meg ruhámat Jeniék.
A férfi megsem engedte, hogy váltsak velük két szót. Elmutogatta, hogy mit csináljak.

Elég sokszor átkelletett venni, mert valamit mindig elcsesztem. Van egy kifejezetten kedvenc részem. Rohadt fárasztó egy forgatás. Egy darabig nem szeretnék újat.
-Készen vagyok! -mikor ezt kimondta felsikítottam.  -Hívunk ha kész a végeredmény -fordult el. Nagyot sóhajtottam és a kijárat felé indultam. Fáradt voltam. Semmi mást nem akartam csak aludni, de előbb rágyújtok.
-Van valamelyikőtöknél cigi? -fordultam a két lány felé.
-Tessék -nyújtott felém Hy egy szálat és gyújtót.
Kicsit nyugtató volt letüdőzni és kifújni.
Percek múlva JungKook termett előttem. Azt hittem lefog szidni, de nem. Átölelt.
-Hogy ment? -puszilta meg homlokom.
-Mondhatni jól -kivette a kezemből a csikket.
-Mi megyünk Choa. Majd beszélünk -fordultak sarkon barátnőim és mentek is.
-Átfújom a füstöt -meglepődötten néztem a fiúra. Közelebb hajolt és átadta, majd' hevesen megcsókolt. A falnak szorított. Levegő hiány miatt elkellett válnunk egymástól.
-Rohadtul vágyom már rád! -nézett szemeimbe.