2. évad: 1.fejezet

A hónapok teltek. Elég lassan és ezzel együtt sikerült megváltoznom.
Hiányérzetem egyre jobban csak nőtt és nőtt, de feleslegesen. HyAmival mindig beszélgetek. JungKooknak van új barátnője, méghozzá JiMin húga. Mikor megtudtam egy napig a zsebkendő tenger vett körül.
Mark próbált nyugtatni, de valahogy mindig visszaestem. Látni akarom, érezni az illatát, megölelni, csókolni. Magam mellett tudhatni. Napokóta gondolkozok azon, hogy haza megyek Szöülba. Hiányzik Hy és Jeni is. Nagy sikereket értem el ezzel az egésszel. Más szempontból nem bántam meg, hogy eljöttem. Mostmár semmi keresni valóm sincs itt. Koncertem se lesz annyira.
Böngészni kezdtem a telefonomon. Megnéztem a legközelebbi repülő gépet. Ma este. Remek! Nagy utazómba összedobtam a ruháim és egyéb dolgaim. Nem szeretném elmondani senkinek sem. Mark remélem addig nem jön haza, de ehhez sem volt szerencsém, mert pont megjött. Egyszer-kétszer bepróbálkozott, de ababhagyta miután látta, hogy nem érdekel.
-Hát te meg mitcsinálsz? -mutatott a bőröndre.
-Mark! Hazamegyek -fújtam ki a bent maradt levegőt.
-Egy hónap van. Nem bírod ki? -puffogot.
-Nem, nem bírom ki. Nekem még ma haza kell mennem Szöülba -tördeltem ujjom.
-Hát legyen. Mikor megy géped? Elkísérlek -fogta meg kezem.
-Este. Van még három óra hosszám addig -ültem le.
-Áh, értem. Majd szólj -intett és bement a hálószobájába.
Átkutattam még a lakás összes zúgját, hogy meg van-e mindenem. Félek kicsit. Mit fognak szólni?
Az időt zene hallgatással töltöttem el. Gyorsan elrepült ez a három óra. Bekopogtam Markhoz.
-Mehetünk -mondtam semleges hangon. Sóhajtva felállt. Felhúzta cipőjét és megfogta a bőröndöm. Én is felöltöztem. A liftben szótlanul álltunk.

Mielőtt felszálltam volna a repülőre megálltam Mark előtt.
-Köszönöm. Még most sem hiszem el ezt az egészet. Siess haza! -elmondtam a mondókám és megpusziltam. Nekem semmit sem jelent, de neki annál többet. Nem vártam meg válaszát, rohantam a járműre. Helyet foglaltam egy ablaknál és bedugtam a fülembe a heatsetet. Felvettem a fehér maszkomat is. A csillagok kezdtek kibújni az ég alól. Úgy döntöttem alszok egyet és hamar le is csukódtak szemeim.

Kipihenten álltam fel és szálltam le a gépről. A friss szöüli levegő, a zajos utcák, minden ami idekötött most itt van előttem.
Hívtam egy taxit. Ahogy ültem az autóban kezdtem egyre feszültebb lenni. Még pár napig nem szeretnék JungKookkal találkozni. Elég furcsán váltunk el.
Lazán benyitottam a nagy épületbe és a lépcsőn szaladtam fel. Kerülöm a liftet. Senkivel sem szeretnék találkozni. Elég lesz HyAmi meg Jeni.
Bekopogtam a fehér ajtómon. A saját dormomba fogalmam sincs miért kopogtam. Hajnal négykor nem lehetett épp a legjobb felkelnie Hynek.
Hallottam, hogy a zárban elfordul a kulcs.
Nevetve álltam Hy előtt. Nyakamba ugrott és visongott.
-Úristen! Miért nem szóltál? -már majdnem kinyomta belőlem a szuszt.
-Meglepetés -mentem be az ajtón. -Igaz nincs itt senki? -néztem körbe.
-Nincs. Most mit fogsz csinálni? Kook? -tette fel sorba a kérdéseket.
-Folytatom a mindennapos próbákot. Kookie meg...szeretnék vele beszélni, de így, hogy barátnője van esélytelen. A csajszival jobban elvan, mint velem? -puffogtam.
-Kis féltékeny. Látszik, hogy nem igazi az a kapcsolat. Szerintem hamar vége lesz. -habogta. -Hogy megváltoztál. Véknyabb lettél és az arcod is mégszebb lett. És kivagy... -nem hagytam, hogy folytassa.
-Ne is mond. Tudom, hogy kivagyok seggesedve -röhögtem. -Kicsit zavar is.
-Örülj inkább. Tapadhatnak rád a fiúk. -dörzsölte kómás szemét. -Amúgy mondta Jeni, hogy két hónap múlva lesz az esküvő?
-Említette. Nem is tudom mit szóljak ehhez. Szerintem hamari. Hy te is pihenj még. Én felhívom a menedzserem. -pusziltam arcon és a szobámba vonultam.
Semmi nem változott. Az ágy ugyan olyan rendetlen, mint ahogy hagytam. A cetli, amire két szó volt írva a földön össze gyűrve hevert.
Tárcsáztam HeeKyungot a menedzsert. Remélem nem zavarom. Bár kicsit korán van.
-Jó napot! Choa vagyok. Azért hívom, mert visszajöttem Svédországból. Holnaptól már dolgozhatok? -kiváncsiskodtam.
-Jó reggelt! Pár óra múlva felmegyek hozzád és mindent át beszélünk. -rám csapta a telefont. Sosem volt egy kedves alkat.
Még Jeninek is írtam egy SMS-t.
"Szia. Gyere be a tánc termembe egy óra körül, de a srácoknak ne mondj semmit." -küldtem el a lényegre törő üzenetet.

JungKook szemszögéből*

Ez a négy hónap volt életem legrosszabb percei.
Számomra még mindig felfoghatatlan miért nem mondott semmit. Nem tudom magam rajta túltenni. Egyszerűen hihetetlen Choa. Mit tett velem? Ő a gyenge pontom. Akárhányszor meglátom jó érzés kap el.
Ha visszajön nem tudom mi lesz, de nen fogom ennyiben hagyni. Neki is kell egy kicsit szenvedni.
JiMin húga meg csak ilyen játékszer. Nem szép dolog, de az elején fájt és JiMinie meg rámúszitotta a csajt.

Jin ordítása zavarta meg alvásom.
-Tánc óra! És már dél elmúlt -fújta kánomban. Felidegesített. Kimásztam az ágyamból és egy laza próba ruhát vettem fel.
Gyorsan ittam és előre mentem.
-Mi bajod? -lökött oldalba Suga.
-Semmi -nyomkodtam a lift gombot.
-Még most sem dolgoztad fel a kis csajt? -röhögött. JiMinre néztem. Mégis csak a testvére a "barátnőm". Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem.
A tánc termek előtt elhaladtunk.
A mi zenénk csapta meg fülemet Choa ajtaja mögül. Megtorpantam. Ez nem lehet. Ő lenne bent?  Nem, biztos nem.
-Hoppá! -köhintett J-Hope.
-Menjünk tovább! -gyorsra fogtam a tempóm. A gyomromban egy nagy görcs keletkezett. Egyik felem azt súgja, hogy beszéljek vele a másik meg, hogy hagyjam egy ideig. V eltűnt. Aish! Fogadok bement.

Choa szemszögéből*

Ahogy mentem a próbaterembe dél körül, próbáltam sietni. Nem akartam senkivel sem találkozni. Elfordítottam a zárban a kulcsot. Bemelegítettem és maxra tekertem az I need U-t. Ehhez a zenéhez volt hangulatom.
A tükör sarkában láttam, hogy nyílik az ajtó. Azthittem Jeni lesz, de nem. Ahogy belépett a nagy terembe TaeHyung, megtorpantam. Szinte a levegőm beszúrult, mintha egy nagy luk lenne a mellkasomba. Nem akartam egyikőjükkel sem találkozni.
-Hogyhogy itthon? -támasztotta meg magát a falnak.
-Nem bírtam tovább. Hiányzo...-megcsuklott a hangom. -Hiányzott a családom.
-Choa! Nem tudom felfogni amit tettél, de nekem hiányzol. És szerintem mimdenkinek. Te tartottad JungKookba a lelket és JungKook meg bennünk. Ez már mostanára nem így van. -megölelt. Olyan jól esett tőle.
-Köszönöm V -néztem fel rá. -Légyszíves ne szólj nekik, hogy itt vagyok. Pár nap múlva esetleg. -mosolyogtam.
-Rendben! Na, de én megyek -gyorsan elment. Leültem a földre és kifújtam a bent maradt levegőt.

Jeni nem jött, ami igazán nem esett jól. Haragudna? Nem tart barátjának? Miért? Felnéztem Twittere, bár felesleges volt. JungKook twettelt egy csajjal ki képet. Az van odaírva, hogy egy régi barátja, de ez természetesen nem igaz. Csak fussak össze ezzel a lánnyal.
Még egy-két óráig gyakoroltam, majd feladtam. Fáradt voltam.
A táskámat sem hoztam csak a kulcsot kaptam kezembe.
Indultam volna, mikor valaki megkopogtatta körmét a falon. Kilencven fokos fordulatot vettem. Ismerős volt a lány arca, mintha láttam volna már valahol. Hát persze! Kookieval a képen. Megforgattam szemem. Egyik felem azt sugalta, hogy most menjek neki, a másik pedig, hogy hagyjam a francba.
-Mit képzelsz magadról? Csak úgy visszajössz? -lökött vállba. Tűrtem, de kifog burulni a mécses.
-Na idehallgass te liba! Majd én eldöntöm mikor jövök vissza. És ha JungKook miatt jöttél ide pattogni akkor csak, hogy tudd! Nem a tiéd. Elég régóta rajta van a saját bélyegem! -bicentettem fel az állát. Eléggé felidegesítettem. Keze arcomon csattant és körmét is belemélyesztette.
Nem érdekelt. Csak a hátánál felénk közeledő fiúra tudtam koncentrálni.
-Jiyeon! -szólította a lányt és lefogta kezét. Kézfejükre néztem. Egymásba kapaszkodnak. Mint két réti pittypang.
A sírás környékezett meg. Megszólalni nem tudtam. Csak JungKook arcát fürkésztem. Még mindig hibátlan.
Fogaim közül kieresztettem egy 'sajnálom' szót. Csalódottan nézett rám és hátat fordítot a csajával együtt.
Még egyszer rám nézett. Ott álltam lefagyva. Nem akartam vele találkozni.
Lefordultak a folyosón. Sírásban törtem ki. Nem hiszem el, hogy őt védte. Én kaptam.
Nagy cipő csattanásokat hallottam a padlón.
-Choa! -kiabált egy vidám lány hang. Megfordultam és Jeni ölelt meg szorosan. -Ne haragudj csak a tesómnak segítenem kellett. Te jó ég! Mi történt veled? Ki csinálta ezt? Fáj? -árasztott el a sok kérdéssel, amitől csak nevettem.
-Ne aggódj, nem vészes! Kettőt találhatsz -puffogtam.
-Jiyeon? -forgatta meg szemét barátnőm. Bólintottam.  -Menjünk leápolni. -elkezdett vonszolni a másik épületbe. A lakásomra mentünk. Vagyis mentünk volna ha nyitva lenne az ajtó. Nálam meg nincs kulcs. Vigyorogva nézett rám Jeni. Ugye nem?
-Komolyan gondolod? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Igen -ismét beszálltumk a liftbe és mentünk még két emeletet.
Jeni benyitott a lakásba. Én lassú léptekkel mentem be. A hét fiú, plusz egy lány ültek az asztalnál. Jiyeon az én helyemen ült. Az összes tekintet rajtam volt. Nem szólaltak meg.
-Mit keres már megint itt? -nyivákolt a csaj.
-Jiyeon! Ő egy régi barátunk -védett meg V.
-Barát? -kérdezte szánalmasan JungKook, majd bevonult a szobájába.
Jeni megfogta karom és a fürdőbe vitt.
Leültem a kádszélére.
-Ennyire utál? Szeretem. Mindennél jobban -fakkadtam ki.
-Drágám ezt neki mond. Ma Jiyeon megy haza. Beszélj Kookieval -tett arcomra egy vizes zsebkendőt.
-Szerinted akarna velem beszélni? -reménykedően néztem szemébe.
-Persze, hogy akar. Szorítok! -mutatott hüvelyk ujjával egy lájk jelet.
Még egy darabig ott beszélgettünk, aztán Jeni kinézett. A villanyok nem égtek és most ment el Yeon.
-Tied a pálya -tessékelt ki, ő meg bement egs szobába. Összeszedtem minden bátorságom. Az ajtó előtt megálltam és végig gondoltam mit fogok neki mondani. Lassan lenyomtam a kilincsét és benyitottam.