Nehezemre esett, de felálltam és a mosdóba rohantam. Belenéztem a tükörbe és mondhatni, hogy a frász jött rám. Végig tapogatta minden érinthető tagom ez a szemét. Mocskos vagyok. Egy koszos kéz ért testemhez. Megtámasztottam magam a mosdó kagylónak. Ajkamra rászáradt a vér. Remek! Kell ennél jobb? Én nem akarok többet, annál, minthogy haza érjek és befeküdjek aludni. Ki kell bírnom még három óra hosszát. Ellógok énekről. Úgy tudom ma a Bangtan is dolgozik. Kistáskámból elővettem az alapozót és elkezdtem rákenni nyakamon lévő pontra. Rúzst kentem a számra és elindultam a táncórára.
Figyelmen kívül hagytam, ahogy leszidott. Csak legyen vége ennek a napnak.
Nyugtalanul dolgoztam végig. Sírhatnékom van és félelem gyűlt össze bennem.
-Szerintem pihenj! Nem tudsz koncentrálni. Majd holnap bepótoljuk -veregedett hátba én meg hálát adtam az Istennek. Nem mertem elmenni a folyosón, de mivel már nem volt sötét gyorsan végig rohantam, ki a vas ajtón és újra a dorm épületébe találtam magam. Kifújtam a bent tartott levegőt. Alig vártam, hogy vessek egy forró fürdőt és lemossam magamról a mocskot. A nappalin át rohanva beestem a fürdőbe. Magamra csaptam az ajtót. Eresztettem vizet, közben levettem pólóm. Hátamon néhány kék, zöld folt ékeskedett. Összetörtem. Erőszakoskodtak velem, amit még nem tapasztaltam. Felkötöttem a hajam és a nadrágot is levettem. Nagyokat sóhajtottam.
Tekintetemet rászegeztem a kilincsre, ahogy mozog. Egyáltalán nem számítottam rá. Elakartam bújni előle, az egész világ elől. Lesütöttem fejem. Tetőtől tarpig végig mért, de nyakamon megakadt a tekintete.
-Ez mi? Kivel voltál? -hallatszott hangján, hogy feszült. Államat felemelte és úgy gyűlt össze benne a düh. -Choa mi a faszomat csináltál? -kiabált. Elfordítottam a fejem és lehullt egy könnycsepp.
-Ki csinálta? Rendesen látszik, hogy ez nem természetes -mutatott ajkamra. Megfogta csuklómat.
-Áú! Eressz el! -azon a helyen szorított, ahol beütöttem. És azt sem akartam, hogy hozzám érjen.
-Mi történt? Ki volt ez a barom? Megtudom Ő már nem fog létezni-enyhült szorítása, aminek örültem.
-Koszos vagyok -néztem magam elé. -Hagyd, hogy lemossam minden érintést magamról. Ne nyúlj hozzám! -mondtam érzéketlen hangon. Üvölteni tudtam volna. Rossz, hogy így lát. Nem akartam tudjon erről.
-Megvárlak! -fordított hátat.
Ledobtam magamról a fehérneműt, bele ültem a habos vízbe. Beterítettem magamat vele. Egy kis székre leült Kook, és engem bámult. Felhúztam a térdem és hallkan próbáltam sírni.
Nem az volt a bajom, ami ma történt, hanem, hogy így lát. Szánalmas. Előtte próbáltam mindig leplezni magam.
Nem tudta meg sosem mi a bajom, mert nem akartam, hogy elhidegüljön tőlem.
Kiszálltam a kádból és lassan fordítottam hátst.
-Te jó isten! Most mond el, hogy mit csináltál a kurva élet! -halkult el szava.
-Egy ember. Maszkban nekem esett a sötét folyosón, kétszer lökött neki a csőnek. Oda nyúlt, ahová nem akartam -törtem ki hangos zokogásban. Nem mondott semmit csak magához szorított.
-Ne sírj! Nincs semmi baj! Most már veled vagyok -simogatta hátam JungKook. Kicsit zavart, hogy meztelenül voltam, de rám terítette a törölközőt. Sírásom nehezen akart elmúlni.
-Többé nem hagylak egyedül -mondta.
-Nem tudsz...mindentől megvédeni -húzódtam el és szemébe néztem. -Nem is kérem! Megkell tanulnom vigyázni magamra -tekertem magamra a szúrós anyagot.
-Maradj csendben! Nem eshet bajod! Teszek ezért -erősebben a kelleténel fogta meg állkapcsom. -Értetted? -nem tudom mit kéne válaszolnom.
-Kö...köszönöm -dadogtam.
-Ch! Ez alap dolog, ne köszönd meg -vette elő a készülékét és pötyögtetni kezdett. -Szedd rendbe magad! Este találkozunk. Gyere ki az épület elé a szokásos időpontban -mutogatott kezével. Fogalmam sincs mit szeretne vagy hova visz. Mosolyra húztam a számat és ő távozott.
Észbe kaptam, hogy nem állhatok még mindig egy helyben. Szobába mentem és felvettem valami kényelmes ruhát. A sminkkel próbáltam eltüntetni minden foltot. Összekéne pakolni, mert nagy a rumli. És nem csak ebbe a szobába.
A konyhával kezdtem, aztán a nappali, ami nem volt könnyű. Hihetetlen milyen koszt hagynak maguk után. Remélem kicsit értékelik a munkám. Az óra fél nyolcat ütött. A Bangtan tagok nyitottak be és mindnyájan a szobájukba mentek. Kivéve egy személyt. Nem volt itt. Úgy döntöttem felteszek egy kis sminket. Megigazítottam pólóm és szó nélkül indultam az épület elé.
Általában mindig én vagyok az, aki késik, de most nem így lett. Az út szélén rugdostam a követ és a szellő is lágyan sűvített. Egyik kéz a hasam körül a másik, pedig a számra tapadt. Pánikba estem! Mi van ha nem JungKook? Maga felé fordított, nekem meg csukva volt a szemhéjam. Az ismerős parfüm illat megcsapta az orrom és kipattantak szemeim.
-Végre, hogy hajlandó vagy rám nézni -kulcsolta össze kezünket és vezetett.
-Azt hittem valami őrült állat -fürkésztem az asztfaltot, majd az égre emeltem fejem. A csillagok félhomályból látszanak, elmarják a szöüli utak. Ha tehetném minden este kifeküdnék valahová és bámulnám.
Kezemet eleresztette, s derekamra helyezte, aztán olyan közel húzott magához, hogy testem surulta az övét. Ajkaim betapasztotta és éreztem, hogy a piros rúzs úgy kenődik el, mintha az eső mosná.
-Mit fogunk csinálni? -mentünk tovább.
-Csak te és én a város szélén -ismerős utakat tettünk meg. Mintha már jártam volna erre. Mikor egy nagy kapuhoz értünk, tudtam hol vagyunk. Na de mit fogunk mi itt csinálni? Elfordította a zárban a kulcsot, s tisztán láttam, hogy ez a Bangtan féle ház.
Bementünk az épületbe. Mindent a por öntött el és az álottszag.
-Mutatok neked valamit -fogta meg kezem és kivonszolt. A hátsó kaput nyitotta ki. Ami elém tárult elképesztően nézett ki. Állam a földig esett, majd meglökött, hogy induljak el. A Han folyó, mellette pár pad és a hatalmas erdő. Ez a város rész rég kihalt. Csak a patak folyása csengeti fülem. Közelebb mentünk. Leültünk a hídra és szótlanul bámultuk a víz tükörképét. Ráültem derekára és hátra löktem. Hülyeség, de az úttesten feküdtünk. Most én tartottam magam. Jobban szeretek alul lenni, túl fárasztó. Tenyerét fenekemre rakta én, pedig óvatosan céloztam meg alsó ajkát. Nyelveink táncot jártak egymással. Nyakát végig pusziltam és itt az ideje, hogy én jelöljem meg a területem. Lassan értem a nyakához, aztán lazán szívni kezdtem.
-Nem fog jönni autó? -mikor végeztem, mellé feküdtem és az eget lestem.
-Ezer éve nem járt itt senki. -nevetett. -Elég merész vagy egy tetováláshoz? -nézett rám. Mindig is szerettem volna egyet.
-Milyen tetoválasról lenne szó? -ültem fel.
-Aminek naívan örülni fogsz -állt fel és a sötét erdőt vette célba. Gondoltam ment végezni a dolgát, de nem. Öt perc után sem jött vissza.
-Itt mersz hagyni egy kanál vízben folytalak meg -kiabáltam. Nem kaptam választ, s már arcomból is kiszökött pár könnycsepp. Letöröltem, majd bátorságot véve magamon, utána mentem. Két mellkasnak ütköztem és meghátráltam. JungKook volt az egyik.
-Beakartál jönni egyedül? -ráncolta össze szemöldökét.
-Talán, mert eltűnt egy idióta -flegmáztam.
-WooSoo ő Choa, Choa ő WooSoo. Tetováló -tényleg tetoválást akar nekem csináltatni? Miért egy erdőből húzta ki? Meghajoltam előtte.
-Menjünk be a faházba. Ott vannak az ilyen dolgaim -mosolygott. Fura fazon. Kidolgozott széles válla rémisztő volt, és teljesen tinta fedte. Sapkában volt, így nem tudtam jól szemügyre venni fejét. Előre ment én meg még gondolkoztam, hogy jó ötlet-e bemenni.
-Add a kezed -fogta meg testrészem Kookie. Magabiztosabban sétáltam a fiú után. Egy falétrán mentünk fel, kis ajtón a két fiúnak lekellett hajolnia, hogy beférjenek.
Otthonos kis helység tárult elém. A lámpa nem túl fényesen villogott, egy kisebb ágy hevert a jobb sarokban, majd az éjjeli szekrényen egy laptop. A bal sarokban egy csomó tetoválós dolog foglalta a helyet. Nagyon tetszettek.
-Azt amit megbeszéltünk -mondta Kook WooSoonak. Fogalmam sincs mit akar rám varratni.
-Tetszeni fog? -ültem le a székbe.
-Még mennyire -vette laptopot kezébe a fiatal JungKook. Woo azt mondta forduljak el. Mivel első lesz nem biztos, hogy jó lenne nézni és amúgyis meglepetésnek szánta JungKook. - Soo állítása szerint.
Még a helyét sem én döntöttem el. Medenceövem felett fog elhelyezkedni az az akármi.
Mikor meghallottam a gép zaját megijedtem. Menekülni nem tudtam, pedig szívesen elrohantam volna.
Érzékeny bőrön húzogatta végig a hegyét. Nem annyira fájt. Kikönnyeztem, de kibirható. Rettentően érdekel mit varrratott rám. Körülbelül fél óra múlva kijelentette, hogy megvagyunk. Lehúzta pólómat, s elpakolta a dolgait.
-Ott a tükör! -mutatott az ágy fölé.
Mosolyogva mentem oda, közben Kook is mögém osont. Felhúztam magamon a pólót és teljesen levoltam fagyva. Örültem neki, mindennél jobban. Felé fordultam és megöleltem.
Medence csontomon az a 'JK' betű mostmár teljesen tükröz mindent. Az Ő kezdőbetűit viselem magamon.
-Ne mutasd senkinek! Ez a mi titkunk -súgta fülembe én, pedig mosolyogtam ráfelé. -Menjünk haza! -fogott kezet a csávóval és indultunk. Nem akartam hazamenni! Vele akartam lenni, de kicsit álmos is voltam. Felesleges lett volna maradni. Végig a tetoválást simítgattam.
-Ez örökre itt marad igaz? -sóhajtottam mosolyogva.
-Mindig fogsz rám emlékezni -söpörte el hajam a nyakamtól. Megnézte a "sebet".
-Fáj? -állított meg.
-Nem ehhez vagyok hozzászokva -mondtam hallkan. -Kicsit -sóhajtottam. -Te miért vagy még mindig gyengéd?
-Mert nem egy tárgyat fogok kezembe. Sebezhető vagy -fújta ki a terhelt levegőt.
-Ez nem igaz! -toporzékoltam.
-Jobban ismerlek, mint akárki. Én vagyok veled majdnem mindennap órákat. Tudom minden gyenge pontod, mit vársz el tőlem abban a bizonyos pillanatban -nézett szemembe.
-Figyelsz rám? -néztem fel rá.
-Szerinted? Egyetlen lány vagy az életemben -puffogott. -Zárjuk le a témát! -látszott, hogy nem akart ezekről beszélni. Jó érzés töltött el és nagyon boldog voltam.
Az út további részét csendben töltöttük.
Bevéstem mondatait. Sosem beszélt, így rólam senki.
-Holnaptól kevesebbet találkozunk -köhintett. Igen a duett, aminek egyáltalán nem örülök még most sem.
-Tudom -feleltem semleges hangon.
Szemem megakadt az épületen. Én a saját dormomba és ő is a sajatjába ment. Fájdalmas búcsút vettem és beértem a lakásba. Fájt a lábam, viszketett az oldalam.
Hy jött ki érdeklődve.
-Mit csináltatok? -ölelt meg.
-Elmentünk a Han folyóhoz. Csodálatos látványt nyújtott -elmélkedtem, közben vakaróztam. Mitől kezdett el, így hirtelen viszketni? Sokáig volt szabadon?
-Mutasd ide! -húzta volna fel pólóm alját. Azt mondta Kook ne mondjam senkinek. Egyből jönne a hülye dumájával.
-Nem kell! -mosolyogtam.
-Mit takarsz? Csinált veled valamit? -idegeskedett.
-Nyugodj le! Nincs semmi -sóhajtottam, ő meg hirtelelen megleste a titkom.
-Te jó Isten! -sikítozott. -Ez az amire gondolok? -kérdezte. Látta, szóval felesleges volt takargatnom. Alaposan szemügyre vette.
-Jó, mi? -nevettem.
-Hagytad? Hisz ez egy monogramm! Sosem jön le rólad -ecsetelte, mintha nem tudnám. -Hogy milyen romantikus -képedett el.
Összeborzoltam haját és szobámba mentem. Raktam a sebre tapaszt. Levetettem magamról a kényelmetlen ruhát és befeküdtem ágyamba.
Reggel jön hozzám a menedzser. Ráveszem a túrnéra. Egy kellemes kikapcsolódás lenne Japán körül.
Az ajtó dübörgött. Körülbelül vagy két ember ütögetheti.
Idegesen kinyitottam. Ki az a hülye, aki hajnal kettőkor zavar fel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése