2. évad: 4.fejezet

-EunJi, Apinkes lány -dobolt a lábával. Lehunytam szemem. JungKook rám nézett. Tanácstalan. Nem szeretném megfosztani a lehetőségektől. Bízok benne. Bólintottam egy amolyan *nyugodtan* fejjel.     Egyáltalán nem voltam nyugodt. Lehetetlen lesz elviselenem.
-Rendben! Legyen! -vakarta meg tarkóját.
- Az MV-t úgy képzeld el, hogy egy parkba lesztek és megkell egyszer csókolnod meg megfogni a kezét. Ennyi. Nem nagy dolog -nevetett a nagyfőnök. Nagyon vicces. Csók? Ez most komoly?
-Mennyi próba? -sóhajtott JungKook.
-Hangpróba majdnem mindennap. Kemény két hónapod lesz. Az egyik hónapban hanyagolod a bandát a másikban meg készülhetsz a turnéra -ecsetelte. Szegény teljesen ki lesz készülve.
-Értem -túrt bele hajába.
-Megyek, nem zavarok tovább -intett és kifáradt. Párnát a fejembe nyomtam.
Nehéz egy hónap lesz.
-Nem baj? -ült le mellém.
-Túlélem -sóhajtottam. Hasamra hajtotta fejét. Édesen nézett ki.
-Megnézem JiMin itthon van-e már -
ütögette meg az említett testrésztem.
Az ajtóban megállt. Kócos haja szemébe lógott, fekete pólója jól állt neki. Mosolygott rám, kényszert éreztem, hogy én is mosolyogjak.

Már vagy fél órája kint van Kookie és most kiabálás csengeti a fülem.
Kivettem egy szürke pólóját és magamra kaptam. Fenekem aljáig ért, amit már megszokhattam volna.
Imádom az Ő cuccait. Megnyugtató érzést nyújt és ilyenkor olyan, mintha velem lenne. Kisétáltam a nappaliba.
A hat fiú hátra fordulva néznek valamit. Plusz itt van HyAmi is. Közelebb mentem, hogy belássak a konyhába.
JiMin és Jeni. Mindketten idegesek. De mi történt?

JungKook szemszögéből*

Mikor kimondta a főnök a lány nevét furcsa érzésem támadt.
És még csók is? Szép lány meg minden, de valahogy mindig is ellenszenves volt.

Rossz hallgatni Jeniék veszekedését.
-Vissza utazom Amerikába! -jelentette ki szinte sírva a lány. Mindenki bambán nézett rá. JiMinbe látszott, hogy megtört valami.
-Ha menni akarsz, hát menj -fordított hátat és elhagyta a dormot.
-Utána megyek -suttogtam Choanak.
Bólintott. Arcára nyomtam egy puszit és rohantam. Az épület előtt megláttam, kiabáltam, de nem hallotta vagy csak nem akarta meghallani.
Letért egy keskeny utcára és leült a járda szegélyre.

-Bele fogok halni -sírt. Nem tudtam mit kéne tennem.
-Miért mondtad neki, hogy ne legyen esküvő? -foglaltam helyet mellette.
-Mert végig gondoltam. Minek? Fiatalok vagyunk és nem engedné a főnök sem. Felesleges JungKook! -törölte le a sós folyadékot. Zsebemben rezgett a telefonom.

"Jeni tényleg menni akar. Pakol. Csináljon JiMin valamit!" -Choa.

ChimChim felé fordítottam.
-Ő döntése -mondta hallkan. -Menj el Kook! Majd megyek -tette vállamra kezét.

Choa szemszögéből*

Jeni a szobába rohant. Ránéztem a többiekre. Minden tekintet azt sugalta, hogy beszéljek vele. Kopogtam a látszat kedvéért. A bőröndjébe dobálta a ruháit. Ahogy rakta én úgy vettem ki.
-Choa! Nem maradok itt -fogta le a kezem. -Szakítottunk -alig bírta visszafolytani könnyeit. Megöleltem.

-Igaz...visszajössz? -csuklott meg hangom.
-Nem tudom. Remélem, de tudod rám mindig számíthatsz -mosolygott.
Nem mondtam semmit. Összehúzta a cipzárt.
Kicipekedett, elköszönt, HyAmi sírt is. Várjunk! Hy miért fogja V kezét? Levagyok egy csomó mindenról maradva.
Lekísértem. Hívott egy taxit és öt percen belül megérkezett.
Közben JungKookkal is találkoztunk.
-Most tényleg elmész? -állt elé.
-Igen. Majd jelentkezem -mosolygott és beült. Intett, s az autó elment.

Megöleltem a mellettem állót. Szívverésünk teljesen ugyan abban tempóban pumpált. Illata most is megnyugvást alkotott.

Suga szemszögéből*

Tegnap voltunk buliban, de én megint menni akarok. Egyáltalán nem vagyok fáradt. Rap-Monster is benne van. JungKook és Choa is szerintem. Most már, hogy dúl köztük a szerelem megint több kedvük van mindenhez. JiMinnek nagyon rossz napjai lesznek. Sajnálom, mert egy csomószor elmondta mennyire szereti Jenit.
Kézen fogva jött be a két legfiatalabb. Mindig is jól néztek ki együtt.
Leült JungKook a kanapéra Choa meg szerintem a fürdőbe ment.
Egy csomag chipsel bevágódtam Kookie mellé.

-Mindjárt túrné -csaptam össze tenyerem.
-Lesz egy duóm -habzsolta. Micsoda?
-Kivel? -húztam fel szemöldököm.
-EunJi -hogy-hogy nem Choa? EunJi nagyon jó nő. Beajálhatna nála.

-Éjszaka történtek intim dolgok is? -nevettem.
-Szerinted? -puffogott.
-Erős a csaj? -húztam az agyát.
-Még mennyire -kacsintott és felállt.
-Majd kipróbálom.
-Fejed nincs -szólt vissza a "távolból".

Nyugisan néztem tovább a TV-t. Aish! Elfelejtettem megkérdezni jönnének-e. Mindegy, úgy is nemet mondanak. Fáradt éjszakájuk volt.

Choa szemszögéből*

Kookie bejött a fürdőbe, de azzal a mozdulattal át is irányitott a szobájába.
Leült az ágy szélére és gondolkozni kezdett. Kíváncsi lennék mi jár a fejében.

-Gyere ide! -tartotta ki kezét. Szó nélkül az ölébe ültem. Hirtelen az ágyra lökött, fölöttem támasztotta meg magát.
Tekintetéből sok minden elárulható.
Szeret, amit nehéz elhinni.    A sok közül engem választott.   A jó kislányt, akit nem egyszer aláztak meg, nem is vagyok a legcsinosabb alkat. Mindig is utáltam őket, de most már a családom.
Csillogó íriszei tükrözik a rossz fiúságát.  Akár mikor benne lenne valami csíny tevésben. Néha úgy szeretném hallani a gondolatait. Valahol mélyen, még mindig össze rezzenek érintésétől.   Félek tőle. Ennyi idő után még most is a hatalmába tudna keríteni. És én ezt hagynám. Neki áldoztam a szűzességem.   Azt...azt sosem fogom elfeledni.   Figyelmesen ért minden porcikámhoz. Azóta még csak háromszor csináltuk. A vágy ott ég fekete bogár szemeiben. Vár! Még mindig türelmes.   Pont Jeon Jeongguk, aki már javában megdöntött előttem száz lányt. Tudja, hogy még mindig félénk vagyok és nem könnyen adom magam. Azt is pontosan jól tudja, hogy egy szavával összetörhet. Kicsit jobban megkéne nyílnom. Ennél jobban mégis hova?

Gondolkodási menetemből a hangja zökkenetett ki. Fejem előtt legyezgette kezét.
-Miben merültél el ennyire? -nevetett.
-Semmiben csak a szemed...a fekete szemed gondolatokba őrjítő -haraptam be alsó ajkam. Azt akarom, hogy megcsókoljon. Én is bármikor megtehetném, de ez a pillanat más, mint a többi.  Másodperceken belül, kívánságom teljesült. Lágyan kezdte falni ajkam. Nyelve utat tört magának és én eleget téve kérésenek, mozgattam az enyémet az övével párhúzamban.
Jobb combomat megemelte, hogy a póló alá nyúljon. Természetesen kikandikált a kék bugyim. Hátamat simogatni kezdte. Beleborzongtam. A melltartó csattjával töltött el egy csomó időt. Hagytam magam. Rá bízom gyönge testem.
-Choa! -puszilta kulcscsontom. Két tenyerembe fogtam arcát és szemem irányába invitáltam.
-Kipróbálunk egy új dolgot? -kaján mosoly jelent meg arcán. Nem értettem miről beszél és ezt észre is vette. Mutató és középső ujját húzta végig combon belsején. Kitisztult. Testem megfeszült. Bízok benne, de nem tudom... Érintései csak mégjobban fokozza a vágyakat.
-Csak ha te is szeretnéd -helyezett egy tincset fülem mögé.
-Nem állok rá készen -sütöttem le szemhéjam. Lágyan megcsókolt. Egyik kezével támasztotta magát, a másikkal pedig oldalamat cirógatta. Egy helyen csikis voltam. Bele is nevettem a csókba.   Kérdően hajolt fölém, de nem adtam választ. Tovább kényesztette ajkaim, közben mindkét keze dekoltázsomra vándorolt. Masszívan kezdte masszírozni a nőiességem. Elejtettem pár hallk sóhajt. Itthon vagyunk, nem lenne jó ha ezzel ugratnának.
-Akarsz! Súgárzik belőled Park Choa! Talán félsz? Nem bízol bennem? -súgta fülembe. Ha nem a saját nevem lenne rég elfelejtettem volna, hisz olyan régen hallottam már a vezeték nevem.
Nem tudtam mit reagáljak Kookie szavaira.
-Bízom benned és akarlak! -ismételtem meg.
-Te már kívánsz édesem! -vette le rólam egy szempillantás alatt a pólót. Felsőtestem csupasz volt.
-Ez szerintem fordított esetben is így van -tekergettem nadrágja madzagját és levette. Teljes testével rám feküdt, újra ajakpárnáim pásztázta meg.
Figyelembe se vettem, hogy két lábam közt van. Magyarul mondva, terpeszt formáltam. Férfiassága teljesen érintett, ami mondhatjuk furcsa érzés volt. Szívni kezdte a mellem feletti bőrt gyengéden. Nem fájt. Kellemesebb, mint a nyakszívás.  Fogalmam sem volt hány óra lehetett. Gyorsan röpült az idő. Tetteiben érezhető volt, hogy ez most egy játék. Semmi nagy dologra nem készül. Tett még rajtam pár fellfedezést és megpuszilta a homlokom, majd leszállt rólam. Én hasra vergődtem és lecsuktam szemem. Visszatekertem ezeket a pillanatokat.

JungKook szemszögéből*

Megpusziltam homlokát és feltápászkodtam róla. Hasra fordult és én, így nyugodtan tudtam figyelni.
Rám bízta magát és olyan volt, mintha egy kincset tartanék a kezembe, amire vigyáznom kell. Félt, bár nem tudom mitől. Örülök neki, hogy nem egy fruskával van dolgom. Ezért lányért megkell küzdeni! Elkell nyerni a bizalmát és nem sokára elérem a biztos pontot. Nekem nem az számít, hogy mindennap meglehessen dugni. Boldoggá akarom tenni, azt akarom, hogy mosolygjon.

Eszembe jutot, hogy én vízért akartam menni. Mintha elaludt volna, így hallkan zártam be az ajtót.
V és HyAmi filmet néztek.
-Húha valakinek durva estéje van -röhögött V.
-Mi? -néztem rá értetlenül.
-Ugyan már Kook! Tiszta izzadt vagy és a levegő vételed sem a leglassabb -ecsetelte Hy. Észre sem vettem.
-Foglakozzatok magatokkal! -kivettem egy üveg hideg vizet és inni kezdtem. Bevittem magammal a szobába. Meglepetésemre Choa párnával kezében ült.
-Hát te meg mit csinálsz? -nevettem ki.
-Gondolkozok -nézett fel rám.
-És min hercegnőm? -ültem le mellé.
-JungKook! Igaz... -hagyott egy kis szünetet. -Nem csalsz meg EunJivel? -komolyan gondolta? Nem érzi egyáltalán, hogy Ő az egyetlen számomra? Ezekkel a mondatokkal hasít belém.
-Az Isten szerelmére! -csattantam fel. -Mégsem bízol meg bennem -vigyorogtam cinikusan.
-Ne haragudj! De Ő sokkal szebb és több mindene van -temette tenyerébe arcát és pityergett.
-Számomra te vagy  a legszebb -öleltem meg és könnyes szemmekkel aludt el.
Felnőttként viselkedik mások előtt, de nem az. Sikerült magamba bolondítanom, én vagyok csak neki.
Ahogy kezemben tartottam, mégjobban magamhoz húztam. Szegényből már majdnem kiszorítottam a szuszt.
Szeretem, ahogy álmodik és mégjobban magához szorít. Alvási nyugotságát lehetne nézni reggelig.

Choa szemszögéből*

Sajgó fejfájásom öt perc után sem múlt el. Igazából a  forróságra ébredtem fel. Teljesen JungKookhoz voltam simulva. Tánc órával kezdek, így később kell bemennem. Kicsit több időm van elkészülni. Lassan kimásztam az ágyból és keresgélni kezdtem. Elő szalajtotttam egy olyan szettet, ami megfelelő a tánc órához.
Elmentem a mosdóba. Elvégeztem az ottani szokásos teendőim és a konyhába mentem. HyAmi a kakaójat szürcsölgette.
-Jó reggelt! -köszönt fülig érő szájjal. Mitől van ennyire jó kedve? Én olyan vagyok, mint a mosott szar. Intettem egyet és kerestem valami kaját.
-Elfáradtál, igaz? -kaján vigyor jelent meg az arcán. Értelmetlen Hy logikája.
-Mármint? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Tegnap JungKook kijött és tiszta ingerült volt, aztán látszott rajta, hogy elpirult -mivan? Az én Sütim elpirult volna? -V állítása szerint durva érzéseket váltol ki belőle -elmosolyodtam.
-Na és te, hogy-hogy V-vel vagy? -kérdeztem, közben úgy döntöttem nem eszek.
-Mindigis Ő volt az én eltitkolt szerelmem -rántott vállat.
Elütöttük az időt a sok dumával és már mennem kellett. Megöleltem Hy-t.
Cipőmet felhúztam és egy mellkasnak ütköztem.
-Ha nem jövök ki el sem köszönsz? -nézett végig rajtam.
-Nem akartalak felébreszteni -làbujjhegyre álltam és megakartam csókolni, de nem engedte. Furán néztem rá. Mi ütött belé? Még kétszer megpróbálkoztam, de semmi. Megsem szólalt. Hy nevetve nézte ezt az egészet végig. Mintha tudná, hogy ez mit takar.
-Jól van akkor! Sziasztok! -fordítottam hátat, de visszahúzta csuklóm. Mellkasának ütköztem. Nevetett és enyhe, lágy puszit éreztem ajkamon.
-Ez a reakció mindent megért -fonta össze két karját derekam körül.
-Nagyon vicces. Viszont tényleg sietnem kell -jó poén volt. Már kezdtem azt hinni, hogy csináltam valami rosszat.

A liftel lementem. Lassan sétáltam, hisz még túl korán is érkezek. Át haladtam a sötét folyosón. Kicsit féltem, mert a hátam mögül is jött az ijesztő hang.
Karomat erősen visszahúzta valaki, reménykedtem, hogy JungKook szivat, de nem. Maszkba volt a fiú vagy férfi és fekete kesztyűt viselt.
-Sok errefelé a naív -nevetett majd a csőnek lökött és én teljesen a földre zuhantam. Csuklómra estem. Nem mertem kiabálni. Ruhástól rángatott vissza a levegőbe.  Kezemet leszorította és smárolni kezdett, amit nem viszonoztam. Nem tudtam ellökni. Az én termetem semmi az övéhez képest. Tétlenül hagytam, hogy véresre tépje ajkaim és, hogy nyakamat nyugodtan szívja. Ki ez az ember? JungKook hol vagy? Ments meg!