2. évad: 4.fejezet

-EunJi, Apinkes lány -dobolt a lábával. Lehunytam szemem. JungKook rám nézett. Tanácstalan. Nem szeretném megfosztani a lehetőségektől. Bízok benne. Bólintottam egy amolyan *nyugodtan* fejjel.     Egyáltalán nem voltam nyugodt. Lehetetlen lesz elviselenem.
-Rendben! Legyen! -vakarta meg tarkóját.
- Az MV-t úgy képzeld el, hogy egy parkba lesztek és megkell egyszer csókolnod meg megfogni a kezét. Ennyi. Nem nagy dolog -nevetett a nagyfőnök. Nagyon vicces. Csók? Ez most komoly?
-Mennyi próba? -sóhajtott JungKook.
-Hangpróba majdnem mindennap. Kemény két hónapod lesz. Az egyik hónapban hanyagolod a bandát a másikban meg készülhetsz a turnéra -ecsetelte. Szegény teljesen ki lesz készülve.
-Értem -túrt bele hajába.
-Megyek, nem zavarok tovább -intett és kifáradt. Párnát a fejembe nyomtam.
Nehéz egy hónap lesz.
-Nem baj? -ült le mellém.
-Túlélem -sóhajtottam. Hasamra hajtotta fejét. Édesen nézett ki.
-Megnézem JiMin itthon van-e már -
ütögette meg az említett testrésztem.
Az ajtóban megállt. Kócos haja szemébe lógott, fekete pólója jól állt neki. Mosolygott rám, kényszert éreztem, hogy én is mosolyogjak.

Már vagy fél órája kint van Kookie és most kiabálás csengeti a fülem.
Kivettem egy szürke pólóját és magamra kaptam. Fenekem aljáig ért, amit már megszokhattam volna.
Imádom az Ő cuccait. Megnyugtató érzést nyújt és ilyenkor olyan, mintha velem lenne. Kisétáltam a nappaliba.
A hat fiú hátra fordulva néznek valamit. Plusz itt van HyAmi is. Közelebb mentem, hogy belássak a konyhába.
JiMin és Jeni. Mindketten idegesek. De mi történt?

JungKook szemszögéből*

Mikor kimondta a főnök a lány nevét furcsa érzésem támadt.
És még csók is? Szép lány meg minden, de valahogy mindig is ellenszenves volt.

Rossz hallgatni Jeniék veszekedését.
-Vissza utazom Amerikába! -jelentette ki szinte sírva a lány. Mindenki bambán nézett rá. JiMinbe látszott, hogy megtört valami.
-Ha menni akarsz, hát menj -fordított hátat és elhagyta a dormot.
-Utána megyek -suttogtam Choanak.
Bólintott. Arcára nyomtam egy puszit és rohantam. Az épület előtt megláttam, kiabáltam, de nem hallotta vagy csak nem akarta meghallani.
Letért egy keskeny utcára és leült a járda szegélyre.

-Bele fogok halni -sírt. Nem tudtam mit kéne tennem.
-Miért mondtad neki, hogy ne legyen esküvő? -foglaltam helyet mellette.
-Mert végig gondoltam. Minek? Fiatalok vagyunk és nem engedné a főnök sem. Felesleges JungKook! -törölte le a sós folyadékot. Zsebemben rezgett a telefonom.

"Jeni tényleg menni akar. Pakol. Csináljon JiMin valamit!" -Choa.

ChimChim felé fordítottam.
-Ő döntése -mondta hallkan. -Menj el Kook! Majd megyek -tette vállamra kezét.

Choa szemszögéből*

Jeni a szobába rohant. Ránéztem a többiekre. Minden tekintet azt sugalta, hogy beszéljek vele. Kopogtam a látszat kedvéért. A bőröndjébe dobálta a ruháit. Ahogy rakta én úgy vettem ki.
-Choa! Nem maradok itt -fogta le a kezem. -Szakítottunk -alig bírta visszafolytani könnyeit. Megöleltem.

-Igaz...visszajössz? -csuklott meg hangom.
-Nem tudom. Remélem, de tudod rám mindig számíthatsz -mosolygott.
Nem mondtam semmit. Összehúzta a cipzárt.
Kicipekedett, elköszönt, HyAmi sírt is. Várjunk! Hy miért fogja V kezét? Levagyok egy csomó mindenról maradva.
Lekísértem. Hívott egy taxit és öt percen belül megérkezett.
Közben JungKookkal is találkoztunk.
-Most tényleg elmész? -állt elé.
-Igen. Majd jelentkezem -mosolygott és beült. Intett, s az autó elment.

Megöleltem a mellettem állót. Szívverésünk teljesen ugyan abban tempóban pumpált. Illata most is megnyugvást alkotott.

Suga szemszögéből*

Tegnap voltunk buliban, de én megint menni akarok. Egyáltalán nem vagyok fáradt. Rap-Monster is benne van. JungKook és Choa is szerintem. Most már, hogy dúl köztük a szerelem megint több kedvük van mindenhez. JiMinnek nagyon rossz napjai lesznek. Sajnálom, mert egy csomószor elmondta mennyire szereti Jenit.
Kézen fogva jött be a két legfiatalabb. Mindig is jól néztek ki együtt.
Leült JungKook a kanapéra Choa meg szerintem a fürdőbe ment.
Egy csomag chipsel bevágódtam Kookie mellé.

-Mindjárt túrné -csaptam össze tenyerem.
-Lesz egy duóm -habzsolta. Micsoda?
-Kivel? -húztam fel szemöldököm.
-EunJi -hogy-hogy nem Choa? EunJi nagyon jó nő. Beajálhatna nála.

-Éjszaka történtek intim dolgok is? -nevettem.
-Szerinted? -puffogott.
-Erős a csaj? -húztam az agyát.
-Még mennyire -kacsintott és felállt.
-Majd kipróbálom.
-Fejed nincs -szólt vissza a "távolból".

Nyugisan néztem tovább a TV-t. Aish! Elfelejtettem megkérdezni jönnének-e. Mindegy, úgy is nemet mondanak. Fáradt éjszakájuk volt.

Choa szemszögéből*

Kookie bejött a fürdőbe, de azzal a mozdulattal át is irányitott a szobájába.
Leült az ágy szélére és gondolkozni kezdett. Kíváncsi lennék mi jár a fejében.

-Gyere ide! -tartotta ki kezét. Szó nélkül az ölébe ültem. Hirtelen az ágyra lökött, fölöttem támasztotta meg magát.
Tekintetéből sok minden elárulható.
Szeret, amit nehéz elhinni.    A sok közül engem választott.   A jó kislányt, akit nem egyszer aláztak meg, nem is vagyok a legcsinosabb alkat. Mindig is utáltam őket, de most már a családom.
Csillogó íriszei tükrözik a rossz fiúságát.  Akár mikor benne lenne valami csíny tevésben. Néha úgy szeretném hallani a gondolatait. Valahol mélyen, még mindig össze rezzenek érintésétől.   Félek tőle. Ennyi idő után még most is a hatalmába tudna keríteni. És én ezt hagynám. Neki áldoztam a szűzességem.   Azt...azt sosem fogom elfeledni.   Figyelmesen ért minden porcikámhoz. Azóta még csak háromszor csináltuk. A vágy ott ég fekete bogár szemeiben. Vár! Még mindig türelmes.   Pont Jeon Jeongguk, aki már javában megdöntött előttem száz lányt. Tudja, hogy még mindig félénk vagyok és nem könnyen adom magam. Azt is pontosan jól tudja, hogy egy szavával összetörhet. Kicsit jobban megkéne nyílnom. Ennél jobban mégis hova?

Gondolkodási menetemből a hangja zökkenetett ki. Fejem előtt legyezgette kezét.
-Miben merültél el ennyire? -nevetett.
-Semmiben csak a szemed...a fekete szemed gondolatokba őrjítő -haraptam be alsó ajkam. Azt akarom, hogy megcsókoljon. Én is bármikor megtehetném, de ez a pillanat más, mint a többi.  Másodperceken belül, kívánságom teljesült. Lágyan kezdte falni ajkam. Nyelve utat tört magának és én eleget téve kérésenek, mozgattam az enyémet az övével párhúzamban.
Jobb combomat megemelte, hogy a póló alá nyúljon. Természetesen kikandikált a kék bugyim. Hátamat simogatni kezdte. Beleborzongtam. A melltartó csattjával töltött el egy csomó időt. Hagytam magam. Rá bízom gyönge testem.
-Choa! -puszilta kulcscsontom. Két tenyerembe fogtam arcát és szemem irányába invitáltam.
-Kipróbálunk egy új dolgot? -kaján mosoly jelent meg arcán. Nem értettem miről beszél és ezt észre is vette. Mutató és középső ujját húzta végig combon belsején. Kitisztult. Testem megfeszült. Bízok benne, de nem tudom... Érintései csak mégjobban fokozza a vágyakat.
-Csak ha te is szeretnéd -helyezett egy tincset fülem mögé.
-Nem állok rá készen -sütöttem le szemhéjam. Lágyan megcsókolt. Egyik kezével támasztotta magát, a másikkal pedig oldalamat cirógatta. Egy helyen csikis voltam. Bele is nevettem a csókba.   Kérdően hajolt fölém, de nem adtam választ. Tovább kényesztette ajkaim, közben mindkét keze dekoltázsomra vándorolt. Masszívan kezdte masszírozni a nőiességem. Elejtettem pár hallk sóhajt. Itthon vagyunk, nem lenne jó ha ezzel ugratnának.
-Akarsz! Súgárzik belőled Park Choa! Talán félsz? Nem bízol bennem? -súgta fülembe. Ha nem a saját nevem lenne rég elfelejtettem volna, hisz olyan régen hallottam már a vezeték nevem.
Nem tudtam mit reagáljak Kookie szavaira.
-Bízom benned és akarlak! -ismételtem meg.
-Te már kívánsz édesem! -vette le rólam egy szempillantás alatt a pólót. Felsőtestem csupasz volt.
-Ez szerintem fordított esetben is így van -tekergettem nadrágja madzagját és levette. Teljes testével rám feküdt, újra ajakpárnáim pásztázta meg.
Figyelembe se vettem, hogy két lábam közt van. Magyarul mondva, terpeszt formáltam. Férfiassága teljesen érintett, ami mondhatjuk furcsa érzés volt. Szívni kezdte a mellem feletti bőrt gyengéden. Nem fájt. Kellemesebb, mint a nyakszívás.  Fogalmam sem volt hány óra lehetett. Gyorsan röpült az idő. Tetteiben érezhető volt, hogy ez most egy játék. Semmi nagy dologra nem készül. Tett még rajtam pár fellfedezést és megpuszilta a homlokom, majd leszállt rólam. Én hasra vergődtem és lecsuktam szemem. Visszatekertem ezeket a pillanatokat.

JungKook szemszögéből*

Megpusziltam homlokát és feltápászkodtam róla. Hasra fordult és én, így nyugodtan tudtam figyelni.
Rám bízta magát és olyan volt, mintha egy kincset tartanék a kezembe, amire vigyáznom kell. Félt, bár nem tudom mitől. Örülök neki, hogy nem egy fruskával van dolgom. Ezért lányért megkell küzdeni! Elkell nyerni a bizalmát és nem sokára elérem a biztos pontot. Nekem nem az számít, hogy mindennap meglehessen dugni. Boldoggá akarom tenni, azt akarom, hogy mosolygjon.

Eszembe jutot, hogy én vízért akartam menni. Mintha elaludt volna, így hallkan zártam be az ajtót.
V és HyAmi filmet néztek.
-Húha valakinek durva estéje van -röhögött V.
-Mi? -néztem rá értetlenül.
-Ugyan már Kook! Tiszta izzadt vagy és a levegő vételed sem a leglassabb -ecsetelte Hy. Észre sem vettem.
-Foglakozzatok magatokkal! -kivettem egy üveg hideg vizet és inni kezdtem. Bevittem magammal a szobába. Meglepetésemre Choa párnával kezében ült.
-Hát te meg mit csinálsz? -nevettem ki.
-Gondolkozok -nézett fel rám.
-És min hercegnőm? -ültem le mellé.
-JungKook! Igaz... -hagyott egy kis szünetet. -Nem csalsz meg EunJivel? -komolyan gondolta? Nem érzi egyáltalán, hogy Ő az egyetlen számomra? Ezekkel a mondatokkal hasít belém.
-Az Isten szerelmére! -csattantam fel. -Mégsem bízol meg bennem -vigyorogtam cinikusan.
-Ne haragudj! De Ő sokkal szebb és több mindene van -temette tenyerébe arcát és pityergett.
-Számomra te vagy  a legszebb -öleltem meg és könnyes szemmekkel aludt el.
Felnőttként viselkedik mások előtt, de nem az. Sikerült magamba bolondítanom, én vagyok csak neki.
Ahogy kezemben tartottam, mégjobban magamhoz húztam. Szegényből már majdnem kiszorítottam a szuszt.
Szeretem, ahogy álmodik és mégjobban magához szorít. Alvási nyugotságát lehetne nézni reggelig.

Choa szemszögéből*

Sajgó fejfájásom öt perc után sem múlt el. Igazából a  forróságra ébredtem fel. Teljesen JungKookhoz voltam simulva. Tánc órával kezdek, így később kell bemennem. Kicsit több időm van elkészülni. Lassan kimásztam az ágyból és keresgélni kezdtem. Elő szalajtotttam egy olyan szettet, ami megfelelő a tánc órához.
Elmentem a mosdóba. Elvégeztem az ottani szokásos teendőim és a konyhába mentem. HyAmi a kakaójat szürcsölgette.
-Jó reggelt! -köszönt fülig érő szájjal. Mitől van ennyire jó kedve? Én olyan vagyok, mint a mosott szar. Intettem egyet és kerestem valami kaját.
-Elfáradtál, igaz? -kaján vigyor jelent meg az arcán. Értelmetlen Hy logikája.
-Mármint? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Tegnap JungKook kijött és tiszta ingerült volt, aztán látszott rajta, hogy elpirult -mivan? Az én Sütim elpirult volna? -V állítása szerint durva érzéseket váltol ki belőle -elmosolyodtam.
-Na és te, hogy-hogy V-vel vagy? -kérdeztem, közben úgy döntöttem nem eszek.
-Mindigis Ő volt az én eltitkolt szerelmem -rántott vállat.
Elütöttük az időt a sok dumával és már mennem kellett. Megöleltem Hy-t.
Cipőmet felhúztam és egy mellkasnak ütköztem.
-Ha nem jövök ki el sem köszönsz? -nézett végig rajtam.
-Nem akartalak felébreszteni -làbujjhegyre álltam és megakartam csókolni, de nem engedte. Furán néztem rá. Mi ütött belé? Még kétszer megpróbálkoztam, de semmi. Megsem szólalt. Hy nevetve nézte ezt az egészet végig. Mintha tudná, hogy ez mit takar.
-Jól van akkor! Sziasztok! -fordítottam hátat, de visszahúzta csuklóm. Mellkasának ütköztem. Nevetett és enyhe, lágy puszit éreztem ajkamon.
-Ez a reakció mindent megért -fonta össze két karját derekam körül.
-Nagyon vicces. Viszont tényleg sietnem kell -jó poén volt. Már kezdtem azt hinni, hogy csináltam valami rosszat.

A liftel lementem. Lassan sétáltam, hisz még túl korán is érkezek. Át haladtam a sötét folyosón. Kicsit féltem, mert a hátam mögül is jött az ijesztő hang.
Karomat erősen visszahúzta valaki, reménykedtem, hogy JungKook szivat, de nem. Maszkba volt a fiú vagy férfi és fekete kesztyűt viselt.
-Sok errefelé a naív -nevetett majd a csőnek lökött és én teljesen a földre zuhantam. Csuklómra estem. Nem mertem kiabálni. Ruhástól rángatott vissza a levegőbe.  Kezemet leszorította és smárolni kezdett, amit nem viszonoztam. Nem tudtam ellökni. Az én termetem semmi az övéhez képest. Tétlenül hagytam, hogy véresre tépje ajkaim és, hogy nyakamat nyugodtan szívja. Ki ez az ember? JungKook hol vagy? Ments meg!

2. évad: 3.fejezet

Másnap*

Arcomat a napsütés simogatta, derekamat meg egy kéz. Kinyitottam szemem és egy váratlan fiúval találkoztam, de én nagyonis örültem neki. Nem szóltam semmit csak hozzá bújtam. Hajamat kisimította szememből. Meleg felső teste égetett. Mitől ilyen? Akárhányszor velem van még mindig ugyanúgy ég bennem a szikra.
-Szeretlek -mondtam hallkan. Nem válaszolt, de nem is akartam, hogy mondjon valamit. Ma nem dolgoznék, de megyek. Ott kitudok kapcsolódni.
Felültem és fejemet a tenyerembe helyeztem. Úgy szeretnék sírni.
-JungKook én így nem bírom. Akkor ne legyünk ennyire közel egymáshoz -csordult egy le könnycsepp arcomon.
-Ma este helyre hozunk mindent -ült elém. Mire céloz? Este? A pince. Megfogta kezem és hátra lökött. Nyakamat puszilgatni kezdte, aztán ajkaimra tévedt. Annyira nehéz volt elhinni. Hetek óta erre vártam, hogy újra megcsókoljon. Nyelvemmel játszott. Tehetetlen voltam. Hirtelen jött. Pár centire elvállt tőlem és nevetni kezdett.
-Mi olyan vicces? -néztem fekete szemeibe.
-Édes vagy -mondta mosolyogva.
-Nem akarom, hogy most elmenj -fordítottam el fejem.
-Jön Jiyeon.
-Miért nem dobod ki? Aigoo! Annyira idegesít -akadtam ki.
-JiMin kért meg -támaszkodott fel.
-És? Kit érdekel JiMinie? Mert engem rohadtul nem. Örülnék ha már nem kéne többet veled látnom -próbáltam felállni. Nem mondott semmit. Szekrényemhez mentem és kivettem egy atlétát meg rövidnadrágot.
Éreztem JungKook tekintetét magamon.
-Muszáj előttem állnod egy szál fehérneműben? -harapta be alsó ajkát.
-Fordulj el! -vontam vállat.
-Tudod, hogy nem tudom megtenni és azt is tudod, hogy mennyire Akarlak -ahogy ezt elmondta szívem, majd kiugrott.
-Megyek venni ajándékot Jacksonnak -vettem fel az utolsó ruha darabot.
-Én meg megyek -fogta meg a kilincset.  -Vigyázz magadra! -bólintottam és ő kiment. Nagyot sóhajtottam, aztán a plafon felé emeltem fejem. Kicsit ideges voltam. Döntse el mit akar. Én hibám is, de ez sok. Dobja ki Jiyeont.

Elmentem a plázába. Vettem Jacksonnak egy plüss macit. Régebben mondta, hogy nagyon szereti és, hogy azokkal alszik. Hazafelé menet találkoztam Yugyeommal. Régen beszéltünk. Megölelt.
-Jössz ma este? -mosolygott.
-Igen. Mark mikor jön haza? -bámultam a földet.
-Nem tudom. Együtt vagytok meg azzal a gyerekkel? -nézett rám cinikusan.
-Hát magam sem tudom -keseredtem el.
-Még szereted? -dobta át karját vállamon.
-Nem is tudod mennyire -motyogtam.
Az út további részén idióta témákról beszélgettünk. Jó volt újra hülyéskedni valakivel. Azt is elmondta, hogy akkoribban akart tőlem valamit, de rájött, hogy nem kéne. Becsültem benne ezt. Egyáltalán nem érintett rosszul, sőt! Közelebb kerültünk egymáshoz.
A liftnél elváltak útjaink. Ránéztem telefonom kijelzőjére. Jól eltelt az idő.
Mindjárt készülhetek.
Lakásomba beestem. Szószerint, mert mielőtt lenyomtam volna a kilincset Hy kinyitotta.
-Mibe jössz? -vigyorgott.
-Fekete ruha. Aminek a mell része megkötős -ültem le.
-Az nem túl kihívó? -nézett rám bambán.
-Nem hiszem. És te? -kérdeztem.
-Kék ruha -mosolygott és a szobája felé ment. Csináltam magamnak egy kakaót és lassan szürcsölgettem. A készülékem megzavarta a rémisztő
csendet.

"Szia Cho! Hétre megyünk értetek" -írta BamBam.

Két óra hosszám van. Bementem a szobámba. Előkerestem a ruhám és magamra kaptam. Fésülködőm elé ültem. Hajamat begöndörítettem és raktam sminket. Mivel még most sem erősségem a magassarkú, ezért a fekete torna cipőmnél maradtam.
Gyorsan szaladt az idő. Felvettem még egy karkötőt is.
-HyAmi! -kiabáltam és egyből bent is volt. A kék ruha jól állt neki. Térdétől feljebb volt. -Jól nézel ki! -csettintettem.
-Köszönöm! -mosolygott, aztán megcsörrent a dorm csengő. Táskámat kezembe vettem és kisétáltunk. JB állt az ajtóban. Barna haja szemébe lógott.
-Sziasztok! -köszönt.
-Helló! -beszéltem komolyan. -Mehetünk? -bólintott. A lift levitt minket a földszintig. A GOT7 igen gazdag. Elég nagy, fekete kocsi állt az épület előtt.

A kis pincében pár lufi és születésnapi dísz volt felrakva. Hallk zene szólt. A Bangtan tagok és Jeni már ott volt. Végig futott a szemem mindegyikőjükön. JungKookra néztem utoljára. A fehér atléta, aminek a nyaka eléggé kivan vágva és a farmernadrág mindent vitt. Beharaptam alsó ajkam, majd visszatértem a valóságba.
-Mikor jön Jackson? -kérdezte Suga.
-Nem sokára. Még jönnek a 2ne1-s csajok -vigyorgott Yugyeom. Kedvenc lány bandám. Remélem tudok velük beszélni. Leültem az egyik sarokba.

JungKook szemszögéből*

Rengeteget variáltam, hogy mit vegyek fel. Lenge cuccnál maradtam. A többiek sem öltöztek ki annyira.
-Jól nézel ki! -kacsintottam Jenire.
-Te is -nevetett.
-Nem láttatok a parfümöm? -túrtam bele hajamba.
-JiMinnél -bökte ki Jeni még mindig nevetve. Megverem ezt a gyereket.
-Tessék Süti! -dobta kezembe ChimChim.
-Csak egy valaki hívhat így! És legközelebb ne vedd el! -ütöttem vállba.
Fújtam magamra és Rap-Monster utasított, hogy menjünk kifelé. A kocsiban mindig elől ülök és ez most sem lesz másképp.

BamBam ideadta még tegnap a pince kulcsot. Beleraktam a zárba és kinyitottam. Jó hely! A srácok lerakták a holmijukat én pedig körül néztem. A helységből kimentem egy folyosóra. Jobb oldalt figyelembe vettem egy ajtót. Gondolkodás nélkül benyitottam.
-Wáú! -ámélkodtam. Egy elég jó szoba tárult elém. Matrac, világítás, rádió, sötétített ablak. Choa ezt nem úszod meg!
Bezártam az ajtót és boldogan visszamentem. A GOT7 és a két lány is megérkezett. Choan egy fekete ruha ékeskedett, ami elég jól kirakta dekoltázsát. A tornacipő még mindig hagyomány nála. Elmosolyodtam.

HyAmin egy kék ruha ékeskedett. Szépen kiemeli a derekát. A baratnőm leült az egyik sarokba. Pár perc után én is odamentem hozzá és elhelyezkedtem egy széken. Bambán néztem a többieket. Tenyeremet combjára raktam és egyből rámnézett.
-Majd ha szakítol a csajoddal -vette le testrészéről kezem.
-Holnap megteszem -néztem szemébe. Nem mondott semmit.
-Álljatok fel! Jön Jackson! -tapsikolt Jeni.
-Boldog Születésnapot! -kiabáltuk mindnyájan. Egyben nevetett és könnyezett is.
-Köszönöm srácok! -mindenkit megölelt. Choat megis puszilta.
-Rúgjunk be! -mondta Suga. Boom mindenkinek öntött ki vodkát. Egyszuszra lehúztam. Nincs jó íze. Rajtam kívül még ittak páran, aztán táncoltak. Közben odaadtuk az ajándékokat is.

Choa szemszögéből*

J-Hope hívott táncolni, bár utána ott is hagyott. CL jött oda hozzám.
-Nagyon tetszik a debüt dalod. Jól rappelsz -mosolygott.
-Köszönöm! -ez nagyon jól esett tőle. Egy ilyen híres női előadótól.
-Egyszer majd összehozhatnánk egy közös dalt -belül sikítottam. Nagyon örültem neki.
-Igen, majd még beszélünk erről -kacsintottam. Egy lassú szám jött. Szinte mindenki táncolt valakivel. JungKook fordított maga felé. Derekamra rakta kezét és szorosan magához húzott. Beszippantottam a szokásos illatát. Az ütemre lépkedtünk.
Arcomat kezébe vette és megcsókolt. Hosszas csók után hagyott levegőhöz jutni. Fejemet vállára helyeztem. Ránéztem Jenire és JiMinre akik csak meglepetten néztek.
-Gyere! -súgta fülembe, majd megfogta kezem. Megfogott két elég erős energia italt és elindult előttem. Sötét folyosón mentünk végig. Kinyitott egy ajtót. Előre engedett. Nagy szemekkel néztem körül. A matracra vetettem tekintetem és beharaptam alsó ajkam.
Nyakamat megpuszilta én pedig nem tudtam uralkodni magamon. Falni kezdtem ajkát és Ő az "ágyra" dobott le. Feltérdeltem hozzá. Furcsán nézett rám. Atlétáját levettem. Végig mértem ismét. A ruhám alá nyúlt, aztán leszedte rólam. Rendesen megméregetett. Úgy érzem kemény éjszakám lesz.
Egy szempillantás alatt kicsatolta a melltartóm. A kis szoba valamelyik sarkában ért földet. Nyelvével játszottam, amit nagyon is élvezett, mert bele mosolygott a csókba. Nadrágját gyors módba gomboltam ki.
A fehér boxer szépen kivirította nemiszervét. Nyakamat kezdte szívni és egy halk sóhaj hagyta el számat.
Hátába karmoltam és egy kicsit eltoltam magamtól. Elővett egy zacskót. Elsőre nem tudtam mi az, de utána leesett, hogy óvszer. Felhúzta és másodpercek után éreztem, hogy bennem volt. Felnyögtem. Huncut mosoly jelent meg arcán. Mégtovább ment, ameddig csak tudott.  Lihegve feküdt rám. Utoljára melleim puszilta meg és mellém esett. Takaróért kapálósztam, aztán felé fordultam.

A víz csurgott rólam és róla is. Fekete, vizes haja szemébe lógott. Testünk teljesen összesimult.
-Choa! -hallottam hangját.
-Huh? -néztem szemébe.
-Soha nem engedlek el! -szorított rajtam egyet én pedig mégjobban mellette akartam érezni magam.
A gondolataim álomba kergettek.

Jeni szemszögéből*

JiMin kiment és mentem utána.
Gondolkozva szemlélte az eget.
Min járhat az agya?
Megfogtam kezét és én is ugyanúgy tettem.
-Mi lenne ha nem tartanánk esküvőt? Anélkül is lehetünk boldogok -hadarta el. Kikerekedett szemmel néztem rá és elengedtem.
-Tes-sék? -tördeltem el. -Szóval nem akartad ezt az egészet?! -nevettem cinikusan. Lehúztam a gyűrűt és elé dobtam. Rohanva mentem be a mosdóba. Az első könnycsepp csordult ki szememből. Hol van Cho? Szükségen van most rá. A tükörbe néztem. A szemfesték szétfolyt. Gyorsan megmostam arcom és kimentem. A srácok kivoltak ütve, lányokkal az élen. Hajnali négy óra. Összekéne pakolni. Megkeresem Choat. Egy folyosó szerűre tértem ki és ott egy ajtón nyitottam be.

JungKook és a barátnőm. Édesek, de nekem most kell Cho. Kookie hirtelen felült. Ő nem aludt ezek szerint.  Magam után bezártam az ajtót és leguggoltam a matrac mellé.
-Sikerült? -mosolyogtam.
-Igen -simította meg a lány hátát.
-Mikor aludt el? -kérdeztem.
-Egy órája -nézett rá.
-Nem jössz segíteni? -inkább nem zavarom Choat. Pihenjen.
-De. Úgy sem vagyok álmos. Te sírtál? -vette fel atlétáját és nadrágját.
-Hát nem...vagyis igen -indultam ki az ajtón.
-Miért? -állított meg. Kedves tőle.
-JiMin közölte, hogy inkább ne legyen esküvő -mosolyogtam. Erősnek kell tűnnöm. Nem mondott semmit, de láttam a megértést arcán.

Összeszedtük a műanyag poharakat, aztáh leszedtük a díszeket. JungKook elvette Rap-Monstertől a kocsi kulcsot, hogy betudjuk rakni a megmaradt üditőket. A tortából is vágtam fel. Végsőnek összesepertünk. Pihenés képpen leültünk.
-Életemben nem takarítottam ennyit -nevetett Kookie.
JiMin hová tűnt? Sehol sem látom. TaeHyung kezdett éledezni, azt követően Jin. Mindketten fogták a fejüket.

Choa szemszögéből*

Kinyitottam szemeim, de senki nem volt mellettem. Megszokhattam volna már.
Felálltam. Volt rajtam fehérnemű. Hogy? Magamra kaptam fekete ruhám, megigazítottam hajam és kimentem.
Mindenki rám nézett, kivéve aki aludt. Figyelmen kívül hagyva ültem le JungKook ölébe.
-Ti együtt vagytok? -kérdezte CL.
-Úgy tűnik -mosolygott a fiú.
-Alig várom hazaérjünk -motyogtam és szerintem csak Süti hallotta.
Rap-Monster sétált be.
-Mehetünk srácok? -kiabált, hogy Suga is felkelljen. A GOT7-s srácok eltűntek. -JiMin? -fordult Jeni felé.
-Ő tudja -vont vállat. Aigoo! Itt már történt valami.
-Gyerünk már! -nyavajogtam.
Összekapta magát mindenki és az autó irányába indultunk.

A BTS dormjába érve bevetettem magam Kook szobájába. Kivettem egy pólóját és azt vettem át. Nem akarok ma semmit sem csinálni. Kiabálást hallottam. Még most jöttek haza. Megnéztem őket. Jiyeon kiabál JungKookkal. Erre kiváncsi vagyok.
-Ennyi? Miért nem mondtad meg, hogy csak szexre kellettem? -csordult ki egy könnycsepp a lány szeméből. Rámnézett. Az előtte lévő tétlenül állt.
Megsajnáltam. Ebbe Kook a hibás.
A többiek, mintha mozit néznének. Már csak popcorn kéne.
-Gondolhattad volna -tördelte el JungKook. Ji lekevert neki egy pofont, amit megis érdemelt. A lány kirohant én pedig JungKookie elé álltam.
-Ügyesen megcsináltad -pusziltam meg az arcát és én is kimentem. A földszinten utól értem.
-Figyelj! Teljes mértékben megértem amit érzel, de tovább kell lépni -csuktam le szemem. -És az sem lenne jó ha mi örökre ilyen harcban lennénk.
-Tudom. Sajnálom amiket csináltam, de szerelmes voltam -törölte le könnyeit.
Kinyújtotta kezét. Kezet ráztunk és távozott. Kifújtam a bent maradt levegőt, de ismét vissza jött a görcs gyomromba. Mark lépett be, de mivel elfordultam észre sem vett. A lépcsőn felrohantam.
-Mit csináltál? -kérdezte Jeni.
-Megbeszéltem a dolgokat Jiyeonnal -mosolyogtam.
-Amúgy újra együtt? -mutogatott Suga rám és Kookra. Az említett fiú a karjai közé font és a szobája felé vezetett.
Lefeküdtem és telefonom vettem kezembe.
-Nem sokára lesz egy hosszú túrnénk. Tudsz jönni? -átváltott egy melegítő nadrágot.
-Majd megbeszélem a  menedzserrel -mosolyogtam. Csípőmre ült és csikizni kezdett. Egy hosszadalmas nevető görcs jött rám. Abbahagyta és csak nézett. Tekintetünk találkozott. Láttam, hogy mondani akar valamit. Kopogtak.
Mindketten a hang irányába néztünk.
Lepattant rólam és kinyitotta. Általában a többiek nem szoktak kopogni. A főnök.
-Szép napot! -üdvözölt minket. -Hogy vagy fiam? -nézett Kook felé.
-Soha jobban. Miért jöttél? -tessékelte be.
-Lenne számodra egy ajánlatom. Szerelmes duó -köhintett. Nagyon remélem én leszek az a másik fél.
-Kivel? -tért a lényegre Kookie.