2. évad: 2.fejezet

Tekintete rajtam maradt. Egy száll boxerbe feküdt. Hasa kockásabb, mint volt.
-Mit akarsz? -állt fel.
-JungKook! -sütöttem le fejem. -Nem szeretnék magyarázattal szolgálni, de azt tudom, hogy te nekem mindennél fontosabb vagy. Lehet nem hiszed el. Sőt! -néztem fekete szemeibe, ami csillogtak. Nem tudom, hogy a sírástól vagy ez mindig ilyen volt.
-Markkal jót dugtál? -motyogta.
-Istenem! Te csak ezt látod ebbe az egészbe? Nem csináltam semmit. Megvolt a három méter távolság. Tényleg ezt feltételezed? -kérdeztem rekedt hangon.
-Hát belőled már bármit kinézek -fordult el.
-Szóval már semmi lehetőség arra, hogy újra kezdjük? -folyt le arcomon egy könnycsepp.
-Annyira rohadt nagy szerencséd van, hogy te vagy az egyetlen olyan lány akit itt nyomban feleségül vennék -tolt teljesen neki a szekrénynek. Ajkainkat egy kicsi választja el. -Nem tudod milyen érzés van bennem, mikor meglátlak. Egyből letepernélek vagy akár megcsókolnállak. Olyan érzéseim vannak még mindig irántad, amit senki sem tud pótolni -suttogta fülembe.
Mosolyra húztam a számat. Ezek hallatán felcsillant bennem a remény. Arcomon végig simítot. -Fáj?
-Hiányzol! -ennyit tudtam kimondani. -Nem fáj.
-De, hogy mi megint együtt legyünk annak nem most jött el az ideje -nevetett. -Szenvedj még egy kicsit. Jóéjt egyetlenem -lekapcsolta a villanyt és lefeküdt. Kikeredett szemmel hagytam el a szobát.

JungKook szemszögéből*

Meglepődött arca kicsit vicces volt. Nem tudok rá haragudni akár mit tesz.
Kiment, hallottam, ahogy TaeHyunggal beszélget.  Nem aludhat vele. Most úgy behívnám magamhoz. Erősen megölelném, homlokára adnék egy puszit.
Annyit változott. Rá sem lehet ismerni.
Remélem pár hónap alatt benőtt a feje lágya.
Az alvás nem sikerült, így kimentem a konyhába. Leültem és inni kezdtem. Gondolataim nem hagytak nyugodni.
A sötét csendet az egyik ajtó nyikorgása törte meg. Ránéztem a személyre. Fehér pólóm volt rajta, amit nem tudom honnan szedett. Kilátszott a kék melltartója. Szemügyre vettem tetőtől-talpig.
-Az az én pólóm -köhintettem.
-Kell? -kezdte felhúzni.
-Nem! -vágtam rá egyből. Nem szeretném megadni magam. Hütőből kivett valami kaját és leült velem szembe. Kicsit furán éreztem magam.
Zavart, hogy néz.
-Legalább had öleljelek meg -ráncolta össze szemöldökét. Felálltam és kinyújtottam karom. Érezni akarom illatát. Őt! Lehajtotta fejét és hátamra rakta tenyerét. Mellkasomnak neki dőlt.
Mi lenne ha Ő nem lenne nekem? Lennék én akárki? Szívverését tisztán hallottam. Látszott rajta, hogy bánja és, hogy egy valamit akar.
Tenyerem akaratom ellenére is, de fenekére vándorolt és éreztem, hogy kicsit remeg. Nem szóltam semmit.
Hátam mögül egy halk visítást hallottam.
Egyből elengedett és én is Őt.
-Újra? -ugrált Jeni.
-Ne örülj! Nem -kezelte le két mondattal Choa. Igazából igaza van. Én sem mondtam volna mást.
-Jó éjt! -vonultam be szobámba.

Choa szemszögéből*

V tegnap este behívott a szobájába, hogy ne ácsorogjak a folyosón. Kedves tőle, ezért is tekintek rá testvérként.
Egész sokat beszélgettünk, elmondtam neki mi történt a konyhába. Örültem, hogy türelmesen végig hallgatott.

Reggel gyorsan szedtem a fátorsámat, de pechemre JiMinbe ütköztem.
-Ne haragudj! -szeppentem meg.
-Choa tudod, hogy kedvellek meg minden, de JungKook a húgommal jár. Ha megbántsa, miattad, valamelyikőtök nem jól végzi -vetette be komolyságát.
-Jó, JiMin. Nem tudom mivan azzal a csajjal, de állítsd le. Nem fogok tőle elvenni senkit. Nem kell nekem essen -mentegetőztem kezemmel.
-Szólok neki, de te tartsd be amit mondtam -unottan elfordultam tőle. JungKook végig nézte a beszélgetést a falnak támaszkodva. Próbáltam úgy tenni, mintha tegnap nem beszéltünk volna.
Gyorsan felhúztam a cipőmet és mentem is a dormomba.

JiMin szemszögéből*

Choa tántorgott ki TaeHyung szobájából és nekem jött.
-Ne haragudj! -szeppent meg.
-Choa tudod, hogy kedvellek meg minden, de JungKook a húgommal jár. Ha megbántsa, miattad, valamelyikőtök nem jól végzi -vetettem be komolyságom. Lehet nem gondoltam komolyan.
-Jó, JiMin. Nem tudom mivan azzal a csajjal, de állítsd le. Nem fogok tőle elvenni senkit. Nem kell nekem essen -mentegetőzött.
-Szólok neki, de te tartsd be amit mondtam -unottan elfordult tőlem. Gyorsan felhúzta torna cipőjét és rohant is.
Kookie végig nézett mindent. Látszik rajta, hogy valami nem oké és a húgomat használja erre fel.
-Megváltozott. Jó a segge -közben hátam mögül köhintettek. -Mióta állsz itt? -vakartam tarkómat.
-Hülye fasz -nevetett JungKook és leült.
-A tiéd jobb -vetettem be Jeninél a bociszemeket amiket imád. Ez most sem lett másképp.
-Megyek Choahoz -puszilt meg barátnőm, aztán kiment.
-Szóval igen. Jó a segge, a szája, teste -álmodozott Kook.
-Kérlek! Még egy ideig ne szakíts a Jiyeonnal. Ahogy ismerem ő is hamar rád un -legyintettem.

Choa szemszögéből*

Nyitva volt az ajtóm. Tegnap hol volt Hy? Ez a lány mindig elkeveredik valahová.
-Hol voltál? Mi van az arcoddal? -teliszájjal tette fel a kérdéseit.
-Tegnap valaki nem volt itthon, ezért képtelen voltam a Bangtannál aludni. -sóhajtottam -Jiyeon -adtam egyszerű választ.
-Beszéltél Kookieval? -kiabált fel.
-Csitu már! -csititgattam. -Beszéltem. Azt mondta még nincs itt az idő -puffogtam.
-Tipikus JungKook -beszélgetésünk Jeni törte meg. Ő is elkezdett kérdezősködni. Miért ilyen nagy cucc?
Neki is elmeséltem a dolgokat, majd a szobámba mentem. Álmos voltam.
Befeküdtem ágyamba, fejemre raktam a fülest és hamar elnyomott az álom.

Körülbelül két óra telhetett el.
Kinyitottam szemhéjam és valaki feküdt mellettem.
-Mit keresel itt? -fúrtam kómás fejem a párnába, majd megszerettem volna ölelni.
-Állj! Megtartsuk az egy méter távolságot -nézett rám komoly arccal.
-Hogy lehetsz ekkora barom? -közben felálltam és gyorsan átöltöztem. -Talán te így nem szenvedsz?
-Te jobban -ha alszol bármikor hozzád érhetek. -vigyorgott.
-Nem foglak beengedni. Ha nem vagy velem együtt akkor eszedbe se jusson, hogy velem alszol -vettem kezembe a telefonom. -Ott van a csajod.
-Pedig vagy te fogsz nálam aludni, vagy én itt -méregetett.
Nem válaszoltam. Ne fárasszon engem a hülyeségével.  Ránéztem és úgy szimplán elkapott a röhögés.
Laptopomat az ágyba vittem. Elindítottam egy filmet amit már régen megakartam nézni. Felhangosítottam.
JungKook is bekapcsolódott. Éreztem közelségét. Egyik tenyerem leraktam az  ágyra. Idő elteltével megfogta kezem. Összekulcsolta az övével. Vigyorogtam, mint egy vadalma. Szerencsére a hajam mindent eltakar. Kivette ölemből a számítógépet, aztán derekamra ült. Mosolyogva figyeltem.
-A medence övem elfog törni ha így folytatod -egyik kezemmel mutattam a testrészre. Sokáig fürkésztük egymás szemét. Arcomat megpuszilta én meg szorosan megöleltem.
-Megyek -mondta hallkan. Megakartam csókolni, de elhúzódott.
-Mész a barátnődhöz? Ez kurva nagy szemétség -durciztam be.
-Drágám, ilyen ez -vigyorgott.
-És őt megcsókolod igaz? Mikor fejezed be ezt?  -néztem rá kérdően.
-Te mentél el. Most már várj -kacsintott, majd kiment az ajtón. Lehuppantam az ágyra. Elkezdtem gondolkozni. Mintha még valami állna a háttérben. Aigoo! Mikor lesz már minden rendben?

A napomat a táncterembe töltöttem. Eljött velem HyAmi és Jeni is. Egyben  csajos nap is volt.
Egyszer-kétszer beálltak hozzám táncolni. Mindent eltudnak hülyéskedni.
-Sziasztok csajok! -jött be JiMin. -Ma feljössztök hozzánk? -gondolom ez nekem és Hynek szólt, mert Jeni ott lakik.
-Én is? -kérdően néztem rá.
-Öhm igen. Nyugalom! A húgomat leállítom. Így is elég bajt okozott. -úgy örültem. Lehet nem haragszanak annyira rám. Viszont borzalmas lesz végig néznem JungKookot és Jiyeont.
-Oké, megyünk -szólalt meg mellettem HyAmi. Igazából valamit kiszeretnék találni a csaj ellen. Nem verhetem meg, mert JiMin engem üt szét.

Még egy csomót beszélgettünk, aztán felmentünk a dormomba. Felvettem egy műszálas térdnadrágot, haspólóval.
Hajamat kifésültem.
-Szép vagy -borzolta össze hajszálaim Jeni.
-Erről nem szeretnétek leszokni? -nyavajogtam.
Lassan indultunk fel a fiúkhoz.
Jeni JiMinhez ment, Hy köszönt JungKookéknak, J-Hope a barátnőjével volt. Suga és V pedig bohóckodtak.
Hope bemutatta barátnőjét. Kedves, de mégis unszimpatikus. Zsebre raktam kezem és úgy ültem le. Kookie felé fordultam, majd vissza a pulthoz.
Jin jött oda hozzám.
-Bolondok háza -motyogta.
-Ez az -nevettem. -Nagyon haragszotok? -Nem a mi dolgunk. Nincs okunk rá. Nézz JungKookra és Jiyeonra. Szeretik egymást. Úgy nézki boldogak. Ez a hajó elúszott Choa! -ütögette meg hátam. Jin sok mindent elhisz, amit lát.
-Üvegezzünk -ordította be JiMin. Nem tudják megunni ezt a játékot. Leültem csendben az egyik sarokba és még közel is voltam az asztalhoz.
Rap-Monster kezdett és Kookiera jutott.
Felelt.
-Zavar, hogy itt van velünk Choa? -vigyorgott RapMon. A fiúra néztem.
-Hagyjuk már ezt a Choas dolgot. Levan zárva -nézett rám.
Eléggé unalmas volt a játék. Alig mert valaki. Végül rám érkezett a narancsleves üveg.
Én mertem. Remélem valami jó feladatot ad Suga. Mielőtt belekezdett volna, kopogtak.
Egyszerre ordítottak ki a fiúk. BamBam lépett be az ajtón. HyAmi kicsit vörös lett. Tetszene neki?
-Sziasztok skacok! Holnap este házibuli. Igazából Jackson születésnapja. Hét fele menjetek a város széli diszkóhoz. A pincében van egy elég jó hely -mosolygott. BamBam valahogy mindig vidám, ezért is szeretem.
-Ott leszünk -mondta Rap-Monster.
-Aigoo! Én megyek Busanba -nyavajgott Jiyeon.
-Isten velem van -mosolyogtam. JiMin és Suga felnevetett. Nem viccnek szántam. Megforgatta szemét a lány, majd JungKookot hívta el a szobába.
Utánuk néztem és elkapott a féltékenység.
-Miért nem teszel valamit? Enyhítsd meg a szívét -ütött vállba J-Hope.
-Míg vele van a csaj nem tudok semmit sem tenni -hajtottam le fejem, majd felálltam. -Jó éjt! Holnap találkozunk -mosolyogtam és kimentem. Erőt véve magamon elsétáltam a liftig. Gondolkodóba estem. Mit fogunk holnap ott csinálni? Remélem jó buli lesz.
Szobámba érve, ledobtam magam az ágyba és a plafont bámultam.
Aludni szerettem volna, de nem tudtam. Nem jött álom a szememre. Csak forgolódtam.

2. évad: 1.fejezet

A hónapok teltek. Elég lassan és ezzel együtt sikerült megváltoznom.
Hiányérzetem egyre jobban csak nőtt és nőtt, de feleslegesen. HyAmival mindig beszélgetek. JungKooknak van új barátnője, méghozzá JiMin húga. Mikor megtudtam egy napig a zsebkendő tenger vett körül.
Mark próbált nyugtatni, de valahogy mindig visszaestem. Látni akarom, érezni az illatát, megölelni, csókolni. Magam mellett tudhatni. Napokóta gondolkozok azon, hogy haza megyek Szöülba. Hiányzik Hy és Jeni is. Nagy sikereket értem el ezzel az egésszel. Más szempontból nem bántam meg, hogy eljöttem. Mostmár semmi keresni valóm sincs itt. Koncertem se lesz annyira.
Böngészni kezdtem a telefonomon. Megnéztem a legközelebbi repülő gépet. Ma este. Remek! Nagy utazómba összedobtam a ruháim és egyéb dolgaim. Nem szeretném elmondani senkinek sem. Mark remélem addig nem jön haza, de ehhez sem volt szerencsém, mert pont megjött. Egyszer-kétszer bepróbálkozott, de ababhagyta miután látta, hogy nem érdekel.
-Hát te meg mitcsinálsz? -mutatott a bőröndre.
-Mark! Hazamegyek -fújtam ki a bent maradt levegőt.
-Egy hónap van. Nem bírod ki? -puffogot.
-Nem, nem bírom ki. Nekem még ma haza kell mennem Szöülba -tördeltem ujjom.
-Hát legyen. Mikor megy géped? Elkísérlek -fogta meg kezem.
-Este. Van még három óra hosszám addig -ültem le.
-Áh, értem. Majd szólj -intett és bement a hálószobájába.
Átkutattam még a lakás összes zúgját, hogy meg van-e mindenem. Félek kicsit. Mit fognak szólni?
Az időt zene hallgatással töltöttem el. Gyorsan elrepült ez a három óra. Bekopogtam Markhoz.
-Mehetünk -mondtam semleges hangon. Sóhajtva felállt. Felhúzta cipőjét és megfogta a bőröndöm. Én is felöltöztem. A liftben szótlanul álltunk.

Mielőtt felszálltam volna a repülőre megálltam Mark előtt.
-Köszönöm. Még most sem hiszem el ezt az egészet. Siess haza! -elmondtam a mondókám és megpusziltam. Nekem semmit sem jelent, de neki annál többet. Nem vártam meg válaszát, rohantam a járműre. Helyet foglaltam egy ablaknál és bedugtam a fülembe a heatsetet. Felvettem a fehér maszkomat is. A csillagok kezdtek kibújni az ég alól. Úgy döntöttem alszok egyet és hamar le is csukódtak szemeim.

Kipihenten álltam fel és szálltam le a gépről. A friss szöüli levegő, a zajos utcák, minden ami idekötött most itt van előttem.
Hívtam egy taxit. Ahogy ültem az autóban kezdtem egyre feszültebb lenni. Még pár napig nem szeretnék JungKookkal találkozni. Elég furcsán váltunk el.
Lazán benyitottam a nagy épületbe és a lépcsőn szaladtam fel. Kerülöm a liftet. Senkivel sem szeretnék találkozni. Elég lesz HyAmi meg Jeni.
Bekopogtam a fehér ajtómon. A saját dormomba fogalmam sincs miért kopogtam. Hajnal négykor nem lehetett épp a legjobb felkelnie Hynek.
Hallottam, hogy a zárban elfordul a kulcs.
Nevetve álltam Hy előtt. Nyakamba ugrott és visongott.
-Úristen! Miért nem szóltál? -már majdnem kinyomta belőlem a szuszt.
-Meglepetés -mentem be az ajtón. -Igaz nincs itt senki? -néztem körbe.
-Nincs. Most mit fogsz csinálni? Kook? -tette fel sorba a kérdéseket.
-Folytatom a mindennapos próbákot. Kookie meg...szeretnék vele beszélni, de így, hogy barátnője van esélytelen. A csajszival jobban elvan, mint velem? -puffogtam.
-Kis féltékeny. Látszik, hogy nem igazi az a kapcsolat. Szerintem hamar vége lesz. -habogta. -Hogy megváltoztál. Véknyabb lettél és az arcod is mégszebb lett. És kivagy... -nem hagytam, hogy folytassa.
-Ne is mond. Tudom, hogy kivagyok seggesedve -röhögtem. -Kicsit zavar is.
-Örülj inkább. Tapadhatnak rád a fiúk. -dörzsölte kómás szemét. -Amúgy mondta Jeni, hogy két hónap múlva lesz az esküvő?
-Említette. Nem is tudom mit szóljak ehhez. Szerintem hamari. Hy te is pihenj még. Én felhívom a menedzserem. -pusziltam arcon és a szobámba vonultam.
Semmi nem változott. Az ágy ugyan olyan rendetlen, mint ahogy hagytam. A cetli, amire két szó volt írva a földön össze gyűrve hevert.
Tárcsáztam HeeKyungot a menedzsert. Remélem nem zavarom. Bár kicsit korán van.
-Jó napot! Choa vagyok. Azért hívom, mert visszajöttem Svédországból. Holnaptól már dolgozhatok? -kiváncsiskodtam.
-Jó reggelt! Pár óra múlva felmegyek hozzád és mindent át beszélünk. -rám csapta a telefont. Sosem volt egy kedves alkat.
Még Jeninek is írtam egy SMS-t.
"Szia. Gyere be a tánc termembe egy óra körül, de a srácoknak ne mondj semmit." -küldtem el a lényegre törő üzenetet.

JungKook szemszögéből*

Ez a négy hónap volt életem legrosszabb percei.
Számomra még mindig felfoghatatlan miért nem mondott semmit. Nem tudom magam rajta túltenni. Egyszerűen hihetetlen Choa. Mit tett velem? Ő a gyenge pontom. Akárhányszor meglátom jó érzés kap el.
Ha visszajön nem tudom mi lesz, de nen fogom ennyiben hagyni. Neki is kell egy kicsit szenvedni.
JiMin húga meg csak ilyen játékszer. Nem szép dolog, de az elején fájt és JiMinie meg rámúszitotta a csajt.

Jin ordítása zavarta meg alvásom.
-Tánc óra! És már dél elmúlt -fújta kánomban. Felidegesített. Kimásztam az ágyamból és egy laza próba ruhát vettem fel.
Gyorsan ittam és előre mentem.
-Mi bajod? -lökött oldalba Suga.
-Semmi -nyomkodtam a lift gombot.
-Még most sem dolgoztad fel a kis csajt? -röhögött. JiMinre néztem. Mégis csak a testvére a "barátnőm". Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem.
A tánc termek előtt elhaladtunk.
A mi zenénk csapta meg fülemet Choa ajtaja mögül. Megtorpantam. Ez nem lehet. Ő lenne bent?  Nem, biztos nem.
-Hoppá! -köhintett J-Hope.
-Menjünk tovább! -gyorsra fogtam a tempóm. A gyomromban egy nagy görcs keletkezett. Egyik felem azt súgja, hogy beszéljek vele a másik meg, hogy hagyjam egy ideig. V eltűnt. Aish! Fogadok bement.

Choa szemszögéből*

Ahogy mentem a próbaterembe dél körül, próbáltam sietni. Nem akartam senkivel sem találkozni. Elfordítottam a zárban a kulcsot. Bemelegítettem és maxra tekertem az I need U-t. Ehhez a zenéhez volt hangulatom.
A tükör sarkában láttam, hogy nyílik az ajtó. Azthittem Jeni lesz, de nem. Ahogy belépett a nagy terembe TaeHyung, megtorpantam. Szinte a levegőm beszúrult, mintha egy nagy luk lenne a mellkasomba. Nem akartam egyikőjükkel sem találkozni.
-Hogyhogy itthon? -támasztotta meg magát a falnak.
-Nem bírtam tovább. Hiányzo...-megcsuklott a hangom. -Hiányzott a családom.
-Choa! Nem tudom felfogni amit tettél, de nekem hiányzol. És szerintem mimdenkinek. Te tartottad JungKookba a lelket és JungKook meg bennünk. Ez már mostanára nem így van. -megölelt. Olyan jól esett tőle.
-Köszönöm V -néztem fel rá. -Légyszíves ne szólj nekik, hogy itt vagyok. Pár nap múlva esetleg. -mosolyogtam.
-Rendben! Na, de én megyek -gyorsan elment. Leültem a földre és kifújtam a bent maradt levegőt.

Jeni nem jött, ami igazán nem esett jól. Haragudna? Nem tart barátjának? Miért? Felnéztem Twittere, bár felesleges volt. JungKook twettelt egy csajjal ki képet. Az van odaírva, hogy egy régi barátja, de ez természetesen nem igaz. Csak fussak össze ezzel a lánnyal.
Még egy-két óráig gyakoroltam, majd feladtam. Fáradt voltam.
A táskámat sem hoztam csak a kulcsot kaptam kezembe.
Indultam volna, mikor valaki megkopogtatta körmét a falon. Kilencven fokos fordulatot vettem. Ismerős volt a lány arca, mintha láttam volna már valahol. Hát persze! Kookieval a képen. Megforgattam szemem. Egyik felem azt sugalta, hogy most menjek neki, a másik pedig, hogy hagyjam a francba.
-Mit képzelsz magadról? Csak úgy visszajössz? -lökött vállba. Tűrtem, de kifog burulni a mécses.
-Na idehallgass te liba! Majd én eldöntöm mikor jövök vissza. És ha JungKook miatt jöttél ide pattogni akkor csak, hogy tudd! Nem a tiéd. Elég régóta rajta van a saját bélyegem! -bicentettem fel az állát. Eléggé felidegesítettem. Keze arcomon csattant és körmét is belemélyesztette.
Nem érdekelt. Csak a hátánál felénk közeledő fiúra tudtam koncentrálni.
-Jiyeon! -szólította a lányt és lefogta kezét. Kézfejükre néztem. Egymásba kapaszkodnak. Mint két réti pittypang.
A sírás környékezett meg. Megszólalni nem tudtam. Csak JungKook arcát fürkésztem. Még mindig hibátlan.
Fogaim közül kieresztettem egy 'sajnálom' szót. Csalódottan nézett rám és hátat fordítot a csajával együtt.
Még egyszer rám nézett. Ott álltam lefagyva. Nem akartam vele találkozni.
Lefordultak a folyosón. Sírásban törtem ki. Nem hiszem el, hogy őt védte. Én kaptam.
Nagy cipő csattanásokat hallottam a padlón.
-Choa! -kiabált egy vidám lány hang. Megfordultam és Jeni ölelt meg szorosan. -Ne haragudj csak a tesómnak segítenem kellett. Te jó ég! Mi történt veled? Ki csinálta ezt? Fáj? -árasztott el a sok kérdéssel, amitől csak nevettem.
-Ne aggódj, nem vészes! Kettőt találhatsz -puffogtam.
-Jiyeon? -forgatta meg szemét barátnőm. Bólintottam.  -Menjünk leápolni. -elkezdett vonszolni a másik épületbe. A lakásomra mentünk. Vagyis mentünk volna ha nyitva lenne az ajtó. Nálam meg nincs kulcs. Vigyorogva nézett rám Jeni. Ugye nem?
-Komolyan gondolod? -ráncoltam össze szemöldököm.
-Igen -ismét beszálltumk a liftbe és mentünk még két emeletet.
Jeni benyitott a lakásba. Én lassú léptekkel mentem be. A hét fiú, plusz egy lány ültek az asztalnál. Jiyeon az én helyemen ült. Az összes tekintet rajtam volt. Nem szólaltak meg.
-Mit keres már megint itt? -nyivákolt a csaj.
-Jiyeon! Ő egy régi barátunk -védett meg V.
-Barát? -kérdezte szánalmasan JungKook, majd bevonult a szobájába.
Jeni megfogta karom és a fürdőbe vitt.
Leültem a kádszélére.
-Ennyire utál? Szeretem. Mindennél jobban -fakkadtam ki.
-Drágám ezt neki mond. Ma Jiyeon megy haza. Beszélj Kookieval -tett arcomra egy vizes zsebkendőt.
-Szerinted akarna velem beszélni? -reménykedően néztem szemébe.
-Persze, hogy akar. Szorítok! -mutatott hüvelyk ujjával egy lájk jelet.
Még egy darabig ott beszélgettünk, aztán Jeni kinézett. A villanyok nem égtek és most ment el Yeon.
-Tied a pálya -tessékelt ki, ő meg bement egs szobába. Összeszedtem minden bátorságom. Az ajtó előtt megálltam és végig gondoltam mit fogok neki mondani. Lassan lenyomtam a kilincsét és benyitottam.

1. évad: 25.fejezet

                                                     ...Annyeong! És megérkezett az utolsó rész
                                                         ebből az évadból. Április elején elkezdődik
                                                          a 2.ÉVAD! ^^ Jó olvasást kívánok, remélem tetszenni fog.

A napsugarai égették a retinámat Kemény ágyam kicsit nyomja a derekam. A mellettem fekvő fiúhoz szorosan hozzá bújtam, mert sokáig nem fogom. Fürkészni kezdtem kidolgozott hasát és kockái körül köröket rajzoltam. Nyakamhoz bújt.
-Nem akarok felkellni -dünnyögte.
-Nem is kell -nevettem.
Lábam átraktam derekán és bekapcsoltam a TV-t.
-Nehéz vagy -ütött hasamra.
-Hé! Egész jól tartom a súlyom -lázadtam fel. Testével, fölöttem támaszkodott, s hajamat össze borzolta.
-Szeretlek -erősen szorított. Miért kell ezt most? Sokkal jobban nehezemre fog esni elmenni. Két napom van össz-vissz.
-Én is szeretlek -simítottam meg tarkóját.
Két emberke nevetve rontott be. Nem zavartatták magukat és ezen én is röhögtem.
-Sziasztok! -köszönt JiMin.
-Mi járatban? -szállt le rólam Kookie.
-Jöttünk beszélgetni -ült le a földre Jeni.
-Áh, értem -feküdtem hasra.
-Képzeljétek el, JiMin megfogja kérni a kezem -habogta Jeni. Összevissza forgattam szemem. Biztos ez? ChimChim énekes és sztár. A rajongók ennek nem fognak örülni. Köhintettem egyet és a telefonomat vettem kezembe. Megnéztem az MV nézetségi számát. Jól pörög.
-Elmentek boltba? -kérdeztem a két fiútól.
-Persze -válaszolt JiMin. Kook kimászott az ágyból és öltözni kezdett.
Kaptam egy homlok puszit és elmentek.
Elmeséltem Jeninek a dolgokat. Kicsit ledöbbent. Csalódottságot tükrözött szeme.
-Sajnálom -babráltam karkötőm. Megölelt.
-Ugye JungKook tudja? -beszélt hallkan.
-Nem, és míg elnem megyek addig nem is fogja -sóhajtottam.
-Mikor mész? -törölt le egy sós folyadékot arcáról.
-Holnap délelőtt -csuklott meg a hangom.
Jól meggondoltam? Biztos, hogy itt hagyom az életem legjobb dolgát? Aigoo! Már nem hátrálhatok.
-Segítel gyorsan összepakolni? -álltam fel és a bőröndömet vettem elő. Bólintott. A szekrényemből mindent kidobtam a földre. Elkezdtük a fontos dolgokat összehajtani. Tíz perc alatt ezzel végeztünk. A gyűrűmre néztem és elmosolyodtam. Még az éjjeli szekrényemről levettem a képet amin Kookieval vagyok. Amit nem fogok ma használni, sminkeket, egy neszeszerbe pakoltam.
Betoltam az ágyam alá és nagy levegőt véve mentem ki a konyhába. Mark itt van HyAmival. Mosolygva néztem rá, jelezve, hogy semmi sem változott.
Két nevető fiú jött be a bejárati ajtón.
Lepakoltak az asztalra és JungKook hátam mögé tévedett.
-Gyere -nem engedett el, így csoszogtunk a szobámba.
-Mit akarsz? -nevettem.
-Semmi olyan dolgot. Csak játszani -dőltött le az ágyra. Nyakamat kezdte el puszilgatni és levette a haspólóm, majd én is megszabadítottam fekete pólójától. Hajába túrtam és közelebb húztam. Egy enyhe csókot leheltem vérpiros ajkaira. Beleharapott alsó ajak párnámba, amire felsóhajtottam.
-Rohadtul tudod mit imádok -néztem fekete szemébe.
-Téged -ölelt meg. -Senkit nem szerettem még így -feküdt le mellém.
-Én sem. Csak félek, hogy megunsz egyszer. -bámultam a plafont.
-Hülye. Akkor is szépen emlékezek vissza ezekre a pillanatokra.  -simított végig hasamon.

Jeni szemszögéből*

Kézen fogva sétáltunk meg Choa szobájába. Olyat láttam amit nem akartam. Leültem a földre.
-Sziasztok! -köszönt JiMin.
-Mi járatban? -szállt le barátnőmről Kookie.
-Jöttünk beszélgetni -mosolyogtam.
-Áh, értem -forgolódott Choa. Mintha valami baj lenne.
-Képzeljétek el, JiMin megfogja kérni a kezem -habogtam. Cho megforgatta szemét. Nem tudom mi a gondja.
-Elmentek boltba? -kérdezte a két fiútól.
-Persze -válaszolt JiMin. JungKook felöltözött. Kicsit zavarba jöttem, de nem volt észre vehető. Mégis csak egy boxerben mászkált. Melyik lány nem lenne zavarban?
JiMin megcsókolt és kimentek.
-Jeni! Elkell mondanom valamit -komolyan nézett rám Choa.
Elmondta a történetet. A szívem megszakadt. Nem akarom elhinni.
-Ugye JungKook tudja? -beszéltem hallkan.
-Nem, és míg elnem megyek addig nem is fogja -sóhajtott.
-Mikor mész? -töröltem le egy sós folyadékot arcomról.
-Holnap délelőtt -csuklott meg a hangja.
Mi? Már holnap? Ezt nem akarom felemészteni.
-Segítel gyorsan összepakolni? -vette elő nagy bőröndjét. Bólintottam. A szekrényéből mindent kidobott a földre. Elkezdtük a fontos dolgokat összehajtani. Tíz perc alatt ezzel végeztünk. Még egy képet elrakott. Szegény Kook. Mit fog át élni. Csalódtam most Choaban. Ez nem ő. Nem hagyná itt csak úgy. Annyi mindenen mentek keresztül.
-Készen vagyunk -mosolygott. Nem válaszoltam. Lassan kiballagtam a konyhába és leültem a székre.
Annyira nem csípem ezt a Mark gyereket. Legszívesebben egy kanállal csapnám le. Nevetve lépett be JiMin és JungKook.  Choa és Kook a szobába ment.
-JungKook nem lehetsz sokáig, nert próba -kiabált utána JiMin.
Akkor úgy nézki most vannak utoljára együtt. Ettől a gondolattól csak nőtt az idegességem. Nem tudom miért zavar ennyire. Egy megvető pillantást vetettem Markra.
-Menjünk ChimChim -álltam fel és betoltam a széket.
-ChimChim? Ez milyen név? -röhögött Mark.
-Menj már aludni -ráncoltam össze szemöldököm és megfogtam JiMin kezét.

Choa szemszögéből*

-Mennem kell -jelentette ki Kook. -Holnap délután jövök -adott egy csókot. Valahogy elkell tőle köszönnöm, hogy ne legyek feltünő.
Szorosan megöleltem és beszippantottam illatát. Elengedtem.
Rámosolyogtam és ki is viharzott.
Párnámba fúrtam fejem és útnak eresztettem könnyeim.

Másnap reggel*

Unottan keltem ki. Hány óra? Megnéztem a telefonom kijelzőjét.
Maradt egy órám délig. Remek.
Felvettem fekete farmer nadrágom és farmer ingem. Egy cetlire felírtam két szót és a szekrényemre raktam.
A fürdőbe mentem. Kimostam a fogam és a hajamat leengedve hagytam.
Raktam egy kicsi sminket.
A tükerbe néztem. Csak bámultam magam, mintha egy senkit látnék benne.
HyAmi állt meg az ajtóban.
-Hogy vagy? -kérdezte.
-Soha jobban -válaszoltam. Persze nem volt igaz.
-Na! Eljött az idő -mentem az utazómért.
Megöleltem barátnőmet.
-Vigyázz magadra! -veregedtem hátba.
Fájt, hogy Jenitől nem tudtam elbúcsúzni.
Mosolygtam és a hátsó lifthez mentem.
Intettem. Barátnőmnek potyogott a könnye. Én visszafolytottam.
Kiléptem a friss levegőre. Markot megláttam a taxis kocsi előtt. Elvette a csomagom. Nem szólt semmit. Jobban jár. Gondolom eltudja képzelni mi zajlik le bennem.
Az épület harmadik emeletéről meghallottam JungKook és Suga hangját.
-Menjünk -csaptam be a kocsi ajtót.  Mark a kezébe vette telefonját és kissé sietve írt. Fejemet az ablaknak döntöttem és lecsuktam szemem.
Elkezdett esni az eső. Néztem ahogy az üvegen lecsöpög a vízcsepp.
A kocsi nagyot fékezett.  A parkolóban kiszálltam és Mark segített vinni a bőröndöm. A jegyet a kezembe adta.
-Szállj fel, megyek utánad -tettem amit mondott. Megkerestem a repülőt és gyorsan felszálltam. Helyet foglaltam, miközben jött egy SMS.

"Choa! Nagy gáz van. Kookie elment a reptérre. Elvileg valaki írt neki. Volt itt is. Sírt. Lehet még látod" -ahogy ezt olvastam kétségbeestem.

Mark leült mellém.
-Na én alszok -jelentette ki.
Kinéztem az ablakon.
JungKook egy fehér pólóban, ami átvan ázva keresi a gépet, de nem találja.
Éreztem, hogy a gép elindult és lassan emelkedik.

1. évad: 24.fejezet

Egy mellettem fekvő hangos szívdobogására keltem fel. Tenyere a pólóm alatt simogatta a hátam, így gondolom, hogy ki. Kinyitottam szemem és kellő képpen mosolyogtam.
Megcsókoltam gyengéden a fiút és egyből mellkasára húzott. Kezem a szívére helyezte.
-Hallod? -tartott meg a másik kezével -Ez érted dobog -elvesztettem az erőm és csak arra gondoltam vissza amit mondott. Belepirultam. Ez rettentő aranyos volt.
-JungKook -öleltem meg.
-Holnap debüt nap -vigyorgott.
-Már holnap? -ültem le.
-Igen. Kéne kapnom valamit -nézett rám egy kaján mosollyal.
Ezt a pillanatot nagy zaj zavarta meg. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki az ajtón. Hét fiú és HyAmi.
-Mit keresnek ezek itt? -suttogta Kook.
Hát még most sem csípi a got7-et. Szemem Markra és Hyre tévedt. Csókolóznak. Tátott szájjal figyeltem őket. Miért pont Mark? Fejemet JungKook vállának döntöttem. Legalább nem kell attól félnem, hogy majd az úton rám mászik vagy valami.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Szia Cho! Hogy vagy? -ugrált körbe BamBam.
-Jól vagyok, köszi -mosolyogtam. -Mi járatban?
-Rég láttunk és gondoltuk feljövünk -felelt helyette Jackson.
-Kedves tőletek. Kértek valamit? -mentem a hűtőhöz.
-Nem kérünk -én kivettem magamnak egy rostos alma levet és kiöntöttem. Kookra néztem aki unottan nézi telefonját. Hy és Mark eltűnt.
-Amúgy mióta vannak együtt? -bicentettem fejemmel.
-Két hete -mosolygott Yugyeom.
Csodálkozom, hogy még nem mondta.
Leültem JungKook ölébe.
-És ti mióta vagytok együtt? -kérdezte BamBam.
-Több, mint fél éve -magabiztosan mosolyogtam. Éreztem két tenyerét combom körül.
-Skacok nekünk van egy kis dolgunk -vakarta meg tarkóját JungKook és felállított.
-Menjetek csak! -bólogattak.
Csuklómat megszorította, így húzott a lifthez. Ölébe vett és az ezüst színű acélnak szorított. Hajába túrtam. Csoszogva szálltunk ki és mentünk a szobájába.
-JungKook keresett apád -üvöltött utánunk JiMin.
-Jól van -csukta be az ajtót. Nem érdekelte annyira. Látszott rajta, hogy jelen pillanatban csak egy valamit akar.
Lassú léptekkel fektetett le az ágyra. Hasamat kezdte el piszkálni. Lábaim dereka körül össze kulcsoltam. Pólójától megszabadítottam, majd' ő a nadrágomat lazította meg. Tenyerét a combom belsején végig húzta.
Ajtó nyikorgásra kaptam fel a fejem.
-Srá..cok! -vörösült el JiMin. -Hoztak egy levelet Choa, ami szerintem fontos lenne -lehajította az ágyra és becsapta az ajtót. Kicsit ciki volt a dolog.
-Aish! Nézd meg! -szállt le rólam. Nehézkesen felültem és széttéptem a négyzet alakú borítékot.
Hangosan olvastam fel.

"Szia kedves Choa! 
  A debütálásodat előrébb hozzuk. Van két heted gyakorolni és felvenni a klipet. Bővülnek az óráid is. Holnap reggel a hang terembe reggel hatkor legyél ott. 
 Üdvözlettel: Menedzser"

Ijedten néztem Kookra. Két hét? Nekem egy hónap is kevés lenne.
-Nyugi. Dalszöveget mindenképp segítek írni vagy Suga -gugolt le elém.
-Tényleg? -fogtam meg kezét.
-Persze -puszilt homlokon. -Kezdjünk bele? -kérdezte.
-Felőlem -álltam fel egy tollért meg egy papírért.
Leültünk a földre egymás mellé és pár perc néma csönd után megszólalt.
-Képzeld először azt el, hogy miről fog szólni. Utána merülj el az ötletedbe és írd le.  -mondta mosolyogva.
Elgondolkoztam. Miről szóljon?
-Szólok előre, hogy a rapp jobban megy -mutató ujjamat feltartottam.
Elég sok idő eltelt, aztán beugrott a dolog. A fiatalság. Gyorsan leírtam a lapra körülbelül húsz mondatot és kezébe nyomtam.
Elmerülve olvasgatta.
-Hát ehhez több kell, mint én. Szóljak Suganak? -ugrott fel.
Vállat vontam.
Kiment és egy Sugaval jött vissza. Hogy tudta meggyőzni?
-Na mondjad! -mosolygott Yoongi.
Átnyújtottam a papír darabot. JungKook kiment. Gondolom nem akar zavarni.
-Nehéz lenne? -motyogtam.
-Nekem nincs olyan, hogy nehéz. -ült le mellém. -De cserébe valamit kéne adnod -vigyorgott.
-Mit? -sóhajtottam.
-Egy csók. -csapta össze tenyerét.
Gondolkodásom után sietve lekaptam, de nem engedte, hogy elváljak tőle. Csókján éreztem az érzéketlenséget, de én mégsem tudtam elereszteni.
Elég közel húzott magához. Tenyerem mellkasára raktam, ő meg derekamra rakta az övét. Bűntudatom kelletkezett. Fejemet fogva elhúzódtam.
-Megírom egyedül -állt fel. -Majd áthozom. -nem válaszoltam. Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Jeni és Kook a kanapén ültek.
Mostanában megvagyok húzatva.
Megváltoztam. Az elutazás, most Suga. Talán nem is baj, hogy távolabb leszek kicsit. Új életet kell kezdenem. Ha nem is JungKookkal, akkor egyedül. Tudom csalódott lesz és kiábrándul belőlem, de ettől függetlenül én nem fogom elfelejteni. Megtanított szeretni és számomra ő az egyetlen.
Leültem a pult mögötti bárszékre és úgy néztem a TV-t, aztán lerakva fejemet elaludtam.

Reggel korán keltem és nem ott ahol elaludtam. Mellettem senki és egy árva lélek nem mászkált. Áh, gondolom azért, mert debüt nap és van egy csomó dolguk. Kikószáltam az ágyból. Felvettem egy kényelmes nadrágot és egy haspólót. Mindjárt hat óra és még sehol sem tartok.
Az asztalon egy papírt vettem figyelembe. Kezembe vettem és olvasni kezdtem a dalszöveget. Hát ezt Suga elég jól összehozta. Nagyon tetszik.
Bedobtam a táskámba és mentem a cipőmért.
-Jó reggelt! -mosolygott Jeni.
-Óh, már fent vagy? -támasztottam meg magam a falnak.
-Igen. Hogy vagytok amúgy? -feküdt hasra a földön.
-Elvagyunk. Ti? -kérdeztem.
-Hát mostanság JiMinnel van valami, de nem mondja el -mondta keservesen.
-Vedd rá, hogy avasson be. De nekem most sietnem kell. Pussz! -dobtam egy levegő puszit és rohantam is a másik épületbe. Szememmel keresni kezdtem az ajtót. BTS bejáratánál kiabálasokat hallottam. Nem nyitottam be és nem is álltam ott sokáig.
Még pár métert mentem, aztán benyitottam a hang terembe. Senki nem volt bent, pedig már elmúlt a megbeszélt idő. Levegőt kapkodva leültem. A kör alakú mikrofont behelyeztem a konektorba és elkezdtem énekelni. Többször is átismételtem és annál jobban szerettem bele a zenébe.
Bejött a menedzser.
-Jó reggelt! -ült le velem szemben.
-Jó reggelt! -meghajoltam.
-Térjünk a lényegre. Szóval jövőhét után ilyenkor debütálási nap. Ez alatt a két hét alatt felkell venned az MV-t. -mosolygott. -A koreográfusod a szokásos időbe megy. Írd ezt alá -tolt az orrom elé egy papírt és egy tollat. Gyorsan aláfirkantottam. -Köszönöm! Most pedig jó gyakorlást! Ja és holnap után teaser fotózás -intett és már ment is. Hát ez gyors volt.
Zongorán, gitáron átpróbáltam megállás nélkül. Öt óra hossza éneklés. Álmomból felkeltenének kivülről tudnám.
Fejemet lehajtottam. Egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy elaludjak, de bejött Mark.
-Hát te? -csaptam fejemre a kottát.
-Jöttem megbeszélni a dolgokat -mosolygott. -Na akkor! Debütálásod után egy héttel indulunk. Az épület hátánál fogunk majd találkozni. Nem szeretném, hogy a pasid botrányt csapjon, szóval ne szólj semmit. Egyelőre ennyi. Aztán koncertek egy huzamba -ütött a zongora tetejére.
-Rendben! És köszönöm -fogtam meg kezét. Nem mondott semmit csak megölelt.
-Majd még beszélünk! -nézett vissza az ajtóból.
Még vártam pár percet, majd lassan elindultam a tánc terembe.
Telefonomat nyomkodtam. Egy puha mellkasba ütköztem.
-Bocsi -néztem fel. -TaeHyung. Szomorúnak tűnt.
-Én hibám -mondta kedvtelen hangon.
-Mi a baj? -fogtam meg a vállát és ő leült a falnak támasztva magát.
-A srácok azt mondták, hogy jöjjek el. Pihenjek. Hiányzik Hy -futott ki egy könnycsepp a szeméből. Nyugtató ölelést adtam neki.
-Nyugalom. Majd rá jön, hogy nem való neki Mark -ütögettem meg hátát. -Most én sietek. -felpattantam és rohantam is.

Egy egész délután át tanított meg egy fél koreográfiát a tanár.  Rengetegszer gyakoroltatta velem. Hogy van benne ennyi energia? Már az első húsz percbe elfáradtam. Alig engette, hogy megálljak vagy igyak. Megdolgoztat. Szerencse, hogy jött hozzám JungKook. Megengedte, hogy beszélgessünk és feladta, aztán elment. Nem is baj.
-Hallhatom a szöveget? -dobta le magát az ott lévő kanapéra.
-Tessék -adtam kezébe a CD-t. -Indítsd el.
Én úgy gondoltam, hogy egyszer-kétszer még át gyakorlom és megyek aludni.
A tükör elé álltam és nézegettem magam, míg nem szólalt meg a hangfal. Néhányszor ránéztem Kookra. Folyamatosan bámult, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
A tánc végére beleraktam pár gimnasztikát is. Átfordulásnál megcsúszott a kezem és hátra estem. Rendesen megéreztem, de különösebben nem fájt.
-Te lány! Nincs semmi baj? -gugolt mellém Kook. Még mindig a hátamon feküdtem. Tekintetünk találkozott. Síri csend uralkodott a terembe.
-Nincs semmi. Jól vagyok -mondtam hallkan. Fekete szeme hatása alatt voltam. -Eljössz majd a teaser fotózásra? -ültem törökülésbe.
-Megpróbálok -ölelt meg.
-Én már szerintem megyek hazafelé. Álmos vagyok -álltam fel és táskámhoz mentem.
-Elkísérlek! -megfogta kezem és csendben sétáltunk.

Pár nappal később*

Megvolt a teaser fotózás tegnap. Ma pedig az MV forgatás. Kicsit félek és izgulok. Jeni és Hy azt mondta elkísér.
-Készen vagytok? -jó kedvel kiabált HyAmi.
-Én igen! -álltam meg az ajtóba. Elő jöttek és indultunk is a helyszínre.
Kipletykáltuk magunkat, röhögtünk jó sokat. Megnéztem a cetlit amire felvan írva a cím.
-Itt is vagyunk -álltam meg az épület előtt. Hosszú, magas és lerombolt. Szerintem ez egy régi iskola volt. Bementünk. Kamera mindenhol. Egy nő egyből elkezdett öltöző szerűségbe húzni. Az helyiségbe volt egy nagy tükör és egy sminkes asztal. Fel volt akasztva pár ruhadarab a fogasra.
-Válassz, utána ülj le és minden egyéb dolgot megcsinálok! -utasított.
Csipőre tett kézzel álltam meg a ruhák előtt. Sok-sok perc gondolkodás után döntésre jutottam. Egy egész rövidke nadrág és egy atléta ami tiszta csipke volt, csak a melltartós felülete volt eltakarva rendesen, fekete dzseki és egy piros tornacipő. Ezt mindet gyorsan magamra kaptam és leültem.
Barna hajamba tettek sötét kékes színezéket, majd' begöndörítették.
Elég sok sminket raktak fel. Utolsónak még megigazgatta rajtam az anyagot és kiküldött.
-Úristen! Gyönyörű vagy! -piszkálták meg ruhámat Jeniék.
A férfi megsem engedte, hogy váltsak velük két szót. Elmutogatta, hogy mit csináljak.

Elég sokszor átkelletett venni, mert valamit mindig elcsesztem. Van egy kifejezetten kedvenc részem. Rohadt fárasztó egy forgatás. Egy darabig nem szeretnék újat.
-Készen vagyok! -mikor ezt kimondta felsikítottam.  -Hívunk ha kész a végeredmény -fordult el. Nagyot sóhajtottam és a kijárat felé indultam. Fáradt voltam. Semmi mást nem akartam csak aludni, de előbb rágyújtok.
-Van valamelyikőtöknél cigi? -fordultam a két lány felé.
-Tessék -nyújtott felém Hy egy szálat és gyújtót.
Kicsit nyugtató volt letüdőzni és kifújni.
Percek múlva JungKook termett előttem. Azt hittem lefog szidni, de nem. Átölelt.
-Hogy ment? -puszilta meg homlokom.
-Mondhatni jól -kivette a kezemből a csikket.
-Mi megyünk Choa. Majd beszélünk -fordultak sarkon barátnőim és mentek is.
-Átfújom a füstöt -meglepődötten néztem a fiúra. Közelebb hajolt és átadta, majd' hevesen megcsókolt. A falnak szorított. Levegő hiány miatt elkellett válnunk egymástól.
-Rohadtul vágyom már rád! -nézett szemeimbe.