1.évad: 23.fejezet

Sziasztok drága olvasóim!^^

Nem szoktam külön, ide írni, de most kivételes alkalom. 

Ne haragudjatok a rövid részért, de nem tudtam már mit írni. Viszont! Elértünk egy nagyon szép oldalmegjelenítést amit köszönök nektek❤

És közlöm azt is veletek, hogy terveim szerint lesz 2.évadunk is.

Nem pattogok tovább. Jó olvasást és remélem tetszeni fog ez a rövidke rész^^

Reggel korán keltem. Hamar az orvoshoz szerettem volna érni, mielőtt teli lenne a rendelő. Hy megbetegedett, így JungKook mégjobban akart jönni. Nagyon furán érzem magam. A szervezetem más üzemmódba váltott át. Mire kinyitottam szemhéjam már egy öltöző Kookiet láttam. Ahogy a nadrág szíjal vacakol olyan cuki. Elmosolyodtam.

Beértünk a hatalmas kórházba. JungKook kezét megszorítottam.
-Igaz bemehetek veled? -tette át csípőmön karját.
-Ühm...igen. -mosolyogtam.
Megkaptam a sorszámot. Hálistennek nagyon az elején vagyok, így hamarabb végzek.
Leültünk. Idegesen tördeltem ujjaim.
-Félek. -szóltam rekedt hangon. Csak nyomott egy puszit homlokomra. A nevem hallatán remegve álltam fel és besétáltunk.
-Foglaljon helyet! -mondta JungKooknak a nő. -Panasz?
-Azthiszem terhes vagyok.
-Feküdjön le, nadrágja gombját lazítsa meg. -tettem amit mondott. Pulóverem kicsit felhúzta és a hideg, nedves vast ráhelyezte hasamaljára.
-Teljes mértékben az. -mosolygott a doktornő. -Három hetes. -már három?!
Átadott egy csomó papírt és adott egy időpontot is ami egy hét múlva lesz. Ide adta a beteg kártyám, amit a beszélgetés elején odaadtam és kifáradtunk. Kook vigyorogva ölelt meg. Rossz előérzetem van.
-Anyával kéne beszélnem. Ma találkozunk vele valahol? Hívjam fel? -kérdezősködtem.
-Igen. -sóhajtott.
Tárcsáztam anyám és pont a városban van, ezért megbeszéltük, hogy egy régi kedvenc kávézónkba találkozunk.
Szótlanul haladtunk egymás mellett Kookieval.

Az asztalnál megpillantottam türelmetlen édesanyám. Felruháztam magamra egy mosolyt. Nem tudja, hogy nem egyedül jövök. Régen beszéltünk.
-Szia! -köszöntem.
-Jó napot! -hajolt meg JungKook. Felkuncogtam. Ő és a tisztelet.
-Sziasztok! -meglepett. Higadt állapotban volt.
-Anya, még nem volt alkalmam bemutatni a barátom, vagyis már lassan a férjem. Anya ő itt Jeon JeonGuk, JungKook ő Marie. -mutogattam a kezemmel.
-Helyes srác. -mondta. JungKook csak büszkén megsimította a haját.
-De van itt valami fontosabb dolog is...aminek nem biztos, hogy fogsz örülni. Annyit kérek, hogy nem üvölts! -komoly hangnemet vettem elő. Kíváncsian nézett rám. -Terhes vagyok. -hadartam el, minél gyorsabban. Egy könnycsepp csöpögött le arcán. Mellettem ülő fiúra nézett.
-Apa nélkül nőtt fel. -hajolt közelebb hozzá. -Nem tudja milyen döntést hoz. Te idősebb vagy nem? De. Gondoljátok át. Ilyen fiatalon nem tudtok felnevelni egy gyermeket. Legalább három évet még várjatok. -sokszor van igaza, és ebbe is az lesz. Örülök, hogy nem kiabált. Nyomott puszit arcomra, Kookkal kezet rázott és ment is.

A napok teltek. Furcsa módon megjött a menstruációm amit nem értek. Pánikba estem. Jenihez fordultam tanácsért és ő se mondott túl biztató dolgokat.
Már a hajamat téptem és észbe kaptam, hogy elkéne menni az orvoshoz.
Felvettem táskám és mentem is, de Kook mellkasába ütköztem.
-Merre mész? -fonta derekam körül össze kezét.
-Majd hazajövök elmondom -pusziltam meg arcát és rohantam.
Sietősre vettem a tempót.
A rendelőbe érve, bekopogtattam. Senki nem volt és ez nekem fontos.
-Tessék! -kiabáltak ki és én egyből benyitottam.
Elmondtam a panaszt és kivizsgált.
Féltem amit fog mondani.
-Meghalt a baba -nézett rám rideg arccal a doktornő.
Pár könnycsepp kigördült szememből, de már csak JungKook reakciója lesz nehézség. Ő annyira beleélte magát. Letöröltem könnyeim és kifáradtam.
Lassan kezdtem el totyogni és tárcsáztam a fiút. Telefonba nem reagált semmit. Azt mondta eljön elém.
Kiértem a nagy épületből és tíz perc múlva már velem volt Kook.
-Talán jobb ez így -mondta szomorúan.
-Igen, talán -mosolyogtam halványan. -Kook! Elfelejthetnénk ezt az egész pár napot? Elkezdhetjük az életünket úgy, ahogy ezelőtt? -rohamoztam meg a sok kérdéssel.
-Felejtsük el! -csókolt meg. Ez az a fajta csók volt amit már rég éreztem ajkaimon. Természetesen visszacsókoltam. A járda közepén nem épp a legjobb volt, mert mindenki bámult ránk felé és tettek egy-két megjegyzést, amin elröhögtem magam. Ujjainkat összefontuk és szótlanul mentünk tovább.
Még mindig zavarba vagyok ilyenkor.
-Elkéne menni bulizni -jelentettem ki.
-Igen. Tényleg, ma eltudnánk menni -mosolygott.
Olyan gyorsan elrepült az idő,  észre sem vettem, hogy már az ügynökség előtt állunk. A fiúk lent voltak a földszinten és egyből megrohamozták Kookiet.
-Hangpróba. Siess! Elfelejtetted? -állt neki Rap-Monster.
-Volt fontosabb dolgom is -nézett rám és elmosolyodtam.
-Dugni? -szólalt meg Suga.
-Azt is kell -vigyorodott el a mellettem álló. -Na menjünk akkor! -megpuszilt és motyogott egy 'szeretlek' szót.
Életem legjobb napja volt mikor megismertem ezt a fiút. Jobbat el sem tudnék képzelni.
Gondolataimból Mark zökkentett ki.
-Téged is látni? -szorongatott meg.
-Ja -néztem barna szemébe.
-Na, hogy döntöttél? Itt hagyod ezt a kölyköt és megvalósítod az álmaid vagy maradsz? -váltott át komolyabb hangszínre.
-Nem kölyök -forgattam meg szemem. -Nem hagyom itt...csupán pár hónapra elmegyek -így döntöttem. Itt fogom hagyni Szöült.
-Te jó ég! Ez azt jelenti, hogy jössz velem? -csillogott fel a szeme és felemelt.
-Tegyél le! Ne mond senkinek! -parancsoltam rá.
-Értettem. Nekem most mennem kell! Majd beszélünk -megpuszilta arcomat és elment. Nagyot sóhajtottam és a lift gombot kezdtem el nyomkodni. Beszélnem kell HyAmival.
A saját dormomba lakik. Elég rég beszéltem már vele.
Kulcsra volt zárva, ezért elő kellett kutatnom a nyitó eszközt.
Csend volt. Nappaliba vettem az irányt. Olvasott.
-Szia! -odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia! Hogy vagy? -rakta le a könyvet.
-El kell mondanom jvalamit, de tartsd a szád! -mutattam mutató ujjammal.
-Rendben! -tartotta fel két karját.
-Elfogok menni pár hónapra. És igen, JungKook nélkül -mondtam hallkan. Látszott rajta, hogy megsem tud szólalni. Szemétség tőlem, de nem fogom úgysem bírni nélküle.
-Ugye viccelsz? Nem hagyhatod itt. Összetöröd -esett le az álla.
-Nem fogom össze törni. Nem leszek sokáig. Fogok majd utána vele beszélni -csílapitottam a feszültséget.
-Mikor már késő -puffogta.
Aigoo! Nem fűztem inkább hozzá semmit inkább lefeküdtem.
-Tae? -bicentettem felé fejem.
-Mivan vele? -nézett rám, közbe teljesen elpirult.
-Nem beszéltek? -tértem a lényegre.
-Akart, de visszautasítottam. Mikor is debütálnak? -tapsikolt.
-Pár nap. Már nagyon várom. JungKook nem mond semmit -durciztam.
-Kiváncsian várom -kerekedett ki a szeme.
Igazából most semmihez nincs kedvem csak aludni akarok és megis teszem.
-Szerintem alszom egyet. -mosolyogtam rá.
-Rendben, hagylak -sokat változott Hy. Nőiesebb lett és érettebb. A szokásai nem változtak, de nála ez haladás.
Kiment a nappaliból én pedig a párnát hasamhoz szorítottam. Elgondolkoztam.
Meddig legyek Markkal?  Hogy fog Kookie vissza várni? Valószínüleg sehogy. Megfogom bánni, de az éneklés és a táncolás az életem.

1. évad: 22.fejezet

-Jól vagyok! -közben ismét kiadtam egy adagot.
-Hozzak valamit? -nyúlt hátomhoz a póló alatt.
-Egy pohár vizet megköszönnék. -mosolygtam ahogy csak tudtam.
Míg kiment én addig a csempének támaszkodva elaludtam. Éreztem ahogy ölébe vesz és homlokom megpuszilja aztán végleg bealudtam.

A komódról felkaptam a telefonom megnézni, hogy hány óra. Elég késő van. Megint kiabálnak a fiúk, mint minden reggel. Nem veszekednek inkább hülyéskednek arra nem gondolva, hogy valaki még alszik.
Hajnal öt óraóta nem voltam hányni, viszont elmegyek a gyógyszertárba.
Oldalra pillantottam. Senki nem feküdt mellettem. Felvettem köntösöm és kimentem.
A kanapén ugráltak vagy is inkább fogócskáztak. Örök gyerekek.
JungKook mellettem termett és szenvedélyesen megcsókolt.
-Elmegyünk boltba. -lökött vállba V. -Engedd el addig. -röhögött.
-Jó, jó! Értettem. -kacsintottam. Mind a heten felhúzták cipőjüket és csiga lassan mentek ki. Azt hittem csak ketten mennek.
Jeni épp kakaoját szürcsölgette kómás fejjel. Vele szemben leültem.
-Eljössz velem a gyógyszertárba? -támasztottam meg fájó fejem.
-El, de miért? -vonta össze szemöldökét.
-Az van, hogy... -sírhatnékom lett. Nagyon remélem, hogy valami vírus. -Egész hajnalba hánytam és már tegnap is, fáj a fejem, mint az állat. Késett is. Érted. -húztam el a számat. Felvisított.
-Terhes vagy? -ugrott fel. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsak vagytok.
-Ennek én nem tudok örülni. Lehet nem is biztos. -sóhajtottam. -Amúgysem tartanám meg.
-Hagyjad már! Ez tuti! -ölelt meg. -Dehogynem. Megyek felöltözni siess.

Gyalog mentünk, mert nincs olyan messze az optika. Rosszabb, mint gondoltam. Egész végig csak erről kellett beszélnem.
-Kérnéd inkább te a tesztet? Kettőt. -nyújtottam felé a pénzt. Öröm teljesen kapta ki a kezemből és bement. Nem tudom mit beszélgethetett olyan sokáig, de öt perc is elmúlt.
-Tessék! -nyomta a tenyerembe.
-Köszönöm. -csúsztattam táskámba.
-Ja és a legfontosabbat nem is kérdeztem. -vigyorgott rámfelé. -Hogy csináltátok? Nem védekeztetek? -habzsolta el. Nem tudom miért örül ennyire, mikor én ettől nagyon lehangolt  vagyok.
-Nem tudom. -gyorsabbra vettem a tempót. -Lehet valamit elrontottunk. De ne mondj neki még semmi! -parancsoltam barátnőmre.
-Mit fog mondani? -nem akar végre már leakadni?! Én honnan tudnám. Szerencsére beértünk a házba és nem tudtam válaszolni, mert már a srácok is itthon voltak.
Ahogy beértem egyből futottam is a mosdóba. Magamra csuktam az ajtót és kijött az elfogyasztott folyadék.

Pozitív volt mindkettő. Lesápadtam és kikönnyeztem. Térdem magamalá húztam és fejemet ráhelyeztem. Most mit fogok csinálni? Mondjam el neki? -kavargott fejemben a sok kérdés és úgy döntöttem, hogy közlöm vele, hisz őszinték vagyunk egymással.
Kopogás zökkentett ki ezekből a szörnyű gondolatokból.
Odacsúsztam a zárhoz és kinyitottam.
JungKook arcával találtam szembe magam és kissé ijedt volt.
-Sírtál? -gugolt le hozzám.
-Csukd be! -mutattam az ajtóra és tette amit mondtam.
Kifújtam a bent maradt levegőt és kezébe toltam azt a kis méretű mérőt.
Pár másidpercig nézegette aztán szerintem kapcsolt. Felállt és kiviharzott. Megértem. Én sem reagáltam volna másképp.

JungKook szemszögéből*

Rettentően sajnáltam szegény lányt, de furcsa is volt. Egész reggel csak szaladgált a WC-re hányni. Azt mondta nem beteg. Mindenre gondoltam, de arra, hogy terhes...nem. Gyáván ott hagytam. Lesokkoló. Hogy történhetet? Akkor most apa vagyok? Aish! Megkell beszélnünk.
Eljöttem otthonról, hogy kicsit szellőzzön a fejem. Mit mondjak neki? Tartsuk meg vagy mi? Ez még nagyon korai és még ő is, én is fiatal vagyok.

Egy boltba bementem és vettem egy doboz cigit meg egy energia italt.

-Choa? -amint beértem az ajtón ez volt az első kérdésem.
-Szobádba. -intettem egy amolyan 'köszönetet' és be is mentem.
Zenét hallgatott és amint meglátott ki vette füléből a heatsetet. Sírt. Tiszta piros a szeme és nagyon sápadt. Leültem mellé.
-Most mit csináljunk? -fogtam meg kezét.
-Abortusz. -nézett előre. Valamiért húz ahhoz a szívem, hogy tartsuk meg, de sok minden akadálya van. -Majd pár év múlva. -erőltetettt egy mosolyt.
-Biztos, hogy jól meggondoltad? -hajtottam le fejem.
-Biztos. Hy eljön velem majd az orvoshoz. -nézett szemembe.
-Nem. Én fogok menni! -ajánlottam.
-Hagyd! Te sokat dolgozol. Nem kell. Pihenj. -olyan fura. Levan nagyon törve.

Jeni szemszögéből*

Choaval még nem beszéltem délelőtt óta. Kíváncsi vagyok. Én nagyon örülnék ha megtartaná. Kislány lenne. Annyira ellennék a kicsivel. -na jó! Túl sokat álmodozok.

Heten az étkező asztalnál ültünk. Egy párszor majdnem elszóltam magam, de tartom a szám.
Egy lány előtt beszélnek a csajokról. Nem tudják mit, hogy kell. A lányok se beszélnek a fiúkról előttük. Aigoo! De piszkos a fantáziájuk. Úgy csinálnak, mintha itt sem lennék.
Próbáltam figyelmen kívűl hagyni, de ezt nem lehet.
-Te JiMin mit nézel meg elősször egy lányon? -kérdezte a mellettem ülőtől Tae.
-Fenekét. -puffogtam egyet. -Imádom ha kerek. -nézett huncutan rám. -És te V?
-A mellét. -jobbnál jobbak.
Jin oppa a mondandójába kezdett volna, de JungKook kijött a szobájából.
-Te JungKook mit nézel meg előbb egy lányon? -érdeklődően nézett a fiúra aki leülni készült. Nem volt valami jó kedvébe.
-Az arcát?! -húzta össze szemöldökét.
-Végre valaki aki értelmes. Isten áldott Kook! -szólaltam fel. Hökkentett egyet és telefonját vette kézbe. -Cho? -kérdeztem.
-Hyvel telefonál. -erre V kicsit köhintett. Nem feltünő egyáltalán, hogy még mindig szereti.
Kínos csend lett és ezt a részeg húgom, Bora törte meg.
Megforgattam szemem és JiMinre néztem aki ugyan így tett.
-Ki kíséri el a szobába? -röhögött J-Hope.  -JungKook? -az említett kicsit dühös volt. Nagyon nem szeret más lányokhoz nyúlni. Ahhoz képest, hogy ő a legfiatalabb, neki van a legtöbb esze is.
-Hagyjál már. Kár volt kijönni. -tolta ki maga alól a széket.
-No csak, valaki összevesszett a csajával. -húzta az agyát Suga. Ha tudnak mivan nem így röhögnének.

Choa szemszögéből*

Amival megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a kórházba. Még most sem bírom feldolgozni.
A fehér ajtón a felülről csupasz JungKook jött be. Lefeküdt mellém és hasamon keresztül fonta a ujjait, majd' mellkasára húzott. Ültem rajta és csak bámultam tündöklő szemeit. Kezei fenekem alján pihentek. Tudná mennyire vágyom rá.
Gyengéden megcsókolt és mellkasán terültem el. Tűz forró volt felső teste.  Tarkóját végig simítottam és utána hajába túrtam. Dúdolni kezdett. Mitcsinálna zene nélkül? Imádja ezt az egészet.
Pólómat lekapta és melltartóm kapcsolóját kezdte el babrálni.
-Nem lehet. -sóhajtottam és felültem, de egyből ki is pattant az a vas.
-Istenem. -motyogta. Háttal fordultam, jelezve, hogy segítsen.
-Te hibád! -húztam vigyorra a szám. Ez az első ma.
-Méghogy az enyém. Te voltál túl gyors. -kaján mosoly terült el képén.
-Süti! Ne hazudj. -nevettem. -Csak lassú voltál. -gyors léptekkel mentem ki a konyhába, vigyorral az arcomon. Utánam jött. Elkapta csuklóm és magához zárt hátulról. Valószínűleg azért, mert elfelejtettem, hogy nincs rajtam póló.
-Igaz, srácok hangos? -kacagott fülembe. Úgy látszik valaki kötekedős kedvébe van. Ajkain csattant egy picike kis ütés.
-Fülhallgatót kell felvenni. -közölte Suga amire felcsattantam.
-Mondjátok JungKooknak vegye lejjebb a hangerőt. -röhögtem és vállamra helyezte fejét. Becsoszogtunk vissza a szobába. Hallottam kintről egy 'idióták' szót aki szerintem Rap-Monster volt.
Tükörbe néztem. Hasamra tettem kezem. Nagyot szisszentettem.
-Nincs semmi baj. Megesik. -mosolygott. Nagyon megnyugtató a támasza. Felé fordultam.
-Elmegyünk kajálni. Jössztök? -rontott be Jeni.
-Ez kérdés? Éhen halok. -vakartam meg tarkóm. -Jön Hyis. -mosolyogtam és kiment. Szekrényhez mentem kivenni egy pólót. Szinte már itt van az összes a ruhám.
-Valamit szerettél volna. -kapta ki kezemből a pólót.
-Semmit?! -vigyorogtam ráfelé.
Elengedte az anyagot és ő is öltözött. A hasáért ölök. Akárhányszor meglátom az ájulás környékén vagyok.

Egy nagyon kicsi kajázdába mentünk. Rengeteget ettem. Többet, mint a fiúk.
Csodák, csodájára már HyAmi megint együtt van valakivel. Méghozzá BamBammal. Cuki fiú, de nem az esetem. Tae nagyon kivolt bukva.
Ölni tudodt volna a szemével. Sajnos jött Jeni tesója is. Folyamatosan hol JiMinnek, hol JungKook kezét fogdosta. Legszívesebben megtéptem volna.


Ezt a nehéz napot egy frissítő zuhányzással zártam. Hajam is tiszta vizes lett. Magam köré csavartam a törölközőt és rohantam is a szobába. Én már csak aludni szeretnék.
NamJoon megállított és a szobájába hívott. Komor volt az arca és kicsit düht is fejezett ki.
-Mi a baj? -körül néztem a helyiségbe.
-Hallottam ezt a babás dolgot. -kikeredett szemekkel bámultam rá. -JungKook mondta. Leader vagyok és a banda "összetartozása" nekem a legfontosabb és, hogy jól érezzük magunkat. Nos, ha te megcsinálod ezt az abortuszt ő nem lesz boldog. -tartott pici szünetet.
-Te-tessék? Mire érted? -szorítottam ökölbe kezem.
-Szeretné ha megtartanátok. -tette kezét tarkójára. Lehunytam szemeim és lassú léptekkel vonultam a mellette lévő szobába.
Remegve nyomtam le a kilincs ajtót. Feküdt és a plafont bámulta. Én is ezt tettem csak előtte felvettem a pizsamám.
-Jól meggondoltad? -váltott ülő pózba.
-Igen. Teljes mértékben. Semmit sem vesztek. -sóhajtottam.
-Legalább hozd világra és add át egy kis időre a szüleidnek. -kicsit most felmérgelt.
-És a te szüleiddel mivan? Mit szólnának ahhoz, hogy lesz egy unukájuk? -vettem magasabbra a hangerőm. -Pont te kibírnád azt, hogy kilenc hónapig nem lesz köztünk semmi nagy dolog? És én? Hogy fogok kinézni?  Azért, hogy eltasszíts magadtól? JungKook gondold át. -már szinte kiabáltam, de ő türelmesen ült az ágy szélén.
-Mivan ha legközelebb nem fog sikerülni és nem lehet? Szerintem te sem vagy azzal tisztában mit beszélsz. Anya lehetnél. Életet tudnál adni valakinek. -hadarta el és bennem meg megfagyott valami. Csend uralkodott a szobába. Rámtört a sírhatnék amit egésznap tartogadtam. Végig futott minden negatív és pozitív gondolat a fejemben. Egy életet hordozok hasamban.  Tükör elé álltam és ismét ráraktam kezem hasamra. Összeszorult a szívem.
-Legyen, de fêlek -mosolyogtam és felé fordultam. -De mi lesz az énekléssel? -bigyesztettem le ajkaim.
-Öltözz, bemegyünk a főnökhöz. -sürgetett. A gyomrom görcsbe rándult. JungKook apjával kell szembe állnom.
-Késő este van, Kook. Már nincs bent szerintem. -megkönnyebülten mondtam.
-Egy próbát megér. -rántott egyet a vállán és nem is hagyta, hogy átöltözzek. A többiek még filmet néznek. Kérdően bámulták lépéseink.
A lift gombot nyomogatta.
Egy öreg néni szállt ki, mi meg be.
-Igaz tudod, hogy valahogy elkell érned anyud vagy apud? -mondtam hallkan.
-Tudom. -alig hallottam amit mondott.

Bekopogtunk és nyitotta is az ajtót vidáman.
-Mit szeretnétek? -én inkább JungKookra bíztam a beszédet. Betessékelt és kérte, hogy foglaljunk helyet.
-Kérhetnénk Choának még egy év gyakornokságot? -mutogatott a kezével.
-Igen, persze. Miért? -ráncolta össze szemöldökét.
-Várandós vagyok. -nyögtem ki, mire a férfi felállt.
-Nagypapa leszek. -kimondta. Mosolyogtam. JungKook kitágult szemekkell bambult rám. A férfi ezt a mondatot többször is el ismételte.
-Ő az apád? -mutatott a személyre.
-A tiéd drágam. A tiéd. -boxoltam vállba. Kisebb sokkot kapott.
-JungKook, ne haragudj rám! Nagyon régóta kerestelek és mikor jelentkeztél a vigyor villám elátkozott. Szeretném ha minden támogatásom elfogadnátok. -lépett közelebb a fiához. JungKook szeméből néhány kósza könnycsepp kiszökött. -mosolyogva hajtottam le fejem az asztalra. Még váltottak egy-két szót és újra beszélni kezdett.
-Akkor jövő ilyenkor debütálsz. Sehova nem posztolhattok ki semmit, rajongók előtt még beszélgetni is tabu. Minden hónapban megy a segítség. Keríts minél előbb sort a nőgyógyászhoz. -magyarázta.
-Értettük. -feleltem, mert Kook még nem tért magához. Nagy erővel álltam fel. Lehet jó döntést hoztam. Kislány lesz. Érzem. Egyedül kell megbirkóznunk a felneveléssel.

-Hol voltatok? -kánomban kérdezték. Nem hiszem el, hogy még nem álmosak. Én mindjárt itt dőlök ki.
-Apa leszek. -mosolygott rám Kookie, mire én megcsókoltam. A fiúk meglepődötten néztek ránk.
-Én leszek a keresztanya! -ugrott fel Jeni.
-Én pedig a keresztapa! -JiMin tette fel a kezét. Nevetve borultam JungKook mellkasára.
-Jó éjt fiúk! -már a "fiúk" szóba beleveszem Jenit is. -Majd holnap beszélünk. -fáradtan mentem be a szobába és el is nyomott hamar az álom.

1. évad: 21.fejezet

-Én az apja vagyok. -le kellett ülnöm. Hogy micsodája? Egy csomó gondolat kavargott a fejemben.
-Nem tudja, igaz? -böktem ki pár perc múlva.
-Egyelőre. Csak azt szeretném, hogy tartsd figyelemmel és vigyázz rá! -fogta meg mindkét kezem.
-Persze. -dadogtam. -Nekem most mennem kéne. Viszlát! -hajoltam meg.
Kisétáltam. JungKook a falnak megtámasztva állt. Mély levegőt vettem és elé álltam. Arcát kezdtem el fürkészni. Még mindig haragszik. Valamivel ki kell engesztelnem.

1 nappal később*

Karácsony első napja. Megtaláltam a családom, hisz most is velük vagyok. A fiúk, Jeni, Hy.

Jó illatra ébredtem.
A mellettem fekvő fiú bámulta, hogy
hogy ébredezek.
-Jó reggelt! -kaptam egy homlok puszit.
-Mi ez a jó illat? -nyújtózkodtam.
-Nem tudom. -hajolt fölém. Ez ébreszt fel a kómából minden reggel.
Egy élvezetes csókot kaptam és egy hát simítást.
-Gyere! -húzott ki az ágyból.
Kómásan léptem ki az ajtón. HyAmi és Tae bohóckodtak, Jeni meg JiMin nyalták-falták egymást. Suga a távkapcsolót nyomkodta, Jin sütött. Akkor ezért van ilyen jó illat. J-Hope és Rap-Monster fát díszített. Elmosolyodtam.  Csodás erre kellni.
Elgondolkoztam a dolgokon. A fiúk szerintem rég voltak együtt a családukkal. Ha tudná JungKook, hogy itt van a közelébe az apja tuti felrobbanna. Tartanom kell a szám.

Mindenki leült a kanapéra vagy a földre.
Beszélgettünk nagyon sokat és most érzem úgy, hogy közelebb kerültem mindenkihez.
-Fiúk! Ti mikor voltatok együtt a családotokkal? -törtem meg az apró csendet.
-Choa mi mindig együtt vagyunk. Mindennap. Pont, mint most. Nem tudom miről beszélsz. -legyintett Suga. A könny kijött a szememből. Szipogtam. Annyira érzékeny vagyok és a többiek ki nevettek. JungKook hátulról magához húzott.
-Köszönöm! -makogtam az orrom alatt.
-Mit köszönsz? -vetette rám tekintetét Jin.
-Ezt az egészet. Mert nélkületek nem tudom hol lennék. -éreztem derekam körül az erősebb szorítást.
-Mi mindig itt leszünk. -fogta meg a vállam Suga.
-Ajándék bontás! -kiabált V. Nem is ő lett volna.
Mindenki a fa körül termett.
-Ma este várlak lent a szokásos helyen. Kapsz egy karácsonyi ajándékot amit remélem nem felejtessz el! -mondta hallkan. Kiváncsivá tett. Én is akkor adom oda az ajándékom.
HyAmitől egy gyönyörű ékszeres dobozt, Jenitől egy kendőt amire külömböző feliratok voltak nyomtatva.
A fiúktól is kaptam pár dolgot. Persze Sugatól az óvszer nem maradhatott el.
-Jövök nemsokára! -nyomott egy puszit arcomra és már kint is volt. Aigoo! Mindig kitalál valamit.
Mikor már lecsendesült ez az egész bementem a szobába. Török ülésbe helyezkedtem el és telefonom nyomkodtam. Teli vannak a közösségi oldalak "Boldog Karácsonyt" kiírásokkal. Kurva unalmas már, hogy ezerszer olvasom el ugyan azt.
Kopogtak.
-Gyere! -ordítottam a kelleténél hangosabban.
Jeni jött be két ruhával a kezébe.
-Segíts! Melyiket vegyem fel? -állt a tükör elé.
-A feketét. -mutattam a darabra. -Hova készülsz? -vigyorogtam.
-Hát elmegyünk JiMinnel valahova és nem mondta meg. -bigyesztette le ajkait.
-Nyugtasson az, hogy én sem tudom hova megyünk. -csaptam előre hajam.
-Jó, csak ennyiért jöttem. Majd beszélünk. -dobott egy puszit és bent sem volt.

Lassan elkezdtem készülni. Hajamat leengedve hagytam. Vörös, térdig érő ruha volt a soros egy fehér magassarkúval.
Elraktam pár dolgot.
Trappoltam is az épület elé.

-Gyönyörű vagy! -hallottam a hátom mögül egy hangot. Nagy mosollyal az arcomon, fordultam hátra és borultam nyakába. Lélegzésem kicsit furán gyorsult felfelé. Kulcs csontjáig értem.
-Hova megyünk? -váltam el tőle.
-Majd meglátod! -fogta meg csuklóm és elkezdtünk sétálni.
Egy kicsit csendesebb helyen elkezdett énekelni. Olyan gyönyörű a hangja. Kicsit zavarban voltam, hisz szerelmes zene volt és nekem énekelt.
-Imádom mikor zavarba tudlak hozni. -egy elégedett vigyor volt az arcán.
-Nem szoktam zavarban lenni! És egyáltalán nem tudsz zavarba hozni. -tiltakoztam.

Jeni szemszögéből*

Több, mint egy óra hosszáig készülődtem. Remélem tetszeni fogok neki.
Kíváncsi leszek hova megyünk.
Hol lehet? Egésznap alig láttam JiMint.
Kopogtak, s bejött az illető.
-Na! Izgulsz? -hallkan visongott Hy. Tényleg nagyon félek, mert mi még nem is randiztunk és ketten sem voltunk annyira.
-Kicsikét. -mutattam centiket ujjommal.
Beszélgetésünk telefonom csörgése zavarta meg.
A húgom. Fura. Féléve nem beszéltünk. Kezemmel mutattam Aminak, hogy menjen ki.

"-Halló! -szóltam bele.
-Szia Jeni. Holnap délután Koreában a reptéren leszek. Szeretnék találkozni veled."-ezzel együtt ki is nyomta a telefont.

Minek jön ide? Egyáltalán, hogy lett nekem ő a testvérem?! Semmiben sem hasonlítunk. Ő egy pláza cica és mellesleg nyomulós is, velem ellentétben. Mi lesz itt ha meglássa JiMint vagy JungKookot? V-t? Aish! Nagyon félek mit akar a hirtelenből.

JungKook szemszögéből*

Sokáig gondolkoztam, hogy mit kapjon karácsonyra és egy nap alatt ki is pattant a fejemből. Hotel. Tökéletes. Remélem tetszeni fog neki.

Az úton végig énekeltem ami neki szólt. Igazából egy dalt szeretnék ismét összehozni. Ami kisugározza az íránta érzett szeretetem.
-Imádom mikor zavarba tudlak hozni. -vigyorogtam.
-Nem szoktam zavarban lenni! És egyáltalán nem tudsz zavarba hozni. -hisztizett. Mint egy rák. Elnevettem magam. Inkább nem mondtam semmit.

Megállítottam az épület előtt. Felnézett a táblára és érdeklődően nézett rám. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem.
Elkértem a szoba kulcsot és a lifthez mentünk.
-Ez komoly? -ölelt meg. Kezeim fenekén pihentek. Beszippantottam eper illatát. Ha vak lennék egyből tudnám kié ez az illat. Rendesen belevéstem a fejecskémbe.
A zárban kattant a kulcs. Lehúzta cipőjét és az ágyba vetette magát.
-Ez nagyon szép! -forgatta meg fejét és én már mellette voltam. Felém fordult és én is felé. Szeme csillogott, mint aki sírni készül. Magam fölé húztam. Hosszú csókba kezdtünk. Alsó ajkamra ráharapott. Megtalálta az igazán gyenge pontom. A ruhája hátulját lecipzároztam.

JiMin szemszögéből*

Éttermet láttam a legjobb megoldásnak. Nem akartam azt, mint JungKook.
Ez most nagyon fontos nekem. Ennyire szerelmes nem mostanában voltam.
Tükör előtt álltam. Rendbe raktam a hajam és már mentem is.
A konyhába ült és Sugaval beszélgetett. Gyönyörű!
-Mehetünk hölgyem? -vettem fel egy akcentust. Röhögött.
-Boldog Karácsonyt! -röhögve kiabált utánunk YoonGi.
Beültünk a kocsiba és rátapostam a gázra. Karácsony van és semmi hó, vagy hideg sincs.
Odaérve, leparkoltam és be is mentünk.
-Szeretlek! -mondta, majd' megcsókolt.

Choa szemszögéből*

Izzadtan terültem el az ágyon. Betakartam magam amiből JungKook kicsit elhúzott.
-Szeretlek kicsim! -lihegte fülembe. Még sosem hívott így, de örültem neki.
-Fáradt vagyok. Hány óra? -hisztiztem.
-Lefárasztottalak? -vigyorgott kajánul. -Éjfél. Aludj ha álmos vagy! -simította végig karom.
-Várj! Előbb adok valamit. -kiugrottam és kabátom zsebébe kotorásztam.
Kivettem és elé ültem. Nem is nyaklánc, hanem inkább, mint  a DÖK cédula.
Végig méregette a medált és egy mosoly jelent meg arcán.
-Tetszik? -túrtam fekete hajába.
-Igen. Nagyon. Öltözz fel! Elmegyünk valahova. -puszilt arcon és felállt.
Nagyon fáradt voltam, de minden perc számít.

Egy nagyon keskeny utcán mentünk végig ahol csak garázs volt. Egy táskát hozott magával. Érdeklődően néztem mit vesz ki belőle. Egy festékszórót nyomott kezembe.
Elkezdett firkálni.
-És ha meglát a rendőr? -mentem mellé.
-Futunk?! -húzta vigyorra a száját.
Minden hülyeséget, idézeteket írtam fel, s köztük volt a 'BTS' felirat. Nagyon felnézek rájuk, de ezt nem kell tudniuk.
-JungKook fan vagy? -szorított a vasnak. Nem értettem, hogy ez honnan jött.
-Tessék? -tettem kezeim nyakába.
Egy nagyon kicsi választotta el ajkaink egymástól, mikor az asztfalton megpillantottam a kék, piros villogást.
Kibújtam kezei alól.
-Gyere! Siess! -sürgettem.
Azt hittem, hogy majd elbőgöm magam, de nem így lett. Az egész futást végig röhögtem. Fogalmunk sincsen, hogy merre mentünk csak letudjuk rázni a zsarukat.
Kifulladva támasztottam meg magam az egyik falnak, majd' a földre csúsztam. Hajam már tiszta kócos, csurom víz vagyok és a legjobb, hogy mindjárt itt alszok el. Leült mellém és kezét ráhelyezte enyémre.
-Hol vagyunk? -kérdeztem komolysággal.
-Tettünk egy kerülőt. Tízenötperc és ágyban leszel. -puszilta meg homlokom. Segített felállni. Semmi kedvem nem volt már sétálni. Végig nyavajogtam az egész tízenöt percet.

Beérve a szobába elmentem a mosdóba tusolni. Eresztettem a vizet és alá álltam. A forró víz égetett, így hamar ki is szálltam.
Az ágyon már a fiú aludt. Elmosolyodtam. Olyan édesen alszik. Bevágtam magam mellé, és pár perc múlva már fent sem voltam.

Rap-Monster szemszögéből*

Jinnel most úgy döntöttünk szünetetletünk. Hiányzik. Fura, hogy nem alszik mellettem senki, nem ölel senki. JungKook, Tae, JiMin, hogy lehetnek ilyen szerencsések? Irigylem őket.
Sugaval, J-Hopeval, Jinnel leültünk az asztalhoz és mindenki a telefonját kapta kézbe.
-Mi legyen a fanjaink becézése? -törte meg a csendet Hope.
-Én sokat gondolkoztam ezen. Jin, hogy van angolul a 'hadsereg'? -kérdezte Suga.
-Army. -sóhajtott. -Ez az! Hadsereg. A.R.M.Y -betűzte le a szót a legidősebbik.
-A maknea hol jár? -röhögött Suga.
-JungKook éli a szerelmes korszakot. Nagyon betegesen szereti a kiscsajt. -válaszoltam a kérdésére.
-Choa nem fogja sokáig bírni. -legyintett kezével. -Még gyerek! Egy csomó minden még előtte áll! -én teljesen úgy látom, hogy ő sem tudná elhagyni  Kookot.
-És V-ék? -húzta fel szemöldökét J-Hope.
-Passz.

Három hónap múlva*

Choa szemszögéből*

Április. Nem sokára debütálnak a fiúk.
JungKook és én jól megvagyunk, éljük a saját kis életünk, de nemsokára itt az idő...
J-Hope talált egy lány akivel alakulóba van. Ha jól tudom Minanak hívják.
HyAmiék már megint nincsenek együtt. Rossz nézni, de boldognak tűnnek.
Jeniék meg...ők úgy viselkednek egymással amilyen kedvük van.
Nagyon keveset találkozok Kookieval. Hétvégén és hetente egyszer ami kevés. Jeninek a húga szörnyű. Állandóan tapad az összes fiúra és mellesleg náluk lakik.

A WC-hez futva dobtam ki a taccsot.
Hajnal van és a fiúknál vagyok. Remélem nem ébresztem fel őket, mert nem ez az első, hogy szaladgálok. Nem vagyok beteg, mert se lázam nincs és nem fáj semmim. A hasam az nagyon görcsöl, de ez már csak a stressz...nagyon remélem. Úristen! Nagyon remélem nem az amire gondolok.
A klotyó előtt gugoltam és gondolkoztam.
-Hogy vagy? Mivan veled? -termett a hátamnál JungKook. Egyenlőre nem mondok semmit arról amit sejtek.

1. évad: 20.fejezet

HyAmi szemszögéből*

Amint oda értünk a frász kapott el. Ennyi picsát. JungKook ezt viccnek szánta?
Egész uton annyira csendben voltak. Mivan velük?
Ahogy megálltunk mögöttük megjelent ez a fruska.
-Szia JungKookie! -szegény Choa. Egszer miatta fognak végleg szakítani.
-Már megint itt vagy Minzyke? -látszott barátnőmöm, hogy majd' felrobban. Kookie csak nézte, hogy most mi is történik.
-Sajnos te is. Versenyzel? Nem győzöl le úgysem. -beszélt szánalmasan.
Pár lépéssel már Choa egy motoron volt. Atlétáját dobta le a porba. A két fiúra néztem. Tae csak bambult, JungKook meg szeretett volna csinálni valamit csak nem tudta mit.
Annyira féltékeny Minzyre. Képes megölni magát. A pánik megjelent arcomon.
-Ült már motoron? -tördelte kezét barátja.
-Nem hinném. Ősi ellensége. -fogtam fejem. A fiú próbált oda menni hozzá, de addigra a helyet ellepte a sok idióta. -Kicsinálom! -szinte már kiabált Kook. Én sem tennék mást. Egy nagy üvöltést hallottunk ami a 'START' szó akart lenni. Szívverésem begyorsult. Aggódok.

Choa szemszögéből*

Ezt nekem is fel kell dolgoznom. Lehet itt a halálom napja. Ennyire merész sosem voltam, mint most.
Egy percre tökre Beyonce-nak képzeltem magam.
Ez a csaj jobb, mint gondoltam. Másodikként szerepeltem, mert leelőzött. Három kör. Bele gondolni is sok. Egy sávba haladtunk, ám már majdnem a cél közelébe belém futot és kirepült alólam a jármű.

JungKook szemszögeből*

Ennek nem lesz jó vége. Hogy lehet ilyen idióta?
A pályára se figyeltem csak, hogy Hy szóljon. "Minden rendben lesz" mondogattam magamnak, de egy csattanás zavarta meg elmém.
Mivel nem figyeltem nem tudtam ki az.
-Ez a kurva! -már Ami arcán folyt a könny és futott, de megelőztem. Lenyugtattam, inkább maradjon. Lassan, félve még is reménykedve sétáltam a földön lévő lányhoz. Közelítve kezdtem felismerni az alakját. Haja csurom vér, oldalával együtt. A sok tekintet rajtam állt. Nem szerettem volna senkit sem hallanni vagy csupán, hogy beszéljen velem.
Ölembe kaptam törékeny testét és elindultam az egyik kórház irányába. Az agyam kattogott végig. Miért kell ezt tennie? A szívemet szedi ketté. Ettől komolyabb probléma is lehetett volna.
Barna haját arcából kisimítottam. Mivel egész felső testét csak egy melltartó fedi, oldalán felfedeztem egy mély sebet. Nekem itt telt be a pohár. Egy rozsdás szög van bele állva. Istenem!

HyAmi szemszögéből*

Feljelentem ezt a tetüt! Egy nagyon kicsi kellett volna, hogy neki menjek.
-Nyugodj le! -fogta le kezem V.
-Hogy tudnék? A legjobb barátnőm kishíján meghalt. Hova mehetett vele Kookie? Hívd fel! -csapkodtam a levegőt.
-Ja majd biztos most fel veszi. Talán majd csak holnap reggel. -húzta el a száját V. Hogy lehet ilyen nyugodt? Aigoo!
Elindultam. Nem érdekelt, hogy Tae mit pofázott a hátamnál csak haza akartam érni.

Choa szemszögéből*

Megrebegtetve nyitottam fel szemhéjam.
Kórház. Egyre sűrűbbem fogok ide járni úgy látom.
Az oldalamba olyan erősen belenyilalt, hogy azt hittem ott maradok.
Egy ideges, csalódott arc fogadott.
-Te nem vagy normális. Tudodt te, hogy mit éltem át? Megölöd magad egyszer. Ennyire nem bízol bennem? -hadarta el a mondatokat.
-Sajnálom. -kapkodtam keze után. -Köszönöm!
-Mit köszönsz? Hogy megmentettem az életem legfontosabb dologját? -engedett el. Amit mondott olyan meseszerű. Én őt mindig szeretni fogom. Hihetetlen egy ember. Ha csak a közelemben van már az is megnyugtat.
-Sosem hagylak cserben, érted? Nem kell megölni magad, mert féltékenykedsz a semmire. -fejemet rászegeztem és a rossz minőségű takarót kezdtem el piszkálni. Állam fel emelte és egy csókot lehelt ajkaimra amit egyből viszonoztam.
-Tudod te mi volt az oldaladba? -olyan közel voltunk egymáshoz, szinte átadta a levegőjét. Megráztam a fejem. -Egy szög. Méghozzá rozsdás. Azt hittem kinyírlak. -elnevettem magam. Ahogy ezt elmondta olyan cuki volt.
Ezt a tökéletes pillanatot HyAmi zavarta meg.
-Jól vagy? -lökte fel JungKookot aki majdnem hátra esett.
-Igen. Soha jobban. -mosolyogtam. -Mikor mehetek ki? -váltottam komolyba.
-Két nap. -szám egy 'o' alakot formált.
-De hát karácsony. Na ne már! -nyávogtam.
-Ez van! Hazaérsz addigra nyugi. -ölelt meg Hy. Jól esett, hogy ennyire aggódik.
-Viszont mi már Szilveszter után keveset találkozunk. -mutatott rám mutató ujjával JungKook.
-Mi? Miért? -emeltem meg magam, mert teljesen lecsúsztam.
-Mert készülünk a debütre.

Egyedül maradtam. Hy hazament, mert V bambáskodott, JungKook meg elment valahova. Telefonom vettem kézbe.
Lassan csukódott a szoba ajtó, de nem az akire számitottam. Lefagytam. Anya. Mit keres itt? Honnan tudja, hogy itt vagyok? Mintha sajnálna úgy rohant hozzám.
-Jól vagy kicsim? -fogta meg kezem amit egyből  el is húztam.
-Remekül. -dünnyögtem.
Addig ne jöjjön JungKook, míg itt van.
-Ki tette ezt veled? Hogy képzelted? Valami fiú van a háttérben igaz? -csattant fel én pedig csak tűrtem.
A bejövő fiú megtorpant. Anyám hátra fordult és méregette én addig próbáltam felállni.
-Szóval ő. Elment az eszed? -kiabált velem. Sosem volt ilyen. Nem kiabált még. -Elkell jönnöd Busanba! Nem maradhatsz itt tovább. Hallottam pár dolgot. -rühellem az egész családom.
-Nem, ő nem megy sehova. -húzott JungKook magához és mellkasába ütköztem.
-Nem adtak neked nevelést? -én szégyellem magam. -Én vagyok az anyád. Holnap jövök érted! Búcsúzzatok el egymástól! -vette le hangját és kivonult.
Mint a záporeső úgy hullottak könnyeim. Nem tudok sehová sem menekülni.
-Sajnálom. -álltam meg előtte. A sós folyadékot letörte arcomról és megsem szólalt csak az ágyhoz vezetett. Derekam körül össze kulcsolta kezét és vállam kezdte el puszilgatni. Ő tudja, hogy kell megnyugtatni valakit.
-Mit szólt volna ahhoz, hogy már nem vagy már az ő pici lánya? -röhögött és én sem bírtam ki.
-Kaptam volna egy nagy büdös pofont veled együtt. -mondtam kínos hangon.
-Amúgy jól áll ez a kórházi szerelés. -gúnyolódott.

Jeni szemszögéből*

Amíg otthon voltam anyával végig veszekedtem. Nem tudom miért nem akarja elfogadni JiMint.
Már a repülőn vagyok hála istennek. Hiányzik mindenki.
Fülemre raktam a zöld színű fejhallgatóm és az ablakon kezdtem el bambulni.

Mikor leszállt a gép egyből JiMint kezdtem el keresni, de felesleges volt, mert hátulról kapott fel az ölébe.
-Tegyél le! -nevettem. Még egy párszor rászóltam mire engedelmeskesett. Egy vigyor ült arcán. Nyakába borultam. Lassan egy hónapja nem láttam.

Ahogy beléptem a dormba V egyből nyakamba ugrott, Hyvel együtt. Végig néztem a társaságon, de két ember nincs itt. Mindenki köszöntött, s mély beszélgetésbe kezdtünk.
-Hogy vagy? -kérdezte mosolyogva Suga.
-Köszönöm, jól. És Choaék? Együtt vannak? -ültem le törökülésbe.
-Tegnap óta nem láttuk JungKookot. Utána ment a liftbe, szóval biztos. Meg amúgy is a csajjal van a kórházba. -hadarta el J-Hope. Kórház? Mi történt?
Bamba fejet vezettem felé. -Én nem annyira tudom mivolt. Csak, hogy baleset. -kikeredett a szemem. Majd megkérdezem mi volt.
Eldöntöttük a srácokkal, hogy elmegyünk csavarogni, bár Hy-t nehéz volt rá venni.
Bőröndömből kivettem egy utcai ruhát. Felkötöttem hajam, kicsi sminket raktam és kész is voltam. Ahhoz képest, hogy tél van rettentő jó idő. Elég felvenni egy vékony dzsekit.
JiMint átkarolva indultunk el.

JungKook szemszögéből*

Hihetetlen egy anyja van. Egésznap azon gondolkoztam, hogy hogyan ússzhassa meg az elmenetelt. Az időt fekvéssel töltöttük. Vagy is ő aludt. Nagyon kényelmetlen a kórházi ágy. Többször voltam itt miatta, mint egész életemben.
Szuszogása csiklandozta oldalam. Egyik karja hasamon pihent. Telefonom vettem elő.
Böngésztem a Twittert. Amit felraktunk Youtubra dalt már több, mint két millióan nézték meg.
Nagyon szeretem olvasni a commentoket.
Choa hirtelen, ijedt arccal ugrott fel és egyből megölelt. Rosszat álmodott szerintem. Eltoltam magamtól és érdeklődően néztem rá.
-Semmi. -motyogta hallkan.
Okos készülékem megszólalt. Elhúztam a zöld felé a gombot. J-Hope volt a kijelzőn.

-Tessék! -szóltam bele.
-Nem tudtok valahogy kijönni abból a szarból. Épp egy régi sarki bolthoz tartunk. -eltudom képzelni most a fejét. 
Barátnőm bólogatott és sürgetett. Ha valami baja lesz ne rám fogja. 
-Fél óra. -raktam rá a telefont.

Lassan kipattant az ágyból és öltözni kezdett. Hamar megoldotta a felső hiány dolgot. A kék, pötty mintázatú kórházi ruhát nadrágjába húzta.
-Annyira nagy a szerencséd, hogy földszinten vagyunk. -nyitottam ki az ablakot.
-Kész vagyok. -jelentette ki.

Choa szemszögéből*

-Kész vagyok! -vigyorogtam. Kiugrott az ablakon. Én is készültem. Kezét tartotta.
Földet érve nevettem el magam.
Összekulcsoltuk ujjaink és gyors tempóba indultunk.
-Nem fáj? -nézett rám.
-Nem. -hazudtam, de mint mondtam nem szeretem sajnáltatni magam. Minden mozdulatba belenyilalt. Nehéz volt takarni, de megpróbáltam.

Pár percen belül ott voltunk. Nagy hanggal voltak. Nem is tudtam, hogy Jeni itthon van. Egyből odarohantam hozzá és ölébe ugrottam. Mivel egy fejjel magasabb volt feltudtam emelni lábaim. Megszorongatott, amire kicsit fájdalmasan sóhajtottam fel.
Csodálkoztam, mert még a fiúk is aranyosak voltak. Még most sem vagyok a kedvencük.
Jennel kicsit távolabb mentünk.
-És, mizu? -kapott elő egy cigis dobozt. Nem tudok róla, hogy szívna. Meglepődtem.
-Már nem vagyok szűz. -elégedett mosolyt engedtem. Nem azért, mert büszke lettem volna magamra csupán az a tudat, hogy JungKook milyen óvatos volt.
-Na ne! Komolyan? -fogta meg kezem és visongásba kezdett.
-Pszt! Meghallják miről beszélünk. -raktam mutató ujjam szám elé.
-Jó, oké. Ez számodra nagy dolog. -vigyorgott. -Kérsz? -tartott felém egy szálat. Egy röpke pillanatra lehunytam szemem, majd' elvettem.
Hy kissé beállva jött oda hozzánk. Ezek már piáltak? És ilyen hamar lehúzta?
Ordított egyet. Kénytelen voltam elnevetni magam.
-Bűzlik belőled a pia. -horkantam fel. Megsem hallotta inkább tovább ment. Látom rajta, hogy valami nincs rendben.
Utána már Rap-Monster is közöttünk volt. Egy üveg sört tartogatott kezébe.
-JiMin? -törte meg a csendet barátnőm.
-Iszik, mint mindenki más. Ti nem akartok? -ült le a falécre ahol mi is helyezkedtünk.
-Majd később. -mosolyogtam. -Kérdezhetek valamit? -néztem kíváncsi arcára. Bólogatott. -Miért utáltok? Vagy utáltatok? Minden érdekel. -fürkésztem a betont.
-Nos, akkor hol is kezdjem...
 Mikor a suliba jöttél láttuk, hogy bármivel össze lehet törni. Akkoriban hobbink volt mást csesztetni. JungKook mindig rinyált, hogy hagyjunk már téged békén. Igazából ezzel őt is akartuk szivatni. Nem vallotta be, de észrevettük, hogy hihetetlenül beléd esett. Miattad sokat veszekedtünk és miattad volt bunkó. Nagyon becsüld meg, mert senkit nem szeretett még így, ahogy téged! -kacsintott én meg csak mosolyogni tudtam. Ha belegondolok milyen rossz fiúk voltak a mostani Bangtanhoz képest.
Beszélgetésünk JungKook zavarta meg. Zsebre tett kézzel állt meg mögöttem és teljes erővel rám támaszkodott.
-Barom. -próbáltam kiszedni kezei alól magam, mert nem a legkönnyebb. Nem volt részeg csak látszik rajta, hogy nagyon fáradt. RapMon eltávozott Jenivel együtt. Kookie első négy gombot kezdte el kigombolni.
-Süti! -szóltam rá. -Egy utcán vagyunk és bármikor jöhet valaki. -magyaráztam. Elém ült és tépni kezdte ajkaim.

A fejem szédeleg. Nem tudom hol vagyok, nem emlékszek semmire. Kinyitottam a csipám és egy éneklő fiúval találtam szembe magam, de nem JungKook volt az.
Pupilláim kipattantak.
-Jézusom! Mit keresel te itt? -húztam magamra a takarót. Nem mertem kitakarni magam, mert félek hibáztam. -Ez az én dormom ne is haragudj! -harapta be száját. A paplant körbe tekertem magamon és egyből a ruhámat kezdtem felvenni. Gyors sebességbe sikerült magamra kapni.
-Majd beszélünk Mark! -csaptam be a szobája ajtaját, de utánam jött.
-Majd máskor bepótoljuk. -kacsintott.
-Aha, biztos. Esetleg a fánkos pizsidbe. Na csá! -fogalmam sincs az egészről. Méghozzá csak fehérneműbe voltam. Nem vártam meg a liftet. Loholtam felfelé a lépcsőn. Szegény ajtó majdnem leszakadt úgy kinyitottam.
Két lánnyal és három fiúval találkozott a tekintetem. JungKook egyből rohant hozzám.
-Hol voltál? -szorított magához. -Aggódtam. Hyre és Jenire néztem. Ami egy 'sajnálom'ot eresztett el fogai között.
Kezdett összeállni a kép.
Nem, nem és nem! Hogy lehetek ekkora fasz?! Nem tudok így a szemébe nézni. Titkot tartani sem tudok. Megfogtam alkarját és le a lakásomra kezdtem el húzni. Nyugodtságot szeretnék.
Magunkra zártam az ajtót.
-Mi a baj? -ült le.
-Kurva nagy gáz van. -dörzsöltem meg az arcom. -Mark mellett ébredtem. -hadartam el egy szuszra.
-Tessék? -tátott szájjal figyelt.
-Nem, szerintem nem történt semmi. Menszeszelek. -nyugodtam le. Nem szólalt meg továbbra sem csak ült, majd' combjára csapott és elém állt.
-És most tudok mitcsinálni? -azt hittem túl reagálja. Én egy csókon felhúztam magam elég durván, de ő. Csupán még kioktatást sem kaptam.
-Ennyi? -húztam fel szemöldököm.
-Mit vársz? Üsselek agyon? Én előre mondtam, hogy maradj távol tőle. -hajamat fülem mögé csavarta. Igaza van. Ha nem akarok nagy bajt akkor hagyom Markot a francba. Telefonom csörgése törte meg a csendet. Anya volt. Kikapcsoltam az egész készüléket.

Alig szólt hozzám.
Csengettek.
-Kinyitod? -kérdezte az ajtóra nézve.
-Persze! -motyogtam az orrom alatt.
Egy öltönyös, magas termetű férfi állt előttem.
-A főnök hívja önöket! -tisztességesen mondta el. Furán néztem Kookra és ő is rám.
A felvonóra beszálltunk. Kínos csend uralkodott.
Én és JungKook benyitottunk, kopogással. Végre reggelóta elősször fogta meg kezem.
Az íróasztalánál ült. Papírok közt keresgélt.
-Úgy hallottam együtt vagytok. -szólalt meg.
-Igen. -értetlenül néztem a férfira.
-JungKookék nem sokára debütálnak. És te is. Kevesebb időt kell együtt töltenetek. Kook légyszíves kimennél? -mutatott a fekete ajtóra. Kicsit megijedtem. Mit akar?
Köhintettem.
-Remélem nem okozol neki csalódást. -mutogatott kezével.
-Nem áll szándékomban. Szabad megtudnom, hogy miért kérdezi? -babráltam karkötőm.

1. évad: 19.fejezet (16+)

-Normális vagy? -idegesen ordítottam le.
-Teljes mértékben. -vigyor ült ki arcán.
Megforgattam szemem, s leültem. Más választásom nem volt. Velem szemben helyezkedett el. -Hiányzol. -nézett rám. Mit tudnék erre mondani? Most tényleg bizonyította, hogy szeret. Nem kéne tovább kínoznom.
-Három hete nem érintkeztünk. Tudod, hogy ez milyen rossz? Főleg egy fiúnak. Akinek elvileg van barátnője. Annyira jól kitaláltad ezt a szünetet nélkülem. Bár mit vártam egy gyerektől?!. -méghogy gyerek.
-Ha kioktatást akarsz akkor inkább hagyjál! Tudtommal ezt a tudatlan "gyereket" szereted. -mutattam idéző jelet. -Mióta számít neked a kor külömbség? -csaptam a padlóra és a gyűrű csattanása is hallatszott.
-Nekem egyáltalán nem számít. Csak meg is lehetett volna beszélni -csúszott mellém. Lehet igaza van, de ez nekem jót tett.
-JungKook! -rám nézett érdeklődő fejjel. -Ha elmennék mit csinálnál? -szorítottam ökölbe kezem.
-Belehalnék. Mond, hogy maradsz a seggeden! -ugrott fel. Nyújtottam a kezem, hogy állítson talpra.
-Persze, maradok. -kezem mellkasának döntöttem, kissé félénken. -Tudod mennyire szeretlek te idióta? -mosolyogtam és fejemet is mellkasához raktam. Hallottam gyors szívverését. Illatát beszippantottam.
Ölébe vett és csókolózni kezdtünk. Annyira hiányzott már ez. Alsó ajkába haraptam. Erre olyan érzékeny. Most is belenyögött a csókba.
Gyomromba a pillangók megállás nélkül repkedtek.
Lerakott. Vigyorogtam.
-Most már kimehetünk. -mutogattam.
-Öhm...nem tudom, hogy kell vissza csinálni. -túrt fekete hajába. Nevettem és megnyomtam a csengő figurás gombot. Húsz percet biztos itt voltunk. Két csávó segített kijuttatni. Leordibálták a fejünket, hogy legyünk óvatosabbak.
-Elmegyünk valahova? -hajam piszkálta.
-Felőlem. -rántottam vállat. -Szerintem veszek pár dolgot karácsonyra. -fogtam meg kezét.
Sokkal jobban érzem magam, hogy újra vele vagyok.
Pláza volt a cél.
-Amúgy ki Amival az a pasas? -érdeklődően kérdezte.
-Csávója. Miért?
-Azt valahogy gondoltam. -röhögött. -Csak V kiváncsiskodott.
-Megérdemli. -puffogtam az orrom alatt amire inkább nem felelt.

Szinte minden boltot megrohamoztam és mindegyikből vettem egy-két dolgot. Hynek vettem egy 'BFF' feliratú pólót, Jeninek egy boka láncot. Azt hiszem azt mondta, hogy imádja. Hát remélem örül neki. A fiúknak is vettem pár dolgot, de JungKooknak fogalmam sincs, hogy mit kéne. Minek örülne?
A nyaklánc. Amit szülinapjára szerettem volna. Igen az tökéletes lesz.
Vigyorogtam, a szembe jövők tuti komplett idiótának néztek.
Találkoztunk Yugyeomékkal. Meglátta őket Kook és egyből megragadta a kezem. Olyan cuki mikor féltékeny.
-Sziasztok! -köszönt Jackson. JungKookkal kezet fogott.
-Hát már te megint itt legyeskedsz? -motyogott Yugyeom.
-Nem tudtam, hogy nem lehetek a barátnőmmel. -mutatta fel kezünket. -Oops! Megsértettem a pici szíved? -gúnyolódott. -Azt hiszed nem látok át rajtad? -lökte hátrébb. Én végig néztem ezt a "veszekedést" amit nem értettem.
Imádom mikor ennyire elgurol az agya.
-Choa úgy megbánod ezzel a sráccal. -bicentett felém Mark. Ő most miért avatkozott bele?
-Lehet, de az engem most nagyon nem érdekel. -köhintettem. -Gyere! -húztam JungKookot aki nagy nehezen indult el.

-Gyűlölöm azt a kettőt csak, hogy tudd! -magyarázta egy nagy csend után.
-Észre vettem. -húztam fel szemöldököm.
-Egyáltalán nem tetszik, hogy barátkozol velük! -haladt mellettem, tenyerem még mindig tenyerén pihent.
-Tudnak jó fejek is lenni hidd el. Esélyt nem adsz nekik. -húztam el szám.
-Na vajon miért. -motyogott.
-Én is ezt kérdezem. -állítottam meg.
-Nem veszed észre, hogy mindkettő beléd van esve? -lépett közelebb hozzám.
-És én ezzel mit csináljak? Érdekel ez engem? Egyáltalán nem. -röhögtem. -Na, ne durcizz, hanem szedd a lábod.  -engem tényleg nem érdekelnek. Nem az eseteim és kész. Barátaim lehetnek, de akadjanak le rólam. Lehet tényleg rossz ötlet elmenni Markal, de nagy lehetőség lenne.

Csendben mentünk hazafelé egész úton. A dormomba jöttünk fel. MyungSoo már megint itt van. Nem zavar, de én nem bírom.
Most HyAmi részéről jön egy megható beszéd amit sose tudok elkerülni.
-Ó, hát ti? Én megmondtam. Aigoo! Olyan édesek vagytok. -kulcsolta össze ujjait. Ilyenkor nem tudom mit érez. -Nem bírjátok egymás nélkül és ez olyan aranyos.
-Oké Hy, elég volt, mert ez már túl nyálas. -mondta bizaran Kook. -De ami igaz az igaz. -nevetett.

HyAmi szemszögéből*

Myungal már elég régóta együtt vagyok, de valami hiányzik ebből a kapcsolatból. A megértés, szenvedély, szerelem. Taeval ez mind megvolt.
-Kicsim! -törte meg barátom az elmém. -Elmehetnénk kajálni. -ölelt meg hátulról.
-Ne haragudj most nincs kedvem. -kamu mosolyt festettem.
-Öhm..de nekem most mennem kéne. -amint kimondta, két szerelmes tört be az ajtón. Végre megint együtt vannak. Őszintén szólva már untam, hogy Choa állandóan rinyál. Rajtam töltötte ki a stresszét. Most lesz ami lenyugtassa.
-Ó, hát ti? Én megmondtam. Aigoo! Olyan édesek vagytok. -kulcsoltam össze ujjaim. -Nem bírjátok egymás nélkül és ez olyan aranyos.
-Oké Hy, elég volt, mert ez már túl nyálas. -mondta bizaran Kook. -De ami igaz az igaz. -vigyorgott. Szerencsés a barátnőm vele. JungKook és Myung kezet fogtak. Soo adott egy puszit és elment.
Hárman még sokáig beszélgettünk vagy is csak ketten, mert Süti csak hallgatta. Hívott J-Hope. Mit akarhat? Régen voltam náluk. Bátyám és alig találkozunk. Ez így nem jó, de V miatt nem szeretnék felmenni.
-Menjél! Hagyd figyelmen kívül TaeHyungot. Nem hozzá mész. -fogta meg kezem Cho.
Bólintottam és átöltöztem. Már elég későre jár, remélem nem zavarom.

Choa szemszögéből*

Mikor Hy elment akkor ketten még ott ültünk. Nekem csupán az volt ennek az indoka, hogy kényelmes a szék és lusta voltam felállni. JungKook meg énekelt és telefonozott. Figyelembe se vette, hogy vigyorgok rá.
-Gyönyörű hangod van! -tettem le fejem.
-Fürdünk együtt? -egyszerre akadt a torkomon egy csomó és vágtam be könyököm a szék hátának. Nagyot nyeltem és csak bólogattam.
Ijedt fejjel álltam fel és a fürdőbe mentem. Jó, fehérneműbe nem érdekel ha lát, de meztelenül. Sokkot kapva nyitottam meg a meleg vizet. Nyomtam bele egy csomó tüsfürdőt.
Tükörbe néztem és összeszedtem az összes energiám. Szemhéjam lecsuktam, de ki is pattant mikor átfonta karját derekam körül.
Tükörbe néztem és elmosolyodtam. Nyakam kezdte puszilgatni, közbe nadrágom gombjával szarakodott. Szívni kezdte az érzékeny bőrt. Az egyik ruha anyag már a földön volt. Keze a bugyi peremén, de megelőztem és felé fordultam.
-Előjáték? -súgtam fülébe és semmi válasz csak a mosdóra ültetett. Levettem pólóját. Végig mértem, mert elég rég láttam. Csókba kezdtünk. Nyelvem utat tört magának. Kényesztetni kezdtem.
-A..akarlak! -nyögte ki. Ajak párnáim végig nyalta. Teljesen beindít. Hátrébb löktem, fejem lehajtottam. Leugrottam. Bambàn nézte mit csinálok. Pár nap múlva karácsony, utána nem sokára szülinapom. Itt a megfelelő pillanat. Beválalom. Megfogtam csuklóját és a szobába kezdtem el húzni.
-Vezess! -húztam körmöm hegyét végig nyakàn.
Óvatosan fogta meg derekam és már az ágyon voltunk.  Keze pólóm alatt volt. Melltartóm szerette volna kicsatolni és egy nagy küzdelem után hallottam, hogy kipattant a csatoló. Lassan húzta le rólam, a keze visszavándorolt. Rátette tenyerét. Csókja mindent elárult. Kíván, szeret. Nekem ettől nem kell több. A pólótól is megszabadított. Nem sok minden fedte már a testem. Alaposan végig mért. Ő lát így elsőnek. Ujjaim nadrág fűzőjéhez tévedtek. Lábam segítségével nehézkesen vettem le róla. Teljes testével rám feküdt, csak fejét támasztotta. Csuklómat erősen leszorította. Kulcsontom felett és alatta biztos lesz egy csomó lila folt.
Ahogy rajtam volt, nemi szervünk egy párszor érintkezett. Hátán erős karmolásokat hagytam. Megpróbálkoztam a nyakszívással. Szívem kihagyott egy ütemet. Alsó fehérneműm kezdte lefelé húzni. Erősen haraptam rá puha bőrére.
Hangos nyögés hagyta el száját.
-Még van lehetőséged más utat választani. -húzta végig tenyerét felső testemen.
-Nem szeretnék mást. -szorítottam le szemhéjam. Egy mozdulattal rántotta le rólam az utolsó anyagot. Hátam már tapadt a paplannak az izzadtságtól. Bátorságot véve, letoltam boxerjét. Egy pillanatra megakadt a szemem amit láttam. Paradicsom vörös lehettem. Mielőtt tett volna valamit egy csókba kezdett amit vehettem egy utolsónak is ebbe a világba. Szinte, mint a mágnesek. Alig akartak elválni egymástól ajkaink. Kaptam egy comb szorítást.
Férfiassága belém hatolt. Hangos hangot adtam ki számon. Örülök, hogy Hy nincs itthon. Elősször fájt, de mikor még kétszer megismételte ezt, elviselhető volt.
Végsőként kaptam egy haj borzolást és egy arc puszit.
A fehér, egyszerű paplant magamra húztam. Tenyerem arcomra temettem. Az ágy másik oldala besüppedt. Ránéztem. Szétterült. A fáradtság elnyomott. A lélek kiszállt belőlem egy kicsi időre.  Felé fordulva aludtam el.

Másnap reggel*

A napsütésre keltem. Nem volt mellettem senki. Egy kék, selyem köntöst kaptam magamra.
Amint kimentem két vigyorgó és egy huncut mosolyú arc fogadott.
-Legközelebb hallkabban! -röhögött TaeHyung akinek az ölébe ült Hy.
-Majd meglátom ti milyen hangosak vagytok. -puffogtam és félénken mentem Kookot megölelni. Ölelgetős kedvembe vagyok. Akár egy idegent is szívesen megölelnék.
-Jó volt? -mondta hallkan amit szerintem csak én hallottam. Felkuncogtam és fejem mellkasába fúrtam.
-Elmegyünk valahova? -tette fel a kérdést Tae.
Megrántottam a vállam. Felőlem mehetünk akár hová.
-Van egy motoros hely. Elnézhetnénk oda. -ajánlotta JungKook.
Vigyorogva bólogattak.
A motor az amit utálok. Bármikor meghalhatsz és ez szörnyű.
Remélem Süti nem akarja kipróbálni.
-JungKook! Te ugye régen motoroztál nem? -húzta magához Amit. Szúrósan néztem az említett fiúra.
-Ja. Csak abbahagytam. -mivel közel voltam hozzá megcsapta az orrom a cigeretta szag.
-Cigiztél? -néztem csillogó szemeibe. Nem zavar, mert eddig is eltűrtem csak az utóbbi időbe nem éreztem rajta. Akkor mondja meg.
-Öhm...igen. -forgatta meg szemét. -Zavar? -simított végig hátamon.
-Nem, dehogy. -mosolyogtam.

Egy farmer és egy fekete trikó volt a soros. Hajamat leengedve hagytam.
Négyen indultunk el az éjszakába. JungKook kezemet szorongatta. Mintha
feszült lenne.
Nem kérdeztem tőle semmit. Duzzadt ajkait kezdtem el szemlélni.
A két jó madár hátul vinnyogott.
Egy utcával arrébb már hallottam a hangokat.
A sok lány egy mini szoknyába és egy melltartóba feszít. Láttam, hogy Hy ideges. Én sem voltam nyugodt állapotban.
-Szia JungKookie! -most kaptam agyvérzést. Gyors fordulatot véve próbáltam kifújni a bent maradt levegőt.
-Már megint itt vagy Minzyke? -tettem keresztbe kezem mellem alatt.
-Sajnos te is. Versenyzel? Nem győzöl le úgysem. -végig pillantottam a motor soron. Ezt még úgy megbánom.
Egy üres járgányhoz mentem, atlétám levettem. Földre hajítottam. A lányra néztem akinek égett a bosszú a szeméből.
Fogalmam sem volt, hogy kell kezelni a szerkezetet. Kezem rá helyeztem a kormányra. Elhangzott az a bizonyos 'start' szó.

1. évad: 18.fejezet

-Mit is csinálunk? -vágott kisfiús arcot.
-Kérdezhetek valamit? -kérdeztem. Nem vártam meg válaszát. -Szüleid?
Leült az ágyra.
-Apa megcsalta anyát mikor kicsi voltam. Tizennégy éves koromóta vagyok a fiúkkal. -fejemet vállára hajtottam. -Tieiddel mizu?
-Nem tudom nem is nagyon érdekel. Ha anya megtudja hol vagyok képes elrángatni innen. És a kapcsolatunkat is felfüggesztenné. -mondtam unott hangon.
-Nem fogja, mert nem engedlek el. -két pír jelent meg arcomon.

Ezt a lelkizőst beszélgetést Hoseok ordibálása zavarta meg.
Megint kitalálták, hogy üvegezzünk. Nem végig merni fogok.
Ismét leültünk az asztal köré csak most JungKook és Jeni közt ültem. Sajnos most itt volt Minzy is.
Suga kérdezett tőlem.
-Kit szeretsz a legjobban? -kérdezte teljes komolysággal.
-JungKook. -néztem az említettre.

Nem hiszem el, hogy Tae milyen önző. Minzynek megkell csókolnia Kookiet.
-Azt lesheted! Biztos nem. -csattantam fel.
-Félsz, hogy engem választ vagy mi? -gúnyos mosoly jelent meg arcán és közelebb ment JungKookhoz.
-Úgy merd meg tenni, hogy vége van. -szúrósan néztem a fiúra. Idegesen álltam fel, de mire kimondtam már megtették. Visszacsókolt ami nálam teljes mértékbe kihúzta a gyufát.

Fejem inkább tenyerembe temettem.
 Hátulról kicsit meglökött a csaj.
Ajtóhoz rohantam és becsaptam.
-Várj már! -jött utánnam Kook.
-Mondtam vége. Nem érdekel, hogy semmi nem volt. Megcsókoltad. -löktem az ajtónak. -Ne keress többé. -folyt le könnyem. -Remélem jól bele vésted fejedbe, hogy velem nem játszol. -rohantam el. Kicsivel arrébb megtámasztottam magam a falnak.
Sokáig ott bömböltem. Csodálkozok nem szóltak rám.
A lépcsőről dübörgést hallottam.
-Mivan veled? -aggodalmas fejjel futott hozzám Mark.
-Nincs semmi. -erőltettem magamra egy szegényke kis mosolyt.
-Lehet rosszkor fogok most kérdezni, de lenne egy ajánlatom. -fel kelltette érdeklődésem, így csak bólintottam. -Július 20.-án lesz egy fél éves túrném. Szeretném, hogy velem gyere. Tudnék rendezni neked fellépéseket. Svédország. -simította meg vállam.
Örültem az ajánlatnak, de nem tudom. A nagy baj az, hogy szeretem JungKookot csak most pipa vagyok rá. És szakítottam vele. Most esett le, hogy mit tettem. Ó, Choa ezt te úgy megbánod. Sokáig nem tudok rá haragudni, de ne várja, hogy teperni fogok utánna. Aigoo! Már most hiányzik. Ezek a gondolatok játszódtak le bennem folyamatosan.
-Át gondolom. -mosolygtam a fiúra.
Közelebb hajolt én csak álltam megfagyva. Nem csípem oly' annyira ezt a srácot, de ideje megkedvelnem. Nem kihasználásképp, de lehet sikerül elfeledtetni Kookiet. Hátánál megláttam Sugat és JungKookot. Megcsókoltam. Remélem érzi azt a fájdalmat amit én éreztem. Megpróbáltam nem feltünően Kookot nézni, de még mindig ott álltak. Elválltam Marktol. Mosolygtam rá és kisírt szemmel, a két fiú mellett futottam le.

JungKook szemszögéből*

Szakított. Köszi V. Többet ne számíts rám. Voltam olyan hülye, hogy vissza csókoltam amit nem is élveztem, de a hormonok azok ezt teszik.
YoonGi elküldte a csajt. Ezt akarta. Boldogtalan legyek. Gyűlölök mindenkit.

Suga elhívott sétálni. Benne voltam, mert miért ne?!
Egy lenge atlétába mentem le ami az őszhöz nem épp a legjobb döntés.
Lefutottam a lépcsőn és a szívem tört össze. Csókolózik egy fiúval.
-Tuti direkt csinálja. Ne törődj vele! Most is téged néz. -súgta Suga.
Lehet igaza van, de akkor is szar. Remélem nem jön vele össze, mert kicsinálom azt a gyereket.
És olyan hosszasan csókolóztak.
Cho elment mellettünk...vagy is inkább rohant. Végig néztem rajta.
-Hiányzik. -mondtam Suganak. Vissza nézett rám a lány.
Vissza kell szereznem.
-Menjünk! -lökött előre. Majdnem elestem.

Sokáig sétáltunk. Beültünk egy kocsmába ahol ittunk is egy kicsit. Nem csajozok be. Choa tizenhat éves. Gyerek mondhatni. Nem tudja mit csinál, de mivel én már nagykorú vagyok nekem van eszem. Most jutott el a tudatomig, hogy tényleg még fiatal. Sok mindent megértek így, de akkor is az életem szerelme. Annyit küzdöttem érte és ezt a legjobb barátom cseszte el. December van. Mindjárt karácsony. Utánna február nem sokára. Valamit ki kell találnom.
YoonGi szokásához híven megint elment valahova. Nem volt értelme már maradnom szóval leléptem.
Egyedül bolyongtam a gondolataimmal.
Velem szembe jött egy ismerős lány alak.
Hy. Mit csinál egyedül?
-Hát te? -álltam meg.
-Sétálok. -mosolygott. -Fel kell dolgoznom néhány dolgot. Már elég rég kint vagyok. -bámult hátra. -És te?
-Ja akkor még biztos nem tudod. -vakartam meg tarkóm.
-Mit? -kerekedtek ki pupillái.
-A drága volt pasid elintézte, hogy szakítson velem Cho. -fürkésztem a betont.
-Én sajnálom. Mi történt? -emelte fel állam.
-Áh, hosszú. Merre tartassz? -mosolygtam rá.
-Hát oké. Nem tudom. Csak megyek meg megyek. -szisszentett. -És ne aggódj. Barátnőm mindenkitől jobban szeret téged, hamar elfelejti. Nem bírja sokáig nélküled. Akihez hozzá nő, attól nem válik el. -remélem ez igaz, de én vagyok a hibás. Ki kell engesztelnem. Felkapta magát egy csókon rendesen, ami nem is jelentett semmit.

Hazafelé együtt sétáltunk. Lelkiztünk egy keveset.
Úgy tekintek rá, mint a húgomra. Sosem tudnám azt megtenni amit Tae tett. Egyszerűen undorító volt tőle. Csalódtam.

Choa szemszögéből*

Beértem a dormba. Magamra csaptam a szoba ajtót.
Szörnyű nap.  Ribancnak érzem magam. Megcsókoltam egy olyat akit igazából nem is csípek. Most végképp kiábrándult belőlem JungKook. Borzasztó vagyok.

Elmentem zuhanyozni. A forró víz égette hátam. Sokáig álltam a zuhany rózsa alatt, de meguntam és kiszálltam. Egy törölközőt magam köré tekertem.
Lassan csoszogtam ki. A bejárati ajtó nyitódott...jó tágra. Arcom égett, mint a tűz.
-Köszi, hogy haza kísértél, bár most nem zökkentelek ki az álom világból. -szólt Hy JungKooknak, aki engem bámult.
-Choa beszélnünk kell! -jött elém jó közel. Magasabb volt nálam így fel néztem. Duzzadt ajkai pirosak, arca fehér, kicsi piros folt volt rajta.
-Nincs mit megbeszélnünk. -mondtam hallkan, alig lehetett hallani.
-Semmit nem jelentett. Én téged szeretlek. -tudná most mennyire átölelném. Nem, még nem bocsájtok meg. Túl kevés idő múlt el.
-JungKook! Hagyjál egy kicsit. Szüneteltetünk. Lehet neked az nem jelentett semmit, de bennem egy világ zuhant össze. Menj el! -mutattam az ajtóra, fejem lehajtva.
-Jó! Várok, de azt tudd, hogy az enyém vagy. -ez most olyan jól esett. - Minek csókoltad meg azt a gyereket? -csillogott fekete szeme.
-Nem mindegy?! -még egy pillantást rávetettem, sarkon fordultam és a szobába vettem az irányt.
Fáradtan dobtam be magam az ágyba és lassan elszundítottam.

Pár héttel később*

Kint az utcákat hó borítja, mindenki készül a karácsonyra. Gondoltam rá, hogy Jeniéknek venni kéne valamit, de foggalmam sincs mit.
Szinte mindennap találkoznom kellett Kookieval és a fiúkkal. Őszíntén szólva baromira hiányzik. HyAmi talált egy fiút aki mellett boldognak mutatja magát. Kedves srác meg helyes, de nem az esetem és nem illik barátnőmhöz se. Jeninek problémai adódtak, így most egy kis időre Los Angelesbe van nagyszüleinél. Távkapcsoltba vannak ChimChimmel. Jin és Rap-Monster egy párszor már nálam lebuktak, de tartom a szám. Sugával, J-Hopeval is szoktam beszélgetni pár szót. TaeHyung mindig kedveskedik, de nem megy sokra.
Kookieval nem beszéltem azóta. Mikor találkozunk sokszor nézünk egymásra, írt is SMS-ket amire nem válaszoltam. Egy idő után megunta. A got7-tel többet lógok, mint ezelőtt. Marknak még nem mondtam semmit. 
Minzy is elhúzott. A próbáim kevesebbek lettek, több időm van a barátaimra.

Egyedül sétáltam hazafelé két szatyorral, füllhallgató a fülembe.
Gerincemmel nyitottam ki a fő bejárati, arany szimű ajtót. Persze, nekem mindig találkoznom kell a fiúkkal. Köszönt egy egyszerű 'sziasztok' ot és a lifthez mentem, amit megjavítottak.
JungKook mellettem termett. Régen volt hozzám ilyen közel. Egy kérdő pillantást vetettem rá, majd' kinyílt az ajtó. Ő is és én is beszálltunk. Ez nagyon ciki.
Nagy gyorsasággal nyomta meg a piros gombot, ami megállította a felvonót.

1. évad: 17.fejezet

Tegnap este  hozzám jöttünk, mert nem volt kedvünk lépcsőzni.

A fülembe szuszogtak ami csiklandozott. Elhúzódtam.
Nem volt kedvem fetrengeni ezért kimentem reggelit készíteni.
Ránéztem a fali órára. Azta! Tizenegy óra. Ennyire fáradt lettem volna?
Két lány tört be. Jeni és Hy.
-Hát ti? -néztem a két barátnőmre. Túl sokat töltenek együtt.
-Na mizu volt? -ugráltak körbe.
-Egy gyár tetőre mentünk, ahol kivolt rakva rózsasziromból egy szív és benne volt, hogy 'Saranghaeyo'. Na és ezt kaptam. -mutattam feléjük a gyűrűt.
-Ez de édes! Én miért nem kapok ilyet TaeHyungtól? Aish! Szerencsés vagy. -ölelt meg Hy.
-Tudom. -vertem hátba, majd' megláttam egy kómás arcot.
-Jó reggelt Sütike! -nevetett Jeni.
Egy 'hagyjál már' fejjel ránézett és felém indult. Nem hiszem el, hogy nem szégyenlős egy szál boxerba három lány előtt.
-Mi történt itt az éjjel? -Hynek ezt nagyon muszáj volt.
-Nem is tudom. Amihez nincs közöd?! -borzolta össze haját Kookie.
-Nekem elmondhatod. -tárta ki karját. -Vagy ha 18 karikás cuccról van szó akkor majd Cho elmondja. Fiútól nem akarom hallani. -kezdi felbaszni az agyam.
-Jó most már maradj csendben! -nem tudom direkt csinálta-e vagy viccelni akart. Tudja, hogy még nem történt semmi, de azért is felhozza. Tudom, hogy JungKook már mennyire akarná. Nem mondja, de látom.
-Figyeljetek! JiMin hívott, nekem most mennem kell. -kezével mutogatott.
Adtam arcára egy puszit és ment is Hyvel együtt.
-Szörnyű barátnőid vannak. -röhögött JungKook.
-Nekem mondod? -ültem le és fejemet az asztalra hajtottam.
-Mikor is lesz szülinapod? -nem tudom, hogy jött ez a kérdése.
-Február. 14. -pont Valentin napkor.
-Mit kérsz? -válaszom most rövid és egyértelmű lesz.
-Téged! -álltam elé és alsó ajkamra haraptam.
-Február 14.? Kapsz egy felejthetetlen ajándékot. -hajam fülem mögé helyezte és így kezdtünk egy nyelves csókba.

Jeni szemszögéből*

Olyan cukik együtt. Remélem sokáig szeretik egymást.

Hívott JiMin, hogy menjek hozzájuk.
Gyorsan fel loholtam, de az ajtó előtt csörgött telefonom. A kijelzőn 'anya' ült. Kipattant  kezemből a telefon. Mit akar? Vegyem-e fel? Aish!
Kinyomtam. Nem akarok vele beszélgetni. Hogy szidja JiMint? Meg engem? Nem kérek belőle.

Egy mosolyt erőltettem és benyitottam ahol a nappaliba hét fiú ült a TV előtt.
-Sziasztok! -lóbáltam kezem és leültem JiMin mellé. Combára dőltem és hasam kezdte simogatni.
-Elmegyünk a parkba sétálni? -nézett rám a cuki mosolyával amivel megőrjít.
-Persze. -kértem puszit.

Bementünk a szobába. Teljesen össze öltöztünk. Ugyan olyan szinű volt a ruhánk és, ugyan olyan anyag szerűség.
Egy kényelmes melegítő volt az egész egy sport cipővel.
Telefonom zsebembe csusztattam, ahogy ő is tette és indultunk is.
-JiMin este még fel kell vennünk egy zenét! -kiabált utána Rap-Monster. Rengeteget faggadtam erről a számról, de azt mondta meglepi. Ő, Tae és JungKook rakták össze a refrént érzelmekből. Gondolom akkor "múzsák" lettünk. Alig várom haljam. ChimChim még nem sokat énekelt előttem csak néha dúdolgatott.

Az út beszélgetéssel telt. Mégtöbb mindent tudtunk meg egymásról. Ez a kapcsolat tényleg nagyon vakon indult, de nem bántam meg.
-Egyszer feleségül veszlek. -jelentette ki a mellettem sétáló fiú. Arcom tűz piros lett. Nagyon úgy hallatszott, mintha komolyan gondolná. Megállítottam és felé fordultam. Nagy, barna szemeibe néztem és átöleltem jó erősen. Beszippantottam férfias illatát, hátát egyszer végig simítottam és sétáltunk tovább.
Megálltunk egy kajázdánál. Én kértem egy hamburgert, ő egy extrát. Elvitelre kértük. Öt perc múlva már készen is lett. Ahhoz képest, hogy egy csomó megrendelésük van gyorsak.

TaeHyung szemszögéből*

-Amúgy Tae mi volt az a múltkori? -kérdezte J-Hope, full komoly fejjel. Ha elmondom kicsinál. -A húgommal ha nem értenéd.
-Semmi?! -vágtam ártatlan pofát. Ilyenkor nagyon megtud ijeszteni.
-Hol van most? -húzta fel szemöldökét.
-Azt mondta Jeni, hogy vele indult el, de elment valamerre. -túrtam hajamba.
Nagyon felelőtlen vagyok vele ezt észrevettem. Nem tudom mivan velem, pedig jobban szeretem, mint akárkit. Többet kéne foglalkoznom vele.
-Jövök nem sokára. -ütöttem Hyungot mellkasba és indultam le a lépcsőn.
A lépcső alján megtorpantam. Ami egy fiúval beszélget. Ó, baszki ugye az nem egy idol?! Mindjárt megcsókolja. Kezeim ökölbe szorítottam, szemem eltakartam, mint egy ovis. Kis résen kukucskáltam. Gyomromban egy görcs össze csomósodott mégjobban. Hozzáért. Ellökte magától, de hozzáért ajkához és láttam, rajta, hogy akarja. A hányinger kapott el és gyors iramban futottam vissza a hetedikre. Szinte már négykézláb fogtam a földet.
Beérve a lakásba, becsaptam szoba ajtóm. Fejem tenyerembe temettem. Mit rontottam el?
Kopogást hallottam és nyílt az ajtó.
-Helló szerel...-akadt meg a lány szava. -Mi a baj?

JungKook szemszögéből*

Az egész napom csodásan indult. Pár hónap és február. Ennyit már kibírok.

Csak feküdtünk és a telefon volt a kezünkben.
-Hey! Miótta együtt vagyunk csak félénkebb lettél. -simítottam meg a hasamon fekvő lány derekát.
-Mi? Nem is igaz. -háborodott fel.
-De, igen. Oka? -támasztottam meg gerincem a falnak.
-Na jó, talán. Mint mondtam nem sokszor volt barát...om. -csuklott meg aranyos hangja. Engem egyáltalán nem zavar, hogy úgy nagyjából első vagyok neki. Sőt! Megtanítom szeretni.
-Ne parázz rá. Csak legyél olyan, mint amilyen vagy. Engem nagyon nem izgat mit, hogyan csinálsz velem egy nap csak az a fontos, hogy mellettem legyél. -pusziltam meg homlokát. Nem tudom miótta vagyok ilyen nyálas, de ez szokatlan. Végülis nekem is ő az "első" barátnőm akit ennyire szeretek.
Ugyan azok az érzések vannak még bennem, mint a legelején amit hormonjaim csináltak. Mikor elősször megláttam, hazakísértem, első puszi, és hogy majdnem lefeküdtünk. Azok az értelmetlen veszett csókok amiket oktalanul csináltunk.
-Min gondolkozol annyira? -törte meg csodás gondolataim.
-Ja, semmin. -mosolyodtam el. -Viszont nekem mennem kéne, mert fel fogunk venni egy zenét. -ugrottam ki az ágyból.
-Mehetek veled? -bámulta ahogy öltözök.
-Igen, de nem csak csupán egy fehérneműbe. -vigyorogtam.
-Aigoo! Gondoltam. És ez nem az, mert van rajtam rövid nadrág. -ment szekrényéhez amiben sietve kutakodni kezdett.

Az ajtó előtt ordibálást hallottunk.
Choa egyből benyitott. NamJoon, Suga, Jin ült a nappaliba nyugodtan.
-Mi ez a kiabálás? -kérdezte tőlük a lány.
-Tae és Hy. Már egy negyed órája ezt csinálják. -magyarázta Jin. TaeHyungot ki kellessz faggatnom. Mi történhetet?

Choa szemszögéből*

Az ajtó előtt hangos kiabálásokat hallottunk, amire gondolat nélkül nyitottam be. Három fiú ült a TV előtt csendesen.
-Mi ez a kiabálás? -rettentően utálom ha veszekednek. Semmire sem megoldás!
-Tae és Hy. Már egy negyed órája ezt csinálják. -türelmesen mondta Jin. Rossz előérzetem van.
Ami egy nagy bőrönddel jött elő, kisírt szemekkel. Rám és JungKookra nézett amitől mégjobban sírt. Cipőjét húzta.
Kooknak, fejemmel bicentettem egyet, hogy utána megyek.
Ment volna lefele a lépcsőn, de visszahúztam csuklóját.
-Mi történt? -leült a lépcsőre, csak nézett maga elé. Vártam egy kicsit, hogy feldolgozza mi volt, majd' öt perc múlva ismét megkérdeztem.
-Egy hülye vagyok. Ki dobott. -temette tenyerébe szomorú arcát.
-És ezért miért te vagy a hülye? -öleltem meg.
-Találkoztam egy fiúval tegnap aki nagyon helyes és kedves. Sokáig beszélgettünk, ahogy ma is. És meg akart csókolni, de nem engedtem. Tae ezt mind látta. -bőgte a szavakat. -Szakított. Azt mondta gondoljam meg mit cselekszek. -állt fel. -Én szeretem őt. Nem tudom mit hittem.
-Te jó ég! Jössz hozzám. -kaptam magamhoz kezét és sietettem lefelé.
Sajnáltam, de rossz amit tett.

Mondtam neki egy-két biztató szót, amit a barátok szoktak. Megmutattam, hova pakoljon, de nekem vissza kellett mennem.
Egy sört ivó V-t pillantottam meg mellette JungKookot.
-Bazdmeg vedd már el tőle! -kaptam ki kezéből az alkoholt. -Ezt másképp is meg tudod oldani. Nem kel hozzá semmi, csupán egy kis erő. -ültem Kookie ölébe.
-Köszönöm skacok. -nézett ránk könnyes szemmel, majd' a szobába ballagott.
Vihogást hallottunk a bejárati ajtó felől ami nem kétség, hogy ismerős volt.
-Suga ez most komoly? -kérdezte Kook a lányra nézve.
-Barátnőm. Tudtommal neked is itt van a csajod. -karját két oldalra dobta.
-De miért pont Minzy? -derekamon rakta tenyerét.
Nem hiszem el, hogy ennek mindig meg kell jelennie. Ott fog belém szúrni ahol tud.
-Majd később beszélünk. -csókolta meg azt csitrit és elvonultak.
Idegesen néztem Sütire.

Még egy-két óráig együtt voltunk, de elmentek fel venni valami zenét amit kiraknak közösségi oldalakra. Már nagyon várom, hogy halljam.
-Gyere JungKook! -kiabált Rap-Monster.
Megölelt és kaptam egy "búcsú" csókot.
Szerencse, hogy Jeni itt van, mert biztos föld alá szidnám azt a csajt.
Én is kimentem a nappaliba. Egy 'hellósztok"al lerendeztem mindent.
Jenin egy nagy mosoly ült és ezt mind JiMinre vezette.
Elmentek, mi ketten meg beültünk a TV elé.
-Fruskák! -nyávogott. -Menjünk vásárolni. -jelentette ki.
Már a puszta jelenléte is irritál.
-Menjél egyedül. -puffogot Jeni.
-JungKook nem kényesztet el, mi? Ha tudni akarod jó az ágyba. -röhögött. Megforgattam rajta a szemem. -De ezt tudod te is nem?
-De tudom. -magabiztosan álltam fel. -Jobban, mint te. -nagyot hazudtam, de nem érdekelt. Nem hagyom, hogy megtörjön. Csak húzza az agyam.
-Szánalmas vagy. Mindenki tudja, hogy nem volt még köztetek semmi.  -lassan a pulton lévő pohárért nyúltam és a benne lévő víz rajta landolt.
-Takarodj vissza YoonGi szobájába. -húztam vigyorra a számat.
Jó volt látni csupa vizesen. Barátnőm felröhögött.
Magamban szidtam egy kicsit és nyugodtan ültem le.

Szinte már aludtam mikor rezgett a telefonom.
"Nézzétek meg" -írta JungKook.
Egyből rá katintottam a linkre. Jeni fürkészni kezdte a képernyőt.
Gyönyörű zene, gyönyörű hangokkal.
Nekem a JungKooké tetszik természetesen a legjobban. JiMiné is nagyon cuki.
Barátnőmmel eldöntöttük, hogy csinálunk vacsorát.
Lassan megjöttek. Minzyke egyből lerohant Sugahoz. Mivel mi nem süllyedtünk le a szintjére csak álltunk ott, szörnyülködve.

Leültünk, megdicsértük egy párszor a zenét. Csend ülepedett, de én felnevettem, mert JungKook csikolta a combom. Kérdően néztek rám amire inkább nem adtam választ. Kezem hasára vándorolt és azt tettem vele amit ő velem.
-Mivan veletek? -kérdezte JiMin.
-Velünk? Semmi. -habogtam.
Megfogtam kezét és a szobába húztam.

1. évad: 16.fejezet:

-Ez ki volt? -kérdezte Suga aggodalmas fejjel.
-Az egyik bandatag. Got7ből Mark. -mosolyogtam.
-Remélem nem alapszik vele semmiféle """jó""" kapcsolatod, mert akkor nem tudod mit veszítesz. -kacsintott. -Amúgy egy papírért jöttem.
Megrázott amit mondott. Semmiért nem csalnám meg Kookiet. Ő az egyetlen aki van nekem.

Betolakodott Yoongi és pár perc múlva bent sem volt.
Még gyakoroltam egy kicsit, majd' felálltam.Felvettem táskám és indultam a tánc terembe.
Zenét hallottam. Úgy tudom ez csak az én termem.
Lendülettel nyitottam be és hét szempárral találtam szembe magam.
-Mit kerestek itt? -kérdeztem.
-Ide lettünk rakva. -tette át vállamon kezét Mark.
-Vedd le onnan! -forgattam meg szemem.
-Majd szeretnék veled beszélni. Négy szem közt. -váltott komolyba. Mit akarhat? -Délután négy? -a többi fiú is csak bambultak rá. Nyeltem egyet.
-Oké. -szerencsémre bejött JungKook. Megöleltem és megcsókoltam. Haja ismét vizes volt. A fiúk  arcáról lefagyott a mosoly.
-Csak azért jöttem, hogy nyolcra várlak az épület előtt. -csapott fenekemre és indult is. Szégyenlősen nevettem el magam. Nagyon fel volt pörögve.
-Bocsi Mark nem érek rá. -még mindig vigyorogtam, mimt egy bolond.
-Akkor holnap. -kacsintott. Eszembe jutott, hogy gyakorolnom kéne ezért fél óra múlva kiküldtem őket.
Unott fejjel néztem amit csinálnak. Végig azon gondolkoztam hova megyünk Kookkal.
Még mindig olyan szokatlan, hogy a barátmője vagyok. Fura valakihez tartozni.
-Srácok most már én is szeretnék gyakorolni szóval légyszíves elmennétek? -kapcsoltam ki a zenét.
-Igaza van már rég foglaljuk a helyét. Menjünk kajálni. Csók! -mint a kacsák úgy mentek egymás után.
Végre egyedül.. Elíndítottam egy tetszőleges számot és neki is kezdtem.

Este hat*

Áthívtam Jenit és Amit is segíteni. Ők kicsivel jobban értenek a sminkhez meg ilyenekhez.
És amúgy is már a fiúknál laknak.
Most kivételesen a dormomba mentem. Előtte lementem a recepcióhoz.
A lift elromlott. Sétálhatok az ötödikre. Aigoo!
Már a felénél jártam mikor megláttam az árnyékba két ismrős férfi alakot. Csókolóznak. Te szent ég! Ez Jin és Rap-Monster. Köhintettem, hogy észre vegyenek.
Mindketten kitágult szemekkel néztek rám.
-Choa ne mond senkinek! -lépett elém Jin.
-Nem mondom, de ez...hihetetlen. Mimdegy ti dolgotok. -védekeztem kezemmel és rohantam tovább.

Rap-Monster szemszögéből*

Jinhez már erős érzelmek kötnek nagyon rég. Pár napja teljesen össze melegedtünk.
Egy párszor csók is elsült. A fiúk nem tudhatják meg.
Pont jött Jin lefele a lépcsőn én meg jöttem a boltból.Csuklóját megragadtam és közel húztam.Heves csókba kezdtünk.
Hátamnál köhintett valaki. Aish!
Ennek a lánynak mindenhol ott kell lennie?
-Choa ne mond senkinek. -lépett elém Jin
-Nem mondom, de ez...hihetetlen. Mindegy ti dolgotok. -felrohant a lépcsőn.
-Remek! Muszáj volt? -nyavajgott a srác.
-Nem tehetek róla. -hezitáltam kezemmel.

JungKook szemszögéből*

Kitaláltam. hogy elkéne vinnem valahova Choat.
Egész próbán ezen gondolkoztam és meg is találtam a megfelelő megoldást.
Míg volt tíz perc szünetünk lementem hozzá.
Berontottam.  Hét fiúval volt. Zavarta a szemem, de nem vagyok az anyja-se az apja.
Erősen magához húzott és adott egy csókot.
-Csak azért jöttem, hogy nyolcra várlak az épület előtt. -rácsaptam fenekére és tipliztem is. Az ajtóból még vissza néztem. Nevetett. Nagyon fel vagyok pörögve, de egésznap.

Felvettem egy lenge atlétát és egy farmer nadrágot. Fújtam kedvenc parfümömből, felvettem fullcapem és készen álltam. Még volt fél órám. Elraktam azt a dolgot amit még vettem neki. Remélem örülni fog.

Choa szemszögéből*

Fekete hálós atlétám és a rövid nadrágom vettem fel. Hajam végét segített begöndöríteni Hy.
-Randi lesz? -kérdezte Jeni.
-Annak tűnik. -vigyorogtam. Egésznap nem lehet letörölni a képemről.
-Majd tartassz beszámolót? -nyaggattak.
-Igen. -lassan  kész  lettem. Uram mária! Két percem van leérni.
Gyorsan felhúztam cipőm, dobtam egy puszit a két lánynak és rohantam. A lépcsőn leérve megláttam JungKookot háttal. Alig várom már, hogy szét puszilgassam.
Lassan nyitottam ki. Hátulról kezem szemére raktam.
-Ki vagyok? -nevettem.
-Hercegnőm? -kapta le kezem és egyből ajkaimra tapadt. Szemhéjam lecsuktam. Egy örökké valóságnak tűnt az egész pillanat.Elvált tőlem.
-Hova megyünk? -kiváncsiskodtam.
-Majd meglátod. -összekulcsolta ujjait enyémmel és így indultunk el egy tömör utcán. Alig járkált valaki. A csillagok ragyogtak. Telihold volt. Gyönyörű.
Még rengeteget  sétáltunk szótlanul.
-Állj meg! -zsebéből elő kapott egy kendőt. Minek ez?
Bekötötte szemem.
Pár métert még sétáltunk és megcsapta az orrom a dohos levegő. Elájultam szinte a szagától.
-Hol vagyunk ?  -kérdeztem.
-Lépcső. -hátulról segített. Egyre jobban keltette az érdeklődésem.
Mikor felértünk a friss levegő járta át testem.Lekötötte a kendőt. Felnéztem. A csillagos ég kápráztatta szemem.
Körül néztem. Amit a földön láttam az valami hihetetlen.
Rózsaszirom formált egy szivet és benne 'Saranghaeyo'. A könnyeim gyors iramban szaladtak ki.
Hátra fordultam.
-Ugye most viccelsz? -túrtam fekete hajába.
-Nem annak szántam. -törölte le könnyeim puha, hideg kezével, de felesleges volt. Már sírtam az örömtől. Nagyon megtudnak hatni az ilyenek.
Erősen magához szorított. Zsebében keresgélni kezdett.
Egy nagyon  pici kék dobozt húzott elő.
Kinyitotta. Egy gyűrű heverészett benne ami elszakította nálam a cérnát. Egy 'J+C' volt bele gravíroztatva.
-Tetszik? -emelte fel fejem.
-Nagyon. Ez  elképesztő. Köszönöm. -Felhúztam. Sose fogom levenni.

Lefeküdtünk oda. Mellkasán pihentettem buksim. Bámultuk az eget. Istenem ezt még meghálálom!