-Jól vagyok! -közben ismét kiadtam egy adagot.
-Hozzak valamit? -nyúlt hátomhoz a póló alatt.
-Egy pohár vizet megköszönnék. -mosolygtam ahogy csak tudtam.
Míg kiment én addig a csempének támaszkodva elaludtam. Éreztem ahogy ölébe vesz és homlokom megpuszilja aztán végleg bealudtam.
A komódról felkaptam a telefonom megnézni, hogy hány óra. Elég késő van. Megint kiabálnak a fiúk, mint minden reggel. Nem veszekednek inkább hülyéskednek arra nem gondolva, hogy valaki még alszik.
Hajnal öt óraóta nem voltam hányni, viszont elmegyek a gyógyszertárba.
Oldalra pillantottam. Senki nem feküdt mellettem. Felvettem köntösöm és kimentem.
A kanapén ugráltak vagy is inkább fogócskáztak. Örök gyerekek.
JungKook mellettem termett és szenvedélyesen megcsókolt.
-Elmegyünk boltba. -lökött vállba V. -Engedd el addig. -röhögött.
-Jó, jó! Értettem. -kacsintottam. Mind a heten felhúzták cipőjüket és csiga lassan mentek ki. Azt hittem csak ketten mennek.
Jeni épp kakaoját szürcsölgette kómás fejjel. Vele szemben leültem.
-Eljössz velem a gyógyszertárba? -támasztottam meg fájó fejem.
-El, de miért? -vonta össze szemöldökét.
-Az van, hogy... -sírhatnékom lett. Nagyon remélem, hogy valami vírus. -Egész hajnalba hánytam és már tegnap is, fáj a fejem, mint az állat. Késett is. Érted. -húztam el a számat. Felvisított.
-Terhes vagy? -ugrott fel. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsak vagytok.
-Ennek én nem tudok örülni. Lehet nem is biztos. -sóhajtottam. -Amúgysem tartanám meg.
-Hagyjad már! Ez tuti! -ölelt meg. -Dehogynem. Megyek felöltözni siess.
Gyalog mentünk, mert nincs olyan messze az optika. Rosszabb, mint gondoltam. Egész végig csak erről kellett beszélnem.
-Kérnéd inkább te a tesztet? Kettőt. -nyújtottam felé a pénzt. Öröm teljesen kapta ki a kezemből és bement. Nem tudom mit beszélgethetett olyan sokáig, de öt perc is elmúlt.
-Tessék! -nyomta a tenyerembe.
-Köszönöm. -csúsztattam táskámba.
-Ja és a legfontosabbat nem is kérdeztem. -vigyorgott rámfelé. -Hogy csináltátok? Nem védekeztetek? -habzsolta el. Nem tudom miért örül ennyire, mikor én ettől nagyon lehangolt vagyok.
-Nem tudom. -gyorsabbra vettem a tempót. -Lehet valamit elrontottunk. De ne mondj neki még semmi! -parancsoltam barátnőmre.
-Mit fog mondani? -nem akar végre már leakadni?! Én honnan tudnám. Szerencsére beértünk a házba és nem tudtam válaszolni, mert már a srácok is itthon voltak.
Ahogy beértem egyből futottam is a mosdóba. Magamra csuktam az ajtót és kijött az elfogyasztott folyadék.
Pozitív volt mindkettő. Lesápadtam és kikönnyeztem. Térdem magamalá húztam és fejemet ráhelyeztem. Most mit fogok csinálni? Mondjam el neki? -kavargott fejemben a sok kérdés és úgy döntöttem, hogy közlöm vele, hisz őszinték vagyunk egymással.
Kopogás zökkentett ki ezekből a szörnyű gondolatokból.
Odacsúsztam a zárhoz és kinyitottam.
JungKook arcával találtam szembe magam és kissé ijedt volt.
-Sírtál? -gugolt le hozzám.
-Csukd be! -mutattam az ajtóra és tette amit mondtam.
Kifújtam a bent maradt levegőt és kezébe toltam azt a kis méretű mérőt.
Pár másidpercig nézegette aztán szerintem kapcsolt. Felállt és kiviharzott. Megértem. Én sem reagáltam volna másképp.
JungKook szemszögéből*
Rettentően sajnáltam szegény lányt, de furcsa is volt. Egész reggel csak szaladgált a WC-re hányni. Azt mondta nem beteg. Mindenre gondoltam, de arra, hogy terhes...nem. Gyáván ott hagytam. Lesokkoló. Hogy történhetet? Akkor most apa vagyok? Aish! Megkell beszélnünk.
Eljöttem otthonról, hogy kicsit szellőzzön a fejem. Mit mondjak neki? Tartsuk meg vagy mi? Ez még nagyon korai és még ő is, én is fiatal vagyok.
Egy boltba bementem és vettem egy doboz cigit meg egy energia italt.
-Choa? -amint beértem az ajtón ez volt az első kérdésem.
-Szobádba. -intettem egy amolyan 'köszönetet' és be is mentem.
Zenét hallgatott és amint meglátott ki vette füléből a heatsetet. Sírt. Tiszta piros a szeme és nagyon sápadt. Leültem mellé.
-Most mit csináljunk? -fogtam meg kezét.
-Abortusz. -nézett előre. Valamiért húz ahhoz a szívem, hogy tartsuk meg, de sok minden akadálya van. -Majd pár év múlva. -erőltetettt egy mosolyt.
-Biztos, hogy jól meggondoltad? -hajtottam le fejem.
-Biztos. Hy eljön velem majd az orvoshoz. -nézett szemembe.
-Nem. Én fogok menni! -ajánlottam.
-Hagyd! Te sokat dolgozol. Nem kell. Pihenj. -olyan fura. Levan nagyon törve.
Jeni szemszögéből*
Choaval még nem beszéltem délelőtt óta. Kíváncsi vagyok. Én nagyon örülnék ha megtartaná. Kislány lenne. Annyira ellennék a kicsivel. -na jó! Túl sokat álmodozok.
Heten az étkező asztalnál ültünk. Egy párszor majdnem elszóltam magam, de tartom a szám.
Egy lány előtt beszélnek a csajokról. Nem tudják mit, hogy kell. A lányok se beszélnek a fiúkról előttük. Aigoo! De piszkos a fantáziájuk. Úgy csinálnak, mintha itt sem lennék.
Próbáltam figyelmen kívűl hagyni, de ezt nem lehet.
-Te JiMin mit nézel meg elősször egy lányon? -kérdezte a mellettem ülőtől Tae.
-Fenekét. -puffogtam egyet. -Imádom ha kerek. -nézett huncutan rám. -És te V?
-A mellét. -jobbnál jobbak.
Jin oppa a mondandójába kezdett volna, de JungKook kijött a szobájából.
-Te JungKook mit nézel meg előbb egy lányon? -érdeklődően nézett a fiúra aki leülni készült. Nem volt valami jó kedvébe.
-Az arcát?! -húzta össze szemöldökét.
-Végre valaki aki értelmes. Isten áldott Kook! -szólaltam fel. Hökkentett egyet és telefonját vette kézbe. -Cho? -kérdeztem.
-Hyvel telefonál. -erre V kicsit köhintett. Nem feltünő egyáltalán, hogy még mindig szereti.
Kínos csend lett és ezt a részeg húgom, Bora törte meg.
Megforgattam szemem és JiMinre néztem aki ugyan így tett.
-Ki kíséri el a szobába? -röhögött J-Hope. -JungKook? -az említett kicsit dühös volt. Nagyon nem szeret más lányokhoz nyúlni. Ahhoz képest, hogy ő a legfiatalabb, neki van a legtöbb esze is.
-Hagyjál már. Kár volt kijönni. -tolta ki maga alól a széket.
-No csak, valaki összevesszett a csajával. -húzta az agyát Suga. Ha tudnak mivan nem így röhögnének.
Choa szemszögéből*
Amival megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk a kórházba. Még most sem bírom feldolgozni.
A fehér ajtón a felülről csupasz JungKook jött be. Lefeküdt mellém és hasamon keresztül fonta a ujjait, majd' mellkasára húzott. Ültem rajta és csak bámultam tündöklő szemeit. Kezei fenekem alján pihentek. Tudná mennyire vágyom rá.
Gyengéden megcsókolt és mellkasán terültem el. Tűz forró volt felső teste. Tarkóját végig simítottam és utána hajába túrtam. Dúdolni kezdett. Mitcsinálna zene nélkül? Imádja ezt az egészet.
Pólómat lekapta és melltartóm kapcsolóját kezdte el babrálni.
-Nem lehet. -sóhajtottam és felültem, de egyből ki is pattant az a vas.
-Istenem. -motyogta. Háttal fordultam, jelezve, hogy segítsen.
-Te hibád! -húztam vigyorra a szám. Ez az első ma.
-Méghogy az enyém. Te voltál túl gyors. -kaján mosoly terült el képén.
-Süti! Ne hazudj. -nevettem. -Csak lassú voltál. -gyors léptekkel mentem ki a konyhába, vigyorral az arcomon. Utánam jött. Elkapta csuklóm és magához zárt hátulról. Valószínűleg azért, mert elfelejtettem, hogy nincs rajtam póló.
-Igaz, srácok hangos? -kacagott fülembe. Úgy látszik valaki kötekedős kedvébe van. Ajkain csattant egy picike kis ütés.
-Fülhallgatót kell felvenni. -közölte Suga amire felcsattantam.
-Mondjátok JungKooknak vegye lejjebb a hangerőt. -röhögtem és vállamra helyezte fejét. Becsoszogtunk vissza a szobába. Hallottam kintről egy 'idióták' szót aki szerintem Rap-Monster volt.
Tükörbe néztem. Hasamra tettem kezem. Nagyot szisszentettem.
-Nincs semmi baj. Megesik. -mosolygott. Nagyon megnyugtató a támasza. Felé fordultam.
-Elmegyünk kajálni. Jössztök? -rontott be Jeni.
-Ez kérdés? Éhen halok. -vakartam meg tarkóm. -Jön Hyis. -mosolyogtam és kiment. Szekrényhez mentem kivenni egy pólót. Szinte már itt van az összes a ruhám.
-Valamit szerettél volna. -kapta ki kezemből a pólót.
-Semmit?! -vigyorogtam ráfelé.
Elengedte az anyagot és ő is öltözött. A hasáért ölök. Akárhányszor meglátom az ájulás környékén vagyok.
Egy nagyon kicsi kajázdába mentünk. Rengeteget ettem. Többet, mint a fiúk.
Csodák, csodájára már HyAmi megint együtt van valakivel. Méghozzá BamBammal. Cuki fiú, de nem az esetem. Tae nagyon kivolt bukva.
Ölni tudodt volna a szemével. Sajnos jött Jeni tesója is. Folyamatosan hol JiMinnek, hol JungKook kezét fogdosta. Legszívesebben megtéptem volna.
Ezt a nehéz napot egy frissítő zuhányzással zártam. Hajam is tiszta vizes lett. Magam köré csavartam a törölközőt és rohantam is a szobába. Én már csak aludni szeretnék.
NamJoon megállított és a szobájába hívott. Komor volt az arca és kicsit düht is fejezett ki.
-Mi a baj? -körül néztem a helyiségbe.
-Hallottam ezt a babás dolgot. -kikeredett szemekkel bámultam rá. -JungKook mondta. Leader vagyok és a banda "összetartozása" nekem a legfontosabb és, hogy jól érezzük magunkat. Nos, ha te megcsinálod ezt az abortuszt ő nem lesz boldog. -tartott pici szünetet.
-Te-tessék? Mire érted? -szorítottam ökölbe kezem.
-Szeretné ha megtartanátok. -tette kezét tarkójára. Lehunytam szemeim és lassú léptekkel vonultam a mellette lévő szobába.
Remegve nyomtam le a kilincs ajtót. Feküdt és a plafont bámulta. Én is ezt tettem csak előtte felvettem a pizsamám.
-Jól meggondoltad? -váltott ülő pózba.
-Igen. Teljes mértékben. Semmit sem vesztek. -sóhajtottam.
-Legalább hozd világra és add át egy kis időre a szüleidnek. -kicsit most felmérgelt.
-És a te szüleiddel mivan? Mit szólnának ahhoz, hogy lesz egy unukájuk? -vettem magasabbra a hangerőm. -Pont te kibírnád azt, hogy kilenc hónapig nem lesz köztünk semmi nagy dolog? És én? Hogy fogok kinézni? Azért, hogy eltasszíts magadtól? JungKook gondold át. -már szinte kiabáltam, de ő türelmesen ült az ágy szélén.
-Mivan ha legközelebb nem fog sikerülni és nem lehet? Szerintem te sem vagy azzal tisztában mit beszélsz. Anya lehetnél. Életet tudnál adni valakinek. -hadarta el és bennem meg megfagyott valami. Csend uralkodott a szobába. Rámtört a sírhatnék amit egésznap tartogadtam. Végig futott minden negatív és pozitív gondolat a fejemben. Egy életet hordozok hasamban. Tükör elé álltam és ismét ráraktam kezem hasamra. Összeszorult a szívem.
-Legyen, de fêlek -mosolyogtam és felé fordultam. -De mi lesz az énekléssel? -bigyesztettem le ajkaim.
-Öltözz, bemegyünk a főnökhöz. -sürgetett. A gyomrom görcsbe rándult. JungKook apjával kell szembe állnom.
-Késő este van, Kook. Már nincs bent szerintem. -megkönnyebülten mondtam.
-Egy próbát megér. -rántott egyet a vállán és nem is hagyta, hogy átöltözzek. A többiek még filmet néznek. Kérdően bámulták lépéseink.
A lift gombot nyomogatta.
Egy öreg néni szállt ki, mi meg be.
-Igaz tudod, hogy valahogy elkell érned anyud vagy apud? -mondtam hallkan.
-Tudom. -alig hallottam amit mondott.
Bekopogtunk és nyitotta is az ajtót vidáman.
-Mit szeretnétek? -én inkább JungKookra bíztam a beszédet. Betessékelt és kérte, hogy foglaljunk helyet.
-Kérhetnénk Choának még egy év gyakornokságot? -mutogatott a kezével.
-Igen, persze. Miért? -ráncolta össze szemöldökét.
-Várandós vagyok. -nyögtem ki, mire a férfi felállt.
-Nagypapa leszek. -kimondta. Mosolyogtam. JungKook kitágult szemekkell bambult rám. A férfi ezt a mondatot többször is el ismételte.
-Ő az apád? -mutatott a személyre.
-A tiéd drágam. A tiéd. -boxoltam vállba. Kisebb sokkot kapott.
-JungKook, ne haragudj rám! Nagyon régóta kerestelek és mikor jelentkeztél a vigyor villám elátkozott. Szeretném ha minden támogatásom elfogadnátok. -lépett közelebb a fiához. JungKook szeméből néhány kósza könnycsepp kiszökött. -mosolyogva hajtottam le fejem az asztalra. Még váltottak egy-két szót és újra beszélni kezdett.
-Akkor jövő ilyenkor debütálsz. Sehova nem posztolhattok ki semmit, rajongók előtt még beszélgetni is tabu. Minden hónapban megy a segítség. Keríts minél előbb sort a nőgyógyászhoz. -magyarázta.
-Értettük. -feleltem, mert Kook még nem tért magához. Nagy erővel álltam fel. Lehet jó döntést hoztam. Kislány lesz. Érzem. Egyedül kell megbirkóznunk a felneveléssel.
-Hol voltatok? -kánomban kérdezték. Nem hiszem el, hogy még nem álmosak. Én mindjárt itt dőlök ki.
-Apa leszek. -mosolygott rám Kookie, mire én megcsókoltam. A fiúk meglepődötten néztek ránk.
-Én leszek a keresztanya! -ugrott fel Jeni.
-Én pedig a keresztapa! -JiMin tette fel a kezét. Nevetve borultam JungKook mellkasára.
-Jó éjt fiúk! -már a "fiúk" szóba beleveszem Jenit is. -Majd holnap beszélünk. -fáradtan mentem be a szobába és el is nyomott hamar az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése