Sziasztok drága olvasóim!^^
Nem szoktam külön, ide írni, de most kivételes alkalom.
Ne haragudjatok a rövid részért, de nem tudtam már mit írni. Viszont! Elértünk egy nagyon szép oldalmegjelenítést amit köszönök nektek❤
És közlöm azt is veletek, hogy terveim szerint lesz 2.évadunk is.
Nem pattogok tovább. Jó olvasást és remélem tetszeni fog ez a rövidke rész^^
Reggel korán keltem. Hamar az orvoshoz szerettem volna érni, mielőtt teli lenne a rendelő. Hy megbetegedett, így JungKook mégjobban akart jönni. Nagyon furán érzem magam. A szervezetem más üzemmódba váltott át. Mire kinyitottam szemhéjam már egy öltöző Kookiet láttam. Ahogy a nadrág szíjal vacakol olyan cuki. Elmosolyodtam.
Beértünk a hatalmas kórházba. JungKook kezét megszorítottam.
-Igaz bemehetek veled? -tette át csípőmön karját.
-Ühm...igen. -mosolyogtam.
Megkaptam a sorszámot. Hálistennek nagyon az elején vagyok, így hamarabb végzek.
Leültünk. Idegesen tördeltem ujjaim.
-Félek. -szóltam rekedt hangon. Csak nyomott egy puszit homlokomra. A nevem hallatán remegve álltam fel és besétáltunk.
-Foglaljon helyet! -mondta JungKooknak a nő. -Panasz?
-Azthiszem terhes vagyok.
-Feküdjön le, nadrágja gombját lazítsa meg. -tettem amit mondott. Pulóverem kicsit felhúzta és a hideg, nedves vast ráhelyezte hasamaljára.
-Teljes mértékben az. -mosolygott a doktornő. -Három hetes. -már három?!
Átadott egy csomó papírt és adott egy időpontot is ami egy hét múlva lesz. Ide adta a beteg kártyám, amit a beszélgetés elején odaadtam és kifáradtunk. Kook vigyorogva ölelt meg. Rossz előérzetem van.
-Anyával kéne beszélnem. Ma találkozunk vele valahol? Hívjam fel? -kérdezősködtem.
-Igen. -sóhajtott.
Tárcsáztam anyám és pont a városban van, ezért megbeszéltük, hogy egy régi kedvenc kávézónkba találkozunk.
Szótlanul haladtunk egymás mellett Kookieval.
Az asztalnál megpillantottam türelmetlen édesanyám. Felruháztam magamra egy mosolyt. Nem tudja, hogy nem egyedül jövök. Régen beszéltünk.
-Szia! -köszöntem.
-Jó napot! -hajolt meg JungKook. Felkuncogtam. Ő és a tisztelet.
-Sziasztok! -meglepett. Higadt állapotban volt.
-Anya, még nem volt alkalmam bemutatni a barátom, vagyis már lassan a férjem. Anya ő itt Jeon JeonGuk, JungKook ő Marie. -mutogattam a kezemmel.
-Helyes srác. -mondta. JungKook csak büszkén megsimította a haját.
-De van itt valami fontosabb dolog is...aminek nem biztos, hogy fogsz örülni. Annyit kérek, hogy nem üvölts! -komoly hangnemet vettem elő. Kíváncsian nézett rám. -Terhes vagyok. -hadartam el, minél gyorsabban. Egy könnycsepp csöpögött le arcán. Mellettem ülő fiúra nézett.
-Apa nélkül nőtt fel. -hajolt közelebb hozzá. -Nem tudja milyen döntést hoz. Te idősebb vagy nem? De. Gondoljátok át. Ilyen fiatalon nem tudtok felnevelni egy gyermeket. Legalább három évet még várjatok. -sokszor van igaza, és ebbe is az lesz. Örülök, hogy nem kiabált. Nyomott puszit arcomra, Kookkal kezet rázott és ment is.
A napok teltek. Furcsa módon megjött a menstruációm amit nem értek. Pánikba estem. Jenihez fordultam tanácsért és ő se mondott túl biztató dolgokat.
Már a hajamat téptem és észbe kaptam, hogy elkéne menni az orvoshoz.
Felvettem táskám és mentem is, de Kook mellkasába ütköztem.
-Merre mész? -fonta derekam körül össze kezét.
-Majd hazajövök elmondom -pusziltam meg arcát és rohantam.
Sietősre vettem a tempót.
A rendelőbe érve, bekopogtattam. Senki nem volt és ez nekem fontos.
-Tessék! -kiabáltak ki és én egyből benyitottam.
Elmondtam a panaszt és kivizsgált.
Féltem amit fog mondani.
-Meghalt a baba -nézett rám rideg arccal a doktornő.
Pár könnycsepp kigördült szememből, de már csak JungKook reakciója lesz nehézség. Ő annyira beleélte magát. Letöröltem könnyeim és kifáradtam.
Lassan kezdtem el totyogni és tárcsáztam a fiút. Telefonba nem reagált semmit. Azt mondta eljön elém.
Kiértem a nagy épületből és tíz perc múlva már velem volt Kook.
-Talán jobb ez így -mondta szomorúan.
-Igen, talán -mosolyogtam halványan. -Kook! Elfelejthetnénk ezt az egész pár napot? Elkezdhetjük az életünket úgy, ahogy ezelőtt? -rohamoztam meg a sok kérdéssel.
-Felejtsük el! -csókolt meg. Ez az a fajta csók volt amit már rég éreztem ajkaimon. Természetesen visszacsókoltam. A járda közepén nem épp a legjobb volt, mert mindenki bámult ránk felé és tettek egy-két megjegyzést, amin elröhögtem magam. Ujjainkat összefontuk és szótlanul mentünk tovább.
Még mindig zavarba vagyok ilyenkor.
-Elkéne menni bulizni -jelentettem ki.
-Igen. Tényleg, ma eltudnánk menni -mosolygott.
Olyan gyorsan elrepült az idő, észre sem vettem, hogy már az ügynökség előtt állunk. A fiúk lent voltak a földszinten és egyből megrohamozták Kookiet.
-Hangpróba. Siess! Elfelejtetted? -állt neki Rap-Monster.
-Volt fontosabb dolgom is -nézett rám és elmosolyodtam.
-Dugni? -szólalt meg Suga.
-Azt is kell -vigyorodott el a mellettem álló. -Na menjünk akkor! -megpuszilt és motyogott egy 'szeretlek' szót.
Életem legjobb napja volt mikor megismertem ezt a fiút. Jobbat el sem tudnék képzelni.
Gondolataimból Mark zökkentett ki.
-Téged is látni? -szorongatott meg.
-Ja -néztem barna szemébe.
-Na, hogy döntöttél? Itt hagyod ezt a kölyköt és megvalósítod az álmaid vagy maradsz? -váltott át komolyabb hangszínre.
-Nem kölyök -forgattam meg szemem. -Nem hagyom itt...csupán pár hónapra elmegyek -így döntöttem. Itt fogom hagyni Szöült.
-Te jó ég! Ez azt jelenti, hogy jössz velem? -csillogott fel a szeme és felemelt.
-Tegyél le! Ne mond senkinek! -parancsoltam rá.
-Értettem. Nekem most mennem kell! Majd beszélünk -megpuszilta arcomat és elment. Nagyot sóhajtottam és a lift gombot kezdtem el nyomkodni. Beszélnem kell HyAmival.
A saját dormomba lakik. Elég rég beszéltem már vele.
Kulcsra volt zárva, ezért elő kellett kutatnom a nyitó eszközt.
Csend volt. Nappaliba vettem az irányt. Olvasott.
-Szia! -odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia! Hogy vagy? -rakta le a könyvet.
-El kell mondanom jvalamit, de tartsd a szád! -mutattam mutató ujjammal.
-Rendben! -tartotta fel két karját.
-Elfogok menni pár hónapra. És igen, JungKook nélkül -mondtam hallkan. Látszott rajta, hogy megsem tud szólalni. Szemétség tőlem, de nem fogom úgysem bírni nélküle.
-Ugye viccelsz? Nem hagyhatod itt. Összetöröd -esett le az álla.
-Nem fogom össze törni. Nem leszek sokáig. Fogok majd utána vele beszélni -csílapitottam a feszültséget.
-Mikor már késő -puffogta.
Aigoo! Nem fűztem inkább hozzá semmit inkább lefeküdtem.
-Tae? -bicentettem felé fejem.
-Mivan vele? -nézett rám, közbe teljesen elpirult.
-Nem beszéltek? -tértem a lényegre.
-Akart, de visszautasítottam. Mikor is debütálnak? -tapsikolt.
-Pár nap. Már nagyon várom. JungKook nem mond semmit -durciztam.
-Kiváncsian várom -kerekedett ki a szeme.
Igazából most semmihez nincs kedvem csak aludni akarok és megis teszem.
-Szerintem alszom egyet. -mosolyogtam rá.
-Rendben, hagylak -sokat változott Hy. Nőiesebb lett és érettebb. A szokásai nem változtak, de nála ez haladás.
Kiment a nappaliból én pedig a párnát hasamhoz szorítottam. Elgondolkoztam.
Meddig legyek Markkal? Hogy fog Kookie vissza várni? Valószínüleg sehogy. Megfogom bánni, de az éneklés és a táncolás az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése