-Ez ki volt? -kérdezte Suga aggodalmas fejjel.
-Az egyik bandatag. Got7ből Mark. -mosolyogtam.
-Remélem nem alapszik vele semmiféle """jó""" kapcsolatod, mert akkor nem tudod mit veszítesz. -kacsintott. -Amúgy egy papírért jöttem.
Megrázott amit mondott. Semmiért nem csalnám meg Kookiet. Ő az egyetlen aki van nekem.
Betolakodott Yoongi és pár perc múlva bent sem volt.
Még gyakoroltam egy kicsit, majd' felálltam.Felvettem táskám és indultam a tánc terembe.
Zenét hallottam. Úgy tudom ez csak az én termem.
Lendülettel nyitottam be és hét szempárral találtam szembe magam.
-Mit kerestek itt? -kérdeztem.
-Ide lettünk rakva. -tette át vállamon kezét Mark.
-Vedd le onnan! -forgattam meg szemem.
-Majd szeretnék veled beszélni. Négy szem közt. -váltott komolyba. Mit akarhat? -Délután négy? -a többi fiú is csak bambultak rá. Nyeltem egyet.
-Oké. -szerencsémre bejött JungKook. Megöleltem és megcsókoltam. Haja ismét vizes volt. A fiúk arcáról lefagyott a mosoly.
-Csak azért jöttem, hogy nyolcra várlak az épület előtt. -csapott fenekemre és indult is. Szégyenlősen nevettem el magam. Nagyon fel volt pörögve.
-Bocsi Mark nem érek rá. -még mindig vigyorogtam, mimt egy bolond.
-Akkor holnap. -kacsintott. Eszembe jutott, hogy gyakorolnom kéne ezért fél óra múlva kiküldtem őket.
Unott fejjel néztem amit csinálnak. Végig azon gondolkoztam hova megyünk Kookkal.
Még mindig olyan szokatlan, hogy a barátmője vagyok. Fura valakihez tartozni.
-Srácok most már én is szeretnék gyakorolni szóval légyszíves elmennétek? -kapcsoltam ki a zenét.
-Igaza van már rég foglaljuk a helyét. Menjünk kajálni. Csók! -mint a kacsák úgy mentek egymás után.
Végre egyedül.. Elíndítottam egy tetszőleges számot és neki is kezdtem.
Este hat*
Áthívtam Jenit és Amit is segíteni. Ők kicsivel jobban értenek a sminkhez meg ilyenekhez.
És amúgy is már a fiúknál laknak.
Most kivételesen a dormomba mentem. Előtte lementem a recepcióhoz.
A lift elromlott. Sétálhatok az ötödikre. Aigoo!
Már a felénél jártam mikor megláttam az árnyékba két ismrős férfi alakot. Csókolóznak. Te szent ég! Ez Jin és Rap-Monster. Köhintettem, hogy észre vegyenek.
Mindketten kitágult szemekkel néztek rám.
-Choa ne mond senkinek! -lépett elém Jin.
-Nem mondom, de ez...hihetetlen. Mimdegy ti dolgotok. -védekeztem kezemmel és rohantam tovább.
Rap-Monster szemszögéből*
Jinhez már erős érzelmek kötnek nagyon rég. Pár napja teljesen össze melegedtünk.
Egy párszor csók is elsült. A fiúk nem tudhatják meg.
Pont jött Jin lefele a lépcsőn én meg jöttem a boltból.Csuklóját megragadtam és közel húztam.Heves csókba kezdtünk.
Hátamnál köhintett valaki. Aish!
Ennek a lánynak mindenhol ott kell lennie?
-Choa ne mond senkinek. -lépett elém Jin
-Nem mondom, de ez...hihetetlen. Mindegy ti dolgotok. -felrohant a lépcsőn.
-Remek! Muszáj volt? -nyavajgott a srác.
-Nem tehetek róla. -hezitáltam kezemmel.
JungKook szemszögéből*
Kitaláltam. hogy elkéne vinnem valahova Choat.
Egész próbán ezen gondolkoztam és meg is találtam a megfelelő megoldást.
Míg volt tíz perc szünetünk lementem hozzá.
Berontottam. Hét fiúval volt. Zavarta a szemem, de nem vagyok az anyja-se az apja.
Erősen magához húzott és adott egy csókot.
-Csak azért jöttem, hogy nyolcra várlak az épület előtt. -rácsaptam fenekére és tipliztem is. Az ajtóból még vissza néztem. Nevetett. Nagyon fel vagyok pörögve, de egésznap.
Felvettem egy lenge atlétát és egy farmer nadrágot. Fújtam kedvenc parfümömből, felvettem fullcapem és készen álltam. Még volt fél órám. Elraktam azt a dolgot amit még vettem neki. Remélem örülni fog.
Choa szemszögéből*
Fekete hálós atlétám és a rövid nadrágom vettem fel. Hajam végét segített begöndöríteni Hy.
-Randi lesz? -kérdezte Jeni.
-Annak tűnik. -vigyorogtam. Egésznap nem lehet letörölni a képemről.
-Majd tartassz beszámolót? -nyaggattak.
-Igen. -lassan kész lettem. Uram mária! Két percem van leérni.
Gyorsan felhúztam cipőm, dobtam egy puszit a két lánynak és rohantam. A lépcsőn leérve megláttam JungKookot háttal. Alig várom már, hogy szét puszilgassam.
Lassan nyitottam ki. Hátulról kezem szemére raktam.
-Ki vagyok? -nevettem.
-Hercegnőm? -kapta le kezem és egyből ajkaimra tapadt. Szemhéjam lecsuktam. Egy örökké valóságnak tűnt az egész pillanat.Elvált tőlem.
-Hova megyünk? -kiváncsiskodtam.
-Majd meglátod. -összekulcsolta ujjait enyémmel és így indultunk el egy tömör utcán. Alig járkált valaki. A csillagok ragyogtak. Telihold volt. Gyönyörű.
Még rengeteget sétáltunk szótlanul.
-Állj meg! -zsebéből elő kapott egy kendőt. Minek ez?
Bekötötte szemem.
Pár métert még sétáltunk és megcsapta az orrom a dohos levegő. Elájultam szinte a szagától.
-Hol vagyunk ? -kérdeztem.
-Lépcső. -hátulról segített. Egyre jobban keltette az érdeklődésem.
Mikor felértünk a friss levegő járta át testem.Lekötötte a kendőt. Felnéztem. A csillagos ég kápráztatta szemem.
Körül néztem. Amit a földön láttam az valami hihetetlen.
Rózsaszirom formált egy szivet és benne 'Saranghaeyo'. A könnyeim gyors iramban szaladtak ki.
Hátra fordultam.
-Ugye most viccelsz? -túrtam fekete hajába.
-Nem annak szántam. -törölte le könnyeim puha, hideg kezével, de felesleges volt. Már sírtam az örömtől. Nagyon megtudnak hatni az ilyenek.
Erősen magához szorított. Zsebében keresgélni kezdett.
Egy nagyon pici kék dobozt húzott elő.
Kinyitotta. Egy gyűrű heverészett benne ami elszakította nálam a cérnát. Egy 'J+C' volt bele gravíroztatva.
-Tetszik? -emelte fel fejem.
-Nagyon. Ez elképesztő. Köszönöm. -Felhúztam. Sose fogom levenni.
Lefeküdtünk oda. Mellkasán pihentettem buksim. Bámultuk az eget. Istenem ezt még meghálálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése