1. évad: 20.fejezet

HyAmi szemszögéből*

Amint oda értünk a frász kapott el. Ennyi picsát. JungKook ezt viccnek szánta?
Egész uton annyira csendben voltak. Mivan velük?
Ahogy megálltunk mögöttük megjelent ez a fruska.
-Szia JungKookie! -szegény Choa. Egszer miatta fognak végleg szakítani.
-Már megint itt vagy Minzyke? -látszott barátnőmöm, hogy majd' felrobban. Kookie csak nézte, hogy most mi is történik.
-Sajnos te is. Versenyzel? Nem győzöl le úgysem. -beszélt szánalmasan.
Pár lépéssel már Choa egy motoron volt. Atlétáját dobta le a porba. A két fiúra néztem. Tae csak bambult, JungKook meg szeretett volna csinálni valamit csak nem tudta mit.
Annyira féltékeny Minzyre. Képes megölni magát. A pánik megjelent arcomon.
-Ült már motoron? -tördelte kezét barátja.
-Nem hinném. Ősi ellensége. -fogtam fejem. A fiú próbált oda menni hozzá, de addigra a helyet ellepte a sok idióta. -Kicsinálom! -szinte már kiabált Kook. Én sem tennék mást. Egy nagy üvöltést hallottunk ami a 'START' szó akart lenni. Szívverésem begyorsult. Aggódok.

Choa szemszögéből*

Ezt nekem is fel kell dolgoznom. Lehet itt a halálom napja. Ennyire merész sosem voltam, mint most.
Egy percre tökre Beyonce-nak képzeltem magam.
Ez a csaj jobb, mint gondoltam. Másodikként szerepeltem, mert leelőzött. Három kör. Bele gondolni is sok. Egy sávba haladtunk, ám már majdnem a cél közelébe belém futot és kirepült alólam a jármű.

JungKook szemszögeből*

Ennek nem lesz jó vége. Hogy lehet ilyen idióta?
A pályára se figyeltem csak, hogy Hy szóljon. "Minden rendben lesz" mondogattam magamnak, de egy csattanás zavarta meg elmém.
Mivel nem figyeltem nem tudtam ki az.
-Ez a kurva! -már Ami arcán folyt a könny és futott, de megelőztem. Lenyugtattam, inkább maradjon. Lassan, félve még is reménykedve sétáltam a földön lévő lányhoz. Közelítve kezdtem felismerni az alakját. Haja csurom vér, oldalával együtt. A sok tekintet rajtam állt. Nem szerettem volna senkit sem hallanni vagy csupán, hogy beszéljen velem.
Ölembe kaptam törékeny testét és elindultam az egyik kórház irányába. Az agyam kattogott végig. Miért kell ezt tennie? A szívemet szedi ketté. Ettől komolyabb probléma is lehetett volna.
Barna haját arcából kisimítottam. Mivel egész felső testét csak egy melltartó fedi, oldalán felfedeztem egy mély sebet. Nekem itt telt be a pohár. Egy rozsdás szög van bele állva. Istenem!

HyAmi szemszögéből*

Feljelentem ezt a tetüt! Egy nagyon kicsi kellett volna, hogy neki menjek.
-Nyugodj le! -fogta le kezem V.
-Hogy tudnék? A legjobb barátnőm kishíján meghalt. Hova mehetett vele Kookie? Hívd fel! -csapkodtam a levegőt.
-Ja majd biztos most fel veszi. Talán majd csak holnap reggel. -húzta el a száját V. Hogy lehet ilyen nyugodt? Aigoo!
Elindultam. Nem érdekelt, hogy Tae mit pofázott a hátamnál csak haza akartam érni.

Choa szemszögéből*

Megrebegtetve nyitottam fel szemhéjam.
Kórház. Egyre sűrűbbem fogok ide járni úgy látom.
Az oldalamba olyan erősen belenyilalt, hogy azt hittem ott maradok.
Egy ideges, csalódott arc fogadott.
-Te nem vagy normális. Tudodt te, hogy mit éltem át? Megölöd magad egyszer. Ennyire nem bízol bennem? -hadarta el a mondatokat.
-Sajnálom. -kapkodtam keze után. -Köszönöm!
-Mit köszönsz? Hogy megmentettem az életem legfontosabb dologját? -engedett el. Amit mondott olyan meseszerű. Én őt mindig szeretni fogom. Hihetetlen egy ember. Ha csak a közelemben van már az is megnyugtat.
-Sosem hagylak cserben, érted? Nem kell megölni magad, mert féltékenykedsz a semmire. -fejemet rászegeztem és a rossz minőségű takarót kezdtem el piszkálni. Állam fel emelte és egy csókot lehelt ajkaimra amit egyből viszonoztam.
-Tudod te mi volt az oldaladba? -olyan közel voltunk egymáshoz, szinte átadta a levegőjét. Megráztam a fejem. -Egy szög. Méghozzá rozsdás. Azt hittem kinyírlak. -elnevettem magam. Ahogy ezt elmondta olyan cuki volt.
Ezt a tökéletes pillanatot HyAmi zavarta meg.
-Jól vagy? -lökte fel JungKookot aki majdnem hátra esett.
-Igen. Soha jobban. -mosolyogtam. -Mikor mehetek ki? -váltottam komolyba.
-Két nap. -szám egy 'o' alakot formált.
-De hát karácsony. Na ne már! -nyávogtam.
-Ez van! Hazaérsz addigra nyugi. -ölelt meg Hy. Jól esett, hogy ennyire aggódik.
-Viszont mi már Szilveszter után keveset találkozunk. -mutatott rám mutató ujjával JungKook.
-Mi? Miért? -emeltem meg magam, mert teljesen lecsúsztam.
-Mert készülünk a debütre.

Egyedül maradtam. Hy hazament, mert V bambáskodott, JungKook meg elment valahova. Telefonom vettem kézbe.
Lassan csukódott a szoba ajtó, de nem az akire számitottam. Lefagytam. Anya. Mit keres itt? Honnan tudja, hogy itt vagyok? Mintha sajnálna úgy rohant hozzám.
-Jól vagy kicsim? -fogta meg kezem amit egyből  el is húztam.
-Remekül. -dünnyögtem.
Addig ne jöjjön JungKook, míg itt van.
-Ki tette ezt veled? Hogy képzelted? Valami fiú van a háttérben igaz? -csattant fel én pedig csak tűrtem.
A bejövő fiú megtorpant. Anyám hátra fordult és méregette én addig próbáltam felállni.
-Szóval ő. Elment az eszed? -kiabált velem. Sosem volt ilyen. Nem kiabált még. -Elkell jönnöd Busanba! Nem maradhatsz itt tovább. Hallottam pár dolgot. -rühellem az egész családom.
-Nem, ő nem megy sehova. -húzott JungKook magához és mellkasába ütköztem.
-Nem adtak neked nevelést? -én szégyellem magam. -Én vagyok az anyád. Holnap jövök érted! Búcsúzzatok el egymástól! -vette le hangját és kivonult.
Mint a záporeső úgy hullottak könnyeim. Nem tudok sehová sem menekülni.
-Sajnálom. -álltam meg előtte. A sós folyadékot letörte arcomról és megsem szólalt csak az ágyhoz vezetett. Derekam körül össze kulcsolta kezét és vállam kezdte el puszilgatni. Ő tudja, hogy kell megnyugtatni valakit.
-Mit szólt volna ahhoz, hogy már nem vagy már az ő pici lánya? -röhögött és én sem bírtam ki.
-Kaptam volna egy nagy büdös pofont veled együtt. -mondtam kínos hangon.
-Amúgy jól áll ez a kórházi szerelés. -gúnyolódott.

Jeni szemszögéből*

Amíg otthon voltam anyával végig veszekedtem. Nem tudom miért nem akarja elfogadni JiMint.
Már a repülőn vagyok hála istennek. Hiányzik mindenki.
Fülemre raktam a zöld színű fejhallgatóm és az ablakon kezdtem el bambulni.

Mikor leszállt a gép egyből JiMint kezdtem el keresni, de felesleges volt, mert hátulról kapott fel az ölébe.
-Tegyél le! -nevettem. Még egy párszor rászóltam mire engedelmeskesett. Egy vigyor ült arcán. Nyakába borultam. Lassan egy hónapja nem láttam.

Ahogy beléptem a dormba V egyből nyakamba ugrott, Hyvel együtt. Végig néztem a társaságon, de két ember nincs itt. Mindenki köszöntött, s mély beszélgetésbe kezdtünk.
-Hogy vagy? -kérdezte mosolyogva Suga.
-Köszönöm, jól. És Choaék? Együtt vannak? -ültem le törökülésbe.
-Tegnap óta nem láttuk JungKookot. Utána ment a liftbe, szóval biztos. Meg amúgy is a csajjal van a kórházba. -hadarta el J-Hope. Kórház? Mi történt?
Bamba fejet vezettem felé. -Én nem annyira tudom mivolt. Csak, hogy baleset. -kikeredett a szemem. Majd megkérdezem mi volt.
Eldöntöttük a srácokkal, hogy elmegyünk csavarogni, bár Hy-t nehéz volt rá venni.
Bőröndömből kivettem egy utcai ruhát. Felkötöttem hajam, kicsi sminket raktam és kész is voltam. Ahhoz képest, hogy tél van rettentő jó idő. Elég felvenni egy vékony dzsekit.
JiMint átkarolva indultunk el.

JungKook szemszögéből*

Hihetetlen egy anyja van. Egésznap azon gondolkoztam, hogy hogyan ússzhassa meg az elmenetelt. Az időt fekvéssel töltöttük. Vagy is ő aludt. Nagyon kényelmetlen a kórházi ágy. Többször voltam itt miatta, mint egész életemben.
Szuszogása csiklandozta oldalam. Egyik karja hasamon pihent. Telefonom vettem elő.
Böngésztem a Twittert. Amit felraktunk Youtubra dalt már több, mint két millióan nézték meg.
Nagyon szeretem olvasni a commentoket.
Choa hirtelen, ijedt arccal ugrott fel és egyből megölelt. Rosszat álmodott szerintem. Eltoltam magamtól és érdeklődően néztem rá.
-Semmi. -motyogta hallkan.
Okos készülékem megszólalt. Elhúztam a zöld felé a gombot. J-Hope volt a kijelzőn.

-Tessék! -szóltam bele.
-Nem tudtok valahogy kijönni abból a szarból. Épp egy régi sarki bolthoz tartunk. -eltudom képzelni most a fejét. 
Barátnőm bólogatott és sürgetett. Ha valami baja lesz ne rám fogja. 
-Fél óra. -raktam rá a telefont.

Lassan kipattant az ágyból és öltözni kezdett. Hamar megoldotta a felső hiány dolgot. A kék, pötty mintázatú kórházi ruhát nadrágjába húzta.
-Annyira nagy a szerencséd, hogy földszinten vagyunk. -nyitottam ki az ablakot.
-Kész vagyok. -jelentette ki.

Choa szemszögéből*

-Kész vagyok! -vigyorogtam. Kiugrott az ablakon. Én is készültem. Kezét tartotta.
Földet érve nevettem el magam.
Összekulcsoltuk ujjaink és gyors tempóba indultunk.
-Nem fáj? -nézett rám.
-Nem. -hazudtam, de mint mondtam nem szeretem sajnáltatni magam. Minden mozdulatba belenyilalt. Nehéz volt takarni, de megpróbáltam.

Pár percen belül ott voltunk. Nagy hanggal voltak. Nem is tudtam, hogy Jeni itthon van. Egyből odarohantam hozzá és ölébe ugrottam. Mivel egy fejjel magasabb volt feltudtam emelni lábaim. Megszorongatott, amire kicsit fájdalmasan sóhajtottam fel.
Csodálkoztam, mert még a fiúk is aranyosak voltak. Még most sem vagyok a kedvencük.
Jennel kicsit távolabb mentünk.
-És, mizu? -kapott elő egy cigis dobozt. Nem tudok róla, hogy szívna. Meglepődtem.
-Már nem vagyok szűz. -elégedett mosolyt engedtem. Nem azért, mert büszke lettem volna magamra csupán az a tudat, hogy JungKook milyen óvatos volt.
-Na ne! Komolyan? -fogta meg kezem és visongásba kezdett.
-Pszt! Meghallják miről beszélünk. -raktam mutató ujjam szám elé.
-Jó, oké. Ez számodra nagy dolog. -vigyorgott. -Kérsz? -tartott felém egy szálat. Egy röpke pillanatra lehunytam szemem, majd' elvettem.
Hy kissé beállva jött oda hozzánk. Ezek már piáltak? És ilyen hamar lehúzta?
Ordított egyet. Kénytelen voltam elnevetni magam.
-Bűzlik belőled a pia. -horkantam fel. Megsem hallotta inkább tovább ment. Látom rajta, hogy valami nincs rendben.
Utána már Rap-Monster is közöttünk volt. Egy üveg sört tartogatott kezébe.
-JiMin? -törte meg a csendet barátnőm.
-Iszik, mint mindenki más. Ti nem akartok? -ült le a falécre ahol mi is helyezkedtünk.
-Majd később. -mosolyogtam. -Kérdezhetek valamit? -néztem kíváncsi arcára. Bólogatott. -Miért utáltok? Vagy utáltatok? Minden érdekel. -fürkésztem a betont.
-Nos, akkor hol is kezdjem...
 Mikor a suliba jöttél láttuk, hogy bármivel össze lehet törni. Akkoriban hobbink volt mást csesztetni. JungKook mindig rinyált, hogy hagyjunk már téged békén. Igazából ezzel őt is akartuk szivatni. Nem vallotta be, de észrevettük, hogy hihetetlenül beléd esett. Miattad sokat veszekedtünk és miattad volt bunkó. Nagyon becsüld meg, mert senkit nem szeretett még így, ahogy téged! -kacsintott én meg csak mosolyogni tudtam. Ha belegondolok milyen rossz fiúk voltak a mostani Bangtanhoz képest.
Beszélgetésünk JungKook zavarta meg. Zsebre tett kézzel állt meg mögöttem és teljes erővel rám támaszkodott.
-Barom. -próbáltam kiszedni kezei alól magam, mert nem a legkönnyebb. Nem volt részeg csak látszik rajta, hogy nagyon fáradt. RapMon eltávozott Jenivel együtt. Kookie első négy gombot kezdte el kigombolni.
-Süti! -szóltam rá. -Egy utcán vagyunk és bármikor jöhet valaki. -magyaráztam. Elém ült és tépni kezdte ajkaim.

A fejem szédeleg. Nem tudom hol vagyok, nem emlékszek semmire. Kinyitottam a csipám és egy éneklő fiúval találtam szembe magam, de nem JungKook volt az.
Pupilláim kipattantak.
-Jézusom! Mit keresel te itt? -húztam magamra a takarót. Nem mertem kitakarni magam, mert félek hibáztam. -Ez az én dormom ne is haragudj! -harapta be száját. A paplant körbe tekertem magamon és egyből a ruhámat kezdtem felvenni. Gyors sebességbe sikerült magamra kapni.
-Majd beszélünk Mark! -csaptam be a szobája ajtaját, de utánam jött.
-Majd máskor bepótoljuk. -kacsintott.
-Aha, biztos. Esetleg a fánkos pizsidbe. Na csá! -fogalmam sincs az egészről. Méghozzá csak fehérneműbe voltam. Nem vártam meg a liftet. Loholtam felfelé a lépcsőn. Szegény ajtó majdnem leszakadt úgy kinyitottam.
Két lánnyal és három fiúval találkozott a tekintetem. JungKook egyből rohant hozzám.
-Hol voltál? -szorított magához. -Aggódtam. Hyre és Jenire néztem. Ami egy 'sajnálom'ot eresztett el fogai között.
Kezdett összeállni a kép.
Nem, nem és nem! Hogy lehetek ekkora fasz?! Nem tudok így a szemébe nézni. Titkot tartani sem tudok. Megfogtam alkarját és le a lakásomra kezdtem el húzni. Nyugodtságot szeretnék.
Magunkra zártam az ajtót.
-Mi a baj? -ült le.
-Kurva nagy gáz van. -dörzsöltem meg az arcom. -Mark mellett ébredtem. -hadartam el egy szuszra.
-Tessék? -tátott szájjal figyelt.
-Nem, szerintem nem történt semmi. Menszeszelek. -nyugodtam le. Nem szólalt meg továbbra sem csak ült, majd' combjára csapott és elém állt.
-És most tudok mitcsinálni? -azt hittem túl reagálja. Én egy csókon felhúztam magam elég durván, de ő. Csupán még kioktatást sem kaptam.
-Ennyi? -húztam fel szemöldököm.
-Mit vársz? Üsselek agyon? Én előre mondtam, hogy maradj távol tőle. -hajamat fülem mögé csavarta. Igaza van. Ha nem akarok nagy bajt akkor hagyom Markot a francba. Telefonom csörgése törte meg a csendet. Anya volt. Kikapcsoltam az egész készüléket.

Alig szólt hozzám.
Csengettek.
-Kinyitod? -kérdezte az ajtóra nézve.
-Persze! -motyogtam az orrom alatt.
Egy öltönyös, magas termetű férfi állt előttem.
-A főnök hívja önöket! -tisztességesen mondta el. Furán néztem Kookra és ő is rám.
A felvonóra beszálltunk. Kínos csend uralkodott.
Én és JungKook benyitottunk, kopogással. Végre reggelóta elősször fogta meg kezem.
Az íróasztalánál ült. Papírok közt keresgélt.
-Úgy hallottam együtt vagytok. -szólalt meg.
-Igen. -értetlenül néztem a férfira.
-JungKookék nem sokára debütálnak. És te is. Kevesebb időt kell együtt töltenetek. Kook légyszíves kimennél? -mutatott a fekete ajtóra. Kicsit megijedtem. Mit akar?
Köhintettem.
-Remélem nem okozol neki csalódást. -mutogatott kezével.
-Nem áll szándékomban. Szabad megtudnom, hogy miért kérdezi? -babráltam karkötőm.