Tegnap este hozzám jöttünk, mert nem volt kedvünk lépcsőzni.
A fülembe szuszogtak ami csiklandozott. Elhúzódtam.
Nem volt kedvem fetrengeni ezért kimentem reggelit készíteni.
Ránéztem a fali órára. Azta! Tizenegy óra. Ennyire fáradt lettem volna?
Két lány tört be. Jeni és Hy.
-Hát ti? -néztem a két barátnőmre. Túl sokat töltenek együtt.
-Na mizu volt? -ugráltak körbe.
-Egy gyár tetőre mentünk, ahol kivolt rakva rózsasziromból egy szív és benne volt, hogy 'Saranghaeyo'. Na és ezt kaptam. -mutattam feléjük a gyűrűt.
-Ez de édes! Én miért nem kapok ilyet TaeHyungtól? Aish! Szerencsés vagy. -ölelt meg Hy.
-Tudom. -vertem hátba, majd' megláttam egy kómás arcot.
-Jó reggelt Sütike! -nevetett Jeni.
Egy 'hagyjál már' fejjel ránézett és felém indult. Nem hiszem el, hogy nem szégyenlős egy szál boxerba három lány előtt.
-Mi történt itt az éjjel? -Hynek ezt nagyon muszáj volt.
-Nem is tudom. Amihez nincs közöd?! -borzolta össze haját Kookie.
-Nekem elmondhatod. -tárta ki karját. -Vagy ha 18 karikás cuccról van szó akkor majd Cho elmondja. Fiútól nem akarom hallani. -kezdi felbaszni az agyam.
-Jó most már maradj csendben! -nem tudom direkt csinálta-e vagy viccelni akart. Tudja, hogy még nem történt semmi, de azért is felhozza. Tudom, hogy JungKook már mennyire akarná. Nem mondja, de látom.
-Figyeljetek! JiMin hívott, nekem most mennem kell. -kezével mutogatott.
Adtam arcára egy puszit és ment is Hyvel együtt.
-Szörnyű barátnőid vannak. -röhögött JungKook.
-Nekem mondod? -ültem le és fejemet az asztalra hajtottam.
-Mikor is lesz szülinapod? -nem tudom, hogy jött ez a kérdése.
-Február. 14. -pont Valentin napkor.
-Mit kérsz? -válaszom most rövid és egyértelmű lesz.
-Téged! -álltam elé és alsó ajkamra haraptam.
-Február 14.? Kapsz egy felejthetetlen ajándékot. -hajam fülem mögé helyezte és így kezdtünk egy nyelves csókba.
Jeni szemszögéből*
Olyan cukik együtt. Remélem sokáig szeretik egymást.
Hívott JiMin, hogy menjek hozzájuk.
Gyorsan fel loholtam, de az ajtó előtt csörgött telefonom. A kijelzőn 'anya' ült. Kipattant kezemből a telefon. Mit akar? Vegyem-e fel? Aish!
Kinyomtam. Nem akarok vele beszélgetni. Hogy szidja JiMint? Meg engem? Nem kérek belőle.
Egy mosolyt erőltettem és benyitottam ahol a nappaliba hét fiú ült a TV előtt.
-Sziasztok! -lóbáltam kezem és leültem JiMin mellé. Combára dőltem és hasam kezdte simogatni.
-Elmegyünk a parkba sétálni? -nézett rám a cuki mosolyával amivel megőrjít.
-Persze. -kértem puszit.
Bementünk a szobába. Teljesen össze öltöztünk. Ugyan olyan szinű volt a ruhánk és, ugyan olyan anyag szerűség.
Egy kényelmes melegítő volt az egész egy sport cipővel.
Telefonom zsebembe csusztattam, ahogy ő is tette és indultunk is.
-JiMin este még fel kell vennünk egy zenét! -kiabált utána Rap-Monster. Rengeteget faggadtam erről a számról, de azt mondta meglepi. Ő, Tae és JungKook rakták össze a refrént érzelmekből. Gondolom akkor "múzsák" lettünk. Alig várom haljam. ChimChim még nem sokat énekelt előttem csak néha dúdolgatott.
Az út beszélgetéssel telt. Mégtöbb mindent tudtunk meg egymásról. Ez a kapcsolat tényleg nagyon vakon indult, de nem bántam meg.
-Egyszer feleségül veszlek. -jelentette ki a mellettem sétáló fiú. Arcom tűz piros lett. Nagyon úgy hallatszott, mintha komolyan gondolná. Megállítottam és felé fordultam. Nagy, barna szemeibe néztem és átöleltem jó erősen. Beszippantottam férfias illatát, hátát egyszer végig simítottam és sétáltunk tovább.
Megálltunk egy kajázdánál. Én kértem egy hamburgert, ő egy extrát. Elvitelre kértük. Öt perc múlva már készen is lett. Ahhoz képest, hogy egy csomó megrendelésük van gyorsak.
TaeHyung szemszögéből*
-Amúgy Tae mi volt az a múltkori? -kérdezte J-Hope, full komoly fejjel. Ha elmondom kicsinál. -A húgommal ha nem értenéd.
-Semmi?! -vágtam ártatlan pofát. Ilyenkor nagyon megtud ijeszteni.
-Hol van most? -húzta fel szemöldökét.
-Azt mondta Jeni, hogy vele indult el, de elment valamerre. -túrtam hajamba.
Nagyon felelőtlen vagyok vele ezt észrevettem. Nem tudom mivan velem, pedig jobban szeretem, mint akárkit. Többet kéne foglalkoznom vele.
-Jövök nem sokára. -ütöttem Hyungot mellkasba és indultam le a lépcsőn.
A lépcső alján megtorpantam. Ami egy fiúval beszélget. Ó, baszki ugye az nem egy idol?! Mindjárt megcsókolja. Kezeim ökölbe szorítottam, szemem eltakartam, mint egy ovis. Kis résen kukucskáltam. Gyomromban egy görcs össze csomósodott mégjobban. Hozzáért. Ellökte magától, de hozzáért ajkához és láttam, rajta, hogy akarja. A hányinger kapott el és gyors iramban futottam vissza a hetedikre. Szinte már négykézláb fogtam a földet.
Beérve a lakásba, becsaptam szoba ajtóm. Fejem tenyerembe temettem. Mit rontottam el?
Kopogást hallottam és nyílt az ajtó.
-Helló szerel...-akadt meg a lány szava. -Mi a baj?
JungKook szemszögéből*
Az egész napom csodásan indult. Pár hónap és február. Ennyit már kibírok.
Csak feküdtünk és a telefon volt a kezünkben.
-Hey! Miótta együtt vagyunk csak félénkebb lettél. -simítottam meg a hasamon fekvő lány derekát.
-Mi? Nem is igaz. -háborodott fel.
-De, igen. Oka? -támasztottam meg gerincem a falnak.
-Na jó, talán. Mint mondtam nem sokszor volt barát...om. -csuklott meg aranyos hangja. Engem egyáltalán nem zavar, hogy úgy nagyjából első vagyok neki. Sőt! Megtanítom szeretni.
-Ne parázz rá. Csak legyél olyan, mint amilyen vagy. Engem nagyon nem izgat mit, hogyan csinálsz velem egy nap csak az a fontos, hogy mellettem legyél. -pusziltam meg homlokát. Nem tudom miótta vagyok ilyen nyálas, de ez szokatlan. Végülis nekem is ő az "első" barátnőm akit ennyire szeretek.
Ugyan azok az érzések vannak még bennem, mint a legelején amit hormonjaim csináltak. Mikor elősször megláttam, hazakísértem, első puszi, és hogy majdnem lefeküdtünk. Azok az értelmetlen veszett csókok amiket oktalanul csináltunk.
-Min gondolkozol annyira? -törte meg csodás gondolataim.
-Ja, semmin. -mosolyodtam el. -Viszont nekem mennem kéne, mert fel fogunk venni egy zenét. -ugrottam ki az ágyból.
-Mehetek veled? -bámulta ahogy öltözök.
-Igen, de nem csak csupán egy fehérneműbe. -vigyorogtam.
-Aigoo! Gondoltam. És ez nem az, mert van rajtam rövid nadrág. -ment szekrényéhez amiben sietve kutakodni kezdett.
Az ajtó előtt ordibálást hallottunk.
Choa egyből benyitott. NamJoon, Suga, Jin ült a nappaliba nyugodtan.
-Mi ez a kiabálás? -kérdezte tőlük a lány.
-Tae és Hy. Már egy negyed órája ezt csinálják. -magyarázta Jin. TaeHyungot ki kellessz faggatnom. Mi történhetet?
Choa szemszögéből*
Az ajtó előtt hangos kiabálásokat hallottunk, amire gondolat nélkül nyitottam be. Három fiú ült a TV előtt csendesen.
-Mi ez a kiabálás? -rettentően utálom ha veszekednek. Semmire sem megoldás!
-Tae és Hy. Már egy negyed órája ezt csinálják. -türelmesen mondta Jin. Rossz előérzetem van.
Ami egy nagy bőrönddel jött elő, kisírt szemekkel. Rám és JungKookra nézett amitől mégjobban sírt. Cipőjét húzta.
Kooknak, fejemmel bicentettem egyet, hogy utána megyek.
Ment volna lefele a lépcsőn, de visszahúztam csuklóját.
-Mi történt? -leült a lépcsőre, csak nézett maga elé. Vártam egy kicsit, hogy feldolgozza mi volt, majd' öt perc múlva ismét megkérdeztem.
-Egy hülye vagyok. Ki dobott. -temette tenyerébe szomorú arcát.
-És ezért miért te vagy a hülye? -öleltem meg.
-Találkoztam egy fiúval tegnap aki nagyon helyes és kedves. Sokáig beszélgettünk, ahogy ma is. És meg akart csókolni, de nem engedtem. Tae ezt mind látta. -bőgte a szavakat. -Szakított. Azt mondta gondoljam meg mit cselekszek. -állt fel. -Én szeretem őt. Nem tudom mit hittem.
-Te jó ég! Jössz hozzám. -kaptam magamhoz kezét és sietettem lefelé.
Sajnáltam, de rossz amit tett.
Mondtam neki egy-két biztató szót, amit a barátok szoktak. Megmutattam, hova pakoljon, de nekem vissza kellett mennem.
Egy sört ivó V-t pillantottam meg mellette JungKookot.
-Bazdmeg vedd már el tőle! -kaptam ki kezéből az alkoholt. -Ezt másképp is meg tudod oldani. Nem kel hozzá semmi, csupán egy kis erő. -ültem Kookie ölébe.
-Köszönöm skacok. -nézett ránk könnyes szemmel, majd' a szobába ballagott.
Vihogást hallottunk a bejárati ajtó felől ami nem kétség, hogy ismerős volt.
-Suga ez most komoly? -kérdezte Kook a lányra nézve.
-Barátnőm. Tudtommal neked is itt van a csajod. -karját két oldalra dobta.
-De miért pont Minzy? -derekamon rakta tenyerét.
Nem hiszem el, hogy ennek mindig meg kell jelennie. Ott fog belém szúrni ahol tud.
-Majd később beszélünk. -csókolta meg azt csitrit és elvonultak.
Idegesen néztem Sütire.
Még egy-két óráig együtt voltunk, de elmentek fel venni valami zenét amit kiraknak közösségi oldalakra. Már nagyon várom, hogy halljam.
-Gyere JungKook! -kiabált Rap-Monster.
Megölelt és kaptam egy "búcsú" csókot.
Szerencse, hogy Jeni itt van, mert biztos föld alá szidnám azt a csajt.
Én is kimentem a nappaliba. Egy 'hellósztok"al lerendeztem mindent.
Jenin egy nagy mosoly ült és ezt mind JiMinre vezette.
Elmentek, mi ketten meg beültünk a TV elé.
-Fruskák! -nyávogott. -Menjünk vásárolni. -jelentette ki.
Már a puszta jelenléte is irritál.
-Menjél egyedül. -puffogot Jeni.
-JungKook nem kényesztet el, mi? Ha tudni akarod jó az ágyba. -röhögött. Megforgattam rajta a szemem. -De ezt tudod te is nem?
-De tudom. -magabiztosan álltam fel. -Jobban, mint te. -nagyot hazudtam, de nem érdekelt. Nem hagyom, hogy megtörjön. Csak húzza az agyam.
-Szánalmas vagy. Mindenki tudja, hogy nem volt még köztetek semmi. -lassan a pulton lévő pohárért nyúltam és a benne lévő víz rajta landolt.
-Takarodj vissza YoonGi szobájába. -húztam vigyorra a számat.
Jó volt látni csupa vizesen. Barátnőm felröhögött.
Magamban szidtam egy kicsit és nyugodtan ültem le.
Szinte már aludtam mikor rezgett a telefonom.
"Nézzétek meg" -írta JungKook.
Egyből rá katintottam a linkre. Jeni fürkészni kezdte a képernyőt.
Gyönyörű zene, gyönyörű hangokkal.
Nekem a JungKooké tetszik természetesen a legjobban. JiMiné is nagyon cuki.
Barátnőmmel eldöntöttük, hogy csinálunk vacsorát.
Lassan megjöttek. Minzyke egyből lerohant Sugahoz. Mivel mi nem süllyedtünk le a szintjére csak álltunk ott, szörnyülködve.
Leültünk, megdicsértük egy párszor a zenét. Csend ülepedett, de én felnevettem, mert JungKook csikolta a combom. Kérdően néztek rám amire inkább nem adtam választ. Kezem hasára vándorolt és azt tettem vele amit ő velem.
-Mivan veletek? -kérdezte JiMin.
-Velünk? Semmi. -habogtam.
Megfogtam kezét és a szobába húztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése