-Én az apja vagyok. -le kellett ülnöm. Hogy micsodája? Egy csomó gondolat kavargott a fejemben.
-Nem tudja, igaz? -böktem ki pár perc múlva.
-Egyelőre. Csak azt szeretném, hogy tartsd figyelemmel és vigyázz rá! -fogta meg mindkét kezem.
-Persze. -dadogtam. -Nekem most mennem kéne. Viszlát! -hajoltam meg.
Kisétáltam. JungKook a falnak megtámasztva állt. Mély levegőt vettem és elé álltam. Arcát kezdtem el fürkészni. Még mindig haragszik. Valamivel ki kell engesztelnem.
1 nappal később*
Karácsony első napja. Megtaláltam a családom, hisz most is velük vagyok. A fiúk, Jeni, Hy.
Jó illatra ébredtem.
A mellettem fekvő fiú bámulta, hogy
hogy ébredezek.
-Jó reggelt! -kaptam egy homlok puszit.
-Mi ez a jó illat? -nyújtózkodtam.
-Nem tudom. -hajolt fölém. Ez ébreszt fel a kómából minden reggel.
Egy élvezetes csókot kaptam és egy hát simítást.
-Gyere! -húzott ki az ágyból.
Kómásan léptem ki az ajtón. HyAmi és Tae bohóckodtak, Jeni meg JiMin nyalták-falták egymást. Suga a távkapcsolót nyomkodta, Jin sütött. Akkor ezért van ilyen jó illat. J-Hope és Rap-Monster fát díszített. Elmosolyodtam. Csodás erre kellni.
Elgondolkoztam a dolgokon. A fiúk szerintem rég voltak együtt a családukkal. Ha tudná JungKook, hogy itt van a közelébe az apja tuti felrobbanna. Tartanom kell a szám.
Mindenki leült a kanapéra vagy a földre.
Beszélgettünk nagyon sokat és most érzem úgy, hogy közelebb kerültem mindenkihez.
-Fiúk! Ti mikor voltatok együtt a családotokkal? -törtem meg az apró csendet.
-Choa mi mindig együtt vagyunk. Mindennap. Pont, mint most. Nem tudom miről beszélsz. -legyintett Suga. A könny kijött a szememből. Szipogtam. Annyira érzékeny vagyok és a többiek ki nevettek. JungKook hátulról magához húzott.
-Köszönöm! -makogtam az orrom alatt.
-Mit köszönsz? -vetette rám tekintetét Jin.
-Ezt az egészet. Mert nélkületek nem tudom hol lennék. -éreztem derekam körül az erősebb szorítást.
-Mi mindig itt leszünk. -fogta meg a vállam Suga.
-Ajándék bontás! -kiabált V. Nem is ő lett volna.
Mindenki a fa körül termett.
-Ma este várlak lent a szokásos helyen. Kapsz egy karácsonyi ajándékot amit remélem nem felejtessz el! -mondta hallkan. Kiváncsivá tett. Én is akkor adom oda az ajándékom.
HyAmitől egy gyönyörű ékszeres dobozt, Jenitől egy kendőt amire külömböző feliratok voltak nyomtatva.
A fiúktól is kaptam pár dolgot. Persze Sugatól az óvszer nem maradhatott el.
-Jövök nemsokára! -nyomott egy puszit arcomra és már kint is volt. Aigoo! Mindig kitalál valamit.
Mikor már lecsendesült ez az egész bementem a szobába. Török ülésbe helyezkedtem el és telefonom nyomkodtam. Teli vannak a közösségi oldalak "Boldog Karácsonyt" kiírásokkal. Kurva unalmas már, hogy ezerszer olvasom el ugyan azt.
Kopogtak.
-Gyere! -ordítottam a kelleténél hangosabban.
Jeni jött be két ruhával a kezébe.
-Segíts! Melyiket vegyem fel? -állt a tükör elé.
-A feketét. -mutattam a darabra. -Hova készülsz? -vigyorogtam.
-Hát elmegyünk JiMinnel valahova és nem mondta meg. -bigyesztette le ajkait.
-Nyugtasson az, hogy én sem tudom hova megyünk. -csaptam előre hajam.
-Jó, csak ennyiért jöttem. Majd beszélünk. -dobott egy puszit és bent sem volt.
Lassan elkezdtem készülni. Hajamat leengedve hagytam. Vörös, térdig érő ruha volt a soros egy fehér magassarkúval.
Elraktam pár dolgot.
Trappoltam is az épület elé.
-Gyönyörű vagy! -hallottam a hátom mögül egy hangot. Nagy mosollyal az arcomon, fordultam hátra és borultam nyakába. Lélegzésem kicsit furán gyorsult felfelé. Kulcs csontjáig értem.
-Hova megyünk? -váltam el tőle.
-Majd meglátod! -fogta meg csuklóm és elkezdtünk sétálni.
Egy kicsit csendesebb helyen elkezdett énekelni. Olyan gyönyörű a hangja. Kicsit zavarban voltam, hisz szerelmes zene volt és nekem énekelt.
-Imádom mikor zavarba tudlak hozni. -egy elégedett vigyor volt az arcán.
-Nem szoktam zavarban lenni! És egyáltalán nem tudsz zavarba hozni. -tiltakoztam.
Jeni szemszögéből*
Több, mint egy óra hosszáig készülődtem. Remélem tetszeni fogok neki.
Kíváncsi leszek hova megyünk.
Hol lehet? Egésznap alig láttam JiMint.
Kopogtak, s bejött az illető.
-Na! Izgulsz? -hallkan visongott Hy. Tényleg nagyon félek, mert mi még nem is randiztunk és ketten sem voltunk annyira.
-Kicsikét. -mutattam centiket ujjommal.
Beszélgetésünk telefonom csörgése zavarta meg.
A húgom. Fura. Féléve nem beszéltünk. Kezemmel mutattam Aminak, hogy menjen ki.
"-Halló! -szóltam bele.
-Szia Jeni. Holnap délután Koreában a reptéren leszek. Szeretnék találkozni veled."-ezzel együtt ki is nyomta a telefont.
Minek jön ide? Egyáltalán, hogy lett nekem ő a testvérem?! Semmiben sem hasonlítunk. Ő egy pláza cica és mellesleg nyomulós is, velem ellentétben. Mi lesz itt ha meglássa JiMint vagy JungKookot? V-t? Aish! Nagyon félek mit akar a hirtelenből.
JungKook szemszögéből*
Sokáig gondolkoztam, hogy mit kapjon karácsonyra és egy nap alatt ki is pattant a fejemből. Hotel. Tökéletes. Remélem tetszeni fog neki.
Az úton végig énekeltem ami neki szólt. Igazából egy dalt szeretnék ismét összehozni. Ami kisugározza az íránta érzett szeretetem.
-Imádom mikor zavarba tudlak hozni. -vigyorogtam.
-Nem szoktam zavarban lenni! És egyáltalán nem tudsz zavarba hozni. -hisztizett. Mint egy rák. Elnevettem magam. Inkább nem mondtam semmit.
Megállítottam az épület előtt. Felnézett a táblára és érdeklődően nézett rám. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem.
Elkértem a szoba kulcsot és a lifthez mentünk.
-Ez komoly? -ölelt meg. Kezeim fenekén pihentek. Beszippantottam eper illatát. Ha vak lennék egyből tudnám kié ez az illat. Rendesen belevéstem a fejecskémbe.
A zárban kattant a kulcs. Lehúzta cipőjét és az ágyba vetette magát.
-Ez nagyon szép! -forgatta meg fejét és én már mellette voltam. Felém fordult és én is felé. Szeme csillogott, mint aki sírni készül. Magam fölé húztam. Hosszú csókba kezdtünk. Alsó ajkamra ráharapott. Megtalálta az igazán gyenge pontom. A ruhája hátulját lecipzároztam.
JiMin szemszögéből*
Éttermet láttam a legjobb megoldásnak. Nem akartam azt, mint JungKook.
Ez most nagyon fontos nekem. Ennyire szerelmes nem mostanában voltam.
Tükör előtt álltam. Rendbe raktam a hajam és már mentem is.
A konyhába ült és Sugaval beszélgetett. Gyönyörű!
-Mehetünk hölgyem? -vettem fel egy akcentust. Röhögött.
-Boldog Karácsonyt! -röhögve kiabált utánunk YoonGi.
Beültünk a kocsiba és rátapostam a gázra. Karácsony van és semmi hó, vagy hideg sincs.
Odaérve, leparkoltam és be is mentünk.
-Szeretlek! -mondta, majd' megcsókolt.
Choa szemszögéből*
Izzadtan terültem el az ágyon. Betakartam magam amiből JungKook kicsit elhúzott.
-Szeretlek kicsim! -lihegte fülembe. Még sosem hívott így, de örültem neki.
-Fáradt vagyok. Hány óra? -hisztiztem.
-Lefárasztottalak? -vigyorgott kajánul. -Éjfél. Aludj ha álmos vagy! -simította végig karom.
-Várj! Előbb adok valamit. -kiugrottam és kabátom zsebébe kotorásztam.
Kivettem és elé ültem. Nem is nyaklánc, hanem inkább, mint a DÖK cédula.
Végig méregette a medált és egy mosoly jelent meg arcán.
-Tetszik? -túrtam fekete hajába.
-Igen. Nagyon. Öltözz fel! Elmegyünk valahova. -puszilt arcon és felállt.
Nagyon fáradt voltam, de minden perc számít.
Egy nagyon keskeny utcán mentünk végig ahol csak garázs volt. Egy táskát hozott magával. Érdeklődően néztem mit vesz ki belőle. Egy festékszórót nyomott kezembe.
Elkezdett firkálni.
-És ha meglát a rendőr? -mentem mellé.
-Futunk?! -húzta vigyorra a száját.
Minden hülyeséget, idézeteket írtam fel, s köztük volt a 'BTS' felirat. Nagyon felnézek rájuk, de ezt nem kell tudniuk.
-JungKook fan vagy? -szorított a vasnak. Nem értettem, hogy ez honnan jött.
-Tessék? -tettem kezeim nyakába.
Egy nagyon kicsi választotta el ajkaink egymástól, mikor az asztfalton megpillantottam a kék, piros villogást.
Kibújtam kezei alól.
-Gyere! Siess! -sürgettem.
Azt hittem, hogy majd elbőgöm magam, de nem így lett. Az egész futást végig röhögtem. Fogalmunk sincsen, hogy merre mentünk csak letudjuk rázni a zsarukat.
Kifulladva támasztottam meg magam az egyik falnak, majd' a földre csúsztam. Hajam már tiszta kócos, csurom víz vagyok és a legjobb, hogy mindjárt itt alszok el. Leült mellém és kezét ráhelyezte enyémre.
-Hol vagyunk? -kérdeztem komolysággal.
-Tettünk egy kerülőt. Tízenötperc és ágyban leszel. -puszilta meg homlokom. Segített felállni. Semmi kedvem nem volt már sétálni. Végig nyavajogtam az egész tízenöt percet.
Beérve a szobába elmentem a mosdóba tusolni. Eresztettem a vizet és alá álltam. A forró víz égetett, így hamar ki is szálltam.
Az ágyon már a fiú aludt. Elmosolyodtam. Olyan édesen alszik. Bevágtam magam mellé, és pár perc múlva már fent sem voltam.
Rap-Monster szemszögéből*
Jinnel most úgy döntöttünk szünetetletünk. Hiányzik. Fura, hogy nem alszik mellettem senki, nem ölel senki. JungKook, Tae, JiMin, hogy lehetnek ilyen szerencsések? Irigylem őket.
Sugaval, J-Hopeval, Jinnel leültünk az asztalhoz és mindenki a telefonját kapta kézbe.
-Mi legyen a fanjaink becézése? -törte meg a csendet Hope.
-Én sokat gondolkoztam ezen. Jin, hogy van angolul a 'hadsereg'? -kérdezte Suga.
-Army. -sóhajtott. -Ez az! Hadsereg. A.R.M.Y -betűzte le a szót a legidősebbik.
-A maknea hol jár? -röhögött Suga.
-JungKook éli a szerelmes korszakot. Nagyon betegesen szereti a kiscsajt. -válaszoltam a kérdésére.
-Choa nem fogja sokáig bírni. -legyintett kezével. -Még gyerek! Egy csomó minden még előtte áll! -én teljesen úgy látom, hogy ő sem tudná elhagyni Kookot.
-És V-ék? -húzta fel szemöldökét J-Hope.
-Passz.
Három hónap múlva*
Choa szemszögéből*
Április. Nem sokára debütálnak a fiúk.
JungKook és én jól megvagyunk, éljük a saját kis életünk, de nemsokára itt az idő...
J-Hope talált egy lány akivel alakulóba van. Ha jól tudom Minanak hívják.
HyAmiék már megint nincsenek együtt. Rossz nézni, de boldognak tűnnek.
Jeniék meg...ők úgy viselkednek egymással amilyen kedvük van.
Nagyon keveset találkozok Kookieval. Hétvégén és hetente egyszer ami kevés. Jeninek a húga szörnyű. Állandóan tapad az összes fiúra és mellesleg náluk lakik.
A WC-hez futva dobtam ki a taccsot.
Hajnal van és a fiúknál vagyok. Remélem nem ébresztem fel őket, mert nem ez az első, hogy szaladgálok. Nem vagyok beteg, mert se lázam nincs és nem fáj semmim. A hasam az nagyon görcsöl, de ez már csak a stressz...nagyon remélem. Úristen! Nagyon remélem nem az amire gondolok.
A klotyó előtt gugoltam és gondolkoztam.
-Hogy vagy? Mivan veled? -termett a hátamnál JungKook. Egyenlőre nem mondok semmit arról amit sejtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése