Kezdtem elfáradni, így leültem. Körülbelül egy óráig egy huzamba végig táncoltunk.
Ahogy tükörbe néztem az arcom kicsit piros és úgy lihegek, mint aki maratont futott. A mellettem lévő fiú is majdnem így nézett ki csak az ő arca nem volt piros.
-Elfáradtál? -lökött vállba.
-El. -nyögtem ki.
-Majd, hogy le foglak fárasztani. -jelent meg egy kaján mosoly az arcán.
-Oh, igen? -raktam kezem mellkasára. -Mikor fárasztassz le? -léptem közelebb.
-Rajtad áll. -simított végig hátamon amitől kirázott a hideg. Lehunytam szemem, kezdtem volna a mondókámba, de betapasztotta ajkaim, ajkaival.
Nyelvei utat törtek. Gyors tempóba váltott. Szinte úgy pörögtek nyelveink, mintha egy nagy körhinta lett volna. Elválltunk egymástól. Levegőért kapkodtam.
-Ugorj. -súgta fülembe. Tettem amit mondott, lábaim összekulcsoltam derekán. Kezei fenekemen pihentek. Az egyik falnak lökött. Alsó ajak párnáimra haraptam. Azt hiszem most az öltözőbe vette az irányt ahol a földön hevert egy matrac.
-Mit fogsz csinálni? -néztem szemébe.
-Semmi érdekeset. Csak szólj ha elég. -vette le pólóm. Végig nézett felső testemen. Nadrágját levetettem vele. Rendesen megnéztem férfiasságát. Lehet talán ma vagyok utoljára jó kislány. Viszont még nem akarom nagyon most se, és nem pont egy öltözőbe, de nem tudok neki ellenálni. Már a mosolya is az őrületbe kerget. Csípőjére ráültem. Feltérdepelt így én is. Bámultuk egymást keresve, amit akarunk.
Tenyerem megfogta és ráhelyezte boxerére. Megdermedve figyeltem mit csinál.
-Ne... -fordítottam el a fejem.
-Nyugalom. Nincs itt az ideje tudom. Bízz bennem. Nem teszek olyat ami neked rossz lenne. -fogta meg állam és felé fordította. -egy nyuszi vagyok.
Nem szóltam semmit, egy nagy csók viszályba kezdtünk. Ismét rajtam feküdt.
-JUNGKOOK! -hallottuk meg az ordibálást, amire felkaptuk mindketten a fejünket.
Csalódott arccal borultam mellkasára. Hallottam szomorú sóhajtását. Leszálltam, felvettem felsőmet ő pedig nadrágját.
Próbáltunk sietni. Összekulcsoltuk ujjainkat és már kint is voltunk. A srácok egy meglepődő fejjel fogattak. Hát én is arra tippeltem volna, mert a hajam össze volt borzolva és a ruhám is meg volt tekeredve. Végülis bele szólásuk nincs a kapcsolatunkba.
-Kook elmegyünk valahova? -törte meg a csendet J-Hope.
-Aha. -túrt bele hajába JungKook.
-De csak pasis. -pupillám kitágultak. Tessék?! Nem az zavar, hogy elmennek fiús estére. Félek, hogy megcsal. Bízok benne, de rossz érzésem van.
Kook kezét megszorítottam amit érzett is, mert rám nézett.
-Hoseok nekünk mára más tervünk volt. -bigyesztette le ajkait JiMin.
-Nem érdekel. Kilencre mindenki kész legyen. -csapta be az ajtót és utánna a többiek is kiszivárogtak.
Leültem egy székre.
-Mond, hogy nem csinálsz hülyeséget. -hajtottam le fejem.
-Nem tudom, miért hiszed azt amit. Még mindig megfontosabb vagy, és részegen se tudnálak megcsalni. Nem is leszek sokáig. -gugolt le elém.
-Szeretlek. -pusziltam szájon és mentünk a dormba.
JungKook szemszögéből*
Choa nélkül nem volt kedvem menni. Legalább ne olyan helyre menjünk ahol sok a elkényesztett fruska.
-Mond, hogy nem csinálsz hülyeséget. -hajtotta le fejét.
-Nem tudom, miért hiszed azt amit. Még mindig megfontosabb vagy, és részegen se tudnálak megcsalni. Nem is leszek sokáig. -mentem elé. Olyan édes. Megzabálom. Jó volt vele ez a ma délután.
-Szeretlek. -puszilt szájon és mentünk a dormba.
Sosem voltam ilyen boldog, mint most vele. Csak ne lenne ennyi akadály ami meghátrál minket.
Nem öltöztem ki nagyon. Egy szürke ülepes nadrág, fekete trikóval. Choa végig az ágyon ült, telefonját nyomkodta.
Odamentem hozzá elköszönni. Megöleltem és homlokát megpusziltam.
Choa szemszögéből*
A lányok kirángattak a nappaliba beszélgetni. Pedig nem kéne, mert holnap korán kelek. Felvettem JungKool egyik pólóját. Úgy imádom mikor rajtam van. Az illata mindig belém vésődik és tudom, hogy az enyém. Kicsoszogtam és leültem közéjük.
-Megbeszéltétek Tae-val? -kérdeztem barátnőmtől.
-Igen, és majd jövőhéten ismétlünk. -kacsintott. -Na és veletek mizu?
-Hát nincs semmi. Csak ma olyan jó volt. haltam ki az örömtől.
-Mesélj, mesélj! -sürgetett Jeni.
-Az öltözőbe bementünk, levette a pólóm. -hagytam kicsi szünetet. -Na, de inkább nem tartok beszámolót. Ti se szoktatok.
-Hát, de te vagy köztünk a legkisebb, lehet tudunk segíteni. -fogta meg kezem Hy.
-Akkor most tényleg kiváncsiak vagytok? -hajtottam le fejem.
-Igen. -mondták egyszerre.
-Levettem a nadrágját, és a kezemet ráhelyezte arra. -szégyenlősen mondtam el. -Ez így nagyon gáz. Hagyjatok. -nevettem el magam.
-Hát ebbe nincs semmi gáz. Tök egyértelmű. Szerelmesek vagytok akik élik az életüket. Legközelebb ne ellenkezz, hagyd, hogy megtegyétek. Egyszer úgy is megkell lépned Cho. És szerintem lassan csinálná, szóval megnyugodhatsz. -ölelt meg Jeni. Nagyon jól esik tőlük, hogy próbálnak úgymond """segíteni"""
-Még egy nagyon kicsit várok. -kacsintottam, majd' felálltam valami kajáért. -Kértek? -rájuk néztem és csak vigyorogtak rámfele. Gondolom most ezzel fognak cukkolni.
Nem szólaltak meg. Hát akkor nem.
Még vagy két óra hosszát beszélgethettünk. Éjfél felé elmentünk aludni Amival, Jeni még azt mondta néz egy filmet.
Tükörbe néztem és bevetettem magam az ágyba amin nem sokára el is aludtam.
Jeni szemszögéből*
Beraktam egy két óra hosszás filmet, de nem tudtam nézni, mert JungKook és JiMin a negyedénél megjött.
-Hello! -pattantam fel és JiMinhez futottam. Megöleltem és adott egy csókot.
-Jössz? -mutatott a szobára.
-Menjél, megyek mindjárt. -kacsintottam és gyorsan bement.
JungKook fáradtnak tűnik, mert feje a pulton landolt.
-Beszéltem Choaval. -támasztottam meg buksim.
-És? -kapta össze magát. -Tényleg! Alszik?
-Megígéred, hogy óvatos leszel? Nem az a lány aki ilyenbe merész, ne várd, hogy ő fog kezdeményezni.
-Hülye vagy? Szerinted neki esnék? És igen, észre vettem, hogy félénk. -magyarázta. -De én majd ezt megoldom. -nevetett. -Most megyek, hulla vagyok. Jó éjt! -megölelt és már viharzott is be.
Choa szemszögéből*
Nem kellett ébresztő, volt aki ébresszen. Hátamat csikolta Kookie.
Megöleltem. Bekuporodtam teljesen mellé. Testünk surulta a másikét.
-Jó reggelt az én hercegnőmnek! -puszilta meg fejem tetejét.
-Jó reggelt! -emeltem fel felé a fejem.
Egy nagyon lágy csókba kezdtünk, de muszáj volt, hogy vége legyen. Az idő szorít mindkettőnknek. Felálltam, egy pólómat kikerestem, melegítővel együtt. Hajam lófarokba kötöttem és készen is voltam.
Elköszöntem mindenkitől.
Hang terembe vettem az irányt. Ha jól emlékszem ma nem lesz bent a tanárom.
Próbáltam összehozni egy dalt és sikerült is belőle valamennyi. Nem az én világom az a lassú fajta. Inkább a rapp.
Kopogtak.
-Tessék -néztem értetlen fejjel. Ki lehet?
Hét fiú torpant be, de nem a Bangtan. Végig néztem rajtuk és Yugyeom köztük volt. Szóval ez a bandája. Helyesek.
Előre lépett az említett.
-Bocsánatot szeretnék kérni amiket tettem. Szar napjaim voltak. -fogta meg vállam. Én nem tudok senkire se haragudni akár mennyire is akarok. Egy 'bocsánt kérés elfogadva' mosolyt festettem arcomra.
-Jackson. -lépett közelebb hozzám a fiú.
-Choa. -hajoltam meg.
Egyessével bemutatkoztak. Kedvesek.
Sokáig beszélgettünk. Mark azt is felajánlotta, hogy segít szövegeket írni.
Fura volt Yugyeom. Állandóan a kezemet fogta meg folyamatosan bámult. Tudja, hogy van barátom akit mindennél jobban szeretek, nem fogom csak úgy elengedni miatta.
Mindenki elment kivéve Markot.
-Elhívhatlak egy kávéra? -fogta meg kezem.
-Randi? -vágtam fancsali képet.
-Mondhatni. -mosolygott.
-Öhm...van barátom. -húztam el a kezem
-Amiről nem tud nem fáj. -kacsintot. -Szabad tudni, hogy ki?
-De nekem fáj. Rosszal kezdtél. -mutattam az ajtó felé. -Majd máskor.
-Jó, jó bocsi. -állt meg a bejáratnál.
-Nem haragszok. -hirtelen mozdulatból ölelt meg. Elszerettem volna lökni, de nem engedte.
-Szia. -suttogott és elrohant. Meredtem magam elé.
-CHOA! -egy ismerős hang zavarta meg szörnyelkedésem. Rá kaptam fejem. Suga. Hogy került ide?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése