Choa szemszögéből*
Éjszaka még egy csomószor át énekeltem a dalt. Hy egy párszor át is jött, hogy kussoljak.
Gyönyörű ez a zene. Hogy tudott ennyi érzést bele fektetni? Látszik mennyire szereti csinálni. Ahányszor eléneklem mindig ő jut eszembe. Maga a szöveg olyan személyre szóló, és pont ő...Aish!
A napjaim vele egyre nehezebbek.
JungKook szemszögéből*
Nehéz volt el aludnom. Nem volt mellettem Cho, és izgultam. A jövőm ebben áll.
-Héy Kook! -kiabált be szobámba Hoseok.
-Mi az? -mentem ki kócos hajjal.
-Mikor lesz már meg a csaj? Hogy huzhatod ennyi ideig? Látszik rajta, hogy ő is akarja. Vagy mikor mondod el? -sorra tette a kérdéseket, amikre magam sem tudom a választ.
-Majd. Most megyek magamba bolondítani. -röhögtem és kiszálingóztam az ajtón.
Tíz-tizenöt perc múlva már kopogtattam.
Hy nyitott ajtót. Lepacsiztunk, utánna elkezdett kioktatni.
--Csinálj valamit vele. -mutogatott fel az emeletre. -Egész éjszaka gyakorolta, és fogadok nem is aludt. Ki kell pihennie magát. Állítsd le. -dörzsölte álmos szemeit, majd' felrohantam.
Ajtó előtt megálltam, úgy hallgatóztam.
-Ennyire tetszik? -léptem be.
-Ja, igen. Nem, sikerül egy hang és annyira ideges vagyok. -fogta fejét. Tényleg túl pörög.
-Ezt most lerakod. -vettem ki kezéből a lapot. -Pihensz.
-Miért? -bigyesztette le ajkait.
-Mert pihenned kell. Na gyerünk! -ültem le ágyára és ő meg mellém. Érthetetlen fejjel bámultam rá. Miért nem az ölembe ült? Oda szokott. Vette a jelzést és már el is helyezkedett.
-Ha megcsókollak mitcsinálsz? -kérdezte tőlem. Vér piros lehettem.
-Hagyom?! -lazának akartam tűnni, de az a két pír nem akart eltűnni.
Nyakamon egy leheletett éreztem. Nem, nem ő fog lépni. Én vagyok a fiú. Lelöktem magamról én meg rá.
Choa szemszögéből*
-Ha megcsókollak mitcsinálsz? -nem tudom mi ütött belém. Lehet a fáradtság, vagy most jönnek ki az érzelmek.
-Hagyom?! -arcán két pici piros folt ékeskedett. Nyakát megpusziltam.
Amint észhez tértem volna már felettem volt. Pólója alá nyúltam. Hátán elkezdtem körmömmel körözni.
Arcomra tévedett és az ajkaimra. Nem tudtam ellenálni. Élveztem a rosszaságot. Élveztem, hogy vele vagyok.
Nyelve utat tört, de az enyémeket nem engedte. Egy kicsit megajándékoztam nagyobb marással amitől felsóhajtott.
Nem tudtam mit csinálok, csak a szívem hajtott. Lehet holnapra elfelejt, de nekem ez volt életem legszebb percei.
Tovább nem akartam menni. Épp megfelel ennyi is. Azt se tudom ezek után, hogy fogok tudni vele beszélni. Levegő hiány miatt elkellett válnunk egymástól, de most én kezdtem el. Felhők közt éreztem magam. Hasamba pillangók röpdöstek ami felingerelt.
Megszabadítottam JungKookot a pólójától. Ő is szerette volna levenni rólam, de nem engedtem. Annak nem most van az ideje. Leszállt rólam. Néztem a plafont, miközbe semmi érdekes nem volt benne. Csak az előbb történtekre tudtam gondolni.
JungKook szemszögéből*
Lementem vízért. Végre. El sem hiszem, hogy csókolóztunk.
-Hát veled meg mivan? -csapott hátamra Tae ami égetett.
-Öhm...semmi?! -támasztottam meg magam.
-Tiszta piros a hátad. -röhögött.
-És? -próbáltam bevetni lazaságom ismét.
-Nem szóltam. -tette fel kezét és leült. Én egy üveg vizet fogtam és felvittem. Egy csomó energiát adott ez. Mi lesz ezek után? Én tényleg szeretem őt.
-Kérsz? -nyújtottam felé folyadékot. Egy bólintást kaptam. -Mi bajod? -feküdtem le.
-Semmi?! -ivott bele vízébe.
-Azt mondtad minden hülyeségbe benne vagy. Egy csók meghátráltat? -szeretem csesztetni. Nekem jelentett valamit ez az egész...remélem neki is.
-Még is mibe? Megesik. Holnapra elfelejted. -csapta be az ajtót. Mi az, hogy elfelejtem? Miért egyes számba beszélt? Bárcsak elmondhatnám mit érzek. Aigoo!
Choa szemszögéből*
HyAmi és TaeHyung amint leértem elkezdtek kuncogni.
-Nektek meg mi a kinitok? -tényleg kéne már pihennem, mert álló helyzetembe képes lennék most elaludni.
-Vald már be, hogy szereted! -termett mellém V. Lehet, hogy beleszerettem. Ő nem szeret és nem szeretnék pofára esni. Inkább nem mondok semmit erről senkinek.
-Aish! Hagyjatok már! -csaptam előre a hajam.
-Szerelmes, szerelmes, szerelmes. -hajtogatta Hy. Két idegesítő egymásra talált.
-Jó, inkább megyek aludni. -intettem egyet.
TaeHyung szemszögéből*
-Aludja ki magát, mert nem sokára jönnek a fiúk gyakorolni. -hökkentettem.
-Hiányzoni fogsz. -hullott egy könnycsepp Hy arcán. Erősen megöleltem. Nem akarom itt hagyni, mindennél fontosabb nekem.
-Megoldjuk, hogy mindennap lássuk egymást. Ez még lehet nem is biztos. -töröltem le a sós folyadékot.
-Dehogynem. Csodálatos hangotok van. És a legjobb barátnőm is itt hagy. -könnyes szemmel nézett fel rám. Szívem szakad meg így látni.
-Minden rendben lesz. -pusziltam meg feje tetejét.
Leültünk egy romantikus filmet nézni, amin még én is el sírtam magam.
Kb. két óra hosszás volt. Fentről néhányszor hallottunk nevetést, de szerintem mindketten el aludtak. Nem értem őket. Mindketten szeretik egymást még se tesznek semmit. Ez a "legjobb barátosdi" gyerekes. Meg sem próbálják.
Hangos kopogást hallottam és egyből ugrottam kinyitni. A fiúk. Már ennyi idő eltelt?
-Csá! -fogtam kezet Jinnel.
-Szeva. -ültek le mindannyian. -Kook?
-Szerintem alszanak. -mosolygtam.
-Megnézem. -pattant fel Jeni és rohant is.
Jeni szemszögéből*
Csenben benyitottam a szobába.
Ölelkezve aludtak. Elő kaptam a telefonom és lefotóztam. Most amúgy együtt vannak? Majd megkérdezem JiMint.
Elkezdtem egy szekrényen kopogtatni. JungKook kezdett ébredezni, de Choa. Alszik, mint a bunda.
-Mi van? -ült fel, de szeme még mindig csukva volt.
-Várnak a srácok. -tettem csipőre kezem.
Amint meghallotta kipattant a szeme. Ugrott volna ha egy kéz nem tartsa vissza.
-De nem akarom itt hagyni. -vágta be a durcát.
-Ő is gyakorol nem? De. Keltsd fel! -parancsoltam rá.
-Hát jó. -ott hagytam. JiMin kint várt a folyosón.
-Mi van köztük? -pusziltam meg arcát.
-Mind ketten szeretik egymást, de nem vallják be. -rántotta meg válát. Átölelt, s így mentünk le.
Choa szemszögéből*
Jól esett ez az alvás. Holnap végre túl leszek a meghallgatáson. Most senkivel sem volt kedvem beszélni. Még JungKookkal se. Izgulok a holnap miatt és félek is. Énekeltem egy párszor, aztán utánna leültem és kussban voltam.
Végig hallgattam még a fiúkat is. JungKook hangja valami hát borzongató. Jó értelembe. Vissza gondoltam a délelőttre. Elfogom neki mondani. Lehet nem lesz rám kiváncsi ez után, de nem érdekel.
Jeni leült mellém.
-Mivan veled? -lökött vállba.
-Gondolkozok. -néztem Kookiet.
-Tetszik? -észrevette ahogy nézem a fiút.
-Hát szerelmes vagyok, de nem tudja. Nézd meg! Most is egy lányról dumálnak aki bejön neki. -támasztottam fejem.
-És mivan ha te vagy az a lány? -csillogott a szeme.
-Neki mikor jönnék be? Őszintén.
-Majd én kiderítem. -pattant fel.
-Felőlem. -mellém jött JungKook.
Megöleltem.
-Jó éjt! -pusziltam arcon.
-Holnap találkozunk. -súgta fülembe én meg csak mosolyogtam.
Jeni szemszögéből*
Kikell derítenem, hogy Kookienak tetszik-e. Hisz annyira aranyosak.
Amint elment Cho szóltam a fiúnak. A többiek el baromkodtak szóval nem hallottak minket.
-Neked tetszik? -ütöttem combomra.
-Ez nem kérdés. Sőt! -túrt hajába. Úristen! Ezek ketten egymásba szerelmesek. Te jó ég!
-Kajak? Hát de ő is szeret. -lehet nem kellett volna elmondanom, de nem akarom végig nézni a szenvedésük.
Én már el is képzeltem ahogy csókolóznak, ölelgetik egymást, szerelmeskednek. Én tizenkilenc éves fejjel még mindig gyerekes vagyok szerelem témában. Mindig tervezem az eyküvőm, amit JiMinnel akarok. És a dupla esküvőt.
-Tessék? Ő is? -gondolataimból egy meglepődött hang zökkentett ki. -Mondjuk én is észre vettem rajta, de azt hittem csak képzelődök.
-Attól fél, hogy hamar ráunsz. Nem kéne Kook. Tudod mit? Véglegesen gondold át az érzéseid, és ha úgy érzed sokáig tudnál mellette maradni, majd beszélünk erről. -kacsintottam rá, s ChimChim ölébe vándoroltam.
Choa szemszögéből*
Másnap*
Frissen kelltem fel, tele energiával.
Ránéztem az órára és még van egy csomó időm is elkészülni.
Elmentem a fürdőbe fogat mosni.
Egy fekete farmer nadrágot vettem fel aminek a térde szaggatott volt, felülre egy fehér haspólót és az Adidas Super starom volt a soros. Sminkeltem, hajam kifésültem. Kötöttem rá egy baba rózsaszín színű kendőt.
Tükör elé álltam és egy perfect' jelet mutattam.
Csináltam magamnak kaját.
Hátulról valaki megölelt.
-Sok sikert csajszi! -puszilt arcon Hy. Olyan jól esett ez most.
-Köszönöm. -fordultam hátra.
-Izgulsz? -kérdezte tapsikolva.
-Igen, nagyon. Félek elrontom. -szomorodtam el.
-Nem fogod. Szinte már én tudom annyiszor hallottam. -nevetett.
-Na de én most megyek! -öleltem meg. -Majd hívlak.
-Szia. -már nem tudtam vissza köszönni, mert kimentem.
Hívtam egy taxit és öt perc múlva már érkezett is. Gyalog messze lett volna.
Én a város szélén vagyok a cég meg a város közepén. Az meg nem itt van.
A recepción meg kérdeztem mi/merre van. Kedves, kicsit csúnyácska lány volt.
A tizedik emeletre kellett mennem. Szerencse feltalálták a liftet.
Egy csomó ember álldogált. Gyorsan végig futott a szemem, hogy megtaláljam a srácokat. Az egyik sarokba ültek idegesen.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Helló! -futott hozzám V és megölelgetett. Kedves tőle. Jin szorított egy kis helyet és Rap-Monsterrel kezdtem el társalogni. Nem lehet róla meg mondani, hogy ennyit tud dumálni. JungKookra egy csomószor ránéztem, de ő csak bámulta a földet.
-Szerinted sikerül? -szólt hozzám Jin.
-Jó hogy! Csak csináljátok azt amit otthon. -megsímítottam hátát.
-Drukkolok neked! -mondta.
-És milyen névvel jelentkeztetek? -kérdeztem izgatottan.
-BangtanBoys. -ült le elénk Suga. Már nem haragszok rá. Megbeszéltük, hogy miért csinálta és megértettem.
-Golyóálló fiúk? -mosolyodtam el.
-Igen. Így neveztük el magunkat még anno. Tizenöt évesen. -hökkentett egyet JiMin. Hihetetlen milyen összetartóak, és hogy meg változtak pár hét alatt.
-És te? -kérdezte Rap-Monster.
-DRNN. -a fiúk nevettek. Nem értettem a viccet.
-Ez, hogy jött? -végre megszólalt JungKook is.
-Egyedinek születni kell. -mire ezt kimondtam kijött egy alacsony ötven év körüli pasas.
-BangtanBoys. -tessékelte be a fiúkat. A lábam idegesen járt. Már húsz perce bent vannak. Mit csinálnak ilyen sokáig?
Öt perc gyomor ideg után kitántorogtak felpörögve. Jó jel.
TaeHyung felkapott és meg pörgetett. Elröhögtem magam.
-Mi volt? Mondjatok már valamit! -igazítottam meg hajam.
-Hát aláírtuk a szerződést, holnap költözhetünk be. -ugrándozva mesélte JiMin. Ezt most már ketten csináltuk, de abba hagytam és Kookie elé álltam.
-Gratulálok! -nyakába ugrottam, amit egy homlok puszival adott vissza. Fél percig biztos egy máson csüngtünk, de behívott a fickó. Lassú léptekkel mentem be.
Egy nagy terem tárult elém. Sok-sok mikrofon volt kirakva.
Egy-két átlagos kérdést feltett, és elkezdtem.
Végig remegve énekeltem.
Amint vége lett leültetett maga mellé.
-Miótta énekelsz?
-Kiskorom ótta. -mosolyogtam.
-Minden rendben volt a hangoddal. Alá írod? -tolta elém a papírt. Egy nagy vigyor ült ki arcomon és gyorsan alá firkantottam. -Remek! Ha tudsz még ma költözhetsz. Menedzsered majd' meg ismered. A dorm kulcsa. -kapta ki zsebéből, s lerakta az asztalra.Meghajoltam, elvettem az asztalról a zár nyitót.
Már nem voltak sokan. JungKookhoz rohantam. Ismét ölébe, csak most fel is vett.
Ez egy álom. Valóra vált álom. Azt csinálom amit szeretek, és azzal akit szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése