Mikor a WC-ről mentem visszafelé pont találkoztam barátnőmmel és megmondtam neki, hogy megyek haza de ő azt mondta nem enged el egyedül ezért megkérdezte a fiúkat, hogy nem jön el velem valaki. Kint vártam öt percet, hogy jöjjön egy árva lélek. Indultam volna haza, ha csak nem lépett volna ki Kookie az ajtón.
-Pff. Te? -néztem rá.
-A többiek részegek. Szerinted hagyom, hogy elkísérjen téged valamelyikőjük, ittas állapotba? -ment előttem, rám se nézve. Ismét hősöm. Ki tudja részegen mit csináltak volna velem.
-Köszönöm. -futottam utánna. -JiMin mondott valamit, amit nem értek és szeretném, hogy te elmond.
-Mit mondott az a fasz? -idegesen tette fel kérdését.
-Csak olyasmit, hogy kényszerből vagytok kedvesek, bár rajtad meg Rap-Monsteren nem látnám ezt. Most ez mindegy. Miért? -fogom meg vállát és magam felé fordítom.
-Semmi közöd hozzá! Felejtsd el azt amit mondott!
-Hogy tudnám elfelejteni mikor már azt is mondta, hogy kezd kedvelni?! Pár hónap alatt ti, akik tönkre tették az életem most kedveskedtek. Azt hiszed jó kedvemből lógok veletek? -tört ki belőlem a könnyzápor akaratom ellenére is. JungKookra néztem aki engem bámult tág szemekkel.
-T..tényleg szarrá tettük az életed? -most ez nem hallotta amit mondtam?.
-Igen JungKook, azzá! Tudod mit? Hagyjál, menjél fektesd a többi csajt, hazatalálok egyedül is.
-Mondtam már! Nem engedlek el egyedül, és nem fektetek meg senkit, majd egyszer azt a lányt akibe szerelmes vagyok, addig tabu. Mégegyszer ne merj ilyeneket mondani, mert megbánod drága hercegnőcske! -letöröltem könnyeim, legszívesebben szétütném az arcát, de kár érte.
-Bazdmeg menjél vissza, Ami azt fogja hinni, hogy csináltunk valamit KETTEN és nem fog velem beszélni. Azt meg nem akarom! Ő az egyetlen támaszom. Kérlek JungKook! Csak ezt tedd meg! -szinte már könyörögtem, de megse hallotta amit pofáztam. Hát akkor jó.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, ő telefonozott ahogy én is. Megálltam a házunk előtt és elköszöntem tőle.
Reszkető kézzel nyomtam le a kilincset. Láttam anyáékat az asztalnál, idegesen ülni....vagy is csak apa volt ideges. Még egyszer hátra tekintettem Kookra, ráharaptam alsó ajkamra és becsaptam az ajtót.
-HOL VOLTÁL? -üvöltött apám.
-Barátnőmnél. -fájt hazudni, de nem tehettem mást.
-Hazudsz! Takarodj ebből a házból! Meg szégyenítetted az egész családod. Így neveltünk? -bűzlött apából a pia. Szegény anyum. Öt éve ezt viseli el, ahogy én is. Rávetettem egy pillantást és kirohantam. Neki dőltem a 100 éves fának, ami az út szélén állt. Vizes fűre leültem, s fejem a kezembe temettem.
-Elcsesztem.Senkim sincs. -suttogtam magamba.
-Ha magadba beszélsz azzal nem mész semmire! -szólt egy ismerős hang. Felnéztem.
-Te meg mit keresel még itt? Ja. Biztos hallottál mindent. -álltam fel.
-Mostmár tudok annyit, hogy utcára kerültél. Hercegnő, talán már az utcák hercegnője. -nevetett fel. -Na gyere megyünk haza. -fogta meg kezem és magabiztosan vitt. Nem tudom mit értett azon, hogy """haza""" , de annyira nem is foglalkoztatott. JungKook keze puha, és hideg. Megszorítottam, ez alatt ő csak rám nézett. Mostmár bármikor felfogom tudni ismerni ezt az érintést.
Fél óra sétálás után megálltunk és bement egy nagy vas ajtón.
Kivülről tégla fal és az udvaron semmi érdekes nem volt csak egy kocsi.
-Nem tudom, hogy megjöttek-e már, de azért maradj kussba! -kinyitotta az ajtót, s tettem amit mondott.
Az ajtó egy nappalira nyílt, ami a Bangtanhoz képest eszméletlen otthonos.
Bal oldalt volt a kis konyha, jobbon pedig a fürdő és a WC. A bálmészkodásba észre se vettem, hogy Kook eltűnt. Basszus! Van hét szoba, így biztos sose találom meg. Szerencsémre volt annyi esze, hogy kijöjjön és bevezessen szerény hajlékába. A két sarokba volt egy szekrény, középen egy ágy, mellette egy éjjeli lámpa.
-Szép. -jegyeztem meg.
-Egy szobába mi lehet szép? -röhögött.
-Aish nem érted te ezt! -ültem le ágyára. - És most milesz? -ezen a kérdésen még én sem gondolkoztam nem, hogy ő.
-Egy darabig itt leszel. Ha baj van akkor szólj, vagy ha a többiek piszkálnak. -olyan védelmező. -Én hoztalak ide, én felelősségem.
-Álmos vagyok. -váltottam témát. Nem volt kedvem most ehhez, és igazából semmihez se.
JungKook szemszögéből*
-Szép. -nézett körbe.
-Egy szobába mi lehet a szép? -röhögtem ki.
-Aish nem érted te ezt! -ültem le ágyamra. - És most milesz? -nem akarom, hogy itt legyen, de valamiért még is csak. Pár nap alatt minden megváltozott. Nem vagyok szerelmes, mert nem vele képzeltem el az életem. De feldúlt mindent ez a kiscsaj. Megbolondít!
-Egy darabig itt leszel. Ha baj van akkor szólj! Vagy ha a többiek piszkálnak. -megszeretném védeni és jó kérdés, hogy mi vezényel erre. -Én hoztalak ide, én felelősségem.
-Álmos vagyok. -váltott témát.
-Hát aludj! Ne foglald el az összes helyet.
Megyek körbenézek. -mondtam
Rap-Monster szobájába siettem. Nem kopogtam, csak rutinosan ajtót nyitottam. Szerencsémre itthon van, és nem is alszik.
Valahogy közölnöm kéne vele, hogy baj van.
-RapMon! Gyere már egy kicsit! -nagyon remélem, hogy Choa már alszik.
-Mivan? -indult felém. Benyitottam a szobámba és szerencsémre már aludt.
-Khm..Igen, tudom ott a baratnőm de kirakta az apja és megsajnáltam. Pár nap. - magyarázkodtam.
-Te szerelmes vagy JungKook, még pedig ebbe a csajba! Mondtuk már neked! Miattad nem csináltuk még ki szegényt. Minzy ha ezt megtudja kicsinál. Döntsd el mi a francot akarsz. Ez a lány még nagyot fog miattad szívni, szóval jól gondold meg! -végig gondoltam amit mondott. -Jó Éjt! -ment vissza a barlangjába én meg lefeküdni készültem.
Minzyvel 2hete vagyok együtt, és lehet nem is szeretem. Tényleg ezt a lányt kedvelem? Felé fordultam, haját arcából kiszedtem és úgy fürkésztem.
Choa szemszögéből*
Hajnali négy órakkor felkeltem. JungKook ágya nagyon is puha, és ezt nem szeretem. Sose tudtam ilyen ágyon aludni.
Unatkoztam így felkeltettem az alvó társam, bár biztos, hogy ezért lecsap.
Szólogattam, ütögettem de nem reagált. Elkezdtem csikizni az oldalát és erre már feleszmélt.
-Mivan veled? -ült fel kómás fejjel.
-Felkeltem és unatkoztam. Gondoltam beszélgethetnénk kedves szobatársam! -próbáltam bevetni a legcukibb pofim.
-Hát jó. Mesélj magadról. -dőlt neki az ágynak.
-Hm...senkim sincs, csak egy barátom az is...na mindegy ezt hagyjuk. -a barátosdit most inkább kihagyom. -Most kinevethetsz, de sose volt barátom, mármint pasim. Hiszek abba, hogy egyszer minden tökéletes lesz. Apám öt éve iszik. Miótta kezd csődbe menni a cége azótta ez van. Anyám mind ezt tűri. Undorodom az ilyen emberektől. -piszkálgattam a karkötőm. - Na és te? Szeretnél egyszer majd családot? -mindig is érdekelt, hogy az ilyen fenegyerekeknek milyen érzésük lehet.
-Nem tudom. Jelenleg van egy barátnőm. Elején tényleg azt hittem, hogy vele élem le az életem, de közbe jött valaki/valami. - miközbe elmondta, hogy mi van leesett az állam.
-Elsüllyedek. -néztem paplanra.
-Mi? Minek? -emelte fel fejem. Érintése ismét hideg volt.
-Bocsánat. Sajnálom, az ajánlatot amit adtam. Nem tudtam, hogy van barátnőd. Aigoo! -akadtam ki magamon.
-Te most ezen ragadtál le? Nyughass már, Ha meg is csináltam volna akkor se tudta volna meg Minzy. -a név hallattán lehidaltam. Sokkot kaptam.
-JungKook! Mond, hogy nem az a Minzy akire gondolok. -szorongattam ismét kezét. -Ha még is akkor, ne haragudj de a suli ribanca. Tudod te mennyi fiúval csal meg téged? -jött ki számon a mondat amit nem is akartam.
-Honnan tudod? -engedte el kezem.
-Hát...iskolába belém köt egy párszor, és utánna látom mindig elmenni fiúkkal. Nem részletezném, mert a hányinger elkap.
Kook sokáig hozzám se szólt. Nagyon sajnáltam. Nem akartam rosszat, de nem nézem végig ahogy átbassza a csaj.
JungKook hirtelen fordulatból felém fordult és szájon csókólt...csókólt volna ha nem tolom el magamtól. Tudom azért csinálta, hogy valakin lefezesse. Ez az ember nem én leszek.
-Kook! Ha nem azért pusziltál volna meg amiért, talán még bele is... Nem az a naív lány vagyok, mint a többi rajongód. Sajnálom. -kicsit megbántam, de akkor is jól cselekedtem.
-Én kérek bocsánatot.
JungKook szemszögéből*
Kook! Ha nem azért pusziltál volna meg amiért, talán még bele is... Nem az a naív lány vagyok, mint a többi rajongód. Sajnálom. -remélem ezzel nem szúrtam el semmit.
-Én kérek bocsánatot.
Miért ilyen távoltartó? Igazából csak egy pótléknak gondoltam, de mikor megpusziltam ajkát olyan eper illata volt, teltek. Legszívesebben neki esnék. Amit Minzyről mondott az meglepett. Kicsit fájt, de nem azért, mert megcsalt.
Amit MiHit illeti azt meg úgy gondoltam, hogy magamba bolondítom és egyszer-kétszer jó lesz, bár nem tudom ezt vele megtenni.
Mindig megvédtem mindentől. Nehogy már most én bántsam. Valamit érzek iránta amit magamnak se vallok be. Ha vele vagyok mindig változik a beszédhangom. Hol kedves, hol gyökér.
Belefogok halni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése