Már majdnem elmondtam neki mit érzek ha csak Jin nem szólal meg. Rám jött az érzékenység. Köszönöm Unnie. Igen, Jinre úgy tekintek, mint egy lány tesóra. Ő meg TaeHyung az Unnim.
-Majd találkozunk! -fogott kezet Kookieval és valohova elment.
-Mit akartál? -nyitotta ki előttem a cég ajtaját.
-Már nem lényeg. -forgattam szemem. -Mit csinálsz ma?
-Ma semmit sem. Megnézünk valami filmet? -kérdezte félénken.
-Igen. -mentünk be a dormonba, ott a szobámba.
Elhelyezkedett és nézelődött.
Én egy humoros, szerelmes filmet raktam be. Mellé ültem, elég közel hozzá.
Fejemet vállára döntöttem. Megfogta a combom. Megszeppenve ültem, mint akit most szidtak le a szülei. Kicsit fentebb tolta a kezét. Szívem majd' kiugrott. Szerencsémre nem ment tovább. Ideges voltam, de mégsem tettem semmit. Na ő tudja, hogy kell zavarba hozni valakit. Kicsit meg mocorogtam és egyből fentebb ment keze.
Kiugrottam az ágyból.
-Nem, én ezt nem bírom JungKook. -temettem fejem tenyereimbe pár másodpercre. -Menj most el. -csúsztam le földre. Nem mozdult. -Mondtam valamit! -szinte már ordibáltam, de eredményes volt. Egy 'o' alakot formált száján és kifáradt. Pár napig nem akarom most látni. Ez sok. Mármint nem az zavar amit csinál hanem, hogy így is bolondulok érte és ezt teszi. Jó lenne már mindent tisztázni.
JungKook szemszögéből*
Nem tudom miért tettem azt amit. Akarom őt. És most meg elküld. Szerintem ő se tudja mit akar.
Olyan jó érzés volt megérinteni. Istenem legalább csak egy nagyon hosszú csók lenne köztünk, de valami mindig elrontsa.
Ledőltem az ágyamba. Holnaptól megint egy csomó próba. Alig várom a szombatot. A tervemhez kéne segítség. Meg van! Jeni.
Felteszem az ötletet, hogy üvegezzünk, Choanak adjanak egy velem kapcsolatos feladatot. Csak én lehetek ilyen nagyon okos aggyal rendelkező.
Eszembe jutott, hogy van egy nyomtatott képem Choval. Kiraktam a tükröm oldalára. Annyira szeretem.
TaeHyung szemszögéből*
J-Hope felkapta a vizet, hogy azt mondtam nem akarok Hyvel találkozni. Ez így is van, de nem azért mert nem hiányzik vagy, hogy már nem érdekel. Csupán megint fájna a búcsúzás.
Értem én, hogy a húga de csak féltesók.
-Mivan veletek? -ült le a TV elé JungKook.
-Hiánya van. -röhögtem, mire ő szúrós tekintettel ment szobájába.
Egy nagy csomag chipsel ültem le Kook mellé. Nagyon elvolt gondolkozva. Pityegett valami én egyből felugrottam a telefonomért, de nem az enyém volt. Azt hittem már, hogy HyAmi visszaírt. Lehet már alszik.
Choa szemszögéből*
Így utólag megbántam a flegmaságom, de helyesnek tartottam.
"Sajnálom" -küldtem SMS-t. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. Meg is erőszakolhatna akkor se. Nem volt még ilyen érzésem, mint amilyet ő vált ki belőlem.
"Fel jössz?" -kaptam meg.
"Nem szeretnék zavarni. Majd máskor :) " -kikapcsoltam a telefont és leraktam párnám alá.
Éjszaka egyszer-kétszer belesajgott oldalamba amire fel is kelltem.
1 héttel később, szombat*
Ma végre az összes fiúval találkozok, meg Hyékkel. Alig vártam már, hogy elteljen.
Örömmel keltem, és már a gerincemnél sem volt fásli, bár még mindig fájt kicsit.
Otthonias ruhába öltöztem.
Csengettek. Hogy lehet, hogy valaki lássa a szerkezetet?!
Nem tudom mikor akar lekopni rólam Yugyeom, de látom nem adja fel a basztatást.
-Mit akarsz? -dőltem neki az ajtónak.
-Komolyan belé vagy szerelmes? -hüvelyk újjával mutatott hátra, de ebből leszűrtem, hogy JungKookra utal.
-Ki mondta, hogy szerelmes vagyok? -néztem rá unott fejjel.
-Látszik, hogy fülig bele bolondultál. -tényleg ennyire feltűnő lenne?
-Légszives hagyjál már! -csuktam volna be a bejáratot, de a lábával kitámasztotta.
-Sok sikert ahhoz a nyomorék gyerekhez! -vette el lábát amitől behajtódott az ajtó. Olyan pofont adtam volna most neki. Hogy bírhattam vele négy évig? Miért mond nekem folyton ilyeneket? Mi lett a kedves, cuki Yugyeommal? Valószínűleg elütötte egy busz.
A napom eléggé unalmas volt. Lassan telt. Jeniék előbb hozzám jönnek, mert nem tudják hol vannak a fiúk.
Már lassan több, mint egy hónapja nem láttam Amit.
Fél órával hamarabb jöttek a megbeszélt időpontnál. Egy csomót kérdezősködtek, hogy milyen, meghogy JungKookkal mivan. Esküszöm kezdem azt hinni, hogy féltik tőlem.
Hy megnyomta a lift gombot. A felvonó felvitt minket a hetedik emeletre. Igazából még én sem voltam náluk.
Rap-Monster nyitott ajtót. A két lány figyelmen kívűl hagyva őt berohantak szerelmük nyakába.
-Szia. -köszöntem NamJoonak. Nem mondott semmit csak beéngedett.
Tíz percig biztos egymáson csüngtek JiMin és Jeni. Hy és Tae meg elmentek a szobába. J-Hopeval beszélgettünk. JungKookot meg elnyelte a föld. Jin is társult hozzánk, Sugaval együtt.
Fél óra után Kook kitolta a seggét. Megpuszilt, majd' leült mellém.
-Skacok! Üvegezzünk! -tette fel Suga az ötletet. Szeretem ezt a játékot, csak valahogy mindig szarul jövök ki belőle.
Beszóltam TaeHyungeknak, hogy jöjjenek ki.
Körbe ültük a kis barna asztalt. Mellettem Jeni és Jin ült. Elhatároztam, hogy minden körbe merni fogok.
V, mint egy kisgyerek úgy futott chipsért. Nem is ő lenne.
Elősször Jin pörgetett az meg JiMinre jutott. A mézbe bele kelletett rakni fejét és behabozni. Mindenki nagy nevetésben tört ki. Nagyon hülyén festett.
Úgy kb. egy órája játszottunk.
Jeni pörget. Elősször rám nézett utánna JungKookra. Szúrós tekintettel néztem a lányra. Előre félek!
-Csókold meg JungKookot. -vigyorgott, a többiek meg elkezdtek "hűha"zni.
Lassú léptekkel leültem mellé. Szemébe néztem amibe sugárzott az öröm és a félénkség.
Megcsókoltam elég hosszadalmasan. Ebből most szerintem minden kiderült.
Csoszogva, de még mindig összetapadva vonoltunk be a szobába.
-Csak óvatosan Choa! -hallottam Amit ahogy röhögve kiabál. Válaszul a középső ujjom tartottam felé.
Ez az egész este valami hihetetlen. És ez a pillanat.
Amint beértünk szobájába felvett ölébe, összekulcsoltam lábam derekánál, fenekembe belemarkolt, kezeim nyaka körül fontam össze.
Neki tolt az ajtónak, és egy kisebb dübörgés zaj lett. Nem engedett el, nem hagyott levegőhöz jutni. Megmagyarázhatatlan amit csinál velem, de én sem hagyom magam.
Hajába beletúrtam, beharaptam alsó ajak párnáit. Bele nyögött a csókba. Mintha megállították volna az időt, csak ketten lennénk.
Lábaim még mindig keresztbe voltak csak most már fekve. Nyakamra vándorolt amit puszilgatni kezdett.
-Szeretlek! -suttogta fülembe. Elgyengültem. Nem volt bennem erő. Úgy szeretne? Örömtől kifolyt pár könnyem.
-Szeretlek! -csuktam le nedves szemhéjam.
-Minek sírsz? Rosszat tettem? -támaszkodott felettem.
-Nem, dehogy. Csak én...-tartottam egy kis szünetet. -Nem barátként tekintek rád. Ez annál sokkal több.
-Leszel az enyém? -puszilgatni kezdte arcom, majd' megfogta a kezem. Erre várok már miótta. Fellegekbe repülve mondtam 'igen't. Leszállt rólam. Oldalra fordulva öleltem meg. Mivel póló nem volt rajta, ezért kockáin kezdtem el a körmömet végig húzni. Csak feküdtünk, de nekem annál értékesebb volt ez az egész.
Egyszer rám un, kiszeret belőlem, de most csak boldog akarok lenni. Az már csak a sors döntése.
-Ki jössz? -ült fel. Felálltam és tükörbe néztem. Hajam kissé kócos lett, a sós folyadéktól a szemceruza elkenődött.
-Adsz egy pólót? -néztem a vigyorgó fiúra. Ennyire örülne? Szekrényéhez ment és dobott egy kék ruha darabot.
Levettem a pólóm. JungKook egyből hátamnál termett, kezét hasamra rakta.
-Süti! -haraptam be alsó ajkam és felvettem amit adott. Keze még mindig ott volt, így rángattam ki. El nevettem magam. Volt hajlandó elengedni. Vagy is nem engedett, mert kezemet szorongatta.
a nappaliba tértünk mindenkin egy hatalmas vigyor ült ki. Mi olyan érdekes, hogy most együtt vagyunk? Mint mindenki más normális ember.
Leültem oda ahol eddig voltam.
Jeni, Hy, JiMin néztek rám meg JungKookra.
-Mivan veletek? Nem láttatok még két embert szerelmesnek lenni? -nevettem kínosan. JungKook egy angyali mosollyal nézett rám a többiek meg nem szóltak semmit. Rap-Monster, Suga, Jin, J-Hope elmentek a szobájukba. JiMin eltolta az asztalt a TV elől, mert valami filmet akar megnézni velünk.
Mivel mi és TaeHyungék elfoglaltuk a kanapén a helyet, ezért ChimChimék a földre mentek. Horror volt amit nagyon utálok. Sose tudtam megnézni egyet sem úgy, hogy ne kapjak frászt. Úgy tudom JiMin sem csipi.
Kookie, a karját átrakta vállamon. Egy párszor mellkasának fordítottam fejem a film végett.
JungKook szemszögéből*
Felkaptam ölembe, nyakamba tette karját, neki löktem az ajtónak. Végre jobban ismerhetem mire képes. Ahhoz képest, hogy még nem volt fiúval nagyon tanult.
Éreztem ajkán az eper illatot ami még jobban kéztetett. Hajamba beletúrt, alsó párnámba beleharapott. Kénytelen voltam bele nyögni ebbe a csodálatos csókba. Elvette az összes erőm ezzel.
Az ágyhoz ballagtunk, nyakát kezdtem puszilgatni.
-Szeretlek! -kimondtam és jól esett. Büszke voltam magamra.
-Szeretlek! -nyögte ki. Fel néztem rá. Könnyes volt a szeme.
-Minek sírsz? Rosszat tettem? -támaszkodtam felette.
-Nem, dehogy. Csak én...-fordult el. -Nem barátként tekintek rád. Ez annál sokkal több. -igen, így már tuti, hogy barátnőm.
-Leszel az enyém? -puszilgatni kezdtem arcát majd' megfogt a kezét. Erre várok már miótta. Mikor kimondta azt az egy szót rájöttem érdemes élnem. Ő tesz mindennap boldoggá. Póló nem volt rajtam, ezért kockáimmal kezdett játszani.
-Ki jössz? -ültem fel. Tükörhöz ment. Haja kócos volt amit próbált simítgatni.
-Adsz egy pólót? -nézett rám. Szekrényemhez mentem és oda dobtam neki a kedvenc kék ruha darabom.
Levette pólóját. Végig mértem. Tökéletes számomra. Hátanál álltam meg, kezem hasára raktam.
-Süti! -ha más hívott volna így akkor kicsináltam volna. Kezem még mindig ott volt. Kirángatott. El nevette magát, ahogy én is. Elengedtem, de kezét fogtam.
Mikor a nappaliba értünk mindenkin egy hatalmas vigyor ült ki.
Leültem eredeti helyemre.
-Mivan veletek? Nem láttatok még két embert szerelmesnek lenni? -röhögött egyet az én szerelmem.
Suga, Jin, Rap-Monster, Hoseok elmentek aludni.
JiMin berakott egy horrort ami nem volt hosszú. Mennyire félt Choa. Tök aranyos volt.
Miután vége lett a filmnek kitalálta Jeni, hogy menjünk bulizni. Mindenki benne volt. Choa mondta menjünk el a szobába készülni.
-Ne igyunk sokat jó? -felvette a kulcsát.
-Nem fogunk. -mosolyogtam.
-Kook. Sajnálom, hogy megváratlak ezzel az egésszel. -pár másodperc után leesett mit mond. -És ez még nem most lesz. -fordult el tőlem.
-Én várok rád! -öleltem meg hátulról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése