Choa szemszögéből*
"Azt hiszem már hiányzik a Süti fejed! - küldtem sms-t Kooknak.
Másnap reggel*
Reggel nyolcra állítottam az ébresztőt. Találkozok az egyik régi barátommal. Yugyeomot lassan 3hónapja nem láttam. Itt az ideje.
Már négy éve ismerem és nem okozott csalódást. Anya nővérének keresztfia szóval még távoli rokonok is vagyunk.
Kipattantam az ágyból és a ruháim közt kezdtem turkálni. Végül egy fekete farmer mellett döntöttem és egy fehér trikó mellett.
-Hova készülsz? -jött be Ami.
-Yugyeommal találkozom. Rég láttam. -kaptam fel táskámat. Megöleltem és mentem is elfelé.
JungKook szemszögéből*
A nap kiégette a szemem. Miért nem lehet egésznap sötét? Utálok felkelni.
Tegnap olyan cuki volt az üzenet Choatól. Remélem nem haragudott meg, hogy nem írtam vissza.
Kisétáltam kávét készíteni magamnak, de J-Hope megelőzött.
-Mizu szerelmes lovag? -kezdem megszokni ezt a nevet.
-Nincs semmi. -telefonom villogott. Elkaptam a pultról.
"Cho találkozik valami fiúval. Találtam egy cetlit fiókjába. A hozzátok legközelebbi kávézóba mentek." -ahogy elolvastam a pumpa nem működött szervezetmben.
-Segíts! -szóltam Hoseoknak.
-Hüh? -kortyolt bele kávéjába.
-Tudod van két utcányival arrébb egy presszó. Érdekelne valami. Elmész? -mást nem tudok kitalálni. Nem kémkedni szeretnék, csupán megtudni barátja-e. -Majd ha bemész meglátod.
-Hát jó! -dörzsölte meg arcát. -Köszönöm J-Hope!
Choa szemszögéből*
Én már a kávézóba voltam, de Yugyeom még sehol.
Rendeltem magamnak egy energia italt. Kedves, szép arcú fiú pincér volt.
-Heló! -ölelt meg hátulról valaki. Elmosolyodtam. Megfordultam és szorosan magamhoz öleltem.
Mielőtt rendelt volna beszélgettünk vagy negyedórát, s eközbe végig fogta a kezem.
Nem szeretem ha valaki a semmiért nyúl hozzám. Persze az ölelés az még elmegy.
A múltkor Suga most meg ő.
Ha JungKook ölel meg az más. Akkor érzem, hogy biztonságba vagyok. Az ő közeledése más.
-Haza kell jönnöd Busanba! -erre már felfigyeltem.
-Minek! Dehogy megyek. -ha ezt két héttel előbb mondja boldogan mondtam volna, hogy "persze", de már van valaki aki ideköt.
-Anyudnak hiányzol és nem akar visszajönni. Téged kér oda. -nézi az asztalt.
-Komolyan ezért hívtál ide? -csattantam fel. -Nem megyek sehová innen. Minek ment el? Ne is keressen többet. Felejtsen el. -ahogy ezt kimondtam egy árva könnycsepp gördült le arcomon. -Szevasz.
Fájt, hogy ezt kellett mondanom. Egy telefon hívásra se képes. HyAmit naponta hívják a szülei, de az enyémek... Elkell felejtenem őket egy életre.
J-Hope szemszögéből*
Nem akartam "kémkedni" , de Kookienak ez fontos.
Amint beértem a presszóba meg pillantottam Choat egyedül. Miért csak magába van?
Megjött a srác. Ölelkeznek. Kamu mosoly amit az arcára festett. Mikor JungKookkal van nem ilyen. Bekéne valnia, hogy érez iránta valamit.
De nyomulós ez a fiú. Egyből kézre tapad. Nem akarok látni többet.
Lehet barátja. Haver kifog akadni.
-Csá öreg! -léptem be az ajtón. Próbáltam lazán közölni vele, de nem megy ez nekem. -Az van, hogy izé. Szerintem barátja van. -vakartam meg tarkóm.
-Értem. -mosolygott és lelépett. Aish! Mit fog csinálni? Összetört.
HyAmi szemszögéből*
Remélem nem barátja. Kook erősen kifog akadni.
-Hát már meg is jöttél? -nyitott be szobámba Cho.
-Igen. Elég is volt ennyi. -mosolygott.
-Na miért?
-Majd máskor megbeszéljük. -kiment. Máskor? Ne már! Nekem most kell az információ.
Choa szemszögéből*
Hívtam, írtam JungKooknak, de nem reagál. A sírás kerülget. Mivan vele? Hol van? Lehet csak elhagyta a telefonját vagy épp nincs nála. -ezzel nyugtatom magam ami nagy valószerűséggel nem igaz.
Már írtam neki mindenhol. Szóval nem érdeklem.
A bőgés kitört belőlem. Felhúztam térdem és beletemettem fejem.
-Héy! Mivan veled? -szálingózott mellém Ami.
-Mindenkit elvesztettem. -néztem fel rá, és ajka egy 'o' alakot formált. -JungKookot.
-Nem, dehogy vesztetted el. -legyintett.
-De. Nem reagál az üzeneteimre, se a hívásra. Lehetek kicsit egyedül? -öleltem meg.
-Majd keres! Igen, persze amúgy is megyek el. -nyomott puszit arcomra, és elment.
Mit tettem Kook? Miért, haragszol rám? Csak tudnám.
Nem sokára születésnapja. Elfogok menni hozzá. Holnap megcsináltatom az ajándékát.
Egy nyaklánc, ami szív alakot formál, egyik oldalába egy 'JK' betű lesz a másik oldalon meg egy 'C', a hátulján meg lesz egy közös képünk. Remélem örülni fog neki.
TaeHyung szemszögéből*
-Kösd már be a nyakkendőm! -ültem le JungKook mellé aki egésznap az üzeneteket nézte. -Töröld már ki! Minek keres ha van barátja? Inkább segíts. -nem értem a csajt. Miért nem mondja meg ha akar valamit?
-Dehogy törlöm! Kösd be magadnak! -rakta el zsebébe a készüléket majd', segített.
Öt percbe tellett, de sikerült. Nem voltam még így kiöltözve így meglepődtem magamon.
-TaeHyung! Vigyázz a húgomra! -szólt J-Hope. Olyan cukin félti. Jó kezekbe lesz nálam.
-Nyugi! Addig vidítsátok fel ezt a nyomorultat aki egy lány után sír. -nevettem.
-Hallgass már! Menjél elfele randizni. Örüljön inkább a pofád, hogy nem te vagy ebbe a helyzetbe. -de egy fasz. Igazából nem érdekel a véleménye, mert tizennyolc éves és még nem volt nagyon sokszor szerelmes. Lepacsiztam J-Hopeval és mentem is.
JiMin szemszögéből*
Ez a lány! Nagyon megfogott. Óvatos voltam vele és érzelmeket keltett. Észrevettem rajta, hogy én is tetszem neki.
Reggel kézen fogva mentünk ki. Angol lány. Jeni. Kicsivel magasabb, mint én, hosszú barna haja van és kék szeme, ami gyönyörű.
-Reggelt! -mentünk ki. Én megrohamoztam a hűtőt. JungKook nézett bambán rám fele. Nem mondtam semmit, mert nem tudok semmiről én sem. Jeni leült mellé és beszélgettek. Nem zavart, mert legalább ismerkedik. Kookien látszódott, hogy csalódott.
De mivan?
-Mi bajod? -ültem közéjük.
-Ez. -mutatta felém az sms-t amit Hy írt neki. Nem akartam elhinni. Megse szólaltam csak felállítottam Jenit, és bementünk szobámba. Nem akarom, hogy nézze JungKook, hogy lánnyal vagyok.
-Valamit megkéne beszélnünk. -vakartam meg tarkóm.
-Mi az? -kérdezte ijedten a lány.
-Öhm...tudod nagyon megfogtál és szeretnélek jobban megismerni. Lehetne egy kezdő kapcsolat? -fordultam el, hogy ne lássa zavartságom.
-Figyelj JiMin. Én teljesen ugyan így vagyok ezzel. Nem ismerlek, de tetszik benned valami. -mondta halkan. -Igen, felőlem. Csak annyit mondok, hogy légy őszinte. -ez az! Megvan. Megöleltem. Rég éreztem már ilyet.
JungKook szemszögéből*
Nem hiszem el, hogy már mindenki kapcsolatba van csak én vagyok ilyen egyedüli nyomorék. Miért nem tudom megszerezni? Miért ilyen nehéz eset? Miért nem merek lépni? -bolyongtak a a kérdések fejemben.
Látni akarom, de más boldogítsa.
Fáj. Nagyon.
Két óra hosszáig írtam meg egy zenét amibe minden érzelmem benne volt. Nem szeretném senkinek megmutatni.
Csomószor átolvastam és el is aludtam.
Choa szemszögéből*
Bejárati ajtó csapódott. Végre megjött Hy.
Kinéztem, de nem egyedül jött. TaeHyung. Olyan tisztának tűnik a kapcsolatuk. Nincs egymás előtt titkuk.
Kopogtak.
-Szia! -köszöntem V-nek aki nagyon boldog volt.
-Helló! -valamit akar. -Mizu veled?
-Ami? -néztem kifelé.
-Másik szobába. Csak átjöttem beszélgetni. De megyek ha baj. -tette szívére kezét.
-Nem, dehogy. Legalább van még valaki akinek eszébe jutok. -utolsó mondatot halkabban mondtam. -J...JungKook? -küszürültem meg torkom.
-Csajjal. -így már értem.
-Tessék? -félre nyeltem. Ismét a sírás volt rajtam, de elrejtettem.
-Nem amúgy. Egész nap a telefon képenyőjét bámulja. -szívemről leesett egy nagykő és halvány mosoly jelent meg arcomon.
-De akkor miért nem reagál? -hajtottam le fejem.
-Én ezt nem mondhatom el. Hallottam van barátod. Valami Yukeom igaz? -jót nevettem ahogy kimondta a nevét.
-Mi? Már mint Yugyeom? Távoli, régi barátom és rokonom is. Nem járnék vele így se úgy se. Más kiszemeltem van. -néztem V-re aki kiviharzott szobámból. Ma mindenki megvan huzatva.
A másik szobából hallottam a kiabálást.
Mit csinálnak ezek?
-Mivan veletek? -mellem alá fontam kezem.
-Öh nincs semmi. -nézte a telefonját Ami. Mit titkolnak?
-Mit nem mondtok el? -menten a két szerelmeshez közelebb.
-Csak annyi, hogy eltüntette az egyik kedvenc telefon tokom ez a barom. -nem tud hazudni az biztos, de ha nem akarják elmondani akkor nem érdekel. Majd ha akarják megosztják velem.
HyAmi szemszögéből*
-Baj van. -jött be szobámba Tae.
-Mi az? -pattantam fel.
-Aigoo! A srác, rokona Choanak. Feleslegesen búslakodik JungKook, és feleslegesen sír ez a lány. -bökte ki szavait.
-Úristen! Az én hibám. Írj Kooknak.
Mivan veletek? -jött be Cho.
-Öh nincs semmi. -néztem telefonomra.
-Mit nem mondtok el? -lépett közelebb hozzánk.
-Csak annyi, hogy eltüntette az egyik kedvenc telefon tokom ez a barom. -mutattam V-re aki rossz szemmel nézett rám. Hát hazudni nem tudok.
Na végre kiment.
Több perces néma csend után V megszólalt.
-Írtam Kookienak. Találkozniuk kell. Most. -tördelte el szavait. -Menjünk el a csapattal vacsizni. -csapta össze tenyerét.
-De okos az én drágám. -pusziltam meg.
JungKook szemszögéből*
De egy balfasz vagyok. Nem is a barátja. Hogy fogom ki magyarázni? Elkell neki mondanom mit érzek iránta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése