2016. január 27., szerda

1. évad: 14.fejezet



Choa szemszögéből*

Nem volt bulizós hangulatom, de ha ennyire akarják. Inkább töltöttem volna egy jó estét JungKookkal, de hát jó ez így is. Lementem pár cuccomért.
Nem öltöztem ki, csupán a szokásos.
Mikor kiléptem az ajtón már vártak. JungKooktól azt hittem elájulok. Bugyiszaggató.
Megfogta a kezem.
-Olyan cukik. -hallottam Hy hangját.
-Figyeljetek skacok. Mi most nem megyünk. -vakarta meg tarkóját Kook. Örültem neki, hogy lemondta. JiMin szomorú fejet vágott.
-Hát jó. -mondta TaeHyung és elmentek, én meg Kook nyakába ugrottam toporzékolva. Azt mondta, hogy menjünk hozzájuk. Belementem. Levettem melegítő felsőm meg a cipőm.
-Kérsz valamit? -ment a hűtőhöz.
-Egy pohár vizet. -kopogtattam körmömmel a pulton. -Miért mondtad le amúgy?
-Láttam rajtad semmi kedved az egészhez. És az első esténk együtt. -vonott vállat. Olyan édes mikor szerelmeskedik.

Elhatároztuk, hogy egész éjjel fent leszünk, és eddig sikerült is tartani.
-Amúgy mikor debütálsz? -kérdezte.
-Jövő nyár elején. Ti? -néztem oldalra.
-Május, és az I need U dallal. -feküdt be mellém.

Elő jött a rossz énem és ilyenkor nem bírok magammal.
-Jelöld meg magad. -ültem derekára, mire értetlen fejjel nézett rám. -Aigoo! Rajtam. -túrtam hajába.
-Te mondtad. -egyből letepert a francia ágyra, és fél testével rajtam volt.
Lágyan még is erővel kezdte szívni kulcsontom felett a gyenge, érzékeny bőrt. Percegik csinálhatta.
-Te jössz! -nézett feketés szemembe. De hát én nem tudom, hogy kell. Néztem rá bambán, hogy kíméljen de nem hatotta meg. Muszály leszek próbálkozni. Nagy gondolkodásom az zavarta meg, hogy nincs rajtam póló. Sokszor látott így és amúgy sem vagyok szégyenlős. Ő jártás az ilyenekbe, de én.
Ismét én voltam fölötte. Hasán támasztottam meg magam mikor, egy vihogást hallottam meg. Nem Hy vagy Jeni. JungKook kiment én meg megálltam az ajtóba. A gyomrom görcsbe rándult. Szét tudtam volna törni most azonnal valamit.
Minzy. Csókolni akarta JungKookot csak eltolta magától. Ajánlom is neki. Köhintettem.
-Mit keres itt ez a szerencsétlen? -nevetett a ribanc. Kookie már mondani kezdte volna, de megelőztem.
-Agyhalott. Tanulj meg gondolkozni. -csusszantam szerelmem mellé. -Járunk. Felfogtad? Barátom. Pasim. Szerelmem. Érted? -vettem magasabbra a hangom.
Látszott rajta a düh. -Mivan? Megint megvertek? Nyugodtan.
-Mi? Megint? -fordított maga felé Kook.
-Ő az enyém. Nem tudom, hogy képzelted ezt. Elveszed tőlem. -kezdett nyavajogni. Kezem arcán nagyot csattant. Kicsit látszott is egy piros folt. Megérdemelte. Többet is kapott volna ha nem állít le Kook.
-Suga nem elégitett ki? -gonosz mosoly ült ki arcán.
-Takarodj ki! -mutatott az ajtóra a mellettem álló fiú.
-Megbánod még. -rohant ki az ajtón a lány. Ez bolond. Hajnali háromkor jön bömbölni.  Nem szólva semmit csaptam be magam után az ajtót. Tudom nem rajta kellenne kitöltenem idegességem, de most értse meg. Bedobtam magam az ágyba és telefonom kezdtem nyomkodni. Jeni megbombázott egy csomó képpel a buliról.
Hol van már Kook? Régótta van kint, egyedül.
Kinyitottam az ajtót. Susmorgást hallottam a WC felől. Csendben mentem odébb, hogy haljam. Rap-Monster és JungKook.
-Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fog tartani, hogy befűzd Choat. De látom megérte. -hallottam NamJoon hangját.
-Mindennél jobban szeretem. -ettől a mondattól, fejbe lőttem volna magam. Neki dőltem a falnak.
-Mikor akarja? -ez csak a szexre tud gondolni?!
-Nem tudom. Már nem is annyira érdekel. A lényeg, hogy vele vagyok. -JungKook ne hozz ennyire zavarba. Meghallottam a kéz csattanást. Gondolom pacsiztak. Úgy tettem, mintha most jöttem volna ki.
JungKook figyelmen kívűl hagyva ment el mellettem. Haragszik. Én is haragudnék magamra. Aish! Szépen elrontottam.

JungKook szemszögéből*

NamJoonnal pacsiztunk és szobámba vettem az irányt. Choa ki jött. Próbáltam figyelmen kívűl hagyni, vagy haragudni rá.
Olyan nehéz nem hozzáérni.
-Én sajnálom. -szólalt meg. Nem rajtam kellett volna kitöltenie a dühét, de most erre nem tudom mit mondjak.
-Túl közel engedtelek magamhoz. -valójában csak acsarkodni akarok vele.
-Te...most azt mondod, hogy kár volt? -folyt le arcán egy kósza könnycsepp.
-Azt. -rohant volna ha nem rántom vissza. -Hülyéskedtem. -húztam jól közel magamhoz. -Sosem mondanék ilyet. -türtem egy hajtincset füle mögé.
-Utállak. -nevetett, én meg nem vettem komolyan.
-Akkor most nem itt lennél. -kaptam fel ölembe. Minden vele töltött perc egy emlék.
-Álmos vagyok. -Letérdeltem az ágyra és úgy raktam le az egyetlenem. -Jaj, Süti még a végén hercegnőnek érzem magam.
-Az vagy. -teljesen belepirult mondatomba. Mennyire élvezem, hogy zavarba tudom hozni.
Betakarta magát és két perc múlva már aludt is.
Én ültem az ágy szélén és csak néztem.  A vicces az, hogy felülről, végig egy száll melltartóba volt. Más lány takargatja magát, miközbe egy nagy sarki. Ő más. Nem érdekli semmi. És pont ezt szeretem benne.
Nevetés törte meg a csendet.
Ezek JiMinek.
Kimentem megnézni. Jeni totál kivolt ütve ChimChimmel és TaeHyunggal együtt. Hyn nem látszott semmi. Csak ő maradt kint. Látszott rajta a fáradtság.
-Milyen volt? -vertem hátba lazán, erre elkezdett sírni. -Mi a baj? -ültem le mellé.
-Megtörtént. Egy WC-be. Undorodom magamtól. -törölte le könnyeit.
-Még is, hogy? Azt mondtad nem akarod. -támasztottam meg fejem.
-Részeg, és én is az voltam. -sóhajtott. -Ez teljesen a ti történetetek. Csak titeket volt ki szét válasszon. -állt fel és bement V szobájába. Sajnálom őt. Nem így akarta.

Már hajnal öt óra. Felesleges lenne aludnom, bár próbán nagyon fáradt leszek.

HyAmi szemszögéből*

Ahogy visszamentem a szobába elő jöttek az emlék képek.

"Jeni, JiMin el távolodtak valahova. Én meg V táncolni kezdtünk és pár perc múlva megragadta csuklómat. A WC felé kezdett el húzni. 
Magunkra csukta a kabin ajtaját. Csókba kezdtünk amit élveztem. Övét kezdte el kicsatolni, majd' letolta nadrágját. 
Levetkőztetett, ajkaim kezdte falni. Semmibe álltam. Férfiassága belém hatolt. Fájt. Egy nagy nyögéssel jeleztem neki. " -mit tettem volna én is ha JiMin nem nyit be? Köszönöm Istenem, hogy még akkor józan volt. Egy nagy ribancnak érzem magam. A WC-be? Miért? Ittasan miért volt erőszakos? A sós folyadék ismét lefolyt. Fejem, kezembe temettem.






Choa szemszögéből*

Hogy tudtam ilyen korán felkelni? Kb. négy óra hosszát aludtam csak. Na, de Kook? Nem mondta, hogy próbájuk lenne. Lehet közbe jött.
Hangos bömbölésre lettem figyelmes.
Hy a pulton bőgött.
-Mi történt? -kérdeztem aggódóan.
-Egy ócska szajhának érzem magam. Lefeküdtem TaeHyunggal -de hát együtt vannak.
-Szereted, nem? Jártok. Akkor? -emeltem felém állát.
-Részegen, egy WC-be. Megyek ki üritem a fejem. -vette fel szél dzsekijét és kiviharzott. Nem értem ezt a lányt. Miért nem gondol a jóra?

Az egésznapom unalmasan telt. A fiúk próbán én meg egyedül nézem a TV-t. Ami még mindig nem jött vissza, Jeni felszívódott. Két óra körül úgy gondoltam megnézem a fiúkat.
Egy trikót és egy testnadrágot kaptam magamra.
A hangterembe indultam előbb. Az ajtóra kivolt írva: 'BTS'. Kopogással nyitottam be. Hatan voltak. Végig futott a szemem rajtuk, de nincs itt.
-Sziasztok! -doboltam körmömmel a zongora tetején. -JungKook?
-Helló szépség. -ez furcsa volt J-Hopetol. -Tánc terem. -hogy, hogy külön van?
-Köszi. TaeHyung gyere már egy kicsit. -mentem vissza ki. Megtámasztottam magam a falnak.  Megállt előttem.
-Mit akarsz? -nézett a folyosó végére.
-Komolyan egy ilyen fasz voltál? Menjél keresd meg! Reggel elment és azótta nem is jelentkezett. -utaltam Hyre.
-Te jó ég! Tényleg? -mászott be kabátjáért. -Sajnálom. -simított egyet vállamon és rohant le a lépcsőn.
Felszusszantottam egyet és elindultam a cél ponthoz.
Bentről hangos zene szólt. Ha bemegyek biztos nem fogja hallani. Egy nagy terem volt, egy kis előtérrel. Én itt megálltam és úgy néztem. Egy szürke térdig erő nadrág, Jordan cipő, és egy fehér tökéletesen átlátszó, fehér atléta. Haja vizes. Látszott rajta, hogy fáradt. Miért nem pihen?
Vége lett a zenének. Vizéért ment. Beljebb léptem, egyből felkapta rám tekintetét.
-Miótta vagy itt? -nyomott egy puszit homlokomra.
-Elég ideje, hogy lássam túl pörögsz. Miért nem ülsz le  legalább öt percre? -túrtam hajába és magamhoz húztam úgy, hogy homlokunk lassan érintkezett.
-Bírom. Nem kell aggódnod. -mosolyodott el.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. -adtam neki csókot. Kezét összekulcsolta derekamon, de ezt a pillantot most is megzavarták.
Idegsen lehunyta szemeit az előttem álló, megnézte ki az. Hallottam a szánalmas tapsolást. Fodultam előre. Ez tényleg mindenhol ott van.
-Mi a faszt akarsz? -kérdezte idegesen Kookie Yugyeomtól.
-Szánalmas gyerek vagy. Vak is látja mit akarsz. -teszi a fiú keresztbe kezét.
-Ha azt akarnám már meg lett volna. -JungKook nézett rám kajánul. -Most szépen elmész. -söpörte kezét ajtó felé. Motyogva, idegsen libbent ki. Arcomra egy vigyor ült ki. Sokáig nem szóltunk egymáshoz. Tovább próbált én meg beletörődtem.
Minden mozdulata olyan izzasztó. Elkezdtem utánozni amit csinál és a végére bele jöttem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése