-Miatta kellett ennyit gyalogolnom? -kérdezte "hugátol" J-Hope.
-Én tettem neked szívességet. Többet nem lesz ilyen szóval ezt jól jegyezd meg. -beszéltem flegmán.
-De nagy szája lett a mi hercegnőnknek. -vett elő egy szál cigit. A szagától fulladoztam. Egyszerűen nem bírom a füstjét és magát a cigeretátt sem. Undorodom minden ilyen káros szenvedélytől. -Kell? -volt pofája megkérdezni?!
-Te tényleg ilyen vak vagy? -nem felelt . -Na császtok! Én megyek. -indultam volna ha a másik három jó madár nem jelent volna meg. Suga, Rap-Monster, JiMin. Nincs itt JungKook. Nincs itt az én "superhero"-m. Azért hívom így, mert mindig megmentett ha a srácok nagy dologra készültek.
-Choa ne menj még! Most kezdődik a buli. -szólt a barátnőm. Mivan? Ez teljesen lökött? Azt hiszi, hogy velük elmegyek bárhova is? Azt lesheti(k).
-Te hülye vagy? Ezekkel az emberekkel? -mutogattam rájuk. -Anyáméktól így is fogok kapni fejmosást. Kössz. Kihagyom.
-Nem olyan rossz emberek, mint azt hiszed! Mond, hogy nálam alszol! Biztos megértik. - Nem akarok menni a Bangtan-nal, de már jól esne egy kis kikapcsolódás.
-Rendben! Most az egyszer. -tördeltem ujjaim.
-Srácok most megnézzük, hogy vedel a mi....- nem hagytam, hogy befejezze mondatát.
-Ki ne mond! Van nevem is. -fordultam háttal és indultam Ami után.
A lakásáig kussban mentem előre. Legszívesebben bedugtam volna a fülem a hátulról hallottak végett.
-JungKook kár, hogy nincs itt. -nevetett fel Suga. -Jó látvány! -inkább szuper, hogy nincs itt.
-Azt írja, hogy majd ott találkozunk! -olvassa a képernyőt JiMin.
Mikor beléptünk a saját házába barátnőmnek, kínos csend lett. Én és HyAmi felmentünk a szobájába készülődni addig a srácok a kanapéra ültek a nappaliba.
YeRami kiküldött a fürdőbe fésűért.
A lány szobája az emeleten van, mellette a fürdő, a nappali a földszinten a konyhával egybe kapcsolva.
Hallottam lentről a susmorgást és a nevem hallatán 130 fokos fordulatot véve álltam meg.
-Tuti JungKook megdönti Choa-t. -röhögött JiMin.
-De jót fogok nevetni. -szólt Rap-Monster.
A gyomromba egy erős görcsöt éreztem ami szét szorított. JungKook-ot nem ismerem. Nem tenné. Én valamiért bízok benne. Ezek hallatán ideges lettem és megakartam a BangtanBoys-nak mutatni, hogy ki is vagyok.
Amival megcsináltuk egymás haját, ki sminkeltük magunkat és jött a ruha választás. Nem akarok kihívóan, de még is dögösen öltözni.
Elkezdtem kotorni a szekrényében és tíz perc után meg találtam a nekem való cuccot.
Lyukacsos harisnya rövidnadrággal, és egy haspóló.
Barátnőm egy trikót és egy szoknyát.
Vékony, törékeny testére pont passzol.
-Amúgy miért nem kedveled őket? -törte meg a hatalmas csendet.
-Hosszú, és kedvem sincs ehhez. Majd máskor elmondom.
-Szerinted ki a leghelyesebb közülök? -ez a kérdés megterhelt. Nem akarom a nevét kiejteni. Nem. Utálom őt.
-TaeHyung. -erőltettem egy maga biztos mosolyt magamra. A név ami elhangzott nem volt igaz. Nem ő a leghelyesebb. -Na és szerinted?
-JungKook. Szívesen kipróbálnám. -huncut mosoly jelent meg az arcán amit én egy kacsintással rendeztem le.
-Hajrá!
-Segítessz? -nem tudom miótta lett ilyen merész és igazából nem is érdekel. JungKook nem kedvel. És nekem se a szívem csücske, főleg meg nem azután amit nem rég hallottam.
-Persze. - néhány perces gondolkodás után válaszoltam. -Én azt hiszem készen lennék. -váltottam témát.
-Mehetsz lefelé ha akarsz! -mutogatott nekem az ujjával.
Hátjó. Nem akarom hallgatni a fiúk pervezkedését. Elmegyek a konyhába és hátha észre se vesznek.
-WÁÁ! -nézett rám J-Hope. Szerintem kattos. Gúnyolódás helyett most ezt kapom. A srácok mostanába furcsák. Az utóbbi WC-s eset ótta semmit nem csináltak csak néhány beszólás, de azt túlélem.
-Kicsit sovány nem? -röhögött Rap-Monster. Ő egyáltalán nem csíp, ahogy én sem őt.
-Nem tetszik? Arra az ajtó. -mutattam a kijáratra.
Válaszként bemutatott. Nem vártam tőle kulturális viselkedést. Csoda lett volna.
A konyhába leültem és a telefonom vettem kezembe. Apa küldött egy csomó üzenetet.
"Merre vagy?"
"Hazajössz 2hét szobafogság"
Fejemet lehajtottam az asztalra és kopogtatni kezdtem a körmömmel. Tudtam nem lesz jóvége. Főleg ha leitatnak és csinálok valami hülyeséget. Aigoo! Kár volt bele menni.
-Hát te? -ült le mellém JiMin egy üveg sörrel.
-Miért érdekel? Hogy belém tudjatok szúrni? -néztem fel.
-Nem értem miért mindig a rosszat látod bennünk. -kortyolt bele italába.
-Na vajon miért?!
-Mond el! Nem mondom senkinek. Bízhatsz bennem. -nagyon furcsa JM. kedvessége.
-Apám....- mutattam felé az üzeneteket.
-Ne menj haza! Megvan oldva. -igen őt is megértem egy szemszögből, de én mindig is jókislány voltam, mindig megfeleltem az elvárásaiknak. Nem engedték, hogy legyen barátom, pedig szerettem a fiút. Nem kívánom senkinek ezt. Borzalmas életem van.
-Miért vagytok mostanság ilyen kedvesek? -muszály volt ez a kérdés.
-Majd egyszer megtudod. Hidd el nem mi akarjuk, de kötelezségünk és kezdelek meg kedvelni hercegnő! -mosolygott a fiú. Nem értettem amit mondani akart, de egyenlőre megelégedtem ennyivel. Nagyon édes amit mondott. Ő az egyetlen aki tényleg kedves.
-Köszönöm JiMin. -kiváncsi lettem volna válaszára, de megjött HyAmi. Húsz perc után letolta a seggét. Felálltam és elindultam előre. Igazából nem tudom hova kell menni, csak gondolom.
Nem akarok senkivel sem beszélgetni, azt akarom hogy hagyjanak egy kicsit békén.
Rohadt hideg van! A falevelek betemették az aszfaltot, szált a köd. Hátratekintettem, de senkit sem láttam. Nem törődtem vele, hisz csak a köd...Vagy is remélem. Nem hallottam már a hangukat. Kicsit. Na jó nagyon megijedtem. A sötét utcát csak a villanyoszlop világítsa be, de azt is elnyeli a köd.
-WUH! -ütött vállamra TaeHyung.
-Baszdmeg! Ne ijeszgess! -kiabáltam le.
A srácok megindultak előttem és figyelembe vettem, hogy 2taggal bővűlt a csapat.
-Sziasztok!. -köszöntem halkan JungKook-nak és Jin-nek.
-Csá! -hallottam előről JungKook hangját, miközbe elhajította a cigeretát. Jin meg egy bólintásra képes. Mindjárt ott vagyunk. Mély lélegzeteket véve léptem be a helységbe. Széles terem, középen egy táncoló hely, van egy pult. Nem is olyan szürnyű. A srácok és Rami elmentek egy helységre aztán követtem őket. Levettem a kabátom, de még mindig furán éreztem magam. A szúrós tekintetek rajtam égtek.
-Kell? -nyújtotta felém a vodkás üveget Suga.
-Nem, kössz. Később. -kacsintottam. Suga már világáról sem tud.
-Akkor én most megyek. -mutogatott a parketra. Mindenki ment volna el, de Kookie csuklóját megfogtam és visszahúztam. Kellenne egy ürügy, hogy miért tettem.
-Mit akarsz? -nézett kezemre.
-Meg mutatod merre van a mosdó? -nagy nehezen kiböktem a mondandóm. Kiváncsi vagyok mit fog mondani az ajánlatomra. Megragadta a csuklóm és húzni kellett magával.
-Tessék! Várjalak is meg? -flegmáskodott.
-Figyelj, JungKook szeretnék kérni valamit. -néztem fekete csillogó szemeibe ami az őrületbe kerget. Beszédbe kezdtem volna, de nem jött ki hang az ajkamon pedig muszáj lesz ha nem akarok ennél is nagyobbat égni. -Ahj nem tudom, hogy kérdezzem. Tök ciki.
-Nem érek rá. -forgatja a fejét.
-Nem lennél egy estét Amival? -ezt a kérdést egy szuszra mondtam ki, csukott szemmel.
-Most te azt hiszid akármelyik csitrit mrgfektetem? -lépett hozzám olyan közel, hogy a levegőm áttudtam volna adni neki. A szívem 120-al vert. A fülemhez hajolt. -Kiscsillag rosszul hiszed! -még utólag rám nézett és elment. Én még mindig ott álltam megdermedve, egyedül a folyosón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése