1. évad: 4.fejezet

Choa szemszögéből*

Másnap reggel*

Hajnalba még visszaaludtam mivel már nem nagyon tudtunk dumálni Kookkal.
Ránéztem a telefonomra és időt látva kipattant a szemem. Fél órám van elkészülni ami nekem nagyon kevés.
Kiugrottam a puha ágyból és öltözni szerettem volna, de nincs itt semmi cuccom. Majd JungKook-tól megkérdezem nincs-e valami lányos ruhája. Elvégre volt/van barátnője. Elmentem a fürdőbe megmosakodni, de sajnos bent volt V is.
-Hát te meg? Mit keresel itt? -mit mondjak? Aigoo!
-JungKook hozta fel. Itt lesz egy darabig. -köszönöm Rap-Monster életet mentettél.
-Kookie, Kookie. Lefeküdtetek mi? -jelent meg Tae arcán egy kaján vigyor. Még mindig ribancnak hisznek?
-Képzeld el, hogy nem. És nem is fogunk. Meg amúgy semmi közöd hozzá. -nyitottam meg a vizet. Hál'istennek kiment és nem kell hallgatnom a hülyeségét.
Miért gondolják azt, hogy köt valami Kookhoz? Pedig az ég egy adta világon semmi. Volt egy szájra puszi, az semmi és nem is tudják.

Visszamentem a szobába. Csak én lehetek ilyen szerencsét hogy pont most öltözik? Egy szál boxer volt rajta az meg nem sok. Hasán hat kocka terült el, vállai izmosak. Az ajtóba álltam, mint egy nyomorult. Hogy ne legyek feltünő lazán besétáltam és, mintha észre se venném. Olyan nehéz nem nézni.
-Nincs valami ruhád? Mármint nem tartogatsz lányos ruhát? -álltam a szekrény előtt.
-De, van egy póló és egy csőgatya, remélem megfelel. Jössz suliba? -vette fel fehér pólóját.
-Úristen köszönöm! -nyávogtam fel. - Hát szerinted miért készülök?
-Velem jössz? -végre már van rajta ruha.
-Ha nem áll szándékodba csesztetni akkor ja. Egy helyre megyünk úgy is. -mentem ki szobájából a konyhába.
JiMin, V és Rap-Monster reggelizett.
ChimChim úgy nézett rám, mint aki életébe nem látott embert. JiMin ezt a becenevet kapta mikor ide jöttek. Fogalmam sincs, hogy miért. Nagyon  utálja ha így hívják még pedig én ezen a néven fogom szólitani. Szerintem tök cuki.
-Ez..meg mi a francot keres itt? JungKook!  -kiabált. Most mi van? Ő mondta, hogy kedvel. Említett fiú kijött. -Megértettük, hogy ne csesztessük, de azt már nem fogom eltűrni, hogy egy légkört szívjak ezzel. -mutogattot rám.
-Van nevem is. -jegyeztem meg. -ChimChim.
-JiMin hagyd! A lány fogja megszívni tudod jól. JungKookot nézve... -hagyta abba mondókáját. Miről van szó?! Elmondhatnák hisz JungKookkal soha se lennék együtt, ahogy egyikőjükkel se. Szerintem. Édes, hogy felhozott ide, helyes és amit az utóbbi időbe tett értem még mindig megmagyarázhatatlan. Köszönök neki mindent, és ezt mind közölni fogom vele.
Talán tetszik, sőt! De akkor se vagyok szerelmes.
-NamJoonka fogd be a csiripelőd, mert tudod mit érzek, és amúgy meg semmi beleszólásotok. Én is egy tag vagyok. JiMin szerintem én tartottam a hátad, köszi szépen! Még valami lebaszás esetleg? Nem? Császtok! -kapta fel az ideges fiú táskáját és kirohant. A srácok rám néztek, mintha az egészről én tehetnék. Na persze! Kimentem én is és nagy nehezen utól értem.
Földet bámulta. Két-három perc után megtörtem a csendet.
-Ez mi volt? -kérdeztem.
-Semmi. Még mindig nincs közöd hozzá. -már nagyon unom, hogy egyszer kedvesen szól hozzám- egyszer flegmán.
-Na jó! -álltam meg. -Légyszíves döntsd el, hogy milyen hangnembe beszélsz velem, mert már kicsikét össze vagyok zavarodva. Minek flegmáskodsz? Nekem elmondhatsz bármit! De ha nem, akkor nem! -indultam előre, és a fejemben nem volt minden rendben. Legszívesebben átöleltem volna, de nem mertem. Félek kigúnyol, le aláz. JungKook egyre jobban kezd el vakítani amit nem akartam, de a porcikái és úgy mindene megfertőzött.
-MiHi! Várj! -fogta meg csuklóm. -Sajnálom. A fiúkkal mostanába sok zűrös ügyem van, mert bele akarnak szólni az életembe. Mintha jobban tudnák mi a jó nekem. Ne haragudj! Én is észre vettem, hogy gyorsan váltok kedvet, de nem tudom miért. -simitgatta tarkóját. Olyan őszintén beszélt. Most bekövetkezett az amitől paráztam. Megöleltem. Újjaim hátán összekulcsoltam, és erősen magamhoz szorítottam, fejem melkasának döntve. Éreztem kezét az én gerincemen.
-Köszönöm. Köszönök mindent! Nélküled nem lennék. -dünnyögtem. Erre csak felsziszentett, és eltolt magától. Megragadta kezem, s így mentünk tovább.
Nem tudom mivan köztünk, és a szívemben.

JungKook szemszögéből*

-MiHi! Várj! -fogtam meg csuklóját. -Sajnálom. A fiúkkal mostanába van sok zűrös ügyem, mert bele akarnak szólni az életembe. Mintha jobban tudnák mi a jó nekem. Ne haragudj! Én is észre vettem, hogy gyorsan váltok kedvet, de nem tudom miért. -simitgattam tarkóm.  Megölelt. Újai hátamon fonódtak és erősen magához szorított.
-Köszönöm. Köszönök mindent! Nélküled nem lennék. -dünnyögte mellkasom alól. Felsziszentettem, és eltoltam. Megragadtam a törékeny kis kezét, s így mentünk a iskolába.
Megőrjít. Út közbe nem szóltunk egymáshoz. Túl közel engedtem magamhoz, és most mégjobban érzek iránta valamit. Ránéztem gyönyörű fehér arcára, ami az útkövet fürkészte. Akár, mint egy porcelán baba. Egy szóval megtudnám bántani. Keménynek tartja magát, de ő is belül egy törékeny nádszál.

Choa szemszögéből*

- 'Only fools fall for you' -énekelt halkan JungKook. Azta de gyönyörű hangja van. Elmehetne idolnak. Tíz éve tanulom az angolt szóval simán értettem.  'Csak a bolondok esnek beléd'. Ezt nekem szánta? Nem biztos, nem. Lehet csak úgy eszébe jutott.
Lassan megérkeztünk a középiskolába ahova mindketten járunk, és ugyan olyan szakon vagyunk. Kezeink elváltak egymástól, s ő törte meg a csendet.
-Menjél előbb te.  -arcomból hajamat fülem mögé helyezte.
-Hány órád? -kérdeztem. Szerintem mostantól máshogy fogok hozzá beszélni. Félve. Nem volt semmi, de még is úgy érzem.
-Nyolc. Háromkor várlak a sarkon. -még mindig egy helybe álltunk.
-Szakköröm lesz. Sajnálom. Nyugodtan menj! Úgy is van még egy kis elintézni valóm. -igazából csak haza megyek pár ruháért.
-Akkor írj egy sms-t. Sötét lesz. -nem feleltem, csak közeledni kezdtem felé és arcon pusziltam. Mosolygott, és boldognak tűnt. Szeretek más embereket felvidítani. Lassan neki indultam és kivételesen kedvem is volt.
Első órám tesi méghozzá kint. Augusztusba miért van még jó idő?! Aigoo! Igen, ez az iskola ahova én járok júliusba kezdődik el, és márciusba végződik. Most épp augusztus 10.-t írunk.
Ezek a tesi órák úgy telnek, hogy futunk két kört aztán utána végig foci. Eközbe drága Minzy osztálytársam mindig beleköt valakibe. Persze csak lányokba. Engem még nem csesztetett, de van egy olyan megérzésem, hogy ma én leszek a soros.

Lépteim tornaterem öltözője felé vettem. HyAmi még nem jött. Biztos nem tesizik. Nem erőssége a sport, így megértem.

Suga szemszögéből*

-JungKook merre lesz? -kérdezte J-Hope.
-Hát én honnan tudjam? -vettem fel táskám és elindultunk suliba. -Biztos a csajával.
-Nem. Szerintetek lesz köztük valami? -nem értem miért nagy cucc ez a csaj. Mintha nem lett volna még 100 ugyan ilyen barátnője Kooknak.
-Hamar magába bolondítja MiHit. Ebbe az a legjobb, hogy JungKook tényleg szereti és nem csak játszani akar vele. Ami a lányt illeti. Nem könnyen kapható, de fogadok három héten belül meg lesz neki. -meséli a nagy románcot Jin.
Azt hiszem meg van, hogy fogok vissza vágni a nagy szerelmesnek. Egy éjszaka hazavittem a csajt, és mikor kimentem sehol nem volt. JungKook drága, szerintem most nagyot koppansz.

Bementünk a termünkbe a legfiatalabb tagunk telefonját nyomkodva ült.
-Lyukas óránk lesz. Kimegyünk az udvarra? -állt fel.

Choa szemszögéből*

Kivittem magammal a telefonom, sose szoktam csak épp beszéltem JungKookkal. Ne már! Lyukas órája lesz és az udvaron lesznek.
Ahogy kiértem már meg is pillantottam, de egyből elkapott a hányinger. Ott ül MinzYke az ölébe. Nem tudom mit akar kezdeni vele és nincs is hozzá sok közöm. Valszeg mindketten játszanak egymással.

Ez a két kör futás most jól esett. Szeretem ezt a tanárt, mert bármit megenged és nem is annyira dolgoztat meg.
Az ülő hét fiúra pillantottam. Rap-Monster zenét hallgat, Jin hátradőlt, J-Hope Sugával beszélget, JiMin telefonja képernyőjét bámulja, V meg Amival beszélget, és JungKook meg rám vetette tekintét. Elmosolyodtam. Akaratlanul is, de muszáj volt. Telefonom jelzett. SMS.
'Tetszik a mosolyod.' - kaptam meg JungKooktól. Mégjobban mosolyogtam, de nem tartott sokáig ez az öröm.
-Hé csicska! Elkéne rúgni azt a baszott labdát. -most remélem nem nekem pattogot, mert csúnyán vissza kapja még ma.
-Ribanc... -jegyeztem meg és elrúgtam a labdát. Gól! Nevettem. -Tessék elrúgtam. 1-0. -ismét jött egy üzenetem. Ahj Kook így is gyomor idegem van, még te is!
Egyik lány kiütötte a kezemből a telefont, ami elég nagy hanggal ért földet.
-MI A RÁK VAN VELED IS? TUDOD MENNYIT GYŰJTÖTTEM RÁ? -idegesen ordítottam le.
-Apucinak nem volt pénze? Mi? Hallottam, hogy a Bangtan ki akar csinálni. Szívesen tartanék velük. -könnyeim utnak eredtek. Nem azért, mert azt mondta, hogy nem volt rá pénzünk, hanem azért, mert a Bangtan ki akar csinálni. Tudatnám velük, hogy nem igaz. Nem tehetem meg. Ismét szuperhősömre néztem akin ijedtség jelent meg. Nem várhatom el, hogy mindentől védjen meg. Sőt, nem is várom el! Még is ki ő nekem? Szégyenlem magam erősen. Egy fiú képes volt velem ezt tenni. Még sem tudok rá mérges lenni.
Vége lett az órának. Mindeki elment, senki sem volt már kint. Nem érdekel ha késni fogok óráról vagy ha figyelmeztetést kapok. Egyedül akarok lenni.
Csak a képernyő tört be. Szerencsére tudom még használni. Szegénykém annyit kapott már félév alatt. Csodálkozok nem adta fel a végrendeletét. Továbbra is a földön ültem kisírt szemekkel.
Vállamon egy tapintást éreztem, ami nem JungKooké volt. Az övé hideg, s nyugtató.
Ez meleg és hátborzongató.