1. évad: 5.fejezet

-Vigyelek haza? -ismerős ez a hang. Rekettes és mély. Hátrafordultam.
-Köszönöm Suga. Ha lehet akkor igen. -álltam fel ülő helyzetemből. Őszintén szólva jobban örültem volna JungKooknak, de biztos nem engedte el az osztalyfőnöke vagy, csupán leszarja.

JungKook szemszögéből*

Suga valamire készül. Nem engedte, hogy én menjek a jövőbeli feleségemért. Aish tuti csinál vele valamit! Elkell mennem.
-Hé Kook! Nem félsz? -ült fel a padra V.
-Szerinted bazdmeg? Elmentem. Tessék itt ez a szar. Írj be valamit. -dobtam ölébe.
Későn fogok odaérni. Pechkemre messze lakunk az iskolától.

Choa szemszögéből*

Suga közeledése nem tetszett. Irritált. Remélem megy majd vissza. Nem szeretnék vele egyedül maradni.
-Megjöttünk. -nyitotta ki előttem az ajtót.
-Én bemegyek JungKook szobájába.  -erőltettem egy kamu mosolyt.
-Várj! -szorította meg karom. -Gyere inkább velem. -vigyorgott. Sose csíptem ezt az embert.
-Hagyjál már! Hozzám ne nyúlj! -próbáltam kiszedni karom kezei közül, de reménytelen. Lehet apró tenyerei vannak akkor is erős. Istenem, mi rosszat tettem ellened? Miért bűntetsz folyton?
Suga lelökött az ágyra így hason értem földet. Minek hagytam abba a harcművészetet? Teljes testével rámmászott. Nyakamat kezdte el puszilgatni, majd a vállamat. Felsőmtől szabadított meg és most már minden erőm belefektettem, hogy ellenkezzek.  Hogy lehet ilyen aljas dög? Könnyeim futni kezdtek, és legszívesebben elmenekültem volna. Nem akarom vele elveszteni. Nem lehet.
Visszajött fentre és ajkaim kezdte tépni. Nem számított neki, hogy nem viszonoztam vagy nem élveztem.
Ennek a szemétnek az ajtaja kicsapódott. Erre felkapta magát rólam és adta az ártatlant.
-Figyelj tesó! Ez félre értés. -beszélte JungKooknak Suga. Nem törődve szavaival megfogta a kezem és átvitt a másik szobába. Miért van az, hogy ha a közelemben van megnyugtat? Felülről meg mindig nem volt rajtam semmi. Szégyelltem magam. Csak bámultuk egymást. Üresnek tűnt minden.
-Köszönöm. -motyogtam.
-Nem kell megköszönni. Ne jöjjön most az a duma, hogy 'nélküled mitcsinálnék'. Miért jöttél vele? Együtt lett volna óránk, tudtál volna nekem is szólni. Mit hittél? Hogy pont Min Yoongi szépen fog bánni egy lánnyal? Jó vicc. -ült le.
-Nem, nem gondoltam azt. Nagyon sajnálom. Láttad te is mit éltem át reggel. Próbáld már megérteni. És tényleg csak te vagy nekem. Felejtsük el jó? -tettem kezem, kezére. Szemembe nézett, majd le a melltartómra. Nem tudom mit fogok most kezdeni az életemmel. Lehet hazakéne mennem. -Ne nézz! -nevettem.
-Jó, jó. Fiúból vagyok. -és kikészítel.
-JungKook...szerintem én haza megyek. Megnézem mizujs van anyával, és már maradok is. Eleget zavartam és Sugaval se szeretnék egy levegőt szívni. Majd valamikor találkozunk. Írj ha valami baj van. -mosolyogtam és a földről fel vettem a tegnapi felsőm. Nem felelt a fiú, de szerintem nem is baj.


Mikor házunk előtt álltam, magabiztosan nyitottam be. Sötét volt csak az ablakon világított be az utca villányoszlop fénye.
-Hahó?! -húztam le cipőm és a konyhába rontottam. Körbetekintettem és az asztalon egy cetlit pillantottam meg.

"Drága Kislányom! Apád Szöül utcáiba bolyong, részegen. Én eljöttem nővéremékhez, Busanba. Nem tudom mennyi ideig leszek itt, de a lényeg az hogy most egyedül leszel egy darabig. Sajnálom. Pénzt tudod hol találsz, és ha gondolod hívd át magadhoz valamelyik barátodat. Szeretlek!" -ahogy olvastam folyamotason szökött kifelé a könnycsepp szememből.

Nem hiszem el! Egyedül kell élnem egy ilyen nagy házban. Idegesen vettem a levegőt és úgy döntöttem, hogy nem fog érdekelni mostmár. Befejezem a sulit és elmegyek dolgozni. Saját talpamra kell állnom. Nem támaszkodhatok folyton mindenki másra!
Amint felértem szobámba tárcsázni kezdtem Ami számát. Nem veszi fel. Nem is értem minek neki telefon. A kuckómban elkezdtem elrendezkedni és leültem ágyamra. Kipattant a fejemből, hogy JungKookot át hívjam.
Most már úgy tekintek rá, mint egy barátra. Pár nap alatt, teljes mértékben elnyerte a bizalmam amit nem igazán tapasztalt még senki oly, annyira. Írtam neki egy üzit. Remélem gyorsan reagál.
Leszaladtam a konyhába valami kaját csinálni, és kakaot készíteni. Meglepetésemre csengettek. Kookie el is olvasta és már ide is ért? Kinyitottam.
-Hali! -tessékeltem be a kócos hajú fiút.
-Miért hívtál? -tekintett körbe a földszinten.
-Beszélni szeretnék veled. -motyogtam. - Gyere menjünk fel! -sietettem. Rendesen megnézte a szobám.
-Jól néz ki! -huppant le ágyamra.
-Mindegy most. -olyan gyorsan szerettem volna beszélni, hogy félrenyeltem és elkezdtem fulladozni. Megveregedte hátam és kicsivel jobb lett. -Na szóval. Pár nap alatt nagyon megleptél. Soha nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen kedves is lenni velem. És szeretném ha elfogadd, hogy nagy spancimmá tettelek. -röhögtem. Ő is így tett, majd magához húzott. Illatát jól meg szaglásztam és bevéstem.
-És szüleid? -engedett el, de kezemet még mindig szorongatta.
-Áh, leléptek. Enyém az egész ház. -vigyorogtam. Értetlen fejet vágott.  -Aigoo! Aludhatsz nálam, ha így jobban érted. -röhögtem ki.
-Hé! Az idősebbet nem szabad kinevetni. -nyomott a képembe egy párnát. Tiszta párnatollas lett a hajam.
-Nézd meg mit csináltál! -löktem hátra, közben a hajamat piszkáltam. Egymásra néztünk. Lefagyott minkettőnk arcáról a mosoly. Nem értettem saját magam se. Gyomrom görcsbe rándult és rájöttem, hogy megkéne valamivel törni a csendet.
-Elmegyünk valahova holnap? -vettem fel a fésüm az asztalról.

JungKook szemszögéből.

Choa áthívott hozzájuk. Mit akar? Nem rég ment el.
-Sziasztok. Majd jövök...valamikor. -mentem volna ha TaeHyung nem kiabál utánnam.
-Sok sikert! És én már teljesen kedvelem a csajt. -erre csak kacsintottam. Nem tudom honnan tudták, hogy hova megyek.
Öt perc alatt odaértem.
-Hali. -köszönt. Olyan gyönyörű, félénk hangja van.
-Miért hívtál? -nézegettem a földszintjüket.
-Beszélni szeretnék veled. Gyere menjünk fel! -lökdösött a lépcsőn.
-Jól néz ki! -vetődtem le ágyára. A fal színe nagyon szép világos kék és a bútorok is passzolnak.
-Mindegy most. -olyan gyorsan akarta mondani mondandóját, hogy félrenyelt.  Elkezdett fulladozni. Megveregedtem hátát. -Na szóval. Pár nap alatt nagyon megleptél. Soha nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyen kedves is lenni velem. És szeretném ha elfogadd, hogy nagy spancimmá tettelek. -röhögött.
Én is ezt tettem, majd megöleltem. Olyan nőies illata volt.
-És szüleid? -engedtem el.
-Áh, leléptek. Enyém az egész ház. -vigyorgott. Értetlen fejet vágtam, mert nem értettem azt a gödröcskét arcán.  -Aigoo! Aludhatsz nálam, ha így jobban érted. -nevetett fel.
-Hé! Az idősebbet nem szabad kinevetni. -nyomtam a képébe egy párnát.Tiszta párnatollas lett hosszú, barna haja. Nem értettem közelségét. Nem tudom meddig fogom így bírni.
-Nézd meg mit csináltál! -lökött hátra. Egymásra néztünk. Lefagyott minkettőnk arcáról a mosoly. Nem tudom mi okból, de ahogy találkozott tekintetünk, kiszaladt belőlem a lélek.
Megtörte a siralmas csendet.
-Elmegyünk valahova holnap? -ment a tükör elé kifésülni haját. Tökéletes alakja van. Biztos észrevette, hogy nagyon méregetem.
-De hát holnap iskola. -vakargattam meg tarkóm.
-Ó tényleg! De én nem megyek. -kacsintott.
-Mi? Miért? -néztem rá hülye fejjel.
-Mert abbahagyom. -fordult felém.
-Végülis egy napot kihagyhatok! Menjünk el  moziba, parkba. -tettem fel ötletem. De mi az, hogy nem fog járni iskolába? Csak miatta jártam.
-Jó! -pacsiztunk le. -Valamit kihagytál. Még a plázába is benézünk. -akkor ez most azt jelenti, hogy befogunk menni egy üzletbe és egy órán át kiválaszt egy ruhát. Lányok!
-Legyen! -böktem ki.

Choa szemszögéből*

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy.
Ha vele vagyok sokkal jobb kedvem van és rengeteget nevetek. Olyan jó, hogy van egy fiúbarátom.
-Elmegyek fürödni. -kaptam ki a szekrényemből ki egy nagyméretű szürke pólót és egy nagyon rövid nacit. Nem érdekel, hogy látni fogja a fenekem. Nem fogok miatta megsülni, hisz bent is irtó meleg van.
A fürdőbe megnyitottam a langyos vizet.
Gyorsan leöblítettem magam és már fel is öltöztem. Apuék szobájába lementem JungKooknak egy pólóért és egy rövidnadrágért amit használjon boxernek, mert én nem fogom fogsdosni apámét.
Felvittem a szobába és a kezébe nyomtam.
-Wáuh! -nézett engem tetőtől-talpig.
-Ne bámulj már! -ütöttem mellkasba.
-Mit vártál? -ült ki arcán egy kaján mosoly, majd kiment.  Hogy lehet valaki ilyen perverz állat? Na jó én sem vagyok szentebb, de ez a fiú.
Mit ne mondjak néha vált ki bennem érzéseket. Mármint, hogy valamikor kihozza belőlem azt, hogy most "hozzámegyekfeleségül" , de kb. két perc ez az egész. Barátként tekintek rá és ez remélem nem fog változni.

Csak a rövid nadrágba jött vissza.
-Miért nincs rajtad póló? -túrtam bele kissé nedves hajába.
-Majd pont ilyen melegbe? Amúgy meg már láttál boxerbe is. -húzta el a száját.
Akaratom ellenére is, de hasára néztem.  Ráharaptam  alsó ajkamra, majd ránéztem. Én teljesen idióta vagyok. Remélem ez nem számít felajánlásnak.
Gyorsan hátat fordítottam és befeküdtem az ágyamba. Éreztem az arcomon, hogy teljesen égett.
-Nézünk filmet? -kérdezte. -Vagy zenét hallgassunk? -a második jobban tetszik.
-Zene hallgatás. -fiókomból kivettem a rózsaszín fülhallgatóm, majd az egyik felét kezébe adtam. Telefonomon elindítottam egy angol számot. Ez a kedvencem. Leállítottam.
-Játszunk ének versenyt. -tapsikáltam, mint valami öt éves.
-Legyen. És aki veszít?
-Annak...hm. Lekell nyalni a vesztes hasát, amin hab van. -nevetésben törtem ki.
-Te beteg vagy! Én illedelmes gyerek vagyok, ezért ha valamelyikőnk veszít akkor kell adni egy nyakpuszit.-mutatott rám mutató ujjával.
-Legyen. Beválalós vagyok. Minden hülyeségbe benne vagyok amit csak eltudsz képzelni. -néztem még mindig kockás hasát.
-Na kezded? -szeretek énekelni és mondták már sokan, hogy szép hangom van. Haha JungKook. Veszítessz!
-Készülj az elbukásra. -nyújtottam ki rá a nyelvem. -Elénekelten neki a Paper Hearts refrénjét.
-Jézus! Gyönyörű, magas hangod van! -nézett tátott szájjal.
-Köszönöm. -Jelent meg az arcomon két pír. -Te jössz! -nagyon kiváncsi vagyok. Egy angol számot énekelt. Olyan édes kiejtése van. És a hangja valami elképesztő.
-Uramatyám! Nem gondolkodtál az idolságon? -lepőttem meg. -Nyertél.
-Köszönöm, és nem. A-a. Sokkal jobb volt a tied. -de szerény.
 -Tudod mit? Éjfélig is vitázhatnánk ezen szóval mindketten adunk egymásnak.-kuncogtam. Igazából tökre félek, mert még nyak puszit nem adtam senkinek. Még csókot se nagyon. Közeledni kezdett felém nekem meg a szívem kihagyott egy ütemet. Lassan éreztem ajkait nyakamon. Kirázott a hideg. Elvált tőlem én meg röhejesen néztem ki.
Most én következek.  Kezeim nyakán körbefontam, és leheltem rá egy baráti puszit. Szemébe néztem, amitől világomról sem tudtam. Annyira más ez az este. Magamon is meglepődök amit csinálok.
-Vicces volt. -súgta fülembe.
-M..mi?
-Puszi. Biztos, hogy beválalós vagy? Mintha valaki félt volna. -áh de köcsög.
-Ch! Még is mitől? -vettem el a karom.
-Jó aludjunk! -végre mondott valami okosat. -Jóéjt! -ugrott be a paplan alá. Követtem én is.
-Jóéjt legjobb barátom. -fordultam oldalamra és el is nyomott az álom.