-Meg van? -rakott le JungKook.
-Meg! -majd' kiugrottam a bőrömből. -Ma költözhetek. -lengettem a levegőbe a kulcsom.
-Te miért most? -ajkai egy 'o' alakot formáltak, amit megzabáltam volna.
-Nem tudom. De holnap már ti is jöttök. -kacsintottam és megfogtam két kezét.
-Várjuk meg a fiúkat. -engedett el. Félre vonultam felhívni Hy-t.
Mikor közöltem vele belesíkított amitől megsüketültem.
Mostantól más lesz minden. Biztos kifog csinálni a sok próba, de itt az ideje küzdenem.
Egy érintést éreztem a vállamon.
Le sápadtam.
-Yugyeom?! Mit keresel itt? -villámokat szórtam szememmel.
-Jelentkeztem és felvettek. Te mit keresel itt? -köhintett lenézően.
-Ó ne. Azt amit te. -egy elégedett mosoly jelent meg arcomon. Kookie megfogta a kezem. Miért csinálja ezt? Teljesen megzavar bennem mindent.
-Szóval mindennap látni foglak. És ő ki? -mutatott Kookra aki legszívesebben leütötte volna.
-Hogy is mondjam. Egy nagyon közeli barátom. -néztem az említetre.
-Szóval pasid. -még ez is. Aish!
-Nem. De nincs kedvem veled tovább társalogni. Szia. -fordultam el.
-Majd meglássuk kinyer! -távolról hallottam a hangját. Nem tudtam hova tenni. Kihívásnak szánta. Hát legyen. Nyerjen a jobbik.
Kookieval kimentünk az épületből. A BTS többi tagja bagózott.
-Igaz tudjátok, hogy erről le kell szoknotok? -szöktem eléjük.
-Ja. És na mizu? Siker? -kérdezte JiMin.
-Siker. -jelentettem ki. TaeHyunghoz mentem aki kicsit arrébb volt a többiektől.
-Mi a baj? -fogtam meg vállát.
-Hy. Nem tudom elengedni. Hozzá szoktam, hogy vele vagyok egésznap. Sírt is. Ki fogok készülni.
-Nyugi V. Megfogja érteni. Ugyan úgy fogjátok látni egymást csak kicsit kevesebbszer. -próbáltam felvidítani.
A következő JiMin volt.
-Hívtad Jent? -kaptam elő telefonom.
-Igen. Miért ilyen nehéz elválni valakitől? Miért kell szerelmesnek lenni? -nézte az eget napszemüvegén keresztül.
-Jótól kérdezed ChimChim. Az élet nem mindig tündér mese. Ne aggódj! Látni fogjátok egymást sokszor. -néztem JungKookra. Annyira szeretem ezt a fiút.
-Köszi. -borzolta össze a hajam JiMinie.
Utálom mikor piszkálják. Legszívesebben felpofoznám az adott személyt.
Jin hívott egy taxit aki hamar haza vitt minket.
Amint beértünk a házba Jeni JiMin nyakába, HyAmi meg TaeHyung nyakába borult. Féltékeny voltam kicsit. Mikor lesz ilyen kapcsolatom? Egy mosolyt erőltettem és mentem össze pakolni.
Csak a ruháimat viszem meg egy-két fontos dolgot.
Hy bejött, leült mellém és csak néztük egymást. Nagyon rég ismerem őt. Testvérem lett hónapok során.
-Hiányozni fogsz. -bökte ki amitől el sírtam magam. Nem akartam, de olyan rossz lesz nélküle. Fejem vállára hajtottam.
-Emlékszel mikor elősször találkoztünk? -kérdeztem szipogva. Már együtt sírtunk.
-Igen. Mint egy kis árva úgy áltál az ajtóba. -nevetett fel. -Utánna jöttek a fiúk akik állandóan piszkáltak. És nézd meg a mostani helyzetet. -terült el egy nagy mosoly arcán.
-Igaz sokszor jössz hozzám? -emeltem fel fejem.
-Ha hívsz akkor megyek. De most pakolj nyugodtan. -ment ki.
Fiókomból pár képet elraktam és két nagy bőrönddel lent is voltam.
Mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz volt búcsúzkodnom a lányoktól. Nagy nehezen összejött. Azt mondta J-Hope, hogy elkísér. Benne voltam. Jófej meg vicces Hobi. Legalább ad egy kis erőt.
Az oda vezető utat, ami baromi hosszú volt, végig hülyültük. Mondott egy-két vicces dolgot amin ki is könnyeztem a nevetéstől.
Ajtót kitárta előttem és bent is voltunk.
-Ötödik emelet, négyes ajtó. -olvastam le a kulcstartóról. -Ti hanyadikon lesztek?
-Hét. -szálltunk be a liftbe. Jó messze lesznek tőlem.
Már nagyon kiváncsi leszek a dormomra.
Elfordítottam a zárat és egy kicsi, még is otthonos hely volt előttem. Lilás, rózsaszín volt a fal. Volt egy szoba ami mondhatni nagy volt. A fürdő és a WC külön volt. A konyha baromi nagy, és arról nyílt az erkély ajtó amin egyből kirohantam.
Gyönyörű szép Szöül este is. A nagy monitoron világítanak az épületek oldalán, egy lélek sem szeli az utcákat. Csodálatos.
-Én most megyek. -álmodozásomból Hoseok zökkentett ki. -Jó éjt! -meg sem várta válaszom már itt sem volt.
Fáradt voltam, így inkább a pakolást másnapra hagytam.
Másnap*
Kopogásra keltem. Ki az aki reggel nyolckor jön valakihez? Aigoo!
Az ajtóhoz fáradtam.
-Jó reggelt kisasszony! -köszöntött egy öreg néni.
-Jó reggelt! -hajoltam meg.
-Én a menedzsere vagyok. HeeKyung. --fáradt be az ajtón. -A próbákat jöttem megbeszélni. Hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken, vasárnap próba. -kitágultak szemeim. Semmi időm nem lesz. -Szombat, szerda szabadnap. -adott egy tájékoztató papírt. -Reggel tíztől-délig hang próba, egytől-hatig tánc. Ennyit szerettem volna mondani. Holnap reggel jön a tánc tanár. Készülj. -meghajoltam ismét, és elment. Meredten magam elé. Ez sok. Mennyit fogom látni Hy-t, Jenit, a fiúkat?
Tényleg! Mikor jönnek vajon?
Elkezdtem kipakolni a bőröndökből, meg egy kicsit rendet is raktam mindenhol.
Két óra hosszáig csinálhattam.
Elkezdtem magamnak kávét csinálni, de pont kopogtak.
-Gyere! -kiabáltam. Hét örömteli srác lépet be. Végig mérték a "lakást". Kookie hátamhoz jött.
-Keveset foglak látni. -a fiúk elmentek pizzáért, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Tudom. -fordultam felé.
-Kérhetek valamit? -kérdezte halál komoly fejjel.
-Mondd! -támasztottam magam a szekrényhez.
-Ígérd meg, hogy minden este írsz!
-Ha te is megígéred! -mentem közelebb hozzá. -megfogta a kezem és kihúzott az erkélyre. Ellentéte volt a tegnap estének. Zajongott a város, a kocsik megállás nélkül, egymás seggébe mentek.
-Szeretlek. -csúszott ki számon. Magamon is meglepődtem.
-Én is téged. -a szívem felugrott kétszázra. Zavarba voltam. Nagyon. Tudom, hogy a barátok szokták ezt mondani egymásnak, de ez más volt. Álltunk semmit tevően.
-HÉ GYERTEK! -ordibált Suga. Örültem, hogy megszakította a kínos csendet.
Tele zabáltuk magunkat, utánna kicsit beszélgettünk. Bejelentették, hogy menniük kell. Mind a heten megölelgettek. Kookietól egy puszit is kaptam, JiMintől meg egy hát megveregetést. Elrepült az idő, mert már este hat volt.
Kimentem a dormból körül nézni. Az ajtókra rávolt írva, hogy ki/kik vannak bent. Mellettem jobbra a GOT7. Szerintem ők is újak, mert nem ismerem. Velem szembe a 2ne1. Kedvenc lány csapatom.
Melletük 24K. Őket is imádom. Úgy tudom, hogy ehhez az épülethez hozzá van csatolva még egy. Akkor biztos ott lesznek az ilyen próba szerűségek. Felmentem a hetedikre megnézni melyik be van a BTS. Itt több fiú banda volt, csak egy lány. Exid, még hozzá a srácok mellett.
Elmentem megfürdeni, utánna egyből lefeküdtem. Holnap nehéz napom lesz.
JungKook szemszögéből*
A dormunk nagyon jó. Mindenkinek van külön szobája, és a konyha a nappalival össze csatolva.
Otthonos.
Choa mikor mondta, hogy 'szeretlek' , azótta ez jár a fejemben. Hogy fogom bírni nélküle?
-Mit csináltatok az erkélyen? -pattant le mellém Suga.
-Semmi érdekeset. -kapcsoltam be a TV-t.
-Remélem jól elbúcsúztatok, mert holnaptól ritkán látod. -boxolt válba. -Na de mindjárt szülinapod! Jó öreg leszel. -röhögött.
JiMin szemszögéből*
Már most hiányzik Jeni. Olyan nehéz.
-Hogy bírod Jen nélkül? -kérdezte Kook.
-És te, hogy bírod Cho nélkül? -megforgattam szemem.
-Hát én akár mikor lemehetek hozzá. -nevetett. Jó már neki.
-De vicces. Addig örülj! -mentem szobámba, fejem a párnába temettem és el is aludtam.
Choa szemszögéből*
Másnap*
Hétre állítottam az ébresztőm és sikerült is felkelnem.
Felvettem egy melegítőt és egy lenge pólót, meg egy torna csukát.
Egy nő vitt el a hang terembe, és azt mondta ő a tánc tanárom.
Világos kék haja, magas, szép arcú huszon éves körüli.
Mindent elmagyarázott és faképnél hagyott.
Végre egy óra pihenés. Ez kicsinál. És minden reggel így lesz. A telefonomnak is annyi. Bambaságom határtalan. Elejtettem és széttört. Hogy fogok írni Kookieval? Mindjárt szülinapja és nem tudok ott lenni, írni se tudok.
Minden napjaim így teltek. Halál szélén vagyok. Nem gondoltam, hogy ennyire nem bírom.
Elkéne mennem a boltba.
Felvettem a táskám, beledobtam a pénztárcám és már a liftnél voltam.
A földszinten megláttam a fiúkat, akik háttal álltak nekem. Odarohantam és hátulról megöleltem Cookiet. A többiek csak néztek, meg mosolyogtak.
-Boldog Szülinapot! -két napja elmúlt, de sose tudtam találkozni vele. Felém fordult és nem mondott semmit csak nevetett.
-Merre mész? -kérdezte érdeklődően.
-Boltba. Rá érsz? Eljössz?
-Öhm...aha. -bólintott és már bent se voltunk. -Miért nem írtál vissza?
-Tönkre ment a telefonom. Sajnálom. -rántottam meg a vállam.
Bementünk egy bevásárló központba ahol ellehetett volna tévedni. Pár dolgot vettünk. Rap-Monster hívta JungKookot, hogy mennie kell. Egyedül vártam a kasszánál. Már sötétedett és igazából nem tudom annyira merre is kell menni.
Valamennyire emlékszek, de tuti eltévedek.
Elindultam kicsit futva. Egyáltalán nem biztonságos egy lánynak egyedül.
Hallottam hátom mögül gonosz vihogást. Zsákutca. Aigoo! Három picsával találtam szembe magam. Ismerős volt az egyik. Fekete szerelés volt rajtuk, maszkkal.
Kezdtem parázni.
-Hajrá! -lökte rám a két csajt az egyik, közbe telefonjával kezdett videózni.
Próbáltam elfutni, de ketten erősebbek voltak. Nem tudom miért tették, de ahol tudtak ott ütöttek.
A szám kicsattant, annyoszor gyomor szájon rugtak, hogy majdnem kitaccsoltam, szemem alatt ékeskedett nagy lila volt, egy párszor ellöktek és sikeresen bavágtam a fejem a betonba. Kezdtem szédülni és az emlékezetem is elveszteni.
Látták, hogy már nem érdekel mit csinálnak velem el tolták a biciklit. Nem tudom mennyi ideig szenvedhetem egyedül a földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése