1. évad: 18.fejezet

-Mit is csinálunk? -vágott kisfiús arcot.
-Kérdezhetek valamit? -kérdeztem. Nem vártam meg válaszát. -Szüleid?
Leült az ágyra.
-Apa megcsalta anyát mikor kicsi voltam. Tizennégy éves koromóta vagyok a fiúkkal. -fejemet vállára hajtottam. -Tieiddel mizu?
-Nem tudom nem is nagyon érdekel. Ha anya megtudja hol vagyok képes elrángatni innen. És a kapcsolatunkat is felfüggesztenné. -mondtam unott hangon.
-Nem fogja, mert nem engedlek el. -két pír jelent meg arcomon.

Ezt a lelkizőst beszélgetést Hoseok ordibálása zavarta meg.
Megint kitalálták, hogy üvegezzünk. Nem végig merni fogok.
Ismét leültünk az asztal köré csak most JungKook és Jeni közt ültem. Sajnos most itt volt Minzy is.
Suga kérdezett tőlem.
-Kit szeretsz a legjobban? -kérdezte teljes komolysággal.
-JungKook. -néztem az említettre.

Nem hiszem el, hogy Tae milyen önző. Minzynek megkell csókolnia Kookiet.
-Azt lesheted! Biztos nem. -csattantam fel.
-Félsz, hogy engem választ vagy mi? -gúnyos mosoly jelent meg arcán és közelebb ment JungKookhoz.
-Úgy merd meg tenni, hogy vége van. -szúrósan néztem a fiúra. Idegesen álltam fel, de mire kimondtam már megtették. Visszacsókolt ami nálam teljes mértékbe kihúzta a gyufát.

Fejem inkább tenyerembe temettem.
 Hátulról kicsit meglökött a csaj.
Ajtóhoz rohantam és becsaptam.
-Várj már! -jött utánnam Kook.
-Mondtam vége. Nem érdekel, hogy semmi nem volt. Megcsókoltad. -löktem az ajtónak. -Ne keress többé. -folyt le könnyem. -Remélem jól bele vésted fejedbe, hogy velem nem játszol. -rohantam el. Kicsivel arrébb megtámasztottam magam a falnak.
Sokáig ott bömböltem. Csodálkozok nem szóltak rám.
A lépcsőről dübörgést hallottam.
-Mivan veled? -aggodalmas fejjel futott hozzám Mark.
-Nincs semmi. -erőltettem magamra egy szegényke kis mosolyt.
-Lehet rosszkor fogok most kérdezni, de lenne egy ajánlatom. -fel kelltette érdeklődésem, így csak bólintottam. -Július 20.-án lesz egy fél éves túrném. Szeretném, hogy velem gyere. Tudnék rendezni neked fellépéseket. Svédország. -simította meg vállam.
Örültem az ajánlatnak, de nem tudom. A nagy baj az, hogy szeretem JungKookot csak most pipa vagyok rá. És szakítottam vele. Most esett le, hogy mit tettem. Ó, Choa ezt te úgy megbánod. Sokáig nem tudok rá haragudni, de ne várja, hogy teperni fogok utánna. Aigoo! Már most hiányzik. Ezek a gondolatok játszódtak le bennem folyamatosan.
-Át gondolom. -mosolygtam a fiúra.
Közelebb hajolt én csak álltam megfagyva. Nem csípem oly' annyira ezt a srácot, de ideje megkedvelnem. Nem kihasználásképp, de lehet sikerül elfeledtetni Kookiet. Hátánál megláttam Sugat és JungKookot. Megcsókoltam. Remélem érzi azt a fájdalmat amit én éreztem. Megpróbáltam nem feltünően Kookot nézni, de még mindig ott álltak. Elválltam Marktol. Mosolygtam rá és kisírt szemmel, a két fiú mellett futottam le.

JungKook szemszögéből*

Szakított. Köszi V. Többet ne számíts rám. Voltam olyan hülye, hogy vissza csókoltam amit nem is élveztem, de a hormonok azok ezt teszik.
YoonGi elküldte a csajt. Ezt akarta. Boldogtalan legyek. Gyűlölök mindenkit.

Suga elhívott sétálni. Benne voltam, mert miért ne?!
Egy lenge atlétába mentem le ami az őszhöz nem épp a legjobb döntés.
Lefutottam a lépcsőn és a szívem tört össze. Csókolózik egy fiúval.
-Tuti direkt csinálja. Ne törődj vele! Most is téged néz. -súgta Suga.
Lehet igaza van, de akkor is szar. Remélem nem jön vele össze, mert kicsinálom azt a gyereket.
És olyan hosszasan csókolóztak.
Cho elment mellettünk...vagy is inkább rohant. Végig néztem rajta.
-Hiányzik. -mondtam Suganak. Vissza nézett rám a lány.
Vissza kell szereznem.
-Menjünk! -lökött előre. Majdnem elestem.

Sokáig sétáltunk. Beültünk egy kocsmába ahol ittunk is egy kicsit. Nem csajozok be. Choa tizenhat éves. Gyerek mondhatni. Nem tudja mit csinál, de mivel én már nagykorú vagyok nekem van eszem. Most jutott el a tudatomig, hogy tényleg még fiatal. Sok mindent megértek így, de akkor is az életem szerelme. Annyit küzdöttem érte és ezt a legjobb barátom cseszte el. December van. Mindjárt karácsony. Utánna február nem sokára. Valamit ki kell találnom.
YoonGi szokásához híven megint elment valahova. Nem volt értelme már maradnom szóval leléptem.
Egyedül bolyongtam a gondolataimmal.
Velem szembe jött egy ismerős lány alak.
Hy. Mit csinál egyedül?
-Hát te? -álltam meg.
-Sétálok. -mosolygott. -Fel kell dolgoznom néhány dolgot. Már elég rég kint vagyok. -bámult hátra. -És te?
-Ja akkor még biztos nem tudod. -vakartam meg tarkóm.
-Mit? -kerekedtek ki pupillái.
-A drága volt pasid elintézte, hogy szakítson velem Cho. -fürkésztem a betont.
-Én sajnálom. Mi történt? -emelte fel állam.
-Áh, hosszú. Merre tartassz? -mosolygtam rá.
-Hát oké. Nem tudom. Csak megyek meg megyek. -szisszentett. -És ne aggódj. Barátnőm mindenkitől jobban szeret téged, hamar elfelejti. Nem bírja sokáig nélküled. Akihez hozzá nő, attól nem válik el. -remélem ez igaz, de én vagyok a hibás. Ki kell engesztelnem. Felkapta magát egy csókon rendesen, ami nem is jelentett semmit.

Hazafelé együtt sétáltunk. Lelkiztünk egy keveset.
Úgy tekintek rá, mint a húgomra. Sosem tudnám azt megtenni amit Tae tett. Egyszerűen undorító volt tőle. Csalódtam.

Choa szemszögéből*

Beértem a dormba. Magamra csaptam a szoba ajtót.
Szörnyű nap.  Ribancnak érzem magam. Megcsókoltam egy olyat akit igazából nem is csípek. Most végképp kiábrándult belőlem JungKook. Borzasztó vagyok.

Elmentem zuhanyozni. A forró víz égette hátam. Sokáig álltam a zuhany rózsa alatt, de meguntam és kiszálltam. Egy törölközőt magam köré tekertem.
Lassan csoszogtam ki. A bejárati ajtó nyitódott...jó tágra. Arcom égett, mint a tűz.
-Köszi, hogy haza kísértél, bár most nem zökkentelek ki az álom világból. -szólt Hy JungKooknak, aki engem bámult.
-Choa beszélnünk kell! -jött elém jó közel. Magasabb volt nálam így fel néztem. Duzzadt ajkai pirosak, arca fehér, kicsi piros folt volt rajta.
-Nincs mit megbeszélnünk. -mondtam hallkan, alig lehetett hallani.
-Semmit nem jelentett. Én téged szeretlek. -tudná most mennyire átölelném. Nem, még nem bocsájtok meg. Túl kevés idő múlt el.
-JungKook! Hagyjál egy kicsit. Szüneteltetünk. Lehet neked az nem jelentett semmit, de bennem egy világ zuhant össze. Menj el! -mutattam az ajtóra, fejem lehajtva.
-Jó! Várok, de azt tudd, hogy az enyém vagy. -ez most olyan jól esett. - Minek csókoltad meg azt a gyereket? -csillogott fekete szeme.
-Nem mindegy?! -még egy pillantást rávetettem, sarkon fordultam és a szobába vettem az irányt.
Fáradtan dobtam be magam az ágyba és lassan elszundítottam.

Pár héttel később*

Kint az utcákat hó borítja, mindenki készül a karácsonyra. Gondoltam rá, hogy Jeniéknek venni kéne valamit, de foggalmam sincs mit.
Szinte mindennap találkoznom kellett Kookieval és a fiúkkal. Őszíntén szólva baromira hiányzik. HyAmi talált egy fiút aki mellett boldognak mutatja magát. Kedves srác meg helyes, de nem az esetem és nem illik barátnőmhöz se. Jeninek problémai adódtak, így most egy kis időre Los Angelesbe van nagyszüleinél. Távkapcsoltba vannak ChimChimmel. Jin és Rap-Monster egy párszor már nálam lebuktak, de tartom a szám. Sugával, J-Hopeval is szoktam beszélgetni pár szót. TaeHyung mindig kedveskedik, de nem megy sokra.
Kookieval nem beszéltem azóta. Mikor találkozunk sokszor nézünk egymásra, írt is SMS-ket amire nem válaszoltam. Egy idő után megunta. A got7-tel többet lógok, mint ezelőtt. Marknak még nem mondtam semmit. 
Minzy is elhúzott. A próbáim kevesebbek lettek, több időm van a barátaimra.

Egyedül sétáltam hazafelé két szatyorral, füllhallgató a fülembe.
Gerincemmel nyitottam ki a fő bejárati, arany szimű ajtót. Persze, nekem mindig találkoznom kell a fiúkkal. Köszönt egy egyszerű 'sziasztok' ot és a lifthez mentem, amit megjavítottak.
JungKook mellettem termett. Régen volt hozzám ilyen közel. Egy kérdő pillantást vetettem rá, majd' kinyílt az ajtó. Ő is és én is beszálltunk. Ez nagyon ciki.
Nagy gyorsasággal nyomta meg a piros gombot, ami megállította a felvonót.