1. évad: 15.fejezet

Kezdtem elfáradni, így leültem. Körülbelül egy óráig egy huzamba végig táncoltunk.
Ahogy tükörbe néztem az arcom kicsit piros és úgy lihegek, mint aki maratont futott. A mellettem lévő fiú is majdnem így nézett ki csak az ő arca nem volt piros.
-Elfáradtál? -lökött vállba.
-El. -nyögtem ki.
-Majd, hogy le foglak fárasztani. -jelent meg egy kaján mosoly az arcán.
-Oh, igen? -raktam kezem mellkasára. -Mikor fárasztassz le? -léptem közelebb.
-Rajtad áll. -simított végig hátamon amitől kirázott a hideg. Lehunytam szemem, kezdtem volna a mondókámba, de betapasztotta ajkaim, ajkaival.
Nyelvei utat törtek. Gyors tempóba váltott. Szinte úgy pörögtek nyelveink, mintha egy nagy körhinta lett volna. Elválltunk egymástól. Levegőért kapkodtam.
-Ugorj. -súgta fülembe. Tettem amit mondott, lábaim összekulcsoltam derekán. Kezei fenekemen pihentek. Az egyik falnak lökött. Alsó ajak párnáimra haraptam. Azt hiszem most az öltözőbe vette az irányt ahol a földön hevert egy matrac.
-Mit fogsz csinálni? -néztem szemébe.
-Semmi érdekeset. Csak szólj ha elég. -vette le pólóm. Végig nézett felső testemen. Nadrágját levetettem vele. Rendesen megnéztem férfiasságát. Lehet talán ma vagyok utoljára jó kislány. Viszont még nem akarom nagyon most se, és nem pont egy öltözőbe, de nem tudok neki ellenálni. Már a mosolya is az őrületbe kerget. Csípőjére ráültem. Feltérdepelt így én is. Bámultuk egymást keresve, amit akarunk.
Tenyerem megfogta és ráhelyezte boxerére. Megdermedve figyeltem mit csinál.
-Ne... -fordítottam el a fejem.
-Nyugalom. Nincs itt az ideje tudom. Bízz bennem. Nem teszek olyat ami neked rossz lenne. -fogta meg állam és felé fordította. -egy nyuszi vagyok.
Nem szóltam semmit, egy nagy csók viszályba kezdtünk. Ismét rajtam feküdt.
-JUNGKOOK! -hallottuk meg az ordibálást, amire felkaptuk mindketten a fejünket.
Csalódott arccal borultam mellkasára. Hallottam szomorú sóhajtását. Leszálltam, felvettem felsőmet ő pedig nadrágját.
Próbáltunk sietni. Összekulcsoltuk ujjainkat és már kint is voltunk. A srácok egy meglepődő fejjel fogattak. Hát én is arra tippeltem volna, mert a hajam össze volt borzolva és a ruhám is meg volt tekeredve. Végülis bele szólásuk nincs a kapcsolatunkba.
-Kook elmegyünk valahova? -törte meg a csendet J-Hope.
-Aha. -túrt bele hajába JungKook.
-De csak pasis. -pupillám kitágultak. Tessék?! Nem az zavar, hogy elmennek fiús estére. Félek, hogy megcsal. Bízok benne, de rossz érzésem van.
Kook kezét megszorítottam amit érzett is, mert rám nézett.
-Hoseok nekünk mára más tervünk volt. -bigyesztette le ajkait JiMin.
-Nem érdekel. Kilencre mindenki kész legyen. -csapta be az ajtót és utánna a többiek is kiszivárogtak.
Leültem egy székre.
-Mond, hogy nem csinálsz hülyeséget. -hajtottam le fejem.
-Nem tudom, miért hiszed azt amit. Még mindig megfontosabb vagy, és részegen se tudnálak megcsalni. Nem is leszek sokáig. -gugolt le elém.
-Szeretlek. -pusziltam szájon és mentünk a dormba.

JungKook szemszögéből*

Choa nélkül nem volt kedvem menni. Legalább ne olyan helyre menjünk ahol sok a elkényesztett fruska.
-Mond, hogy nem csinálsz hülyeséget. -hajtotta le fejét.
-Nem tudom, miért hiszed azt amit. Még mindig megfontosabb vagy, és részegen se tudnálak megcsalni. Nem is leszek sokáig. -mentem elé. Olyan édes. Megzabálom. Jó volt vele ez a ma délután.
-Szeretlek. -puszilt szájon és mentünk a dormba.
Sosem voltam ilyen boldog, mint most vele. Csak ne lenne ennyi akadály ami meghátrál minket.

Nem öltöztem ki nagyon. Egy szürke ülepes nadrág, fekete trikóval. Choa végig az ágyon ült, telefonját nyomkodta.
Odamentem hozzá elköszönni. Megöleltem és homlokát megpusziltam.

Choa szemszögéből*

A lányok kirángattak a nappaliba beszélgetni. Pedig nem kéne, mert holnap korán kelek. Felvettem JungKool egyik pólóját. Úgy imádom mikor rajtam van. Az illata mindig belém vésődik és tudom, hogy az enyém. Kicsoszogtam és leültem közéjük.
-Megbeszéltétek Tae-val? -kérdeztem barátnőmtől.
-Igen, és majd jövőhéten ismétlünk. -kacsintott. -Na és veletek mizu?
-Hát nincs semmi. Csak ma olyan jó volt. haltam ki az örömtől.
-Mesélj, mesélj! -sürgetett Jeni.
-Az öltözőbe bementünk, levette a pólóm. -hagytam kicsi szünetet. -Na, de inkább nem tartok beszámolót. Ti se szoktatok.
-Hát, de te vagy köztünk a legkisebb, lehet tudunk segíteni. -fogta meg kezem Hy.
-Akkor most tényleg kiváncsiak vagytok? -hajtottam le fejem.
-Igen. -mondták egyszerre.
-Levettem a nadrágját, és a kezemet ráhelyezte arra. -szégyenlősen mondtam el. -Ez így nagyon gáz. Hagyjatok. -nevettem el magam.
-Hát ebbe nincs semmi gáz. Tök egyértelmű. Szerelmesek vagytok akik élik az életüket. Legközelebb ne ellenkezz, hagyd, hogy megtegyétek. Egyszer úgy is megkell lépned Cho. És szerintem lassan csinálná, szóval megnyugodhatsz. -ölelt meg Jeni. Nagyon jól esik tőlük, hogy próbálnak úgymond """segíteni"""
-Még egy nagyon kicsit várok. -kacsintottam, majd' felálltam valami kajáért. -Kértek? -rájuk néztem és csak vigyorogtak rámfele. Gondolom most ezzel fognak cukkolni.
Nem szólaltak meg. Hát akkor nem.

Még vagy két óra hosszát beszélgethettünk. Éjfél felé elmentünk aludni Amival, Jeni még azt mondta néz egy filmet.
Tükörbe néztem és bevetettem magam az ágyba amin nem sokára el is aludtam.

Jeni szemszögéből*

Beraktam egy két óra hosszás filmet, de nem tudtam nézni, mert JungKook és JiMin a negyedénél megjött.
-Hello! -pattantam fel és JiMinhez futottam. Megöleltem és adott egy csókot.
-Jössz? -mutatott a szobára.
-Menjél, megyek mindjárt. -kacsintottam és gyorsan bement.
JungKook fáradtnak tűnik, mert feje a pulton landolt.
-Beszéltem Choaval. -támasztottam meg buksim.
-És? -kapta össze magát. -Tényleg! Alszik?
-Megígéred, hogy óvatos leszel? Nem az a lány aki ilyenbe merész, ne várd, hogy ő fog kezdeményezni.
-Hülye vagy? Szerinted neki esnék? És igen, észre vettem, hogy félénk. -magyarázta. -De én majd ezt megoldom. -nevetett. -Most megyek, hulla vagyok. Jó éjt! -megölelt és már viharzott is be.

Choa szemszögéből*

Nem kellett ébresztő, volt aki ébresszen. Hátamat csikolta Kookie.
Megöleltem. Bekuporodtam teljesen mellé. Testünk surulta a másikét.
-Jó reggelt az én hercegnőmnek! -puszilta meg fejem tetejét.
-Jó reggelt! -emeltem fel felé a fejem.
Egy nagyon lágy csókba kezdtünk, de muszáj volt, hogy vége legyen. Az idő szorít mindkettőnknek. Felálltam, egy pólómat kikerestem, melegítővel együtt. Hajam lófarokba kötöttem és készen is voltam.

Elköszöntem mindenkitől.
Hang terembe vettem az irányt. Ha jól emlékszem ma nem lesz bent a tanárom.
Próbáltam összehozni egy dalt és sikerült is belőle valamennyi. Nem az én világom az a lassú fajta. Inkább a rapp.
Kopogtak.
-Tessék -néztem értetlen fejjel. Ki lehet?
Hét fiú torpant be, de nem a Bangtan. Végig néztem rajtuk és Yugyeom köztük volt. Szóval ez a bandája. Helyesek.
Előre lépett az említett.
-Bocsánatot szeretnék kérni amiket tettem. Szar napjaim voltak. -fogta meg vállam. Én nem tudok senkire se haragudni akár mennyire is akarok. Egy 'bocsánt kérés elfogadva' mosolyt festettem arcomra.
-Jackson. -lépett közelebb hozzám a fiú.
-Choa. -hajoltam meg.
Egyessével bemutatkoztak. Kedvesek.
Sokáig beszélgettünk. Mark azt is felajánlotta, hogy segít szövegeket írni.
Fura volt Yugyeom. Állandóan a kezemet fogta meg folyamatosan bámult. Tudja, hogy van barátom akit mindennél jobban szeretek, nem fogom csak úgy elengedni miatta.
Mindenki elment kivéve Markot.
-Elhívhatlak egy kávéra? -fogta meg kezem.
-Randi? -vágtam fancsali képet.
-Mondhatni. -mosolygott.
-Öhm...van barátom. -húztam el a kezem
-Amiről nem tud nem fáj. -kacsintot. -Szabad tudni, hogy ki?
-De nekem fáj. Rosszal kezdtél. -mutattam az ajtó felé. -Majd máskor.
-Jó, jó bocsi. -állt meg a bejáratnál.
-Nem haragszok. -hirtelen mozdulatból ölelt meg. Elszerettem volna lökni, de nem engedte.
-Szia. -suttogott és elrohant. Meredtem magam elé.
-CHOA! -egy ismerős hang zavarta meg szörnyelkedésem. Rá kaptam fejem. Suga. Hogy került ide?

1. évad: 14.fejezet

Choa szemszögéből*

Nem volt bulizós hangulatom, de ha ennyire akarják. Inkább töltöttem volna egy jó estét JungKookkal, de hát jó ez így is. Lementem pár cuccomért.
Nem öltöztem ki, csupán a szokásos.
Mikor kiléptem az ajtón már vártak. JungKooktól azt hittem elájulok. Bugyiszaggató.
Megfogta a kezem.
-Olyan cukik. -hallottam Hy hangját.
-Figyeljetek skacok. Mi most nem megyünk. -vakarta meg tarkóját Kook. Örültem neki, hogy lemondta. JiMin szomorú fejet vágott.
-Hát jó. -mondta TaeHyung és elmentek, én meg Kook nyakába ugrottam toporzékolva. Azt mondta, hogy menjünk hozzájuk. Belementem. Levettem melegítő felsőm meg a cipőm.
-Kérsz valamit? -ment a hűtőhöz.
-Egy pohár vizet. -kopogtattam körmömmel a pulton. -Miért mondtad le amúgy?
-Láttam rajtad semmi kedved az egészhez. És az első esténk együtt. -vonott vállat. Olyan édes mikor szerelmeskedik.

Elhatároztuk, hogy egész éjjel fent leszünk, és eddig sikerült is tartani.
-Amúgy mikor debütálsz? -kérdezte.
-Jövő nyár elején. Ti? -néztem oldalra.
-Május, és az I need U dallal. -feküdt be mellém.

Elő jött a rossz énem és ilyenkor nem bírok magammal.
-Jelöld meg magad. -ültem derekára, mire értetlen fejjel nézett rám. -Aigoo! Rajtam. -túrtam hajába.
-Te mondtad. -egyből letepert a francia ágyra, és fél testével rajtam volt.
Lágyan még is erővel kezdte szívni kulcsontom felett a gyenge, érzékeny bőrt. Percegik csinálhatta.
-Te jössz! -nézett feketés szemembe. De hát én nem tudom, hogy kell. Néztem rá bambán, hogy kíméljen de nem hatotta meg. Muszály leszek próbálkozni. Nagy gondolkodásom az zavarta meg, hogy nincs rajtam póló. Sokszor látott így és amúgy sem vagyok szégyenlős. Ő jártás az ilyenekbe, de én.
Ismét én voltam fölötte. Hasán támasztottam meg magam mikor, egy vihogást hallottam meg. Nem Hy vagy Jeni. JungKook kiment én meg megálltam az ajtóba. A gyomrom görcsbe rándult. Szét tudtam volna törni most azonnal valamit.
Minzy. Csókolni akarta JungKookot csak eltolta magától. Ajánlom is neki. Köhintettem.
-Mit keres itt ez a szerencsétlen? -nevetett a ribanc. Kookie már mondani kezdte volna, de megelőztem.
-Agyhalott. Tanulj meg gondolkozni. -csusszantam szerelmem mellé. -Járunk. Felfogtad? Barátom. Pasim. Szerelmem. Érted? -vettem magasabbra a hangom.
Látszott rajta a düh. -Mivan? Megint megvertek? Nyugodtan.
-Mi? Megint? -fordított maga felé Kook.
-Ő az enyém. Nem tudom, hogy képzelted ezt. Elveszed tőlem. -kezdett nyavajogni. Kezem arcán nagyot csattant. Kicsit látszott is egy piros folt. Megérdemelte. Többet is kapott volna ha nem állít le Kook.
-Suga nem elégitett ki? -gonosz mosoly ült ki arcán.
-Takarodj ki! -mutatott az ajtóra a mellettem álló fiú.
-Megbánod még. -rohant ki az ajtón a lány. Ez bolond. Hajnali háromkor jön bömbölni.  Nem szólva semmit csaptam be magam után az ajtót. Tudom nem rajta kellenne kitöltenem idegességem, de most értse meg. Bedobtam magam az ágyba és telefonom kezdtem nyomkodni. Jeni megbombázott egy csomó képpel a buliról.
Hol van már Kook? Régótta van kint, egyedül.
Kinyitottam az ajtót. Susmorgást hallottam a WC felől. Csendben mentem odébb, hogy haljam. Rap-Monster és JungKook.
-Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fog tartani, hogy befűzd Choat. De látom megérte. -hallottam NamJoon hangját.
-Mindennél jobban szeretem. -ettől a mondattól, fejbe lőttem volna magam. Neki dőltem a falnak.
-Mikor akarja? -ez csak a szexre tud gondolni?!
-Nem tudom. Már nem is annyira érdekel. A lényeg, hogy vele vagyok. -JungKook ne hozz ennyire zavarba. Meghallottam a kéz csattanást. Gondolom pacsiztak. Úgy tettem, mintha most jöttem volna ki.
JungKook figyelmen kívűl hagyva ment el mellettem. Haragszik. Én is haragudnék magamra. Aish! Szépen elrontottam.

JungKook szemszögéből*

NamJoonnal pacsiztunk és szobámba vettem az irányt. Choa ki jött. Próbáltam figyelmen kívűl hagyni, vagy haragudni rá.
Olyan nehéz nem hozzáérni.
-Én sajnálom. -szólalt meg. Nem rajtam kellett volna kitöltenie a dühét, de most erre nem tudom mit mondjak.
-Túl közel engedtelek magamhoz. -valójában csak acsarkodni akarok vele.
-Te...most azt mondod, hogy kár volt? -folyt le arcán egy kósza könnycsepp.
-Azt. -rohant volna ha nem rántom vissza. -Hülyéskedtem. -húztam jól közel magamhoz. -Sosem mondanék ilyet. -türtem egy hajtincset füle mögé.
-Utállak. -nevetett, én meg nem vettem komolyan.
-Akkor most nem itt lennél. -kaptam fel ölembe. Minden vele töltött perc egy emlék.
-Álmos vagyok. -Letérdeltem az ágyra és úgy raktam le az egyetlenem. -Jaj, Süti még a végén hercegnőnek érzem magam.
-Az vagy. -teljesen belepirult mondatomba. Mennyire élvezem, hogy zavarba tudom hozni.
Betakarta magát és két perc múlva már aludt is.
Én ültem az ágy szélén és csak néztem.  A vicces az, hogy felülről, végig egy száll melltartóba volt. Más lány takargatja magát, miközbe egy nagy sarki. Ő más. Nem érdekli semmi. És pont ezt szeretem benne.
Nevetés törte meg a csendet.
Ezek JiMinek.
Kimentem megnézni. Jeni totál kivolt ütve ChimChimmel és TaeHyunggal együtt. Hyn nem látszott semmi. Csak ő maradt kint. Látszott rajta a fáradtság.
-Milyen volt? -vertem hátba lazán, erre elkezdett sírni. -Mi a baj? -ültem le mellé.
-Megtörtént. Egy WC-be. Undorodom magamtól. -törölte le könnyeit.
-Még is, hogy? Azt mondtad nem akarod. -támasztottam meg fejem.
-Részeg, és én is az voltam. -sóhajtott. -Ez teljesen a ti történetetek. Csak titeket volt ki szét válasszon. -állt fel és bement V szobájába. Sajnálom őt. Nem így akarta.

Már hajnal öt óra. Felesleges lenne aludnom, bár próbán nagyon fáradt leszek.

HyAmi szemszögéből*

Ahogy visszamentem a szobába elő jöttek az emlék képek.

"Jeni, JiMin el távolodtak valahova. Én meg V táncolni kezdtünk és pár perc múlva megragadta csuklómat. A WC felé kezdett el húzni. 
Magunkra csukta a kabin ajtaját. Csókba kezdtünk amit élveztem. Övét kezdte el kicsatolni, majd' letolta nadrágját. 
Levetkőztetett, ajkaim kezdte falni. Semmibe álltam. Férfiassága belém hatolt. Fájt. Egy nagy nyögéssel jeleztem neki. " -mit tettem volna én is ha JiMin nem nyit be? Köszönöm Istenem, hogy még akkor józan volt. Egy nagy ribancnak érzem magam. A WC-be? Miért? Ittasan miért volt erőszakos? A sós folyadék ismét lefolyt. Fejem, kezembe temettem.

Choa szemszögéből*

Hogy tudtam ilyen korán felkelni? Kb. négy óra hosszát aludtam csak. Na, de Kook? Nem mondta, hogy próbájuk lenne. Lehet közbe jött.
Hangos bömbölésre lettem figyelmes.
Hy a pulton bőgött.
-Mi történt? -kérdeztem aggódóan.
-Egy ócska szajhának érzem magam. Lefeküdtem TaeHyunggal -de hát együtt vannak.
-Szereted, nem? Jártok. Akkor? -emeltem felém állát.
-Részegen, egy WC-be. Megyek ki üritem a fejem. -vette fel szél dzsekijét és kiviharzott. Nem értem ezt a lányt. Miért nem gondol a jóra?

Az egésznapom unalmasan telt. A fiúk próbán én meg egyedül nézem a TV-t. Ami még mindig nem jött vissza, Jeni felszívódott. Két óra körül úgy gondoltam megnézem a fiúkat.
Egy trikót és egy testnadrágot kaptam magamra.
A hangterembe indultam előbb. Az ajtóra kivolt írva: 'BTS'. Kopogással nyitottam be. Hatan voltak. Végig futott a szemem rajtuk, de nincs itt.
-Sziasztok! -doboltam körmömmel a zongora tetején. -JungKook?
-Helló szépség. -ez furcsa volt J-Hopetol. -Tánc terem. -hogy, hogy külön van?
-Köszi. TaeHyung gyere már egy kicsit. -mentem vissza ki. Megtámasztottam magam a falnak.  Megállt előttem.
-Mit akarsz? -nézett a folyosó végére.
-Komolyan egy ilyen fasz voltál? Menjél keresd meg! Reggel elment és azótta nem is jelentkezett. -utaltam Hyre.
-Te jó ég! Tényleg? -mászott be kabátjáért. -Sajnálom. -simított egyet vállamon és rohant le a lépcsőn.
Felszusszantottam egyet és elindultam a cél ponthoz.
Bentről hangos zene szólt. Ha bemegyek biztos nem fogja hallani. Egy nagy terem volt, egy kis előtérrel. Én itt megálltam és úgy néztem. Egy szürke térdig erő nadrág, Jordan cipő, és egy fehér tökéletesen átlátszó, fehér atléta. Haja vizes. Látszott rajta, hogy fáradt. Miért nem pihen?
Vége lett a zenének. Vizéért ment. Beljebb léptem, egyből felkapta rám tekintetét.
-Miótta vagy itt? -nyomott egy puszit homlokomra.
-Elég ideje, hogy lássam túl pörögsz. Miért nem ülsz le  legalább öt percre? -túrtam hajába és magamhoz húztam úgy, hogy homlokunk lassan érintkezett.
-Bírom. Nem kell aggódnod. -mosolyodott el.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. -adtam neki csókot. Kezét összekulcsolta derekamon, de ezt a pillantot most is megzavarták.
Idegsen lehunyta szemeit az előttem álló, megnézte ki az. Hallottam a szánalmas tapsolást. Fodultam előre. Ez tényleg mindenhol ott van.
-Mi a faszt akarsz? -kérdezte idegesen Kookie Yugyeomtól.
-Szánalmas gyerek vagy. Vak is látja mit akarsz. -teszi a fiú keresztbe kezét.
-Ha azt akarnám már meg lett volna. -JungKook nézett rám kajánul. -Most szépen elmész. -söpörte kezét ajtó felé. Motyogva, idegsen libbent ki. Arcomra egy vigyor ült ki. Sokáig nem szóltunk egymáshoz. Tovább próbált én meg beletörődtem.
Minden mozdulata olyan izzasztó. Elkezdtem utánozni amit csinál és a végére bele jöttem.

1. évad: 13.fejezet

Már majdnem elmondtam neki mit érzek ha csak Jin nem szólal meg. Rám jött az érzékenység. Köszönöm Unnie. Igen, Jinre úgy tekintek, mint egy lány tesóra. Ő meg TaeHyung az Unnim.
-Majd találkozunk! -fogott kezet Kookieval és valohova elment.
-Mit akartál? -nyitotta ki előttem a cég ajtaját.
-Már nem lényeg. -forgattam szemem. -Mit csinálsz ma?
-Ma semmit sem. Megnézünk valami filmet? -kérdezte félénken.
-Igen. -mentünk be a dormonba, ott a szobámba.
Elhelyezkedett és nézelődött.
Én egy humoros, szerelmes filmet raktam be. Mellé ültem, elég közel hozzá.
Fejemet vállára döntöttem. Megfogta a combom. Megszeppenve ültem, mint akit most szidtak le a szülei. Kicsit fentebb tolta a kezét. Szívem majd' kiugrott. Szerencsémre nem ment tovább. Ideges voltam, de mégsem tettem semmit. Na ő tudja, hogy kell zavarba hozni valakit. Kicsit meg mocorogtam és egyből fentebb ment keze.
Kiugrottam az ágyból.
-Nem, én ezt nem bírom JungKook. -temettem fejem tenyereimbe pár másodpercre. -Menj most el. -csúsztam le földre. Nem mozdult. -Mondtam valamit! -szinte már ordibáltam, de eredményes volt. Egy 'o' alakot formált száján és kifáradt. Pár napig nem akarom most látni. Ez sok. Mármint nem az zavar amit csinál hanem, hogy így is bolondulok érte és ezt teszi. Jó lenne már mindent tisztázni.

JungKook szemszögéből*

Nem tudom miért tettem azt amit. Akarom őt. És most meg elküld. Szerintem ő se tudja mit akar.
Olyan jó érzés volt megérinteni. Istenem legalább csak egy nagyon hosszú csók lenne köztünk, de valami mindig elrontsa.

Ledőltem az ágyamba. Holnaptól megint egy csomó próba. Alig várom a szombatot. A tervemhez kéne segítség. Meg van! Jeni.
Felteszem az ötletet, hogy üvegezzünk, Choanak adjanak egy velem kapcsolatos feladatot. Csak én lehetek ilyen nagyon okos aggyal rendelkező.
Eszembe jutott, hogy van egy nyomtatott képem Choval. Kiraktam a tükröm oldalára. Annyira szeretem.

TaeHyung szemszögéből*

J-Hope felkapta a vizet, hogy azt mondtam nem akarok Hyvel találkozni. Ez így is van, de nem azért mert nem hiányzik vagy, hogy már nem érdekel. Csupán megint fájna a búcsúzás.
Értem én, hogy a húga de csak féltesók.
-Mivan veletek? -ült le a TV elé JungKook.
-Hiánya van. -röhögtem, mire ő szúrós tekintettel ment szobájába.
Egy nagy csomag chipsel ültem le Kook mellé. Nagyon elvolt gondolkozva. Pityegett valami én egyből felugrottam a telefonomért, de nem az enyém volt. Azt hittem már, hogy HyAmi visszaírt. Lehet már alszik.

Choa szemszögéből*

Így utólag megbántam a flegmaságom, de helyesnek tartottam.
"Sajnálom" -küldtem SMS-t. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. Meg is erőszakolhatna akkor se. Nem volt még ilyen érzésem, mint amilyet ő vált ki belőlem.
"Fel jössz?" -kaptam meg.
"Nem szeretnék zavarni. Majd máskor :) " -kikapcsoltam a telefont és leraktam párnám alá.
Éjszaka egyszer-kétszer belesajgott oldalamba amire fel is kelltem.

1 héttel később, szombat*

Ma végre az összes fiúval találkozok, meg Hyékkel. Alig vártam már, hogy elteljen.
Örömmel keltem, és már a gerincemnél sem volt fásli, bár még mindig fájt kicsit.
Otthonias ruhába öltöztem.
Csengettek. Hogy lehet, hogy valaki lássa a szerkezetet?!
Nem tudom mikor akar lekopni rólam Yugyeom, de látom nem adja fel a basztatást.
-Mit akarsz? -dőltem neki az ajtónak.
-Komolyan belé vagy szerelmes? -hüvelyk újjával mutatott hátra, de ebből leszűrtem, hogy JungKookra utal.
-Ki mondta, hogy szerelmes vagyok? -néztem rá unott fejjel.
-Látszik, hogy fülig bele bolondultál. -tényleg ennyire feltűnő lenne?
-Légszives hagyjál már! -csuktam volna be a bejáratot, de a lábával kitámasztotta.
-Sok sikert ahhoz a nyomorék gyerekhez! -vette el lábát amitől behajtódott az ajtó. Olyan pofont adtam volna most neki. Hogy bírhattam vele négy évig? Miért mond nekem folyton ilyeneket? Mi lett a kedves, cuki Yugyeommal? Valószínűleg elütötte egy busz.
A napom eléggé unalmas volt. Lassan telt. Jeniék előbb hozzám jönnek, mert nem tudják hol vannak a fiúk.
Már lassan több, mint egy hónapja nem láttam Amit.

Fél órával hamarabb jöttek a megbeszélt időpontnál. Egy csomót kérdezősködtek, hogy milyen, meghogy JungKookkal mivan. Esküszöm kezdem azt hinni, hogy féltik tőlem.

Hy megnyomta a lift gombot. A felvonó felvitt minket a hetedik emeletre. Igazából még én sem voltam náluk.
Rap-Monster nyitott ajtót. A két lány figyelmen kívűl hagyva őt berohantak szerelmük nyakába.
-Szia. -köszöntem NamJoonak. Nem mondott semmit csak beéngedett.
Tíz percig biztos egymáson csüngtek JiMin és Jeni. Hy és Tae meg elmentek a szobába. J-Hopeval beszélgettünk. JungKookot meg elnyelte a föld. Jin is társult hozzánk, Sugaval együtt.
Fél óra után Kook kitolta a seggét. Megpuszilt, majd' leült mellém.
-Skacok! Üvegezzünk! -tette fel Suga az ötletet. Szeretem ezt a játékot, csak valahogy mindig szarul jövök ki belőle.
Beszóltam TaeHyungeknak, hogy jöjjenek ki.
Körbe ültük a kis barna asztalt. Mellettem Jeni és Jin ült. Elhatároztam, hogy minden körbe merni fogok.
V, mint egy kisgyerek úgy futott chipsért. Nem is ő lenne.
Elősször Jin pörgetett az meg JiMinre jutott. A mézbe bele kelletett rakni fejét és behabozni. Mindenki nagy nevetésben tört ki. Nagyon hülyén festett.
Úgy kb. egy órája játszottunk.
Jeni pörget. Elősször rám nézett utánna JungKookra. Szúrós tekintettel néztem a lányra. Előre félek!
-Csókold meg JungKookot. -vigyorgott, a többiek meg elkezdtek "hűha"zni.
Lassú léptekkel leültem mellé. Szemébe néztem amibe sugárzott az öröm és a félénkség.
Megcsókoltam elég hosszadalmasan. Ebből most szerintem minden kiderült.
Csoszogva, de még mindig összetapadva vonoltunk be a szobába.
-Csak óvatosan Choa! -hallottam Amit ahogy röhögve kiabál. Válaszul a középső ujjom tartottam felé.
Ez az egész este valami hihetetlen. És ez a pillanat.
Amint beértünk szobájába felvett ölébe, összekulcsoltam lábam derekánál, fenekembe belemarkolt, kezeim nyaka körül fontam össze.
Neki tolt az ajtónak, és egy kisebb dübörgés zaj lett. Nem engedett el, nem hagyott levegőhöz jutni. Megmagyarázhatatlan amit csinál velem, de én sem hagyom magam.
Hajába beletúrtam, beharaptam alsó ajak párnáit. Bele nyögött a csókba. Mintha megállították volna az időt, csak ketten lennénk.
Lábaim még mindig keresztbe voltak csak most már fekve. Nyakamra vándorolt amit puszilgatni kezdett.
-Szeretlek! -suttogta fülembe. Elgyengültem. Nem volt bennem erő. Úgy szeretne? Örömtől kifolyt pár könnyem.
-Szeretlek! -csuktam le nedves szemhéjam.
-Minek sírsz? Rosszat tettem? -támaszkodott felettem.
-Nem, dehogy. Csak én...-tartottam egy kis szünetet. -Nem barátként tekintek rád. Ez annál sokkal több.
-Leszel az enyém? -puszilgatni kezdte arcom, majd' megfogta a kezem. Erre várok már miótta. Fellegekbe repülve mondtam 'igen't. Leszállt rólam. Oldalra fordulva öleltem meg. Mivel póló nem volt rajta, ezért kockáin kezdtem el a körmömet végig húzni. Csak feküdtünk, de nekem annál értékesebb volt ez az egész.
Egyszer rám un, kiszeret belőlem, de most csak boldog akarok lenni. Az már csak a sors döntése.
-Ki jössz? -ült fel. Felálltam és tükörbe néztem. Hajam kissé kócos lett, a sós folyadéktól a szemceruza elkenődött.
-Adsz egy pólót? -néztem a vigyorgó fiúra. Ennyire örülne? Szekrényéhez ment és dobott egy kék ruha darabot.
Levettem a pólóm. JungKook egyből  hátamnál termett, kezét hasamra rakta.
-Süti! -haraptam be alsó ajkam és felvettem amit adott. Keze még mindig ott volt, így rángattam ki. El nevettem magam. Volt hajlandó elengedni. Vagy is nem engedett, mert kezemet szorongatta.

 a nappaliba tértünk mindenkin egy hatalmas  vigyor ült ki. Mi olyan érdekes, hogy most együtt vagyunk? Mint mindenki más normális ember.
 Leültem oda ahol eddig voltam.
Jeni, Hy, JiMin néztek rám meg JungKookra.
-Mivan veletek? Nem láttatok még két embert szerelmesnek lenni? -nevettem kínosan. JungKook egy angyali mosollyal nézett rám a többiek meg nem szóltak semmit. Rap-Monster, Suga, Jin, J-Hope elmentek a szobájukba. JiMin eltolta az asztalt a TV elől, mert valami filmet akar megnézni velünk.
Mivel mi és TaeHyungék elfoglaltuk a kanapén a helyet, ezért ChimChimék a földre mentek. Horror volt amit nagyon utálok. Sose tudtam megnézni egyet sem úgy, hogy ne kapjak frászt. Úgy tudom JiMin sem csipi.
Kookie, a karját átrakta vállamon. Egy párszor mellkasának fordítottam fejem a film végett.

JungKook szemszögéből*

Felkaptam ölembe, nyakamba tette karját, neki löktem az ajtónak. Végre jobban ismerhetem mire képes. Ahhoz képest, hogy még nem volt fiúval nagyon tanult.
Éreztem ajkán az eper illatot ami még jobban kéztetett. Hajamba beletúrt, alsó párnámba beleharapott. Kénytelen voltam bele nyögni ebbe a csodálatos csókba. Elvette az összes erőm ezzel.
Az ágyhoz ballagtunk, nyakát kezdtem puszilgatni.
-Szeretlek! -kimondtam és jól esett. Büszke voltam magamra.
-Szeretlek! -nyögte ki. Fel néztem rá. Könnyes volt a szeme.
-Minek sírsz? Rosszat tettem? -támaszkodtam felette.
-Nem, dehogy. Csak én...-fordult el. -Nem barátként tekintek rád. Ez annál sokkal több. -igen, így már tuti, hogy barátnőm.
-Leszel az enyém? -puszilgatni kezdtem arcát majd' megfogt a kezét. Erre várok már miótta.  Mikor kimondta azt az egy szót rájöttem érdemes élnem. Ő tesz mindennap boldoggá. Póló nem volt rajtam, ezért kockáimmal kezdett játszani.
-Ki jössz? -ültem fel. Tükörhöz ment. Haja kócos volt amit próbált simítgatni.
-Adsz egy pólót? -nézett rám.  Szekrényemhez mentem és oda dobtam neki a kedvenc kék ruha darabom.
Levette pólóját. Végig mértem. Tökéletes számomra. Hátanál álltam meg, kezem hasára raktam.
-Süti! -ha más hívott volna így akkor kicsináltam volna.  Kezem még mindig ott volt. Kirángatott. El nevette magát, ahogy én is. Elengedtem, de kezét fogtam.
Mikor a nappaliba értünk mindenkin egy hatalmas  vigyor ült ki.
 Leültem eredeti helyemre.
-Mivan veletek? Nem láttatok még két embert szerelmesnek lenni? -röhögött egyet az én szerelmem.

Suga, Jin, Rap-Monster, Hoseok elmentek aludni.
JiMin berakott egy horrort ami nem volt hosszú. Mennyire félt Choa. Tök aranyos volt.
Miután vége lett a filmnek kitalálta Jeni, hogy menjünk bulizni. Mindenki benne volt. Choa mondta menjünk el a szobába készülni.
-Ne igyunk sokat jó? -felvette a kulcsát.
-Nem fogunk. -mosolyogtam.
-Kook. Sajnálom, hogy megváratlak ezzel az egésszel. -pár másodperc után leesett mit mond. -És ez még nem most lesz. -fordult el tőlem.
-Én várok rád! -öleltem meg hátulról.

1. évad: 12.fejezet

JungKook szemszögéből*

Ahogy megláttam a videót könnyeim folytak. Ki volt képes végig nézni és le is videózni? Ismeretlen számról küldte. Nem ismerem a helyet. Oda kell mennem.
Én hibám! Én lehetek ilyen hülye.
-Mi bajod? -legyezgette kezét előttem V.
-Gyere velem. Siess! -sürgettem.
-Hova? -kapta fel nagy gyorsaságba cipőjét.  Hevesen nyomkodtam a lift gombot, hogy gyorsan jöjjen, de tudom hiába. Tae egyfolytába csak kérdezősködött, nekem annál jobban volt sírógörcsöm.
Elindultam a bevásárló központ irányába. Szerintem akörül kell lennie valahol. Tempót futásra váltottam.
Üresek voltak az utcák szerencsémre, így gyorsabban találom meg.
Halk nyöszörgéseket hallottam tőlem 500 méterre.
Szívem összeszorult és legugoltam a lány mellé.
-Hívj mentőt! Csináld! -kiabáltam V-nek aki nagyjából sejtette a dolgokat.
Ölembe vettem. Pólója fel volt csúszva amin rendesen látszóttak a foltok. Ajkai véresek voltak. Nem tudom kik voltak, de kicsinálom.
-Mi történt JungKook? Honnan tudtad? -ült le TaeHyung.
-Valaki le videózta ahogy megverték. Három csaj, elég durván. -néztem az alvó lányra.
-Azta. Miért? És minek neked? -tette sorra a kérdéseket.
-Nem tudok semmit ne kérdezd. -megpillantottam a mentőt. Bementem vele a kórházba.
A beteg szobába fektették.
Az orvos holnap reggel jön. Az ágy mellé húztam egy széket és úgy aludtam el.

Choa szemszögéből*

Éles fej fájásomra keltem. Nem volt ismerős a hely. Látásom kissé homályos volt öt perc után is. Magam mellé néztem. Kezemen egy ismerős érintés pihent. Próbáltam felülni, de nem ment. Nagyjából emlékszek a tegnap estére. Addig tiszta, hogy szétvertek, de hogy-hogy kerültem ide az már nem ugrik be.
-Hogy vagy? -hallottam JungKook hangját.
-Jól. -igazából pocsékul, de nincs kedvem sajnáltatni magam. -Segíts felállni.  -megfogta két kezem, majd' derekamon összekulcsolta kezét és már földön is voltam. Tükör elé másztam. Legszívesebben szét tört volna szegény. Falnak mentem saját magamtól.
-Borzalmasan festek. -ajkaim szépen felvoltak duzzadva, szemem alatt már-már kékes, zöld folt ékeskedett. Jól megcsináltam.
-Nem. Te mindenhogy gyönyörű vagy. -állt meg hátamnál. Mentem volna, ha engedett volna. Néztem rá kérdően, de már csak azon kaptam magam, hogy ajkaimon van. Nem tudom hanyadjára csináljuk meg ezt egymással, és nem tudom miért jó ez. Tudja, hogy kapható vagyok rá és ki is használja, de most nem engedem.
-Nem csókolhatsz meg mikor kedved tartja JungKook. -akár mennyire is szeretem, ellöktem magamtól.
 -Tudtommal nem vagyunk együtt és nincs "barátság extrákkal". -mutattam idéző jelet.
-Jó, jó. Bocs főnök. Akkor minek csókolsz vissza? -talán azért, mert szeretlek te barom.
-Nem mindegy?! -köhintettem.
Megforgatta szemét és nem is szólt hozzám sokáig. Flegma herceg!
Bejött az orvos. Közölte velem, hogy két bordám megrepedt. Befáslizta és haza is engedett. Örültem neki. Nem csípem a kórházakat.

Haza taxival mentünk. Nagyon örültem, hogy vigyázott rám.
Végig segített minden mozdulatba.
-Köszönöm! -ültem le. -Nektek mikor lesz szabad időtök? Majd egy jó estét tarthatnánk. Jönnének Jeniék is.
-Jövőhét szombat. Neked jó? -kérdezte mosolyogva.
-Igen.  -nyomott puszit arcomra és elment.
Unatkozok. Eszembe jutott, hogy van laptopom, így egyből próbáltam rohanni érte. Írtam egy e-mailt a két tanárnak, hogy nem tudok menni a héten. Alig várom már a debütálást. Hányan fognak hallgatni? Szeretni?
Mi lesz velem és JungKookkal? Aish miért nem lássuk a jövőt?!
Gondolkodásom nagy dübörgés zavarta meg.
-Megyek már! -ordítottam. Oda sétáltam és döbbenetemre Jeni ugrott rám.
-Áú! -jajgattam.
-Bocsi. -engedett el. -Hogy vagy? Mi történt?  Mondta JiMin. -vakarta meg tarkóját. Miért kell sajnálni? Meg vagyok anélkül is.
-Jól vagyok. -mosolyogtam. -Semmi érdekes nem volt. Lehetne, hogy ezt most félre tegyük? -forgattam fejem.
-Igen. Hoztam neked valamit. -tartott kezébe egy telefont. -Úgy hallottam balfaszoskodtál és telefon nélkül nem lehet meglenni, így tessék. -fel visítottam. Úgy örültem neki. Méghozzá nem is gagyi. Sőt!
-Köszönöm, köszi! -húztam magam mellé.

Tesztelgettem a készüléket, közbe lőttünk egy-két képet is.
-JiMinnel találkoztál? -kérdeztem széles mosollyal.
-Nem, nem is tervezem. Megint fájna elköszönni tőle. -szomorodott el.
-Jövőhéten szabadok lesznek ők is én is. Egész hétvégén. Mond meg Hynek, hogy gyertek. -fogtam meg kezét.
-Úú de jó! -tapsikolt. -De most mennem kell. -ölelt meg. Pár búcsúzó szót megemlítettünk és bent sem volt.

Kaptam egy SMS-t, amibe az állt, hogy:
"Kedves Choa kisasszony! 
  Holnap fotózásra kell jönnie délre. Hallottuk mi történt, de ez halaszhatatlan."
Igazából szeretem magam fotózni, de ha valaki más akar lefényképezni az nem a kedvencem.
Mivel holnap sok dolgom lesz és fáradt is voltam, bedőltem az ágyba és már aludtam is.

Reggel*

Kapkodtam az ébresztő kikapcsoló gomb után, de semmi eredmény.
Nem volt sok kedvem felkelni, és az oldalam is fájt. Sajgott, de viszont vidám voltam. Dúdolgatva mentem ki a konyhába. Nem jó egyedül. Kéne mellém szobatárs.

Egy kereszt mintás testnadrágba, keresztes pólóba indultam el a fotózásra. 

JungKook szemszögéből*

Hallottam, hogy Choanak fotózása lesz. Megkell néznem. Nem hagyhatom ki. Főleg ha valami durva szerelés lesz rajta.
Jint hívtam el magammal.
-Milyen fotó szar ez? -csapkodott kezével a levegőbe.
-Ha jól olvastam valami 'famele groupos' hülyeség. Néztem már erről műsort. Cuki, szexi,  vesznek fel. -kaptam fel cipőm.
-Nagyjából értem, miért akarsz oda menni. -és még nem kanos.
Nem feleltem csak vezettem az idősebbiket.
-Azthiszem ez az. -jelentettem ki, majd' bementem.

Choa szemszögéből*

Háromszor kell öltöznöm. Az egyik már megvolt. Elég jól ment.
A következő egy nagyon rövid fekete, szegecses rövidnadrág volt haspólóval együtt, magastalpú cipővel. Hajamat kissé összekócolták és vissza is vándoroltam ahol fényképeztek.
Megmutatta, hogy-hogy csináljam a pózokat.
Meg pillantottam Jint és JungKookot az ajtó félfálba. Zavarba jöttem Kook bámulásától. Persze Jin is néha-néha rám tekintett, de inkább telefonját nyomkodta.

Jin szemszögéből*

Teljes mértékben megértem Kookiet. Dög a csaj, engem annyira még sem foglalkoztat.
A makneanak tátva, csorgott nyála.
-Csukd be a szád! Bele repül a légy. -csaptam álla alá.
Nem reagált inkább tovább bámészkodott. Csóri lányt úgy zavarba hozza. Igazából nem értem ezt a srácot. Mindig mindenkit megszerzett magának, de Choa nem könnyű számára.
-Hát ti? -pattant elénk az említett lány. JungKook közelebbről végig mérte. Kicsit bokán bicentettem, hogy vegye a lapot.
-Jöttünk megnézni! -virult Kook.
-Én meg át öltözök és mehetünk. -terült el egy nagy mosoly a lány arcán.
Mi közben sétált a lány, végig  fenekét bámulta. Lassan elkezdtem tapsolni.
-Csak erre kell? -_dőltem neki az ajtónak.
-Ha arra kellenne küzdenék érte? Már lassan, hogy két hónapja nem voltam csajjal. Miatta. -tette keresztbe kezét.
-Hát egy darabig nem is leszel. Ha összejönnétek biztos nem akarná egyből.

Choa szemszögéből*

Nem tetszett Kookie bámulása. Teljesen zavarba ejtő volt. Miért jöttek egyáltalán?
-Hát ti? -mentem oda hozzájuk.
-Jöttünk megnézni. -vigyorgott JungKook.
-Én meg átöltözök és mehetünk. -mosolyodtam el és az öltöző felé vettem az irányt.
Egy fiatal lány segített mindenbe. Magasabb volt nálam, hosszú fekete haja volt. Ismerős volt az arca és a hangja. Ő az egyik aki megvert. Elhúzódtam tőle, gyorsan elintéztem a dolgom és rohantam is ki. Vajon tudja ki vagyok? Most úgy fejbe basznám egy kalapáccsal. És még volt pofája kedveskedni.
Kicsit látszott rajtam a düh, mert Jin meg is kérdezte mi bajom, de inkább lehiggadtam.
Teljes lendűletből csaptam ki az ajtót. Jin bedugta a füllhallgatóját és kizárt mindent a világból. JungKook hirtelen mozdulatból elkapta a kezem és összekulcsolta enyémmel. Olyan jó érzés töltött el. Legalább ilyenkor magam mellett tudhatom. Leállt minden érzék szervem. Legszívesebben helyben estem volna össze.
-Nagyon durva vagy idegesen. -jegyezte meg a mellettem lépdelvő fiú.
-JungKook mondanom kell valamit. -tördeltem meg újjom.

1. évad: 11.fejezet

-Meg van? -rakott le JungKook.
-Meg! -majd' kiugrottam a bőrömből. -Ma költözhetek. -lengettem a levegőbe a kulcsom.
-Te miért most? -ajkai egy 'o' alakot formáltak, amit megzabáltam volna.
-Nem tudom. De holnap már ti is jöttök. -kacsintottam és megfogtam két kezét.
-Várjuk meg a fiúkat. -engedett el. Félre vonultam felhívni Hy-t.
Mikor közöltem vele belesíkított amitől megsüketültem.
Mostantól más lesz minden. Biztos kifog csinálni a sok próba, de itt az ideje küzdenem.
Egy érintést éreztem a vállamon.
Le sápadtam.
-Yugyeom?! Mit keresel itt? -villámokat szórtam szememmel.
-Jelentkeztem és felvettek. Te mit keresel itt? -köhintett lenézően.
-Ó ne. Azt amit te. -egy elégedett mosoly jelent meg arcomon. Kookie megfogta a kezem. Miért csinálja ezt? Teljesen megzavar bennem mindent.
-Szóval mindennap látni foglak. És ő ki? -mutatott Kookra aki legszívesebben leütötte volna.
-Hogy is mondjam. Egy nagyon közeli barátom. -néztem az említetre.
-Szóval pasid. -még ez is. Aish!
-Nem. De nincs kedvem veled tovább társalogni. Szia. -fordultam el.
-Majd meglássuk kinyer! -távolról hallottam a hangját. Nem tudtam hova tenni. Kihívásnak szánta. Hát legyen. Nyerjen a jobbik.

Kookieval kimentünk az épületből. A BTS többi tagja bagózott.
-Igaz tudjátok, hogy erről le kell szoknotok? -szöktem eléjük.
-Ja. És na mizu? Siker? -kérdezte JiMin.
-Siker. -jelentettem ki. TaeHyunghoz mentem aki kicsit arrébb volt a többiektől.
-Mi a baj? -fogtam meg vállát.
-Hy. Nem tudom elengedni. Hozzá szoktam, hogy vele vagyok egésznap. Sírt is. Ki fogok készülni.
-Nyugi V. Megfogja érteni. Ugyan úgy fogjátok látni egymást csak kicsit kevesebbszer. -próbáltam felvidítani.
A következő JiMin volt.
-Hívtad Jent? -kaptam elő telefonom.
-Igen. Miért ilyen nehéz elválni valakitől? Miért kell szerelmesnek lenni? -nézte az eget napszemüvegén keresztül.
-Jótól kérdezed ChimChim. Az élet nem mindig tündér mese. Ne aggódj! Látni fogjátok egymást sokszor. -néztem JungKookra. Annyira szeretem ezt a fiút.
-Köszi. -borzolta össze a hajam JiMinie.
Utálom mikor piszkálják. Legszívesebben felpofoznám az adott személyt.

Jin hívott egy taxit aki hamar haza vitt minket.
Amint beértünk a házba Jeni JiMin nyakába, HyAmi meg TaeHyung nyakába borult. Féltékeny voltam kicsit. Mikor lesz ilyen kapcsolatom? Egy mosolyt erőltettem és mentem össze pakolni.
Csak a ruháimat viszem meg egy-két fontos dolgot.
Hy bejött, leült mellém és csak néztük egymást. Nagyon rég ismerem őt. Testvérem lett hónapok során.
-Hiányozni fogsz. -bökte ki amitől el sírtam magam. Nem akartam, de olyan rossz lesz nélküle. Fejem vállára hajtottam.
-Emlékszel mikor elősször találkoztünk? -kérdeztem szipogva. Már együtt sírtunk.
-Igen. Mint egy kis árva úgy áltál az ajtóba. -nevetett fel. -Utánna jöttek a fiúk akik állandóan piszkáltak. És nézd meg a mostani helyzetet. -terült el egy nagy mosoly arcán.
-Igaz sokszor jössz hozzám? -emeltem fel fejem.
-Ha hívsz akkor megyek. De most pakolj nyugodtan. -ment ki.
Fiókomból pár képet elraktam és két nagy bőrönddel lent is voltam.
Mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz volt búcsúzkodnom a lányoktól. Nagy nehezen összejött. Azt mondta J-Hope, hogy elkísér. Benne voltam. Jófej meg vicces Hobi. Legalább ad egy kis erőt.
Az oda vezető utat, ami baromi hosszú volt, végig hülyültük. Mondott egy-két vicces dolgot amin ki is könnyeztem a nevetéstől.
Ajtót kitárta előttem és bent is voltunk.
-Ötödik emelet, négyes ajtó. -olvastam le a kulcstartóról. -Ti hanyadikon lesztek?
-Hét. -szálltunk be a liftbe. Jó messze lesznek tőlem.
Már nagyon kiváncsi leszek a dormomra.
Elfordítottam a zárat és egy kicsi, még is otthonos hely volt előttem. Lilás, rózsaszín volt a fal. Volt egy szoba ami mondhatni nagy volt. A fürdő és a WC külön volt. A konyha baromi nagy, és arról nyílt az erkély ajtó amin egyből kirohantam.
Gyönyörű szép Szöül este is. A nagy monitoron világítanak az épületek oldalán, egy lélek sem szeli az utcákat. Csodálatos.
-Én most megyek. -álmodozásomból Hoseok zökkentett ki. -Jó éjt! -meg sem várta válaszom már itt sem volt.
Fáradt voltam, így inkább a pakolást másnapra hagytam.

Másnap*

Kopogásra keltem. Ki az aki reggel nyolckor jön valakihez? Aigoo!
Az ajtóhoz fáradtam.
-Jó reggelt kisasszony! -köszöntött egy öreg néni.
-Jó reggelt! -hajoltam meg.
-Én a menedzsere vagyok. HeeKyung. --fáradt be az ajtón. -A próbákat jöttem megbeszélni. Hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken, vasárnap próba. -kitágultak szemeim. Semmi időm nem lesz. -Szombat, szerda szabadnap. -adott egy tájékoztató papírt. -Reggel tíztől-délig hang próba, egytől-hatig tánc. Ennyit szerettem volna mondani. Holnap reggel jön a tánc tanár. Készülj. -meghajoltam ismét, és elment. Meredten magam elé. Ez sok. Mennyit fogom látni Hy-t, Jenit, a fiúkat?
Tényleg! Mikor jönnek vajon?

Elkezdtem kipakolni a bőröndökből, meg egy kicsit rendet is raktam mindenhol.
Két óra hosszáig csinálhattam.
Elkezdtem magamnak kávét csinálni, de pont kopogtak.
-Gyere! -kiabáltam. Hét örömteli srác lépet be. Végig mérték a "lakást". Kookie hátamhoz jött.
-Keveset foglak látni. -a fiúk elmentek pizzáért, így nyugodtan tudtunk beszélgetni.
-Tudom. -fordultam felé.
-Kérhetek valamit? -kérdezte halál komoly fejjel.
-Mondd! -támasztottam magam a szekrényhez.
-Ígérd meg, hogy minden este írsz!
-Ha te is megígéred! -mentem közelebb hozzá. -megfogta a kezem és kihúzott az erkélyre. Ellentéte volt a tegnap estének. Zajongott a város, a kocsik megállás nélkül, egymás seggébe mentek.
-Szeretlek. -csúszott ki számon. Magamon is meglepődtem.
-Én is téged. -a szívem felugrott kétszázra. Zavarba voltam. Nagyon. Tudom, hogy a barátok szokták ezt mondani egymásnak, de ez más volt. Álltunk semmit tevően.
-HÉ GYERTEK! -ordibált Suga. Örültem, hogy megszakította a kínos csendet.

Tele zabáltuk magunkat, utánna kicsit beszélgettünk. Bejelentették, hogy menniük kell. Mind a heten megölelgettek. Kookietól egy puszit is kaptam, JiMintől meg egy hát megveregetést. Elrepült az idő, mert már este hat volt.
Kimentem a dormból körül nézni. Az ajtókra rávolt írva, hogy ki/kik vannak bent. Mellettem jobbra a GOT7. Szerintem ők is újak, mert nem ismerem. Velem szembe a 2ne1. Kedvenc lány csapatom.
Melletük 24K. Őket is imádom. Úgy tudom, hogy ehhez az épülethez hozzá van csatolva még egy. Akkor biztos ott lesznek az ilyen próba szerűségek. Felmentem a hetedikre megnézni melyik be van a BTS.  Itt több fiú banda volt, csak egy lány. Exid, még hozzá a srácok mellett.

Elmentem megfürdeni, utánna egyből lefeküdtem. Holnap nehéz napom lesz.

JungKook szemszögéből*

A dormunk nagyon jó. Mindenkinek van külön szobája, és a konyha a nappalival össze csatolva.
Otthonos.
Choa mikor mondta, hogy 'szeretlek' , azótta ez jár a fejemben. Hogy fogom bírni nélküle?
-Mit csináltatok az erkélyen? -pattant le mellém Suga.
-Semmi érdekeset. -kapcsoltam be a TV-t.
-Remélem jól elbúcsúztatok, mert holnaptól ritkán látod. -boxolt válba. -Na de mindjárt szülinapod! Jó öreg leszel. -röhögött.

JiMin szemszögéből*

Már most hiányzik Jeni. Olyan nehéz.
-Hogy bírod Jen nélkül? -kérdezte Kook.
-És te, hogy bírod Cho nélkül? -megforgattam szemem.
-Hát én akár mikor lemehetek hozzá. -nevetett. Jó már neki.
-De vicces. Addig örülj! -mentem szobámba, fejem a párnába temettem és el is aludtam.

Choa szemszögéből*

Másnap*

Hétre állítottam az ébresztőm és sikerült is felkelnem.
Felvettem egy melegítőt és egy lenge pólót, meg egy torna csukát.
Egy nő vitt el a hang terembe, és azt mondta ő a tánc tanárom.
Világos kék haja, magas, szép arcú huszon éves körüli.
Mindent elmagyarázott és faképnél hagyott.

Végre egy óra pihenés. Ez kicsinál. És minden reggel így lesz. A telefonomnak is annyi. Bambaságom határtalan. Elejtettem és széttört. Hogy fogok írni Kookieval? Mindjárt szülinapja és nem tudok ott lenni, írni se tudok.

Minden napjaim így teltek. Halál szélén vagyok. Nem gondoltam, hogy ennyire nem bírom.

Elkéne mennem a boltba.
Felvettem a táskám, beledobtam a pénztárcám és már a liftnél voltam.
A földszinten megláttam a fiúkat, akik háttal álltak nekem. Odarohantam és hátulról megöleltem Cookiet. A többiek csak néztek, meg mosolyogtak.
-Boldog Szülinapot! -két napja elmúlt, de sose tudtam találkozni vele. Felém fordult és nem mondott semmit csak nevetett.
-Merre mész? -kérdezte érdeklődően.
-Boltba. Rá érsz? Eljössz?
-Öhm...aha. -bólintott és már bent se voltunk. -Miért nem írtál vissza?
-Tönkre ment a telefonom. Sajnálom. -rántottam meg a vállam.

Bementünk egy bevásárló központba ahol ellehetett volna tévedni. Pár dolgot vettünk. Rap-Monster hívta JungKookot, hogy mennie kell. Egyedül vártam a kasszánál. Már sötétedett és igazából nem tudom annyira merre is kell menni.
Valamennyire emlékszek, de tuti eltévedek.
Elindultam kicsit futva. Egyáltalán nem biztonságos egy lánynak egyedül.
Hallottam hátom mögül gonosz vihogást. Zsákutca. Aigoo! Három picsával találtam szembe magam. Ismerős volt az egyik. Fekete szerelés volt rajtuk, maszkkal.
Kezdtem parázni.
-Hajrá! -lökte rám a két csajt az egyik, közbe telefonjával kezdett videózni.
Próbáltam elfutni, de ketten erősebbek voltak. Nem tudom miért tették, de ahol tudtak ott ütöttek.
A szám kicsattant, annyoszor gyomor szájon rugtak, hogy majdnem kitaccsoltam, szemem alatt ékeskedett nagy lila volt, egy párszor ellöktek és sikeresen bavágtam a fejem a betonba. Kezdtem szédülni és az emlékezetem is elveszteni.
Látták, hogy már nem érdekel mit csinálnak velem el tolták a biciklit. Nem tudom mennyi ideig szenvedhetem egyedül a földön.

1. évad: 10.fejezet

Choa szemszögéből*

Éjszaka még egy csomószor át énekeltem a dalt. Hy egy párszor át is jött, hogy kussoljak.
Gyönyörű ez a zene. Hogy tudott ennyi érzést bele fektetni? Látszik mennyire szereti csinálni. Ahányszor eléneklem mindig ő jut eszembe. Maga a szöveg olyan személyre szóló, és pont ő...Aish!
A napjaim vele egyre nehezebbek.

JungKook szemszögéből*

Nehéz volt el aludnom. Nem volt mellettem Cho, és izgultam. A jövőm ebben áll.
-Héy Kook! -kiabált be szobámba Hoseok.
-Mi az? -mentem ki kócos hajjal.
-Mikor lesz már meg a csaj? Hogy huzhatod ennyi ideig? Látszik rajta, hogy ő is akarja. Vagy mikor mondod el? -sorra tette a kérdéseket, amikre magam sem tudom a választ.
-Majd. Most megyek magamba bolondítani. -röhögtem és kiszálingóztam az ajtón.
Tíz-tizenöt perc múlva már kopogtattam.
Hy nyitott ajtót. Lepacsiztunk, utánna elkezdett kioktatni.
--Csinálj valamit vele. -mutogatott fel az emeletre. -Egész éjszaka gyakorolta, és fogadok nem is aludt. Ki kell pihennie magát. Állítsd le. -dörzsölte álmos szemeit, majd' felrohantam.
Ajtó előtt megálltam, úgy hallgatóztam.
-Ennyire tetszik? -léptem be.
-Ja, igen. Nem, sikerül egy hang és annyira ideges vagyok. -fogta fejét. Tényleg túl pörög.
-Ezt most lerakod. -vettem ki kezéből a lapot. -Pihensz.
-Miért? -bigyesztette le ajkait.
-Mert pihenned kell. Na gyerünk! -ültem le ágyára és ő meg mellém. Érthetetlen fejjel bámultam rá. Miért nem az ölembe ült? Oda szokott. Vette a jelzést és már el is helyezkedett.
-Ha megcsókollak mitcsinálsz? -kérdezte tőlem. Vér piros lehettem.
-Hagyom?! -lazának akartam tűnni, de az a két pír nem akart eltűnni.
Nyakamon egy leheletett éreztem. Nem, nem ő fog lépni. Én vagyok a fiú. Lelöktem magamról én meg rá.

Choa szemszögéből*

-Ha megcsókollak mitcsinálsz? -nem tudom mi ütött belém. Lehet a fáradtság, vagy most jönnek ki az érzelmek.
-Hagyom?! -arcán két pici piros folt ékeskedett. Nyakát megpusziltam.
Amint észhez tértem volna már felettem volt. Pólója alá nyúltam. Hátán elkezdtem körmömmel körözni.
Arcomra tévedett és az ajkaimra. Nem tudtam ellenálni. Élveztem a rosszaságot. Élveztem, hogy vele vagyok.
Nyelve utat tört, de az enyémeket nem engedte. Egy kicsit megajándékoztam nagyobb marással amitől felsóhajtott.
Nem tudtam mit csinálok, csak a szívem hajtott. Lehet holnapra elfelejt, de nekem ez volt életem legszebb percei.
Tovább nem akartam menni. Épp megfelel ennyi is. Azt se tudom ezek után, hogy fogok tudni vele beszélni. Levegő hiány miatt elkellett válnunk egymástól, de most én kezdtem el. Felhők közt éreztem magam. Hasamba pillangók röpdöstek ami felingerelt.
Megszabadítottam JungKookot a pólójától. Ő is szerette volna levenni rólam, de nem engedtem. Annak nem most van az ideje. Leszállt rólam. Néztem a plafont, miközbe semmi érdekes nem volt benne. Csak az előbb történtekre tudtam gondolni.

JungKook szemszögéből*

Lementem vízért. Végre. El sem hiszem, hogy csókolóztunk.
-Hát veled meg mivan? -csapott hátamra Tae ami égetett.
-Öhm...semmi?! -támasztottam meg magam.
-Tiszta piros a hátad. -röhögött.
-És? -próbáltam bevetni lazaságom ismét.
-Nem szóltam. -tette fel kezét és leült. Én egy üveg vizet fogtam és felvittem. Egy csomó energiát adott ez. Mi lesz ezek után? Én tényleg szeretem őt.
-Kérsz? -nyújtottam felé folyadékot. Egy bólintást kaptam. -Mi bajod? -feküdtem le.
-Semmi?! -ivott bele vízébe.
-Azt mondtad minden hülyeségbe benne vagy. Egy csók meghátráltat? -szeretem csesztetni. Nekem jelentett valamit ez az egész...remélem neki is.
-Még is mibe? Megesik. Holnapra elfelejted. -csapta be az ajtót. Mi az, hogy elfelejtem? Miért egyes számba beszélt? Bárcsak elmondhatnám mit érzek. Aigoo!

Choa szemszögéből*

HyAmi és TaeHyung amint leértem elkezdtek kuncogni.
-Nektek meg mi a kinitok? -tényleg kéne már pihennem, mert álló helyzetembe képes lennék most elaludni.
-Vald már be, hogy szereted! -termett mellém V. Lehet, hogy beleszerettem. Ő nem szeret és nem szeretnék pofára esni. Inkább nem mondok semmit erről senkinek.
-Aish! Hagyjatok már! -csaptam előre a hajam.
-Szerelmes, szerelmes, szerelmes. -hajtogatta Hy. Két idegesítő egymásra talált.
-Jó, inkább megyek aludni. -intettem egyet.

TaeHyung szemszögéből*

-Aludja ki magát, mert nem sokára jönnek a fiúk gyakorolni. -hökkentettem.
-Hiányzoni fogsz. -hullott egy könnycsepp Hy arcán. Erősen megöleltem. Nem akarom itt hagyni, mindennél fontosabb nekem.
-Megoldjuk, hogy mindennap lássuk egymást. Ez még lehet nem is biztos. -töröltem le a sós folyadékot.
-Dehogynem. Csodálatos hangotok van. És a legjobb barátnőm is itt hagy. -könnyes szemmel nézett fel rám. Szívem szakad meg így látni.
-Minden rendben lesz. -pusziltam meg feje tetejét.

Leültünk egy romantikus filmet nézni, amin még én is el sírtam magam.
Kb. két óra hosszás volt. Fentről néhányszor hallottunk nevetést, de szerintem mindketten el aludtak. Nem értem őket. Mindketten szeretik egymást még se tesznek semmit. Ez a "legjobb barátosdi" gyerekes. Meg sem próbálják.

Hangos kopogást hallottam és egyből ugrottam kinyitni. A fiúk. Már ennyi idő eltelt?
-Csá! -fogtam kezet Jinnel.
-Szeva. -ültek le mindannyian. -Kook?
-Szerintem alszanak. -mosolygtam.
-Megnézem. -pattant fel Jeni és rohant is.

Jeni szemszögéből*

Csenben benyitottam a szobába.
Ölelkezve aludtak. Elő kaptam a telefonom és lefotóztam. Most amúgy együtt vannak? Majd megkérdezem JiMint.
Elkezdtem egy szekrényen kopogtatni. JungKook kezdett ébredezni, de Choa. Alszik, mint a bunda.
-Mi van? -ült fel, de szeme még mindig csukva volt.
-Várnak a srácok. -tettem csipőre kezem.
Amint meghallotta kipattant a szeme. Ugrott volna ha egy kéz nem tartsa vissza.
-De nem akarom itt hagyni. -vágta be a durcát.
-Ő is gyakorol nem? De. Keltsd fel! -parancsoltam rá.
-Hát jó. -ott hagytam. JiMin kint várt a folyosón.
-Mi van köztük? -pusziltam meg arcát.
-Mind ketten szeretik egymást, de nem vallják be. -rántotta meg válát. Átölelt, s így mentünk le.

Choa szemszögéből*

Jól esett ez az alvás. Holnap végre túl leszek a meghallgatáson. Most senkivel sem volt kedvem beszélni. Még JungKookkal se.  Izgulok a holnap miatt és félek is. Énekeltem egy párszor, aztán utánna leültem és kussban voltam.
Végig hallgattam még a fiúkat is. JungKook hangja valami hát borzongató. Jó értelembe. Vissza gondoltam a délelőttre. Elfogom neki mondani. Lehet nem lesz rám kiváncsi ez után, de nem érdekel.
Jeni leült mellém.
-Mivan veled? -lökött vállba.
-Gondolkozok. -néztem Kookiet.
-Tetszik? -észrevette ahogy nézem a fiút.
-Hát szerelmes vagyok, de nem tudja. Nézd meg! Most is egy lányról dumálnak aki bejön neki. -támasztottam fejem.
-És mivan ha te vagy az a lány? -csillogott a szeme.
-Neki mikor jönnék be? Őszintén.
-Majd én kiderítem. -pattant fel.
-Felőlem. -mellém jött JungKook.
Megöleltem.
-Jó éjt! -pusziltam arcon.
-Holnap találkozunk. -súgta fülembe én meg csak mosolyogtam.

Jeni szemszögéből*

Kikell derítenem, hogy Kookienak tetszik-e. Hisz annyira aranyosak.
Amint elment Cho szóltam a fiúnak. A többiek el baromkodtak szóval nem hallottak minket.
-Neked tetszik? -ütöttem combomra.
-Ez nem kérdés. Sőt! -túrt hajába. Úristen! Ezek ketten egymásba szerelmesek. Te jó ég!
-Kajak? Hát de ő is szeret. -lehet nem kellett volna elmondanom, de nem akarom végig nézni a szenvedésük.
Én már el is képzeltem ahogy csókolóznak, ölelgetik egymást, szerelmeskednek. Én tizenkilenc éves fejjel még mindig gyerekes vagyok szerelem témában.  Mindig tervezem az eyküvőm, amit JiMinnel akarok. És a dupla esküvőt.
-Tessék? Ő is? -gondolataimból egy meglepődött hang zökkentett ki. -Mondjuk én is észre vettem rajta, de azt hittem csak képzelődök.
-Attól fél, hogy hamar ráunsz. Nem kéne Kook. Tudod mit? Véglegesen gondold át az érzéseid, és ha úgy érzed sokáig tudnál mellette maradni, majd beszélünk erről. -kacsintottam rá, s ChimChim ölébe vándoroltam.

Choa szemszögéből*

Másnap*

Frissen kelltem fel, tele energiával.
Ránéztem az órára és még van egy csomó időm is elkészülni.
Elmentem a fürdőbe fogat mosni.
Egy fekete farmer nadrágot vettem fel aminek a térde szaggatott volt, felülre egy fehér haspólót és az Adidas Super starom volt a soros. Sminkeltem, hajam kifésültem. Kötöttem rá egy baba rózsaszín színű kendőt.
Tükör elé álltam és egy perfect' jelet mutattam.
Csináltam magamnak kaját.
Hátulról valaki megölelt.
-Sok sikert csajszi! -puszilt arcon Hy. Olyan jól esett ez most.
-Köszönöm. -fordultam hátra.
-Izgulsz? -kérdezte tapsikolva.
-Igen, nagyon. Félek elrontom. -szomorodtam el.
-Nem fogod. Szinte már én tudom annyiszor hallottam. -nevetett.
-Na de én most megyek! -öleltem meg. -Majd hívlak.
-Szia. -már nem tudtam vissza köszönni, mert kimentem.
Hívtam egy taxit és öt perc múlva már érkezett is. Gyalog messze lett volna.
Én a város szélén vagyok a cég meg a város közepén. Az meg nem itt van.

A recepción meg kérdeztem mi/merre van. Kedves, kicsit csúnyácska lány volt.
A tizedik emeletre kellett mennem. Szerencse feltalálták a liftet.
Egy csomó ember álldogált. Gyorsan végig futott a szemem, hogy megtaláljam a srácokat. Az egyik sarokba ültek idegesen.
-Sziasztok! -köszöntem.
-Helló! -futott hozzám V és megölelgetett. Kedves tőle. Jin szorított egy kis helyet és Rap-Monsterrel kezdtem el társalogni. Nem lehet róla meg mondani, hogy ennyit tud dumálni. JungKookra egy csomószor ránéztem, de ő csak bámulta a földet.
-Szerinted sikerül? -szólt hozzám Jin.
-Jó hogy! Csak csináljátok azt amit otthon. -megsímítottam hátát.
-Drukkolok neked! -mondta.
-És milyen névvel jelentkeztetek? -kérdeztem izgatottan.
-BangtanBoys. -ült le elénk Suga. Már nem haragszok rá. Megbeszéltük, hogy miért csinálta és megértettem.
-Golyóálló fiúk? -mosolyodtam el.
-Igen. Így neveztük el magunkat még anno. Tizenöt évesen. -hökkentett egyet JiMin. Hihetetlen milyen összetartóak, és hogy meg változtak pár hét alatt.
-És te? -kérdezte Rap-Monster.
-DRNN. -a fiúk nevettek. Nem értettem a viccet.
-Ez, hogy jött? -végre megszólalt JungKook is.
-Egyedinek születni kell. -mire ezt kimondtam kijött egy alacsony ötven év körüli pasas.
-BangtanBoys. -tessékelte be a fiúkat. A lábam idegesen járt. Már húsz perce bent vannak. Mit csinálnak ilyen sokáig?
Öt perc gyomor ideg után kitántorogtak felpörögve. Jó jel.
TaeHyung felkapott és meg pörgetett. Elröhögtem magam.
-Mi volt? Mondjatok már valamit! -igazítottam meg hajam.
-Hát aláírtuk a szerződést, holnap költözhetünk be. -ugrándozva mesélte JiMin. Ezt most már ketten csináltuk, de abba hagytam és Kookie elé álltam.
-Gratulálok! -nyakába ugrottam, amit egy homlok puszival adott vissza. Fél percig biztos egy máson csüngtünk, de behívott a fickó. Lassú léptekkel mentem be.
Egy nagy terem tárult elém. Sok-sok mikrofon volt kirakva.
Egy-két átlagos kérdést feltett, és elkezdtem.
Végig remegve énekeltem.
Amint vége  lett leültetett maga mellé.
-Miótta énekelsz?
-Kiskorom ótta. -mosolyogtam.
-Minden rendben volt a hangoddal. Alá írod? -tolta elém a papírt. Egy nagy vigyor ült ki arcomon és gyorsan alá firkantottam. -Remek! Ha tudsz még ma költözhetsz. Menedzsered majd' meg ismered. A dorm kulcsa. -kapta ki zsebéből, s lerakta az asztalra.Meghajoltam, elvettem az asztalról a zár nyitót.
Már nem voltak sokan. JungKookhoz rohantam. Ismét ölébe, csak most fel is vett.
Ez egy álom. Valóra vált álom. Azt csinálom amit szeretek, és azzal akit szeretek.

1. évad: 9.fejezet

Choa szemszögéből*

A fiúk elhívtak az egyik gyors kajázdába.
JungKook hozzám se szól. Csalódottságot fejez ki tekintete.
Elkell csipnem a tökéletes pillanatot, hogy tudjak vele beszélni.
Közben megismerkedtem JiMin barátnőjével. Örülök nekik. Nagyon cukik. A lány kedves, közvetlen. Nagyon sokat beszélgettünk, ha már Hy TaeHyunggal foglalkozott.
Kookie elment mosdóba. Vártam egy kicsit és utánna mentem. Megvártam kint.
Kijött és rám nézett jó hosszasan.
-Mi a baj? -fogtam meg csuklóját.
-Sajnálom. -húzott magához. Olyan jó volt újra mellette lenni. Hiányzott. Nem akartam, hogy ez a pillanat pocsékba menjen, így meg se szólaltam.
-Hiányoztál JungKook! Lehet egy nap volt, de akkor is. Egy évnek tűnt. -néztem csillogó szemeibe.
Közelebb hajolt, íriszeim fürkészte. Egy levegő vételnyi távolság volt köztünk. Szívverésem kétszázra növelkedett, majd' kiugrott helyéről. Kezével támaszkodott a falnak. Álltam megdermedve, semmit tevően. Miért kell bámulnia? Mit tesz velem megint? Ajkai közeledni kezdtek.
Mellettünk valaki köhintett.
JungKook ellépett én meg lefagytam. Majdnem csókolóztunk. Többet érzek, mint barátság ez nem kétség, de hamar rám unna. Én meg ilyen kapcsolatot nem akarok.
-Choa csörgött a telefonod. -nyújtotta át NamJoon a készüléket.
Szemem sarkából láttam ahogy JungKook megforgatta szemét.
-De már megyek is! -intett és elment.

Otthon*

TaeHyung és JungKook hozzánk jött a többi fiú meg haza.
-Aztán ne hangosan. -nevettem HyAmira és V-re. Annyira jó cseszegetni ezzel őket. Tudom, hogy még nem akarja Hy, és TaeHyung meg vár. Tök vicces.
JungKookkal úgy csinálunk, mintha semmi se történt volna, pedig mindketten akarunk erről beszélni, de nem merünk. Lehet jobb is. Nem szeretném, hogy ez a jó barátság el vesszen.
Felmentünk a szobámba.
-Nagyon aranyos JiMin barátnője. Megkedveltem. Jól jár JiMinnel. -kotortam a pizsamámért.
-Hüh? -nézett rám bambán.
-Semmi. -ültem le mellé. Miótta énekeltünk ketten, egy csomót gondoltam arra, hogy jelenkezni kéne egy céghez. És szerintem meg is fogom lépni.
-Érdemes lenne jelentkeznem valamelyik Entertainmenthez? -fürkésztem a földet.
-Ez milyen kérdés? Hát még szép! -pattant fel.
-De csak egy feltétellel. -mutattam rá. -Ha te is megteszed ezt a lépést.
-Ezt át kell gondolnom. De figyelj már. Rap-Monster, Suga, J-Hope jól rappel. Gyerek korukótta nagy álmuk és nagyon felnéznek minden idolra. És még talán én is tudok kicsit. JiMinnek gyönyörű, cuki hangja van. Igaz van rajta mit csiszolni, de egy-két év gyakorlással remek lenne. Jinnek egyszerű hangja van még is hangzatos. V-nek meg elképesztő magas. Hármójukból nagyon jó vocal lenne. Ez így egy összetartó banda lenne az biztos. És te a gyönyörű, fülbemászó hangoddal indithatnál szólót. -lehelt tenyerébe. Nem is olyan buta, mint amilyennek tartsa magát. Ez rendkívül egy remek ötlet. Ha ez mind igaz amit elmondott nagyon sok esélyük van. JungKook hangjával szerintem mindent tarolni fognak. Ő is kezdhetne nyugodtan szólót.
-Beszéld meg velük. -adtam kezébe telefonom. -Utánna nézek, hogy mit/hogyan.
-Rendben! -kiment a folyosóra én addig bekapcsoltam a piros Asus laptopom.
Annyira jó lenne. Keresnék is és egy csomó ember megismerne.
-Azt mondta NamJoon reggel át jönnek és megbeszéljük. Ha Suga addigra hazakóborol. -vakarta meg tarkóját.
Oda mentem hozzá és megöleltem. Illata már ismerős volt.
Este lefeküdtünk és a BigHit-et találtuk a legalkalmasabbnak.

JungKook szemszögéből*

Nem tudom hova rakni, hogy hagyta volna megcsókoljam. Nem tolt el, még hagyta is magát.
Úgy tesz, mintha semmi se történt volna. Pedig ez engem nem hagy nyugodni.
És mikor utánnam jött. A szívem a fellegekbe járt.
Persze, annak a rohadt telefonnak csörögnie kellett.

Lakásba*

Aztán ne hangosan. -nevetett HyAmira és V-re. A humor érzéke valami rettenhetetlen köcsögös.
Felmentünk a szobájába.
-Nagyon aranyos JiMin barátnője. Megkedveltem. Jól jár JiMinnel. -mi az, hogy JiMin? Most remélem, hogy csak kötekedett.
-Hüh? -néztem rá, mint valami értelmi fogyatékos.
-Semmi. -huppant le mellém.
-Érdemes lenne jelentkeznem valamelyik Entertainmenthez? -bámulta a padlót.
-Ez milyen kérdés? Hát még szép! -ugrottam fel, mint mikor valaki díjat nyer.
-De csak egy feltétellel. -döfte mellkasomba mutató ujját. -Ha te is megteszed ezt a lépést.
-Ezt át kell gondolnom. De figyelj már. Rap-Monster, Suga, J-Hope jól rappel. Gyerek korukótta nagy álmuk és nagyon felnéznek. minden idolra. És még talán én is tudok kicsit. JiMinnek gyönyörű, cuki hangja van. Igaz van rajta mit csiszolni, de egy-két év gyakorlással remek lenne. Jinnek egyszerű hangja van még is hangzatos. V-nek meg elképesztő magas. Hármójukból nagyon jó vocal lenne. Ez így egy összetartó banda lenne az biztos. És te a gyönyörű, fülbemászó hangoddal indithatnál szólót. -leheltem tenyerembe, közbe kifújtam a bent tartott levegőt.
-Beszéld meg velük. -adta kezembe arany színű iphone-ját. -Utánna nézek, hogy mit/hogyan.
-Rendben! -kimentem a folyosóra, tárcsáztam Rap-Mon. számát.

"-Cső! -köszöntem bele.
 -Szevasz! Mi van? -szerintem felkeltettem, mert nagyon álmoskás volt a hangja.
 -Ez az őrült lány kitalálta, hogy jelentkezzünk gyakornoknak és szerintem teljesen alkalmasak lennénk.
 -Végre mondott valami értelmeset. Holnap reggel elmegyünk ha YoonGi haza talál. -lecsapta a telefont. Ez az! Szóval benne lennének."

-Azt mondta NamJoon reggel át jönnek és megbeszéljük. Ha Suga addigra hazakóborol. -vakartam meg tarkóm.
Felállt és óvatos léptekkel megölelt.Magamhoz szorítottam jó erősen. Annyira kínoz. Napról-napra egyre nehezebb.

Lefeküdtünk és a BigHit-et találtuk a legalkalmasabb cégnek.
Fél óra múlva, mellkasomon fekve el is aludt.
Szuszogása meztelen felső testem csiklandozta. Olyan édesen alszik.
Én nem tudtam el aludni még egy óra múlva se. Fejemben a sok gondolat nem hagyott.
Tuti nem tudja mit csinál, mert már szinte teljes testével rajtam van. Kicsi JungKooknak ez éppen, nem kellemes. Kicsit elhúzódtam tőle, mikor bejött HyAmi aki mosolygott egyet.
-Olyan cukik lennétek. -ült le a földre. Gondolom most jön egy sor lelkizés.
-Ott van sajnos a feltételes mód. -simítottam meg az alvó lány arcát. -V? -tereltem el ezt a témát.
-Be aludt. Szerinted tényleg szeret? -reménykedő arccal nézett rám.
-Igen, ez száz százalék. -próbáltam nyugtatni. -Most látom hat év alatt ennyire szerelmesnek.
-Tudod mennyire örülök, hogy összehozott vele a sors? Érted loholtam fél évig, miközbe hamarabb is észbe kaphattam volna. -ezt amúgy tudtam, hogy szerelmes volt belém. Gyönyörű, kedves lány, de akkor se az esetem.
-Elhiszem. Látszik rajtatok. Ti egy példák vagytok arra milyen a tökéletes párkapcsolat.
-Köszönöm. -egy kis tartós csend uralkodott a szobába. -De igaz tudod, hogy ez a lány még nem is nagyon sokszor csókolózott?
-Igen, tudom. És azt is, hogy még szűz. -néztem az említettre. -Majd én megtanítom. -haraptam ajkaimra.
-Te hülye! -csapott kezemre. -Csak óvatosan, mert repülsz. -állt fel.
-Nem vagyok hülye. -vágtam rá.
-Jó, jó. Aludj. Good Night! -húzta be halkan az ajtót.

Choa szemszögéből*

Este Kook melkasán aludtam el, és ott is  keltem fel. Általába az ágy szélén kötök ki, vagy a földön. Kivételesen nem.
Felkaptam köntösöm, és a párduc mintás mamuszom. Araszoltam le a konyhába ahonnan rettentő jó illat jött.
Hy már toppon volt, közben szegény V támasztott fejjel aludt az asztalon.
Hátulról átkaroltam barátnőmet aki palacsintát sütött. Tudja ám, mit szeretek.
Gyorsan megreggeliztem Amival.
 Tae még mindig aludt, JungKookkal együtt.
Elmentem fürdőbe, letusolni.
Egy csipkés hátuljú póló és egy rövidnadrág volt a mai szettem.
Alvótársam már nem volt a hálószobába ami azt jelenti, hogy lent kajál.
Rendet raktam és már csengettek is.
Mire leértem már az egész bagáns elterült a kanapén.
JungKook elecsetelte nekik miről is van, szó én addig ismerkedtem Jenivel.

A cégnél kemény egy év gyakornoki idő van és holnap után lehetne jelentkezni.
A fiúk egésznap itt voltak meg írni egy dalt. Tényleg jól nyomják.
Nekem fogalmam sincs, hogy én mit fogok énekelni. Írni egyáltalán nem tudok.
Idegesen doboltam a körmömmel.
-Mivan veled? -állt elém Kookie.
-Nem tudom mit énekeljek. Írni meg egyáltalán nem tudok. -néztem rá segítség kérő fejjel.
-Nekem van egy dalom amit nem rég írtam. Ha gondolod odaadom. De nem mond senkinek, hogy az enyém.
-Úristen, életet mentettél. -nyomtam arcára egy puszit.

TaeHyung szemszögéből*

Én el sem tudom hinni, hogy milyen lépést fogunk megtenni. Már csak az kell, hogy felvegyenek.
A nagy baj az, hogy kevesebbet lehetek majd a barátnőmmel, de szerintem olyan lesz mintha ott lakna. Nem fogom elengedni magam mellől.
A nap végére megírtuk az első közös zenénket. 'I need U' a címe és teljesen leír mindent. Már csak azt sajnálom, hogy Suga, J-Hope, Jin, Rap-Monster érzés nélkül éneklik. Kéne már nekik is csaj.

JiMin szemszögéből*

Szerelmes lettem. Alig két napja ismerem ezt a lányt,  de számomra tökéletes. Nagyon őszinte velem ahogy én is vele. Mindent megoszt. És nagyon kedveli Choat.
Végre kész lett a zene. Elfáradtam. Már csak aludni akarok.
Elköszöntünk, Choatól és HyAmitól aztán jöttünk haza.
Megkönnyebbüléssel dőltem be az ágyba.
Mellém feküdt Jeni, és heves csók csatába kezdtünk.

1. évad: 8.fejezet

Choa szemszögéből*

"Azt hiszem már hiányzik a Süti fejed! - küldtem sms-t Kooknak.

Másnap reggel*

Reggel nyolcra állítottam az ébresztőt. Találkozok az egyik régi barátommal. Yugyeomot lassan 3hónapja nem láttam. Itt az ideje.
Már négy éve ismerem és nem okozott csalódást. Anya nővérének keresztfia szóval még távoli rokonok is vagyunk.
Kipattantam az ágyból és a ruháim közt kezdtem turkálni. Végül egy fekete farmer mellett döntöttem és egy fehér trikó mellett.
-Hova készülsz? -jött be Ami.
-Yugyeommal találkozom. Rég láttam. -kaptam fel táskámat. Megöleltem és mentem is elfelé.

JungKook szemszögéből*

A nap kiégette a szemem. Miért nem lehet egésznap sötét? Utálok felkelni.
Tegnap olyan cuki volt az üzenet Choatól. Remélem nem haragudott meg, hogy nem írtam vissza.
Kisétáltam kávét készíteni magamnak, de J-Hope megelőzött.
-Mizu szerelmes lovag? -kezdem megszokni ezt a nevet.
-Nincs semmi. -telefonom villogott. Elkaptam a pultról.
"Cho találkozik valami fiúval. Találtam egy cetlit fiókjába. A hozzátok legközelebbi kávézóba mentek."  -ahogy elolvastam a pumpa nem működött szervezetmben.
-Segíts! -szóltam Hoseoknak.
-Hüh? -kortyolt bele kávéjába.
-Tudod van két utcányival arrébb egy presszó. Érdekelne valami. Elmész? -mást nem tudok kitalálni. Nem kémkedni szeretnék, csupán megtudni barátja-e.  -Majd ha bemész meglátod.
-Hát jó! -dörzsölte meg arcát. -Köszönöm J-Hope!

Choa szemszögéből*

Én már a kávézóba voltam, de Yugyeom még sehol.
Rendeltem magamnak egy energia italt. Kedves, szép arcú fiú pincér volt.
-Heló! -ölelt meg hátulról valaki. Elmosolyodtam. Megfordultam és szorosan magamhoz öleltem.
Mielőtt rendelt volna beszélgettünk vagy negyedórát, s eközbe végig fogta a kezem.
Nem szeretem ha valaki a semmiért nyúl hozzám. Persze az ölelés az még elmegy.
A múltkor Suga most meg ő.
Ha JungKook ölel meg az más. Akkor érzem, hogy biztonságba vagyok. Az ő közeledése más.
-Haza kell jönnöd Busanba! -erre már felfigyeltem.
-Minek! Dehogy megyek. -ha ezt két héttel előbb mondja boldogan mondtam volna, hogy "persze", de már van valaki aki ideköt.
-Anyudnak hiányzol és nem akar visszajönni. Téged kér oda. -nézi az asztalt.
-Komolyan ezért hívtál ide? -csattantam fel. -Nem megyek sehová innen. Minek ment el? Ne is keressen többet. Felejtsen el. -ahogy ezt kimondtam egy árva könnycsepp gördült le arcomon. -Szevasz.
Fájt, hogy ezt kellett mondanom. Egy telefon hívásra se képes. HyAmit naponta hívják a szülei, de az enyémek... Elkell felejtenem őket egy életre.

J-Hope szemszögéből*

Nem akartam "kémkedni" , de Kookienak ez fontos.
Amint beértem a presszóba meg pillantottam Choat egyedül. Miért csak magába van?
Megjött a srác. Ölelkeznek. Kamu mosoly amit az arcára festett. Mikor JungKookkal van nem ilyen. Bekéne valnia, hogy érez iránta valamit.
De nyomulós ez a fiú. Egyből kézre tapad. Nem akarok látni többet.
Lehet barátja. Haver kifog akadni.

-Csá öreg! -léptem be az ajtón. Próbáltam lazán közölni vele, de nem megy ez nekem. -Az van, hogy izé. Szerintem barátja van. -vakartam meg tarkóm.
-Értem. -mosolygott és lelépett. Aish! Mit fog csinálni? Összetört.

HyAmi szemszögéből*

Remélem nem barátja. Kook erősen kifog akadni.
-Hát már meg is jöttél? -nyitott be szobámba Cho.
-Igen. Elég is volt ennyi. -mosolygott.
-Na miért?
-Majd máskor megbeszéljük. -kiment. Máskor? Ne már! Nekem most kell az információ.

Choa szemszögéből*

Hívtam, írtam JungKooknak, de nem reagál. A sírás kerülget. Mivan vele? Hol van? Lehet csak elhagyta a telefonját vagy épp nincs nála. -ezzel nyugtatom magam ami nagy valószerűséggel nem igaz.
Már írtam neki mindenhol. Szóval nem érdeklem.
A bőgés kitört belőlem. Felhúztam térdem és beletemettem fejem.
-Héy! Mivan veled? -szálingózott mellém Ami.
-Mindenkit elvesztettem. -néztem fel rá, és ajka egy 'o' alakot formált. -JungKookot.
-Nem, dehogy vesztetted el. -legyintett.
-De. Nem reagál az üzeneteimre, se a hívásra. Lehetek kicsit egyedül? -öleltem meg.
-Majd keres! Igen, persze amúgy is megyek el. -nyomott puszit arcomra, és elment.
Mit tettem Kook? Miért, haragszol rám? Csak tudnám.
Nem sokára születésnapja. Elfogok menni hozzá. Holnap megcsináltatom az ajándékát.
Egy nyaklánc, ami szív alakot formál, egyik oldalába egy 'JK' betű lesz a másik oldalon meg egy 'C', a hátulján meg lesz egy közös képünk. Remélem örülni fog neki.

TaeHyung szemszögéből*

-Kösd már be a nyakkendőm! -ültem le JungKook mellé aki egésznap az üzeneteket nézte. -Töröld már ki! Minek keres ha van barátja? Inkább segíts. -nem értem a csajt. Miért nem mondja meg ha akar valamit?
-Dehogy törlöm! Kösd be magadnak! -rakta el zsebébe a készüléket majd', segített.
Öt percbe tellett, de sikerült. Nem voltam még így kiöltözve így meglepődtem magamon.
-TaeHyung! Vigyázz a húgomra! -szólt J-Hope. Olyan cukin félti. Jó kezekbe lesz nálam.
-Nyugi! Addig vidítsátok fel ezt a nyomorultat aki egy lány után sír. -nevettem.
-Hallgass már! Menjél elfele randizni. Örüljön inkább a pofád, hogy nem te vagy ebbe a helyzetbe. -de egy fasz. Igazából nem érdekel a véleménye, mert tizennyolc éves és még nem volt nagyon sokszor szerelmes. Lepacsiztam J-Hopeval és mentem is.

JiMin szemszögéből*

Ez a lány! Nagyon megfogott. Óvatos voltam vele és érzelmeket keltett. Észrevettem rajta, hogy én is tetszem neki.
Reggel kézen fogva mentünk ki. Angol lány. Jeni. Kicsivel magasabb, mint én, hosszú barna haja van és kék szeme, ami gyönyörű.
-Reggelt! -mentünk ki. Én megrohamoztam a hűtőt. JungKook nézett bambán rám fele. Nem mondtam semmit, mert nem tudok semmiről én sem. Jeni leült mellé és beszélgettek. Nem zavart, mert legalább ismerkedik. Kookien látszódott, hogy csalódott.
De mivan?
-Mi bajod? -ültem közéjük.
-Ez. -mutatta felém az sms-t amit Hy írt neki. Nem akartam elhinni. Megse szólaltam csak felállítottam Jenit, és bementünk szobámba. Nem akarom, hogy nézze JungKook, hogy lánnyal vagyok.
-Valamit megkéne beszélnünk. -vakartam meg tarkóm.
-Mi az? -kérdezte ijedten a lány.
-Öhm...tudod nagyon megfogtál és szeretnélek jobban megismerni. Lehetne egy kezdő kapcsolat? -fordultam el, hogy ne lássa zavartságom.
-Figyelj JiMin. Én teljesen ugyan így vagyok ezzel. Nem ismerlek, de tetszik benned valami. -mondta halkan. -Igen, felőlem. Csak annyit mondok, hogy légy őszinte. -ez az! Megvan. Megöleltem. Rég éreztem már ilyet.

JungKook szemszögéből*

Nem hiszem el, hogy már mindenki kapcsolatba van csak én vagyok ilyen egyedüli nyomorék. Miért nem tudom megszerezni? Miért ilyen nehéz eset? Miért nem merek lépni? -bolyongtak a a kérdések fejemben.
 Látni akarom, de más boldogítsa.
Fáj. Nagyon.
Két óra hosszáig írtam meg egy zenét amibe minden érzelmem benne volt. Nem szeretném senkinek megmutatni.
Csomószor átolvastam és el is aludtam.

Choa szemszögéből*

Bejárati ajtó csapódott. Végre megjött Hy.
Kinéztem, de nem egyedül jött. TaeHyung. Olyan tisztának tűnik a kapcsolatuk. Nincs egymás előtt titkuk.
Kopogtak.
-Szia! -köszöntem V-nek aki nagyon boldog volt.
-Helló! -valamit akar. -Mizu veled?
-Ami? -néztem kifelé.
-Másik szobába. Csak átjöttem beszélgetni. De megyek ha baj. -tette szívére kezét.
-Nem, dehogy. Legalább van még valaki akinek eszébe jutok. -utolsó mondatot halkabban mondtam. -J...JungKook? -küszürültem meg torkom.
-Csajjal. -így már értem.
-Tessék? -félre nyeltem. Ismét a sírás volt rajtam, de elrejtettem.
-Nem amúgy. Egész nap a telefon képenyőjét bámulja. -szívemről leesett egy nagykő és halvány mosoly jelent meg arcomon.
-De akkor miért nem reagál? -hajtottam le fejem.
-Én ezt nem mondhatom el. Hallottam van barátod. Valami Yukeom igaz? -jót nevettem ahogy kimondta a nevét.
-Mi? Már mint Yugyeom? Távoli, régi barátom és rokonom is. Nem járnék vele így se úgy se. Más kiszemeltem van. -néztem V-re aki kiviharzott szobámból. Ma mindenki megvan huzatva.
A másik szobából hallottam a kiabálást.
Mit csinálnak ezek?

-Mivan veletek? -mellem alá fontam kezem.
-Öh nincs semmi. -nézte a telefonját Ami. Mit titkolnak?
-Mit nem mondtok el? -menten a két szerelmeshez közelebb.
-Csak annyi, hogy eltüntette az egyik kedvenc telefon tokom ez a barom. -nem tud hazudni az biztos, de ha nem akarják elmondani akkor nem érdekel. Majd ha akarják megosztják velem.

HyAmi szemszögéből*

-Baj van. -jött be szobámba Tae.
-Mi az? -pattantam fel.
-Aigoo! A srác, rokona Choanak. Feleslegesen búslakodik JungKook, és feleslegesen sír ez a lány. -bökte ki szavait.
-Úristen! Az én hibám. Írj Kooknak.
Mivan veletek? -jött be Cho.
-Öh nincs semmi. -néztem telefonomra.
-Mit nem mondtok el? -lépett közelebb hozzánk.
-Csak annyi, hogy eltüntette az egyik kedvenc telefon tokom ez a barom. -mutattam V-re aki rossz szemmel nézett rám. Hát hazudni nem tudok.
Na végre kiment.

Több perces néma csend után V megszólalt.
-Írtam Kookienak. Találkozniuk kell. Most. -tördelte el szavait. -Menjünk el a csapattal vacsizni. -csapta össze tenyerét.
-De okos az én drágám. -pusziltam meg.

JungKook szemszögéből*

De egy balfasz vagyok. Nem is a barátja. Hogy fogom ki magyarázni?  Elkell neki mondanom mit érzek iránta.

1. évad: 7.fejezet

Nem tudom hanyadjára nyomtam ki az ébresztőt, de nem akarta abbahagyni így inkább kikapcsoltam, viszont már nem tudtam vissza aludni. Lementem Aminak meg magamnak készíteni egy kávét.
Felvittem neki. Már fent volt, heatset a fülébe és nagyon gondolkozott.
-Ó hát te? -vette ki füléből és elvette a bögrét amit felé nyújtottam.
-Azt hittem még alszol -mosolyogtam.
-Én már ilyenkor javába fent vagyok -elnevettem magam, mert szája tiszta habos lett. -Mi az?
-Habos lett adtam oda neki egy zsebkendőt.
Egy kis csend után felhoztam témának az estét.
-Mit veszel fel? -kérdeztem.
-Miniruhát. Ahogy te is -vigyorgott. Semmi bajom nincs az ilyen ruhákkal, de lehetne hosszabb is egy nagyon picit.
-Csak a te kedvedért -vettem ki köntös zsebemből a telefonom.
-Magassarkúval -vigyorgott rám. Biztos, hogy nem.
-Tornacipő -kacsintottam.
-Viccelsz igaz? -nézett rám fogyatékos fejjel.
Mindent felhúzok, de a magassarkút azt nem. Nem bírok benne menni. Tíz perc után már nyavajgok, hogy fáj a lábam. Torna csuka. Azt szeretem. Nem érdekel, hogy fog kinézni a ruhához akkor is azt húzom. 
Remélem nem leszek nagyon részeg.
Egyszer voltam még csak. Mikor elballagtam. És azt is remélem, hogy nem csinálok semmi ökörséget, mert utána biztos meg fogom bánni. A fiúk szerintem már jártasak ebben.  Nem hagyják hogy valamit csináljak.

A nap további részét fetrengéssel töltöttem.
-Hé Choa! -kiabált át szomszédom. -Nekünk kell menni a fiúkhoz -remek. Lehetnének olyan udvariasak, hogy ők jönnek.
-Gyere! Készüljünk. -ordítottam vissza. A napba ezt a pillantatot vártam. Átjött és neki kezdtünk.
Én egy háromnegyedújjú miniruhát vettem fel amire rá volt feliratozva, hogy 'Tokyo' és pöttyös volt a szoknya része. A félcombomig ért le.
Hajamat kivasaltam és aztán sminkelni kezdtem.       Leszaladtam a  fehér cipőmért és fel is vettem. Szerintem jól nézett ki együtt.
 -Készen vagyok! -estem be ajtaján.
Barátnőmön egy rövid, rózsaszín csíkos miniruha ékeskedett.


Kopogás nélkül berontottam. Persze rosszkor, mert JiMin épp egy szál alsóba szaladgált.
-Wáú! Fiúk! Jött két szépség -kiabált.
TaeHyung egyből kiszaladt és ölelgetni kezdték egymást. Összeillenek. Csatlakozott JungKook. Szégyenlős voltam. Fejem lehajtva sétáltam elé. Egy fekete csőgatya volt rajta, és egy fehér ing ami nem volt még begombolva. Illatát beszippantottam. Nagyon jól nézett ki.
-Gyönyörű vagy -hajolt fülemhez. Kicsit csikizett, és egyben elszálltam a földről. Éreztem ég az egész arcom. Hogy ne lássa inkább megöleltem. Egy fejjel magasabb volt szóval lábujhegyre kellett állnom. Félmasodpercig tartott ez a pillanat, mert észrevettem, hogy JiMin, TaeHyung, Ami úgy néz minket, mint akik nem láttak még embert ölelkezni.
-Nézz hátra -suttogtam halkan Kookie fülébe.
-Tudtommal nem mozi film -karolt át egyik kezével majd elhúzott szobájába.
Ölelése olyan jól esett.
-Miújság? -kérdeztem közbe leültem az ágyra.
-Részeg leszel? -nevetett.
-Nem tudom. Attól függ. -álltam fel. Nem bírtam ülni seggemen. Annyira várom már, hogy menjünk.
Még egy pár dolgot megigazított magán, felvett hozzá egy fehér snapbacket.
-Végre már! -csattant fel J-Hope.
-Jólvan az előbb még kint se voltatok. -mondta JungKook. Sugan akadt a tekintettem és csak megforgattam szemem. Hogy bír még ezek után rám nézni? Rühellem.


A bejáratnál már megcsapta a hangos zene a fülem. Bementünk, leültünk az egyik helységbe. Egyik oldalamon TaeHyung ült a másikon Ami. Rap-Monster hozott kilenc poharat, és egy csomó piát. Ma jól fogom érezni magam. Elhatároztam. Nem érdekel semmi.
Megtámadtam a Wishkyt és öntöttem egy keveset. Rajtam kívül TaeHyung és Jin ivott velem együtt ilyet. Egyszerre lehúztam. Elsőnek lehet nem ezt kellett volna, mert majdnem kitaccsoltam.
V mellettem egy csomót pofázott. Jártatta hülyeségét. Ránéztem barátnőmre aki csak nevetett és zavarba volt. Egymás után jött a sok alkohol, de még éreztem, hogy jöhet. J-Hope kitalálta, hogy táncoljunk. Nem ellenkeztem. Felmásztam az asztalra és onnan ugrottam le ha már nem voltak képesek arréb mászni.
Lassacskán mindenki bulizott.
TaeHyung és Ami egymásnak estek én meg jót vihogtam rajtuk.
JiMin elkóborolt valahova csajozni.
Suga is így tett.
Jin, JungKook, Rap-Monster meg én maradtunk. Üvöltöttem a zenét. Lábaim kezdtek zsibbadni. Jinen és RapMonon nem látszott semmi. JungKookon már kezdett valami beütni. De nekem végleg annyi.


Másnap reggel*

Zsibolygó fejfájásomra keltem. Lassacskán kinyitottam a szemem, de fogalmam sincs hol vagyok. Kitisztúlt teljes mértékben a látásom és rájöttem, hogy JungKook szobája. Jobbra-balra néztem, de sehol senki. Semmi emlékképem a tegnapról. Felálltam. Semmi nem volt rajtam csak a fehérnemű. Úristen! Mit csináltam? Kikaptam Kookie szekrényéből egy fekete pólót ami fenekem aljáig ért. A tükör előtt a hasamon egy zöld foltot fedeztem fel, nyakamon pedig egy lilát. Két helyen. Nem tudok semmiről. Remélem Jin és RapMon tudnak segíteni. Vagy JungKook, bár ő is totál bevolt állva.
Kimentem.
V ülébe HyAmi ült és sutymorogtak, majd rámnéztek és felkuncogtak. JiMin is ezt tette csak ő épp a földön terült el. JungKook az asztalba verte bele a fejét. Legidősebb fiú elnémult.
-Mivan veletek? Mi történt? Nem emlékszem semmire -túrtam bele hajamba.
-Hát öhm. Az van, hogy ha mi nem vagyunk akkor már elvesztetted volna azt amit nem kapsz vissza. -beszélt V vigyorogva. Mi a szar?
-És ezen röhögsz? Mi? Hogy? -ültem le a nappali közepébe és meredtem magam elé.
-Szószerint, JungKookkal faltátok egymást. -ránéztem szegény említett fiúra.
-Várjatok! -kezdett össze állni a kép.

"Miután kitomboltam magam JungKook ölébe ültem, vele szembe. Haját kezdtem el piszkálni ezekután arcát végig pusziltam. Ajkait vettem célpontba. Nyelvem utat tört magának, és nem állt ellent. Szenvedélyes csók csatába kezdtünk. Belemarkolt fenekembe én pedig felszisszentettem.  Felállítot, hogy menjünk táncolni. Karom átkulcsoltam nyaka körül, ő pedig derekamra tette kezét. Körözni kezdtem csipőmmel és csak ennyit mondott.
-Megfogod bánni. -mondta halkan.
-Nem fogom. -tévedtem nyakára majd bele haraptam. Egy sóhajtással elintézte..."

-ÁÁÁ -sikítottam fel. -Nem hiszem el! Mit csináltam?! -temettem fejem tenyereim közé.  Hogy fogok szemébe nézni? Milyen lesz ezután a barátságunk. Így már mindent értek. Kook rámnézett és én is rá. Ismét paradicsommá vált fejem.
-Gyerekek nem volt elég? -gúnyolódott ChimChim. Pont ő hiányzott.
Visszamentem szobába és sírni kezdtem.
Hallottam, hogy valaki bejött.

JungKook szemszögéből*

Jin amit mondott, fel sem akartam fogni.
Tényleg majdnem lefeküdtem életem szerelmével? Úgy, hogy nem is emlékszek rá?0 Nem fair. Szegény lány mit fog szólni ehhez. Fejemet asztalba kezdtem el ütögetni.
Hallottam, hogy szobámból kilépett Choa.
Elfog távolodni tőlem ezentúl. Bár, megjelöltem a területem.
Amint közölték vele elszörnyedt. Én se reagáltam volna másképp.
Biztos rendesen átkoz. Visszavonult. Nekem se volt már kedvem hallgatni viccelődéseiket.
Késztetést éreztem arra, hogy vigasztaljam meg.
-Csak okosan a barátnőmmel! -fenyegetett meg Ami. Kínos lesz.

Sír. Rossz így látni.
-Ch..Choa. -félve ültem le mellé. -Nagyon sajnálom.
-Mit sajnálsz? Ezt inkább nekem kellett volna neked mondanom. Nem tudom mi ütött belém. Részeg voltam, ahogy te is. Én nem akartam. -nézett rám kisírt szemekkel amitől szívem szakadt meg. -És ha hazudtak volna? Tényleg nem történt meg? JungKook...-Choa ajkai egy 'o' alakot formáltak.
-Nem hiszem, hogy hazudtak volna.
-És ha elvesztettem? Úgy, hogy nem is emlékszem? -borult mellkasamba, sírva. Lelkiismeret furdalásom volt. Biztos, hogy nem történt meg, mert emlékszik Jin vitt ki.
-Figyelj! Ittasak voltunk. Gondoljunk arra, hogy való esetbe nem történt volna meg. -de fájt ezt nekem kimondani.
-Rendben. Összekaparom magam. -mosolygott. Szétesve is gyönyörű.
Nem ugorhatnánk arra a részre ahol boldogok leszünk?
Első ilyenem. Sose voltam ennyire szerelmes. Rendesen feltúrta az életem. És a szívem.
Mikor mondhatom el neki? Aish!

Choa szemszögéből*

Fürdőbe mentem
 Vagy is mentünk. A csapnak neki száguldottam, fellökve Kookiet.
-Hé! -nyavajgott, én meg csak nevettem. Egy pici vizet ráfröccsköltem. Türelmesen várta, hogy kész legyek, de én mégtöbb vizet csaptam rá.
-Legyen harc! -hajolt a kád felé és a zuhanyt megnyitotta.
A hajam tiszta víz volt. A póló is kapott vizet. Fekete és teljesen átazott. Egy kádnyi vízbe taposgáltam.
-Zárd el! -röhögtem. -JungKook! -visítottam, de még mindig kacagtam.
Pár perc könyörgés után elzárta. Hát ő se kicsit vizes.
-Ha megfázok a te lelkeden szárad! -mutattam rá. -fogtam egy törölközőt és kezébe nyomtam.
-Mit csináljak ezzel? -tartotta úgy ahogy oda adtam neki.
-Törölj meg! Ha már össze vizeltél. -kacsintottam.
-Hol drága hercegnő? -gúnyolódott.
-A hátam.- vigyorogtam. -Ja és te szárítod meg a hajam.
-Mi? Nem. Te kezdted. Ne engem hibáztass! Én csak vissza adtam. -magyararázkodott, én meg derekamra tettem egy másik törlőt, hogy letudjam venni a pólót. Rámnézett egy meglepődött fejjel és inkább megse szólaltam. Éreztem a szúrós anyagot hátamon.
-Köszi. -vettem fel vissza pólót. Pont benyitott HyAmi.
-Öhm...zavarok? -kuncogott.
-Nem! -vágtuk ra egyszerre JungKookkal. Arcomon elő jött két pici pír majd JungKook rám nézett.
-Miért akar mindenki összehozni veled? -nevettem kínosan. Kiviharzott. Nem mentem utánna, mert úgy sem mondaná el. Inkább hagyom.

HyAmi szemszögéből*

-Hova mentek ezek? -kérdezte JiMin.
-Szerintem a fürdőbe. -mondtam ijedten. -Igaz nem csinál Kook vele semmit? -álltam meg JiMin előtt.
Csak ketten voltunk, mert J-Hope, Jin, TaeHyung elmentek boltba.
Én pár nap alatt nagyon megszerettem őket. Mindenki kedves. Choa-t nem értem. Mindig panaszkodott rájuk.
-Nem, JungKook nem tudná megtenni vele. -csapott szájára.
-Mi? Mit tudsz? -mentem önteni magamnak üditőt.
-Hát izé...JungKook szerelmes belé. -túrt bele a hajába. -félre nyertem. Így már mindent értek.
-Szerinted MiHinek tetszik? De akkor miért ellenez mindent? -fogtam a fejem.
-Kérdezd ki és szólj nekem. -kacagott. -Mert fél, hogy megbántsa.
-Elsőnek neked fogok. -kacsintottam. -Megnézem mit csinálnak.
Lassú léptekkel a mosdó felé vettem az irányt. Gyorsan, minél hamarabb benyitottam.
Choa épp pólóját vette fel.  Mit csináltak vajon? Ki kellessz faggatnom.
-Öhm...zavarok? -dugtam be a fejem, JiMin meg jót nevetett.
-Nem! -vágták rá egyszerre. Cho feje tiszta piros. Gyanúsak. Becsuktam az ajtót.
Pár perc múlva kiviharzott Kookie. De édes mikor ideges.
-Nektek meg mi bajotok? Nem lehet az embernek lány/fiú barátja. Nem lesz egy darabig több köztünk. -kiabált, de még is halk volt. Szomorú arcával vonult a szobájába.

JungKook szemszögéből*

Mikor levette pólóját Choa azt se tudtam hova nézzek. Nem szégyenlős az biztos. Így kelletett végig állnom a hátánál.
Amikor Ami benyitott ideges voltam. Kopogni luxus.

Kimentem, ki is osztottam őket. Tudom JiMinie is benne volt.
Jobbnak láttam, hogy be menjek  szobába. Hagyjanak pár percre békén, de a nagyságos asszonynak bekellett jönnie.
-Mit akarsz? -mentem szekrényemhez kivenni egy nadrágot, mert csak pólóba és egy boxerbe szaladgáltam.
-Figyelj! Tudtommal nem tettem semmit amiért haragudnod kéne rám. Csupán beakartam menni egy fésűért, de ti épp dolgot inzéztetek. -nevetett. Nem tudom mi olyan vicces. -Amúgy azt szeretném közölni, hogy tudom szerelmes vagy belé. Ezzel azt akarom  mondani, hogy bármit elmondhatsz nekem. Segíteni tudok vele kapcsolatban hidd el! -ült le az ágyra.
Gondoltam, hogy ChimChimnek eljár a szája.
-Egy: nem csináltunk semmit. Kettő: megoldom magam, csak azt derítsd ki, hogy teszik-e neki. Ennyi elég. -tartottam felé kezem, kézfogásra.
Bólintott, és kiment.
Sajnálom, hogy bunkó vagyok mindenkivel, de ezt váltsa ki belőlem.
Ha majd egyszer enyém lesz ígérem jó fej leszek.

Choa szemszögéből*

Felöltöztem, elintéztem magam. Vagy félórát biztos a tükör előtt áltam.
-Megjöttünk! -ordított Hoseok.
-Mi meg mindjárt megyünk. -kiabáltam ki, majd' kimentem. -Igaz Hy?
-Igen. -nézett szomorú arcú V-re. Odament hozzá és megölelte.
-De cukik. Nem? -súgtam mellettem álló Kookienak.
-Ja. Nagyon. -nézte őket karba tett kézzel. Olyan fura.
-Nem hittem volna, hogy TaeHyungnak lesznek érzelmei. -JungKook gyönyörű két szép, fekete szemébe néztem. Nem szóltunk csak néztük egymást. Senkit nem hallottam/láttam csak is az ő íriszeit.
Ezer évig tűnt ez a pillanat, de csak egy percnyi volt. Arra lettem figyelmes, hogy JiMin mellettünk áll és néz. Körbe néztem a társaságon és mindenki így tett. Megelőztem a cikizést így felkaptam telefonom és kiviharzottam.
Lépteket hallottam hátam mögül. Remélem nem JungKook. Nem akarok vele találkozni most.
-Hé! Várj már! -rántott vissza barátnőm. -Mivan veled?
-Az van, hogy ő állandóan zavarba tud hozni, mikor találkozik tekintetünk megőrülök. Ha vele vagyok boldognak érzem magam. Magam se tudom mi bajom van.
-Szerelmes vagy? -ütött egyik újjával vállon.
-Nem, nem vagyok. Pár napja ismerem. Csak tetszik. Méghozzá nagyon. De mi értelme van? Sose nézne egy olyanra, mint én.
-Bolond vagy. A vak is lássa, hogy odáig van érted- meg vissza. Összeillenétek.
Mindketten köcsögök vagytok, idióták, te szép ő helyes. -tapsikolt.
-Hagyd abba! Nem lesz semmi extra velünk. Maradunk barátok. De menjünk már! Kikell pihennem magam holnapra. -mentem fejem után nem törődve mit beszél hozzám.

TaeHyung szemszögéből*

Senki nincs itthon csak én meg JungKook.
-ELJÖTT A LELKIZÉS IDEJE! -rohantam ki a szobámból a nappaliba.
-V ne már! Legszívesebben felgyújtanám magam. -úgy érzem, hogy neki most egy lelki támaszra van szüksége.
-Ne beszélj butaságot haver! Inkább mond el. -ültem le mellé.
-Kikészít a csaj! Ma úgy álltam a hátánál, hogy csak fehérnemű volt rajta és a derekára kötve egy kendő. És ahogy egymás szemébe nézünk MINDIG megfagyunk. Észre vettem rajta is. Nekem hazudhat, de magának nem. -szegény srác.
-Ha így folytatod ráunsz. -legyintettem.
Gyönyörű Choa, jófej. De JungKookot teljesen megváltoztatta. Mondjuk nem ő tehet róla. Kook érzelmei utat állnak. Az én szerelmemmel majd összeboronáljuk őket.
-Küzdök érte. -nem szólaltam meg. Ez alatt a mondata alatt lesokkoltam. Ő? Küzd egy lányért? Nagyon megbecsülheti Choa.
-Amúgy észrevetted, hogy ez a két lány teljesen megváltoztatta az egész bandát? NamJoon már nem erőszakos, Jin nem flegmázik, JiMin sokkal érzékenyebb és lelkizős lett, mi ketten fülig szerelmesek, Suga meg..Suga már tegnap este ótta felszívódott.
-Észrevettem és nekem így sokkal jobb. -mosolygott. Ezt a srácot ismertem meg nem a szomorút.
-Addig ilyen kedvű leszel még nem lesz melletted?
-Azthiszem. És veletek mizu? -elővette Iphone 5s-t és Instara rakott ki egy közös képet Choval.
-Szerelembe estem. Tudod a zene amit írtál. 'Only fools fall for you' -énekelni kezdtem. -Csengőhangom. Ja és várok! -tettem karba karom.
-Remélem nem mutattad senkinek. -forgatta meg szemét. Nem tudom mit rinyál! Gyönyörű hangja van. -Mire vársz?
-Nem mutattam. -nyújtottam ki nyelvem. -Hogy igent mondjon. Mert még hivatalosan nem a barátnőm. -vágtam be a durcát. -Nem tudom miért nem válaszol már. Végig beszéltük a dolgokat már azt is mondta, hogy 'szeret'. Lányok! Csak a baj van velük.
-Az szép. -röhögött ki.
-Meg se szólalj! -boxoltam vállba.
Beszélgetésünket JiMin zavarta meg.
Egy lánnyal ment csókolózva be a szobába. Elröhögtük magunkat.
Rezgett Kookie telefonja.
Choa írt üzenetet.