1. évad: 6.fejezet

Telefonom rezgésére keltem. Kapirgálni kezdtem éjjeli szekrényemen, hogy kitudjam nyomni. Miután észhez tértem ránéztem az órára és már negyed12 ütött az idő. Szemeim kipattantak. Felszerettem volna állni, de két kéz derekamon pihent. Óvatosan levettem magamról és az ablakhoz mentem, hogy kihúzzam a sötétítőt. A nap sugara pont JungKookra villant. Egyből reagált rá. Méghozzá viccesen. Párnát fejébe húzta és káromkodni kezdett.
-Ó bazdmeg! Normális vagy? Nem tudtál volna még egy kicsit várni?  -nézett rám kómás fejj. De kis cuki pofa. Elmosolyogtam magam. -Mit mosolyogsz?
-Ja, semmit. -indultam szekrényemhez. -Készüljél! Nem akarom, hogy az egész napunk pocsékba menjen. -vettem ki egy haspólót és egy magasderekú rövidnadrágot.
-És én mi a francot vegyek fel? -de hisztis.
-Ne nyavajogj már. Vedd fel ami tegnap volt rajtad. Most fordulj el. -néztem rá szúrósan.
-Aha, biztos. Kihagyjam ezt a szép pillanatot? -betelt a pohár.
-Ha harc hát legyen harc! -ugrottam rá és elkezdtem csikolni, mire fel röhögött. Szegénynek már a könny is kijött a kezéből. Viszont nem hagyta magát. Lelökött magáról, így most már ő volt rajtam és ő csikizett.
-Ne..JungKook...nem bírom. -röhögtem. Ha találkozik egymássak a szemünk teljesen lefagyunk. Ez most se történt másképp. Igen félreérthető volt a helyzet, de hiszen csak hülyültünk és szarul jött ki. Nem kapcsolt, hogy lekéne szálnia rólam. Nem könnyű. Felszisszentettem. Mielőtt nem nyomta ki belőlem az összes levegőt, szemembe lógó hajamat fülem mögé rakta aztán lepattant. Megkönnyebbülés volt számomra. Kifújtam a bent maradt levegőt közbe visszatekertem az előbb történtekre. Utálom, hogy ledermedek tőle. Utálom, hogy mindig zavarba tud hozni.
Utálom, hogy mindenbe benne van amit szeretnék. Miért csinálja ezt velem? Tegnap az ölébe ültem és egymás nyakát csókolgattuk, ma egymáson fekszünk. Mivan velem? Vele? Mi történik körülöttem?
Félre kell tennem ezeket, mert ma is egésznap vele leszek. Majd máskor megfejtem. Felálltam  és felöltöztem.


-Hova megyünk előbb? -kérdeztem.
-Park? -fogta meg kezem és így mentünk. Elszerettem volna húzni, de nem akartam. Nem volt szívem hozzá.
-Rendben. -biztos, hogy megint olyan vagyok, mint egy paradicsom.

Leültünk egy padra a szökőkút elé. Keresztbe tettem a lábam és elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen jó lenne madárnak lenni. Logikus. Mintha nem is tudtunk volna mást megbeszélni.
-Hát ti? -közelített felénk egy napszemüveges fiú akit elsőre nem ismertem fel.
-Szia J-Hope! -köszöntem. -Merre jártál?
-JungKook neked nem iskolába kéne lenned?
-Ahogy neked is.  -Kook kedvessége átment flegmába. Úgyátszik még mindig bele akarnak szólni az életébe.
-Mikor jössz haza? -tekintett rám, mikor nem is nekem szánta.
-Este. -kicsit elszomorodtam, hogy este már nem lesz velem, de megtudom érteni.
J-Hope nem felelt és már ment is. -Ch!
-Mi a baj Kookie? -fogtam meg vállát.
-Nincs semmi. -mosolygott és úgy döntöttem nem faggatom, bár tudtam nimcs semmi rendben.
-Öhm..azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha jelentkeznél a BigHithez?  -álltam fel elé.
-Te lökött vagy. Van még csiszolni a hangomon és a táncon. És a jegyeim se a legjobbak. Semmi esélyem. -kínosan nevetett.
-Hát jó. -vágtam fancsali képet. -Menjünk PLÁZÁBA! -csillogott fel a szemem. -Gyere, gyere. -állítottam fel és komolyabb témába kezdtem bele.
-Lesz ott mozi? -pont akkor kérdezte mikor szerettem volna mondani.
-Igen. Kérdezhetek valamit? -tördeltem idegesen az újjam.
-Kérdezz.
-Tegnap kint az udvaron. Minzy az öledbe ült. Akkor te most nem hallottad amit mondtam róla? Mert engem baromira zavar. -tartottam egy kis szünetet. -Vagy is az zavar, hogy átver téged. Gondolom, sőt tudom, hogy nem érdekel annyira. De akkor is. Szakíts vele kérlek már!   - szinte könyörögtem.
-Miért zavar ennyire? -nem tudom én sem, de felbosszant.
 -Utálom a kurvákat. -nevettem kínosan. -De végülis nem vagyok se anyád se semmid. Na jó! Csak barát. És még hány napja is? Egy napja


Nagyon jól éreztem ma magam vele. Nem voltan egy percre sem szomorú, és rengeteget nevettünk.
Amint felértem a szobámba ágyamra dőltem. Haspóló volt rajtam így felcsúszott. Nem zavart, hogy JungKook lát, mert olyan, mint egy fürdőruha.
-Ne perverzkedj! -ült le ágyamra és méregetni kezdett.
-Meg ne szólalj. Egyedül itt te vagy perverz, ok? -néztem rá hülye fejjel.
-Jó, jó persze már. -nevetett. -Öhm most mennem kell. Srácok tisztára félnek. -vakargatta tarkóját
-Mitől? -röhögtem. -De most komolyan mész? Mikor találkozunk?  -tettem fel sorra a kérdéseket.
-Hát, hogy megettél-e. -lökött meg. -Igen, megyek. Nem tudom. Majd írok. -kacsintott, majd egy homlok puszival le is lépett.
Hát ez jó!
-HyAmi. AHHA! -beszéltem magamba, mint valami komplett idióta. Tárcsáztam számát és reménykedtem, hogy felveszi.
-Szia! -köszönt bele.
-Helló! -elmondtam neki szóról, szóra anyáékat  amitől kissé lesokkolt.
-Na de mindegyj! Figyelj már! Nem költözöl hozzám? Ki csajosítjuk ezt a házat, és free timeba nyomjuk. -nevettünk mindketten ezen a kijelentésemen.
-Ha nem zavarok szívesen. Nagyon jó lenne! Többet lennénk együtt. -hallottam hangján, hogy félénken mondta.
-Akkor pattanj! Kérd meg Hoseokot, hogy segítsen. -ajánlottam neki és ki nyomott.
Elmentem a fürdőbe elindítani a szennyesem.
-Aigoo! JungKook! -ideges voltam rá. Itt hagyta a boxerét. Ezt még visszakapod 'öcsi'.


Ajtó kopogásra felugrottam az ágyamból és rohantam is lefelé.
HyAmit megölelgettem. J-Hopenak intettem egyet és becipekette a bőröndöket.
-Köszi. -mondtam.
-Nincsenmit. Gyere már egy kicsit velem. -mutatott szemével az ajtó felé. Fogalmam sincs, hogy mit akar. -Nos, mivan közted és JungKook közt? -dörzsölte tenyerét.
-Barátság?! Mivan még nem volt Kooknak lány barátja vagy mi? -nevettem.
-Ja semmi. Biztos, hogy csak barátok? -nézett rám kérdően. Most mivan?
-Közeli barátok. Így megfelel? Semmi extra és szerintem nem is lesz. -kacsintottam.
-Hát jó! Vigyázzatok magatokra. -köszönt be 'húgának' , engem meg megölelt. Első Bangtan tag közeledése. Kivéve Kookiet. Örültem neki. Nagyon.
Barátnőmmel berendeztük a szobát ami az enyém mellett van. Már este tizenegy is elmúlt, de még most se voltunk álmosak.
-És mizu JungKookkal? -borzoltam össze haját.
-Semmi. Találtam mást akibe szerelmes vagyok. És úgy nézki, hogy lassacskán összejövünk.  -vigyorgott, mint a tejbe tök.
-Ki ez a szerencsés fiú? -lepődtem meg.
-TaeHyung. Olyan csodás fiú. Beszélgettünk egy csomót rólad, és már elcsattant az első csók is. Annyira boldog vagyok. Azt hiszem mellette akarom leélni az életem. Csak rá vágyom. -amikor el hadarta ezt a pár mondatott ledermedtem.
-Örülök neki, hogy ilyen boldog vagy. -fogtam meg kezét. - Bárcsak már megtalálnám én is az igazit. -a gondolataimba JungKook ugrott be. Miért? Miért kell mindenről eszembe jutnia? Már magamat se értem.
-Megfogod nem sokára. -kacsintott magabiztosan. Mintha valamit titkolna, de nem faggatom. Majd jön magától a szerelem.
Ami még mutatott egy-két közös képet magukról. Volt egy ami nagyon tetszett, ezért megkértem, hogy küldje át. Befogom állitani háttérnek, mert olyan barmos, cuki lett.
Észre se vettem, de barátnőm bealudt. Én meg itt beszélek neki.
Én meg nem voltam álmos, ezért belekezdtem telefonom nyomkodásába.
Facebookot böngésztem. Elég rég voltam fent. Osztálytársaim megdobáltak egy csomó bántó, sértő üzenettel amitől legszivesebben elsírtam volna magam. Rezgett a készülék. JungKook írt.
"Szia te perverz lány! Hogy vagy?" -olyan édes, és megmosolyogtató.
"Szia perverz fiú:) . Most már jól" -küldtem válaszként.
"Tessék?" -nem tudom, hogy írjam-e le vagy inkább hagyjam a francba.
"Nem lényeg. Jó éjt! "

JungKook szemszögéből*

Amint hazaértem hiányságot éreztem. Nem tudhattam magam mellett Choat. Már is hiányzik.
-Cső haver! Mizu? -karolta át a egyik kezével vállam, JiMin.
-Nincs semmi. -mondtam komolyan.
-Hé skacok! Megbeszélés! -ordított hyung a többieknek, én pedig leültem a kedvenc fotelemre.
-Na Kookie. Beszélnünk kell veled! -beszélt Rap-Monster, mint valami igazgató. Nem szólaltam meg csak felsziszentettem, hogy mondhatja. -Szerintem te is rájöttél, hogy fülig szerelmes vagy egy kis csajba. Nem is kicsit, ami nálad ez ritka. Most, hogy ilyen nagy spanok letettek várnod kell.
-Mivan veletek? Tanácsot akartok adni? Nem vagyok rászorulva. -bicentettem meg fejem.
-Nem azt akarjuk. Meg akarjuk ismerni. Elkell fogadnunk és kedvesnek lenni vele. Hisz, még is csak egy ártatlan kislány.
-Kislány? Kiscsaj? Könyörgöm! Egy évvel fiatalabb csak. -forgattam meg rajtuk a szemem. -És ezzel mit akartok mondani?
-Holnap megyünk bulizni, és hívd el. -szólt Jin.
-TaeHyung is hozza a csaját. Azt hiszem Choa a legjobb barátja a lánynak. -mi? V is hamarabb talált csajt, mint én?
-Igen, tudom ki. -mosolyogtam. -Akkor írok neki. -ezzel a mondattal felálltam és szobámba mentem. Agyam kattogot, mint mikor kattos valaki.
"Szia te perverz lány! Hogy vagy?" -elküldtem neki és azonnal írt is.
"Szia perverz fiú. Most már jól." -elkuncogtam magam.
"Tessék?"
"Nem lényeg. Jó éjt!"
"Várj! Nem jössz el holnap este velünk? Úgy tudom jön HyAmi is." -tuti nem jön el.
"Tényleg? Úristen persze, hogy elmegyek." -meglepett válasza, és egyből elhíreszteltem a többieknek.
Ismét fotelba ültem és ott nyomott el az álom.

MiHi szemszögéből*

Meglepődtem amit JungKook kérdezett, de természetesen igent mondtam.
Felkeltettem barátnőmet. Kifog akadni, de nem érdekel.
-Mivan? -dörzsölgette álmos szemeit.
-Miért nem mondtad, hogy mész holnap bulizni? -ütöttem vállba.
-Mi? Honnan tudod? -ébredt fel kómából.
-Hát izé. Épp most hívtak meg. -vigyor ült ki arcomon. Hirtelen mozdulattal kikapta kezemből a telefont és felállt, hogy nyugodtan eltudja olvasni. Nem ellenkeztem, mert már nem volt sok értelme.
-Anyám! Ti igaz... -miért gondol mindenki egyből rosszra?!
-NEM. Szimpla jó barátság van köztünk és semmi több. -mondtam idegesen.
-Jólvan bocsi. -átadta telefonom majd visszafeküdt.
-Alig várom. Végre bulizok a barátommal.  Na de rád! Rád kiváncsi leszek milyen vagy becsicsentve. -kacagott, és nem bírtam ki, hogy én se ne nevessek.  -Jó éjt! -ölelt meg és átment saját szobájába.
-Jó éjt!